Pécsi Közlöny, 1908. december (16. évfolyam, 280-303. szám)
1908-12-01 / 280. szám
908. december 1. PÉCSI KÖZLÖNY két. És választásra kerülvén már most: egyfelől a dús élet a maga csábos igézetének egész bűvkörével, merő pompájával és pazar fényűzése sok gazdagságával; másfelől pedig a szűkös egyszerűség, a bizonytalan holnapnak kisértő réme, a szegényes életviszonyok szürke kilátásai s az a töméntelen gond, amit a kiszámított garas ró az emberre és végül az aggódó félelem attól, mi mindent kell majdan nélkülöznie; mondom, e két egymással ilyetén ellentétes életkörülmények között ha választania adott váljon ki vehetné rossz néven magától, asszonyom, hogy gond helyett a gondtalanságot, szürkeség helyett a csillámlást, nélkülözés helyett a duslakodást szegénység helyett a gazdagságot választotta volt. Bárgyúság volna tehát zokon venni magától ezt. Tökéletesen igaza van, ahogy egy nálamnál sokkalta hivatottabb és illetékesebb valakire hivatkozzam, hadd utalok a maga apró és arányos Magdudjára, aki — amint azt iménti soraiból látom — fején találta a szeget, amikor a minapában, duruzsolva, mint egy angóra-macska, egyszeribe az ölében termett, karjaival átf.. a nyakát és miközben a csókok zápora.. . halmozta el, szólott magához az ő lágyan behízelgő hangján: — Anyucim, édes, mégis csak okosabb lesz, ha nem hagyjuk el soha többé a papát ... Ha megérdemelné is, minekünk „nőknek“ kell az okosabbaknak lennünk és mindig csak a mi szerepünk — a megbocsátás! ... És hiába, mégis ess! jó dolgunk van idehaza; jobb, különb, mint odakünn az élet más partjain . . Nem, nem, dehogy is ezt s szószeri: ' imigyen mondotta Magduci; de azért.’ szavainak, nemde, ez volt. És korántsem a dialektika pazar voltán múlik, sokkal inkább azon, mi értelmet rejtettek reagukban a gyermeki elmében megfogant szavak. Magducinak — mi tagadás benne - határozottan igaza van. A tágas lakás, a meleg és puha fészek, a rogyásig terített fehér aszal, legdivatosabb ruhák számos váltony ■ éndenik köntöshöz puszitott külön-külön ! -tűszerű kalap; hát kell-e ennél több, mit szem és száj, szív és lélek megkívánhat ? Kocsin fog járni ezután is és még a páholy bérletéről sem kell lemondania. Csak szólnia kell, hogy unja már a régibb prémjeit , és még aznap, amikor szóvá teszi, megáll a kapujuk előtt a Kutnewsky kocsija és megára öltheti a legpazarabb prémesi kabátot, mit a szücs-müvészet remekbe készített. A villámokat szóró fülönfüggős éomló tüzét ha megelégelte, csak célozznia kell rá s talán már holnap kedvesked: fognak magának amainál pompázóbbal, az éjszinü gyöngy csodaremekével ver,amelynek az ezeregy éjihez hasonlatos regéjét, nemde, magától báli valaha. Ó, mert nincs, kerek eninmese, mint a l éleiből szolánasabb világnézet és duslakodó elmélete az igaz, a szent, mig a mi se igazság ■n nem is ve . Ily export mellett el kell pusztulnia menthetetlenül a már ma is koldus Magyarországnak. Ilyen progresszivitás mellett nincs mentség. A kivándorlásban, mely most már a mi szemünkben rabszolgakereskedés, hiszen Hencz kimutatta, hogy az ügynökök, — mind kiváló fajsúlyú, önzetlen magyarok ! — egy Lederer, egy Pollák, egy Fleischman, egy László-Lővy nem is lehet más, mint „jó“ magyar, horribilis fizetéseiken kívül még minden kivándorló után 9—18 koronát kaptak, óriási magyar vagyon pusztult el. Az 1 millió 300 ezer kivándorlott magyar közül 700 ezer nem jön többé haza, még meghalni sem. Ha ezek mindegyikének munkaerejét 8000 korona tőkeértéknek számítjuk, a kivándorlás okozta kár pénzben számítva 5600 millió kárt jelent Magyarországra nézve munkaerő veszteségben. Ugyancsak a nemzeti vagyon pusztulásához csaphatjuk meg a kivándorlás útjára fordított azon összeget, mit az áldozatok még magyar földön kerestek s mely fejenként 250 koronára rúg. Ehhez adva a még készletben lévő legalább is 100 koronányi összeget, az úti költségben hazánk 7 év alatt 500 millió koronát veszített. Az összes veszteség pedig, amivel e modern rabszolgakereskedés csak az anyagiakat tekintve sújtotta országunkat, 6 milliárd korona ! Az erkölcsi veszteségre pedig számok sincsenek. S midőn mindezeket a bűnöket hangos szóval, megbélyegző vádként egy bátor képviselő, a haza végveszélyének meggátolására kipattantja az országházban, hol vannak a honmentők ? Hol a kuruc hazafiság, hol a kuruc sajtó, mely Demosthenesénél nagyobb szájjal szokott felordítani, ha egy Barkócy feláll vagy leül ! Most hallgatnak, mint a dinnye a fűben. Hej ! már minálunk a magyar jellem, magyar vér olcsó , mint a rossz kender . . . NAPI HÍREK. Póm, Jiov. 30. Mamák kedvencei. Csikorog lábunk alatt a hó. Egészséges, teli az idő. Téli tüdővel szívjuk be az éles levegőt. Felfrissül egész lényünk, mert a téli időjárás üdítő, edzi a szervezetet. Csak nem kell tőle megijedni. Mert ha a petyhüdt, melegkedvelő testet féltjük a tél edző hidegétől, akkor a sok pólyázás, kendőzés mellett igen könnyen ártalmas lehet az. Orvosok hirdetik ezt az elvet. Színigaz ez, józan ész is ezt diktálja. Járok az utcán. Reggel van, gyermeksereg tart az iskola felé. Pirospozsgás arcú, de rossz ruházatú fiúcskák vígan hancúrozva, hangosan kacagva mennek iskolába. Mennyivel szánalmasabbak az utánuk kullogó kis úrigyerekek. Igaz, öltözéke rendes, drága, finom. De kis arca sápadt, nem látszik rajta az ifjúság, a gyermekkor víg kedélye, pajzánsága. Mintha a jó vagy az úri mód elvenné a jó kedvet, az egészséget. És mélyen tisztelt mamák, ezek a halálarcd"'cézna, áttetsző testü gyermekek, ezek a kis penészvirágok vád a nevelés ellen, vád a mamák ellen. Ezek a gyermekek a mamák kedvencei. Kiket félteni méltóztatnak a legkisebb szellőtől is és már most, jólehet az igazi téli hideg beköszöntőt, kalucsni, kamásli, barhett, alsóruha, fülvédő sapka véd az egészség ellen, mert hisz ez a téli idő nem betegséget hozó. Mami szeretet pakol a kedves, a becézett gyermekre valóságos ruhatárat, a sok felső- és alsóruha, rém, kendő közt szinte eltűnik az a ványadt kis test. Nagyságos mamák! Gyilkos az ilyen mamai szeretet. Mikor elhibázott imajomszeretetből úgy becézik csemetéiket, de, testét elpuhítják, óvják mindentől, ami annak a kényelemre, buja melegségére vágyó idegzetre kellemetlen, akkor tesznek keresztet gyermekük életére. Hogy fog tudni az ilyen úri gyerektest ellentállani az élet viharainak, hogy tud megküzdeni a bajjal, veszedelemmel, hogy tud önnálló lenni valaha ? Sehogy ! A becézés testétlelkét elpuhítja, egyet ismer: önkényelmét. Ez ellen már csak nemzeti szempontból is fel kell szólalni. Az így nevelt gyermekek nem lesznek hasznos, életerős tagjai a társadalomnak. Nagyságos asszonyok félre a majomszeretettel, mert azt csak difteritiszt, tuberkulózist terem. Edzeni kell azt a sok kisembert, nem felsallangozni mindenfajta ronggyal. Lehet, hogy a kényszeredett csemete pityereg eleinte, de majd megszokja ám, hogy nem az elpuhító meleg, hanem az edző hideg az egészség, így kell nevelni a mamakedvenceket s az ilyen anyai szeretetből áldás fog fakadni : a gyermek hosszú élete. Bizottsági tagválasztás. A tegnapi bizottsági tagválasztás nagy érdeklődés mellett folyt le, leszavazott több mint háromszázötven választópolgár. A szavazás elnöke Taizs József, a választást délután 4 órakor zárta le. Kevés jelölt lévén a szavazatok összeszámlálása is gyorsan ment s hamar nyilvánvalóvá lett az eredmény, amely szerint Majorossy Imre kir. tanácsos, nyugalmazott polgármester 254, Telegdi Kálmán 240, Jantay Gyula 100 és Sziebert Nándor 117 szavazatot kapott. A Pécsi Kath. Kör. felolvasó estélye. Tegnap este tarotta meg a pécsi kath. kör. első ádventi felolvasó estélyét, amelyen X. Pius pápai ötvenéves papi jubileumát ünnepelte meg. A felolvasó estélyen megjelent Zichy Gyula gróf megyés püspök és Zichy János gróf is. A rövid prog