Pécsi Közlöny, 1909. február (17. évfolyam, 26-46. szám)

1909-02-02 / 26. szám

2 súlyozására, megfékezésére ? ! Nem tudjuk! De mindjájunk érdekében reméljük ! NAPI HÍREK. Pécs, 1909. február 1. A redingot. A barátomat elegáns redingotban pillantom meg. — Ah, esemény ? Házasodsz, hitelt akarsz megszavaztatni magadnak, vagy vasaltatni küldted a saccoidat ? — Egyik seal. Látogatásokat kell tennem, azért öltözködtem így ki. Szép ruhadarab, mi ? — Szép. Ez a baja. A ruhának? Nem, hanem neked. — ? — Tudod, nekem egy jó megfigyelésem van egész életemből, de az okos, igaz megfigyelés. „Ruha teszi az embert“ — ez általánosságban nem igaz, a nagystílű szélhámos mind kifogástalan divatfi, a tudós mind harmónikás nadrágban kocog. „Madarat tolláról, embert barátjáról“ — ez is semmi, mert a nagy emberek mindig kis kaliberükkel szoktak barátkozni, a kis szellemek meg mind a nagyok mellé kuporodnak. Hanem a reddingot, az nem csal! A redingot, az mindent elmond, az jelemrajz, fokmérő, horoszkóp. — Még mindig semmit sem értek. — Pedig egyszerű az egész. Abból, hogy kinek milyen redingot-ja van, abból megítélhetem , ki ő, mi ő. A te redingot-od szép, finom himalaya, a selyembélése, a tükre kifogástalan, a szabása meg olyan, mintha az „Ördögöt“ akarnád benne eljátszani, a nadrág, amit felhúzol hozzá, talán többe kerül, mint másnak az egész Ferenc József-öltönye és ez a baj, a nagy baj. Aki ezt a kabátot is piperköcködésre használja, annak az csak üres, haszontalan parádé. A gyűrött, sokat használt reddingot az maga egy karrier története, aki egyszer egy évben veszi magára ezt a nevezetes ruhadarabot és olyat vesz magára, mint te, az lehet elegáns fiú, kifogástalan gavalér, de nem komoly ember. Ami fontos, nevezetes esemény, előléptetés, kitüntetés, jubileum, nyilvános szereplés, siker és elismerés megnyilatkozása csak van egy férfi életében, annak mind a kabát a szimbóluma. Ismerek egy ügyvédet, az ha tárgyalni megy, úgy néz ki, mint te, lord nyakkendőt tesz fel hozzá, amit félóráig kell kötni tükör előtt és mintázott selyemmellényt vesz hozzá, de el is veszít minden pert, bár ez a „minden“ össze-viszsa is kevés. És ismerek egy orvost, annak a szalon öltönye pecsétes, elszabott és fluoreszkál, de annyi a betege hogy a várótermében, ruhatár van és számot kapsz a felöltődre, ha hozzá megy. — No jó, ez áll némileg talán az idősebb emberekre, de egy fiatal embernél, aki jó társaságokban forog, csak nem bűn a jólszabott kabát. — Hidd el, hogy az. Az ideálodnak talán jobban tetszel így, a divatmajmok is megbámulják a kabátod harangját, de a komoly emberek, a főnököd, a lányos apák már tudják, mit jelent az. Azt jelenti, hogy divatlapból nézted ki a formát, háromszor próbáltál, drága szabónál varratsz, tehát nem fizetsz. A gigerlihez pedig nincs bizalom, csak aki igen nagyon ráér és igen kevés gondja van, az öltözködik ilyen körültekintéssel. Hidd el, egy gyűrött, lampos redingot többet ér mindennél, mert míg a többi ruhadarabnál nem szabad slamposnak lenni, ennél jó, sőt muszáj. Ha vasalatlan, rendetlen a saccod, azt mondják, lusta, közönséges fráter vagy, de ha a diszkabátod, a redingotod, amibe csak parádés percekben bújsz, ha ez öreg és gondozatlan, mindjárt azt mondják: egy komoly férfi, aki nem ad a külsőségekre. — Hm ! Pedig most fontos látogatást teszek és nem szeretném, ha . . . Te, neked bizonyára van egy olyan kabátod. Add már a kölcsön. — Az enyém, barátom, az enyém... jelenleg zálogházban van. — Zálogházban ? Hát ez melyik kategóriához tartozik ? — A könnyelmű bolondokéhoz, akik azonban néha nagyobb karriert csinálnak redingot nélkül is, mint a legkopottabb kabátos filozopter. Vajda. Vajda Ödön a visszavándorlókért. Vajda Ödön zirci apát, egy újabb nemes és hazafias tettével szolgált rá ismét a díszpolgári névre. A fenkölt gondolkozású főpap, hogy az Amerikából való visszavándorlást elősegítse teveli uradalmából az Amerikából hazatérő gazdáknak 30 telket adományozott. Vajha a nemes pap példájának minél több követője akadna. A régi Pécsről. A Baranya megyei Múzeum egyesület, mely havonkint felolvasó estélyt tart, szombaton délután tartotta az első felolvasó estélyt ebben az évben. A felolvasás iránt szépszámú közönség érdeklődött, minthogy a felolvasások tárgyai mindig érdekesek lévén a közönség szívesen jár ezen estélyekre. A szombati felolvasó Kápolnai Zsigmond dr. képezdei tanár volt ki „Vecchi tábornok s a pécsi polgárság a XVII. század végén“ című értekezést olvasta fel. Vecchi tábornok a török iga alól való felszabadulása után kormánybiztosként jött Pécsre. A A császári biztos teljes mértékben éreztette hatalmát, nemcsak a pécsi polgársággal, hanem magával a pécsi püspökkel is és úgy a püspök, mint a városi polgárok számtalan panasszal éltek Vecchi tábornok zsarnokoskodása miatt. A legfelsőbb helyen emelt panaszoknak végül meg is volt az eredménye, hogy elrendelték, vizsgálják meg a panaszok mibenlétét. E vizsgálat folyamán fölvett tanúvallomásokról szóló jegyzőkönyvből — mely számos értékes adatot tartalmaz Pécs akkori életéről, polgári viszonyairól, életmódjáról — merítette felolvasása anyagát Kápolnai Zsigmond dr. az érdekes felolvasást a közönség feszült figyelemmel halgatta végig s a felolvasás után Majorossy Imre kir. tan. nyug. polgármester mondott köszönetet a felolvasónak. A felolvasás után választmányi ülés volt. Megint a Róza. Mint egyik fővárosi lapból olvassuk, a mi hírneves Rózánk kit Pécsett is jól ismernek kit Boda Dezső dr. főkapitány 10 évre kitiltott a főváros területéről, engedelmet kért a főkapitánytól, hogy Kispesten levő ingatlanainak előadása végett február 1-től kezdve 8 napot a fővárosban tölthessen. Wallenstein Róza a kitiltás óta már több külföldi városnak volt lakója s most legutóbb Kölnben telepedett meg. Érdekes, hogy a főkapitány csak oly föltétel alatt engedte meg Schönberger bárónénak a Budapesten való ideiglenes tartózkodást, hogyha jól viseli magát — különben nyomban kitoloncolják. Az állami tisztviselők vasárnapi munkaszünete. Az összes állami hivatalok, de különösen az állami tisztviselők is már több ízben értekezletet tartottak a vasárnapi munkaszünet érdekében. Mint most illetékes helyről értesülünk, ezen értekezletek alapján az illetékes minisztériumok foglalkoztak ezen kérdéssel s annak eredményekép már a közeljövőben az államhivataloknál is elrendelik a teljes vasár és ünnepnapi hivatali szüneteket és igy a tisztviselőket jogosan megillető munkaszünetet, is. Pusztai párbaj. Marosd pustán két béres legény Móring György és Hetesi Isván együtt dolgozott egy szérs kertben. Jó ideig a legjobb egyetértésben végezték munkájukat; dalolásból, tréfálkozásból összeszólalkozás, komolyabb összetűzés keletkezett s a puszta fiai nem sokat teketóriáztak, hanem azonnal, segédek választása nélkül, minden párbaj kódex mellőzésével, ott a helyszínen akartak igazságot tenni. Modern fegyverek helyett dolgozószerszámukkal, vasvillával rohantak egymásra. A vasvilla-párbajban Móring György lett a győztes, ellenfele Hetesi Isván vérrel borítva maradt a szénában. Fején és mellén volt rettenetesen összeszurkálva. A segítségül hívott dr. Illés Zsigmond szüli körorvos azonnal gyógykezelés alá vette. Sebeiből fel fog talán gyógyulni, de a kiállott izgalmak és ijedtség következtében beszélőképességét örökre elvesztette. Megfagyott a vőlegény. A vőlegények, főképen az újdonsült férjek eléggé tüzes emberek ahoz, hogy a legnagyobb hidegséggel is bátran dacolhatnak. A temesmegyei Kölnökön, — mint Lippáról táviratozzák — a tragikus véletlen rácáfolt erre az igazságra. Mikeszku Juon kőmives lakodalmát tartotta, folyt a pápalinka s a násznép, főkép pedig a fiatal férj erősen leitta magát. Éjfél után Mikeszku a faluba indult, hogy egy ismerősétől szánkókat és lovakat kérjen ____PÉCSI KÖZLÖNY 1909. február 2.