Pécsi Közlöny, 1909. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-01 / 1. szám
1909. január 1. duktiv. Bele kell fektetni házba, gyárba, iskolába és akkor a diszonancia alább hagy. A jajgatás, a sírás elcsitul, az összeszorult öklök engednek merevségükből, az arcokról elrepül a bánat, a bú.“ A nemzeti érzést kell ápolni, az is tendencia egyik-másik huber előtt, ne törődjünk velük. Akiben a nemzeti érzés tüze ég, az nem fél a küzdelemtől, a haláltól, az hős — a hősöké a jövő. A hősöké az ország. Mert az új év hajnalhasadásakor ezek után vágyakozom. Érzem nem jól volt úgy, ahogy eddig volt. Kell valaminek történni országszerte, széles e hazában. Az óhajok és sóhajok földjén, Magyarországon, ki kell bontakozni, talán még ebben az évben a gazdasági javak harmonikusabb eloszlását követelő és az intellektuális képzést helyes mederbe irányító, nemzetfentartás tennének. Mondjuk rá — úgy legyen. Veritás. A színügyi nagybizottság ülése. A szinügyi nagybizottság f. hó -án d. u. 5 órakor tartott ülést polgármester elnöklete alatt, melyen részt vettek az elnöklő polgármesteren kívül, Mutschenbacher Viktor dr., Egry Béla dr., Kiss József, Daempf Imre, Hamerli Imre, Lauber Rezső dr., Kaufer Jenő dr., Lenkei Lajos, Oberhammer Antal, Makay István, Tichy Ferenc, Nagy László, a színigazgató és titkárja. Az ülés tárgya volt Kövessy Albert színigazgatónak kérvénye, melyben a régi szerződés alapján az utolsó szerződéses évre is kéri a 4000 kor. subventio megadását. Az ülésen felolvastatott a színigazgató kellően indokolt kérvénye, s a pénzügyi albizottság véleménye, melyet Egry Béla dr. felszólalása után kiegészített indoklással a nagybizottság is magáévá tett, Hamerli Imre és Lenkei Lajos felszólalásai után egyhangúlag hozott határozattal javasolja a közgyűlésnek a 3-ik évre is a subventio megadását. A város törv. hat. bizottsága ez ügyben már állást foglalt az elmúlt 2 esztendei subventio tekintetében s azt a színigazgatónak meg is adta, miután az neki a szerződés aláírásakor kilátásba helyeztetett — de kimondotta azonban azt is, hogy az újonan kötendő szerződésben , illetve a 3 év lejárta után a jövőben szubventiót nem ad. Így tehát Kövessy Albert az idei évben előreláthatólag meg fogja még kapni a 4000 K. szubventiót, a jövőben azonban nem, miután a közgyűlés ilyen irányban állást foglalt. Kövessy meg is érdemli, hogy ez utolsó szerződéses évben megkapja a 4000 K. szubventiót, mert olyan előadásokat produkál, melyeket vidéki színházakban alig lehet látni, összevágó, s szépen kiállított előadásai bizony nagyobb pártolást érdemelnének, s reményünk van arra, hogy Pécs szab. kir. város közönsége méltányolni fogja a színigazgató és társulatának buzgalmát s jobban fogja látogatni a színházat. A repertorr ellen sem erkölcsi sem más tekintetben kifogás nem lehet, — s a magyar színészet jövője s a városunk tekintélye megkívánja azt hogy a színészetet a közönség jobban támogassa, mint tette azt eddig. Míg nem volt meg az új színház, addig az volt a kifogás, hogy a régi tűzveszélyes színház nem felel meg a közbiztonság és modern igényeknek, azért tartózkodik a közönség a színházba járástól. Most, hogy egy fél millióba került új színházunk van, épp azokat nem látjuk ott , akik legjobban sürgették az új színház építését, s akiknek igazán nem lehet kifogása sem a társulat ellen — sem az előadások ellen, amely a fővárosi igényeket is minden tekintetben kielégítheti. Hisszük és reméljük, hogy az a gazdag műsor, melyet az igazgató az új saisonban bemutatni fog, megtöri a közönség érthetetlen közönyét s el fog járni a színházba. Az igazgató is bízik ebben, azért nem is fogadta el a bizottság részéről felvetett ama indítványt, hogy a biz. tagok gyűjtsenek bérletet; — erre az idő is rövid, mert az új saison január 1-én kezdődik, de még a magyar színészet nívóját se emelné az, ha nem a társulat igyekezete és törekvése vonzaná a közönséget a színházba. A bizottság Lauber Rezső dr. felszólalására gondoskodni fog arról is, hogy a színházból kijövő közönség a ruhatáraknál ne legyen a meghűlés veszélyének kitéve s megkeresi a városi tanácsot, hogy a ruhatárak elé két önmagától záródó ajtót készíttessen, igy eleje lesz véve a meghűlésnek s orvosolva lesz ez a panasz is, mely részben szintén hozzájárult ahhoz, hogy a közönség idegenkedett a színházba járástól. A kis bizottság kiegészítése válván szükségessé abba dr. Egry Béla és Hamerli Imre választottak be. Ezzel az ülés véget ért. tudtak és ott végighallgatván a nótákat, megegyeztek abban, hogy Kovács Gábor muzsikája a csöndes éjszakában igazán gyönyörűségbe ringatja a lelket. Kodolányi Tóni akkoriban baka-önkéntes volt, és az ő kedvéért egy alkalommal Julcsa kisasszonynak kellett adni éjjeli zenét. Szép egyetértésben meg is érkeztünk a „helyszínére“, valahova a Henczház környékére. Ott azonban váratlan akadályra bukkantunk. Tudniillik Julcsa kisasszonyék bent laktak az udvarban. Már most ha a kapu előtt húzza a cigány, hát sohse tudja meg az a szép lány, hogy neki szólott a muzsika. Nem lehet máskép a dolgot nyélbe ütni, mint át kellett segíteni minden cigányt a deszka kapun, és utánuk átszálitani a hegedű szerszámokat is. Rendben lett volna az ügy. Csahogy Kodolányi annyira belejött a kapumászásba, hogy maga is átment rajta, és az udvarban dirigált a cigányoknak: — Te, Sándor, ide állj! Te meg Zsiga oda húzódjál! Mikor ezt meghallotta Horvát Gyula hát ő is fölhágott az ajtókilincsre, és dióverő póznáit keresztülvetette a kapun. De már erre a többi sem maradhatott hátra. Pulai Károly minden gondolkodás nélkül bemászott. Persze akkor másféle legény volt, mint mostan, mikor idő előtt sürgősen nyugdíjazták zordon természete miatt. Buzádi Bódinak meg éppen szakmájához tartozott az ilyen dolog. Hogyne ment volna be? Őt követte Horvát Gyuri, meg a többiek, kiknek nevét nem szabad fölemlíteni, mert családapák, és tisztes komolysággal kell fiaik előtt példa gyanánt állani. Hát bizony akkor még én is szamárságnak tartottam, hogy magam maradjak az utcán. Bementem. Az udvarban remekelt Kovács Gábor Az érzékeny nótákra majdnem sírva fakadtunk boldogságunkban. A dolog „gyöngyül“ ment egészen addig, míg Gábor bele nem kezdett az „Isteni nótá“-ba. Erre már Pulainak kellett magát rikkantani. — Ihaj! Onnan a mélységből húzd ezt a nótát Gábor testvér ! A prímás belevágott a mély hangba és úgy húzta a fölséges csárdást „onnan a mélységből“, hogy Pulainak okvetlenül táncolni kellett rá. Mire észrevettük magunkat, már mindannyian táncoltunk. Mégpedig olyan tűzzel, hogy a magyar poéták legkedvesebbje, Gvadányi József rólunk is írhatott volna : „Mint kinek a háza ég, oly táncolást tettek !“ Persze megújráztuk a nótát! Pulai minden újrázás után fölhajította szalmakalapját a levegőbe és azt kiáltotta: — Ihaj! Sohse halunk meg ! Aztán odatáncolt a hová leesett a kalap és folytonos tánc közt vette föl a földről. Ez egy pompás tánc figura volt. Egyszer aztán mikor megint földobta, hát a kalap nem esett le sehova ! Karcsi majdnem rosszul lett ijedtében. Megrémülve elkiáltotta magát: PÉCSI KÖZLÖNY A Tettye varázsa. Pécs, 1908. dec. 30 Hatalmas kép — három oldalról nem magas, de éles kontúrokkal felépített keret: szürke kopár sziklatömbök — amiknek éles vonalait néhány bokor zöld lombja igyekszik enyhíteni — a keleti szöglete a keretnek szélesebb sáv, töltöttebb sarok, szabályos rendben ültetett szőlő .