Pécsi Közlöny, 1909. július (17. évfolyam, 131-152. szám)
1909-07-01 / 131. szám
1909. június 29. Azelőtt, valamikor, másként volt minden. Ma ismét másként állnak az ügyek, azonban megfordítottja már ez a réginek. Azelőtt a mestert dicsérte a műve most a mester dicséri a művét . . . Azelőtt azt nézték, hogy az író mit irt, ma meg azt nézik, hogy ki irta. Szóval gyökeresen megváltoztak az idők. Jobb sorsra érdemes emberek most kénytelenek beszegődni újságíró műhelyekbe és szaladni egy jelentéktelen verekedési esetért félnapot, hogy a mai lapból valahogyan ki ne maradjon ... ... Ez mind szükséges kellék a praxishoz. De a legtöbb adatot azonban mégis az élet adja : az utolérhetetlen tanító. Tanulmányozd az életet minden oldalról, s ha úgy gondolod, hogy már szembe tudsz vele nézni és a harcra képes vagy, úgy cselekedj szíved sugallata szerint. Az életben, a természetben rejlő erő kifürkészhetetlen, kiszámíthatatlan és érthetetlen. Gyarló emberi ésszel fel nem foghatunk még nagyon sok természeti jelenséget, amit most egyszerűen miszticizmus jelzővel jelölünk. Az élet lüktető, éltető erei a jelenségek, jelenetek. Néha jelentőségtelenségükkel is jelentékenyek és viszont. A jelenségek, jelenetek önmaguktól jönnek, azokat nem lehet hajhászni. Vagy ha hajhásszák is őket, azok nem eredetiek, nem érdekesek, hanem erőltettek, unalmasak, semmit érők. A földön úgyis csak két igazság van, mely a születésben és halálban nyilvánul meg. Ennél több nagyobb igazság úgy sincs. Ennél több nagyobb igazságot ember nem ismerhet. A születés fájdalmat, és örömet jelent, a halál pedig gógyítást megnyugvást, kiegyenlítődést a földi igazság ellenértékéül. Legjelentősebb mozzanat életünkben a születés, melyben a mélység és magasság esélyei kiszámíthatatlanok. Kegyetlen iróniája a sorsnak már az is, hogy az ember született. Hogy született, ez maga az ok és okozat. Indok és indokolás. Mert az élet a legnagyobb filozófus a komédiás. És ezen mindkét tulajdonságát respektálnunk kell. Azonban az életben a komikum ritkább jelenség, mint a filozófia, mert megcáfolni még senkinek sem sikerült. Ha a rethorika minden ékesszólásával rendelkező kelne vele tusára, vájjon lenne-e győzelme. Ki merné az életet, a nagy filozófot provokálni ? De ki bírna vele párbajt vívni. A vesztes kizárólag mindig, csak maga a provokátor lehet. És ez nincs de nem is lehet másként. Ez örök igazság. Az élet, a természet törvényei ellen nincs apellátum. Az élet mindig szép, kellemes, jó, megvetett, megutált, rossz. Ha valamely gyáva, élhetetlen, életunt eldobja magától meg nem érdemelt életet, a természet az első (a babona mai szerint) amely kikacagja. Csúnya idő lesz. S aztán persze, hogy azt mondják rá : „Megölte valaki magát, az hozta a rossz időt.“ (Folyt. köv.) PÉCSI KÖZLÖNY , hanem az is, akinek az életfeltételeit tartja kérlelhetetlen kezében ! Csak a forma más, a lényeg ugyanaz ! Történt-e valami a nemzet, a népnek ez irányban való függetlenítése érdekében ? Nem csapunk fel Polónyi szószólóinak, de ő volt az egyetlen miniszter, ki a határidő-üzletnek elnevezett tőzsdeuzsorát akarta a törvényhozási után megszüntetni és különös, hogy éppen akkor kellett buknia, amikor e törvény alkotásához fogott. Hát előbb nem ismerték a múltját ? Nem áll fönn a magas búzaárak igazolására felhozott az a mentség, hogy rossz termésnek nézünk elébe. A minden oldalról jövő magánértesülések hat, egész nyolc millióval magasabb termést helyeznek kilátásba a hivatalos becslésnél. Az Amerikából, Oroszországból és a Balkán államokból jövő hírek sem igazolják ez abnormális árakat és tényleg az egész világon sehol sem oly magas ma a búza ára, mint Magyarországon. De ha valóban aggasztók a világtermés kilátásai, akkor kötelességünk volna a kivitelt azonnal betiltani, mert hiszen az már meg sem járja, hogy a kivitel kedvéért idehaza éhínséget idézzünk elő. Nyissuk ki a vámsorompókat a balkáni és orosz búza előtt, hiszen ha ott oly kevés lesz a termés, akkor úgy sem kell tartani a versenytől; ha pedig mégis árhanyatlás fog beállani, akkor ez csak méltó büntetés lesz azoknak, akik az árak lelketlen felhajszolásában a bűnösök! De az általánosságnak ez csak hasznára lesz. Mi teljesen honoráljuk a méltányos agrártörekvéseket, mert tudatában vagyunk annak, hogy agrárállam vagyunk, de azért a tizenhét koronás búzaárakat époly szerencsétlenségnek tartjuk, mint a hatkoronásokat. Jöjjünk tisztába azzal, hogy ezek a horribilis búzaárak csak a nagybirtokosnak válnak hasznára; a kisgazda, a paraszt annyit veszít a vámon, amennyit nyer a gáton, mert az ilyen ínség az összes életszükségletek árát annyira felszökteti, hogy a rendes viszonyok közötti árkülönbözet nem térül meg a magasabb búzaár által. No meg azután nincsenek ám e hazában csak nagy- és kisföldbirtokosok , a mezei és ipari munkások és a középosztály, kik csak akkor lesznek földbirtokosokká, amikor hat láb földet hántolnak föléjük, alkotják a lakosság zömét és ezek többékevésbbé mindnyájan szenvednek ilyenkor És nem gondolják-e a tisztelt búzaspekulánsok, hogy maguk alatt vágják afát, amikor az élelmicikkek árát így felhajtják, mert ezzel megdrágítják az ipari produkció költségeit, ami által az versenyre képtelenné lesz a külfölddel szemben, elernyed, nem képes munkásait tovább eltartani és igy a spekuláció a saját vevőit teszi tönkre? Avagy éppen csak az „adrés nous les deluges“ mottója irányadó ez uraknak ? Akkor azonban fokozottabb mértékben volna szükség az állam előrelátására, mert kormányozni annyit tesz, mint előre látni. És a történelem tanulságaival nem törődik már egyáltalában senki sem? Elfelejtettük már, hogy a római népnek legnyomorúságosabb korában is „panem et circenses“-ről gondoskodtak uralkodói, hogy a világot megrendítő francia forradalom előhírnöke a kenyérviség volt ? Hogy mernek ma az egyenlő, általános választójogról perorálni, amikor még azoknak a kenyeréről sem gondoskodtak eddig, akiket választóikká akarnak tenni. Nem, nem uraim ! Az önálló bank és vámterület, a magyar hadsereg és külképviselet, bármennyire tántoríthatatlan hivei vagyunk magunk is, csak a jövő zenéje; olyan kert, mely csak évtizedek múlva hozhat gyümölcsöt és addig ezek kedvéért nem szabad megfeledkeznünk a nemzetről, amely ez arany almákra csak úgy várhat, elérésükben csak úgy segédkezhetik, ha addig is gondoskodunk a megélhetéséről, a belső gazdasági függetlenségéről. Eszméljünk végre arra a tudatra, hogy e nemzetet nemcsak az osztrák iga alól kell felszabadítanunk, hanem az idehaza véres sebeket horzsoló kapitalizmus igája alól is. Így képzelték a szabadságot és függetlenséget Széchényi és Kossuth apánk is ! O Minknaz! Újból nagy politikai válság izgalmas napjait éljük. Mindenkinek, aki az ország sorsa iránt érdeklődik, nagyfontosságú feladata, hogy olyan lapot olvasson, amely igaz információkkal szolgál a súlyos és válságos időben. A „Pécsi Közlöny“ amíg ennek a kötelezettségének a legteljesebb mértékben eleget tesz, addig a magyar közönség többségének politikai véleményét képviselve egyszeresmind bátor, szókimondó tolmácsa lett azoknak a kívánságoknak, amelyek a magyar nemzet szívében nőttek. A szabad, független, gazdag és nagy Magyarország még mindig csak álomkép. De minden talpalattnyi föld elfoglalásában kivette és ki fogja venni a maga harcos részét a „Pécsi Közlöny“ is, amely éppen ezzel a becsületes, akadályokat nem ismerő, elszánt, de mindig megfontolt politikával a magyar közéletben vezetőszerepre jutott. A „Pécsi Közlöny“ hűséges olvasóközönsége megelégedéssel tapasztalhatta a lap szellemei színvonalonalának állandó komoly emelkedését. Ebben a törekvésünkben ezentúl is kitartunk, valamint eltántoríthatatlanok vagyunk régi elveinktől is, amelyek a magyarság szabadelvűség felé való haladására és kulturális kiépítésére irányulnak. Kitartó harc és erős akarat kellenek mindezeknek kivívásához. A „Pécsi Közlöny” számtalanszor megmutatta már, hogy ezek nélkül az erények nélkül nem szűkölködik, s ma, amikor lelkes hívek vesznek bennünket körül, bátran valljuk hogy előharcosai vagyunk a negyvennyolcas