Pécsi Közlöny, 1908. december (16. évfolyam, 280-303. szám)

1908-12-01 / 280. szám

908. december 1. PÉCSI KÖZLÖNY két. És választásra kerülvén már most: egyfelől a dús élet a maga csábos igéze­tének egész bűvkörével, merő pompájával és pazar fényűzése sok gazdagságával; másfelől pedig a szűkös egyszerűség, a bizonytalan holnapnak kisértő réme, a szegényes életviszonyok szürke kilátásai s az a töméntelen gond, amit a kiszámított garas ró az emberre és végül az aggódó félelem attól, mi mindent kell majdan nélkülöznie; mondom, e két egymással ilyetén ellentétes élet­körülmények között ha választania adott váljon ki vehetné rossz néven magától, asszonyom, hogy gond helyett a gondtalanságot, szürkeség helyett a csillámlást, nélkülözés helyett a duslako­­dást szegénység helyett a gazdagságot vá­lasztotta volt. Bárgyúság volna tehát zokon venni magától ezt. Tökéletesen igaza van, ahogy egy nálamnál sokkalta hivatottabb és ille­tékesebb valakire hivatkozzam, hadd uta­lok a maga apró és arányos Magdud­jára, aki — amint azt iménti soraiból látom — fején találta a szeget, amikor a minapában, duruzsolva, mint egy angóra-macska, egy­szeribe az ölében termett, karjaival átf.. a nyakát és miközben a csókok zápora.. . halmozta el, szólott magához az ő lágyan behízelgő hangján: — Anyucim, édes, mégis csak oko­sabb lesz, ha nem hagyjuk el soha többé a papát ... Ha megérdemelné is, mine­künk „nőknek“ kell az okosabbaknak len­­nünk és mindig csak a mi szerepünk — a megbocsátás! ... És hiába, mégis ess! jó dolgunk van idehaza; jobb, különb, mint odakünn az élet más partjain . . Nem, nem, dehogy is ezt s szószeri: ' imigyen mondotta Magduci; de az­ért.’ szavainak, nemde, ez volt. És korántsem a dialektika pazar voltán múlik, sokkal inkább azon, mi értelmet rejtettek re­aguk­ban a gyermeki elmében megfogant sza­vak. Magducinak — mi tagadás benne - határozottan igaza van. A tágas lakás, a meleg és puha fé­szek, a rogyásig terített fehér asza­l, legdivatosabb ruhák számos válton­y ■ éndenik köntöshöz puszitott külön-külön ! -tűszerű kalap; hát kell-e ennél több, mit szem és száj, szív és lélek megkívánhat ? Kocsin fog járni ezután is és még a páholy bérletéről sem kell lemondania. Csak szól­nia kell, hogy unja már a régibb prémjeit , és még aznap, amikor szóvá teszi, megáll a kapujuk előtt a Kutnewsky kocsija és megára öltheti a legpazarabb prémes­­i kabátot, mit a szücs-müvészet remekbe készített. A villámokat szóró fülönfüggős é­omló tüzét ha megelégelte, csak célozz­ni­a kell rá s talán már holnap kedves­ked: fognak magának amainál pompá­zóbbal, az éjszinü gyöngy csoda­remekével ver,amelynek az ez­eregy éjihez hasonlatos regéjét, nemde, magától báli valaha. Ó, mert nincs, kerek e­­­nin­mese, mint a l­ éleiből szolá­­nasabb világnézet és duslakod­ó elmélete az igaz, a szent, mig a m­i se igazsá­g ■n nem is ve . Ily export mellett el kell pusztulnia ment­hetetlenül a már ma is koldus Magyar­­országnak. Ilyen progresszivitás mellett nincs mentség. A kivándorlásban, mely most már a mi szemünkben rabszolgakereskedés, hiszen Hencz kimutatta, hogy az ügynö­kök, — mind kiváló fajsúlyú, önzetlen magyarok ! — egy Lederer, egy Pollák, egy Fleischman, egy László-Lővy nem is lehet más, mint „jó“ magyar, horribilis fizetéseiken kívül még minden kivándorló után 9—18 koronát kaptak, óriási magyar vagyon pusztult el. Az 1 millió 300 ezer kivándorlott magyar közül 700 ezer nem jön többé haza, még meghalni sem. Ha ezek mindegyikének munkaerejét 8000 korona tőkeértéknek számítjuk, a kiván­dorlás okozta kár pénzben számítva 5600 millió kárt jelent Magyarországra nézve munkaerő veszteségben. Ugyancsak a nemzeti vagyon pusztulásához csaphatjuk meg a kivándorlás útjára fordított azon összeget, mit az áldozatok még magyar földön kerestek s mely fejenként 250 ko­ronára rúg. Ehhez adva a még készletben lévő legalább is 100 koronányi összeget, az úti költségben hazánk 7 év alatt 500 millió koronát veszített. Az összes vesz­teség pedig, amivel e modern rabszolga­kereskedés csak az anyagiakat tekintve sújtotta országunkat, 6 milliárd korona ! Az erkölcsi veszteségre pedig számok sincsenek. S midőn mindezeket a bűnöket han­gos szóval, megbélyegző vádként egy bá­tor képviselő, a haza végveszélyének meggátolására kipattantja az országház­ban, hol vannak a honmentők ? Hol a kuruc hazafiság, hol a kuruc sajtó, mely Demosthenesénél nagyobb szájjal szokott felordítani, ha egy Barkócy feláll vagy leül ! Most hallgatnak, mint a dinnye a fűben. Hej ! már minálunk a magyar jel­lem, magyar vér olcsó , mint a rossz kender . . . NAPI HÍREK. Póm, Jiov. 30. Mamák kedvencei. Csikorog lábunk alatt a hó. Egészsé­ges, teli az idő. Téli tüdővel szívjuk be az éles levegőt. Felfrissül egész lényünk, mert a téli időjárás üdítő, edzi a szerve­zetet. Csak nem kell tőle megijedni. Mert ha a petyhüdt, melegkedvelő testet féltjük a tél edző hidegétől, akkor a sok pólyá­­zás, kendőzés mellett igen könnyen ártal­mas lehet az. Orvosok hirdetik ezt az elvet. Szín­­igaz ez, józan ész is ezt diktálja. Járok az utcán. Reggel van, gyer­meksereg tart az iskola felé. Pirospozsgás arcú, de rossz ruházatú fiúcskák vígan hancúrozva, hangosan kacagva mennek iskolába. Mennyivel szánalmasabbak az utánuk kullogó kis úrigyerekek. Igaz, öl­tözéke rendes, drága, finom. De kis arca sápadt, nem látszik rajta az ifjúság, a gyermekkor víg kedélye, pajzánsága. Mintha a jó vagy az úri mód elvenné a jó kedvet, az egészséget. És mélyen tisztelt mamák, ezek a halálarcd"'cézna, áttetsző testü gyermekek, ezek a kis penészvirágok vád a nevelés ellen, vád a mamák ellen. Ezek a gyer­mekek a mamák kedvencei. Kiket félteni méltóztatnak a legkisebb szellőtől is és már most, jólehet az igazi téli hideg be­köszöntőt, kalucsni, kamásli, barhett, alsó­ruha, fülvédő sapka véd az­­ egészség ellen, mert hisz ez a téli idő nem beteg­séget hozó. Mami szeretet pakol a kedves, a be­cézett gyermekre valóságos ruhatárat, a sok felső- és alsóruha, rém, kendő közt szinte eltűnik az a ványadt kis test. Nagyságos mamák! Gyilkos az ilyen mamai szeretet. Mikor elhibázott imajom­­szeretetből úgy becézik csemetéiket, de­­,­­ testét elpuhítják, óvják mindentől, ami annak a kényelemre, buja melegségére vágyó idegzetre kellemetlen, akkor tesznek keresztet gyermekük életére. Hogy fog tudni az ilyen úri gyerektest ellentállani az élet viharainak, hogy tud megküzdeni a bajjal, veszedelemmel, hogy tud önnálló lenni valaha ? Sehogy ! A becézés testét­­lelkét elpuhítja, egyet ismer: önkényelmét. Ez ellen már csak nemzeti szempont­ból is fel kell szólalni. Az így nevelt gyer­mekek nem lesznek hasznos, életerős tag­jai a társadalomnak. Nagyságos asszonyok­ félre a ma­jomszeretettel, mert azt csak difteritiszt, tuberkulózist terem. Edzeni kell azt a sok kisembert, nem felsallangozni mindenfajta ronggyal. Lehet, hogy a kényszeredett csemete pityereg eleinte, de majd meg­szokja ám, hogy nem az elpuhító meleg, ha­nem az edző hideg az egészség, így kell nevelni a mamakedvenceket s az ilyen anyai szeretetből áldás fog fa­kadni : a gyermek hosszú élete. Bizottsági tagválasztás. A tegnapi bizottsági tagválasztás nagy érdeklődés mellett folyt le, leszavazott több mint háromszáz­ötven választó­polgár. A sza­vazás elnöke Taizs József, a választást délután 4 órakor zárta le. Kevés jelölt lévén a szavazatok összeszámlálása is gyorsan ment s hamar nyilván­valóvá lett az eredmény, amely szerint Majorossy Imre kir. tanácsos, nyugalmazott polgár­­mester 254, Telegdi Kálmán 240, Jantay Gyula 100 és Sziebert Nándor 117 szava­zatot kapott. A Pécsi Kath. Kör. felolvasó estélye. Tegnap este tarotta meg a pécsi kath. kör. első ádventi felolvasó estélyét, ame­lyen X. Pius pápai ötvenéves papi jubile­umát ünnepelte meg. A felolvasó estélyen megjelent Zichy Gyula gróf megyés pü­s­­pök és Zichy János gróf is. A rövid prog­

Next