Pécsi Közlöny, 1909. augusztus (17. évfolyam, 153-174. szám)
1909-08-01 / 153. szám
a. lom megzavarásával. Az élet és vagyonbiztonság kérdése ez egyúttal, természetes tehát, hogy a legmesszebbmenő intézkedésekre volt szükség e tekintetben. Ez intézkedések szükséges voltát igazolta máris az a féktelen izgatás, mely különösen a vasúti munkások körében folyt, mellyel szemben fel kellett oszlatni azokat a szövetségeket, sőt ki is kellett mondani, hogy a vasúti szolgálat és a szociáldemokrata pártszervezethez való tartozás összeférhetlen. Ezzel a rendelkezéssel nagy szolgálatot vélt tenni a kormány a vasutaknak, a közönségnek és magának az állandóan izgalomban tartott munkásságnak is. Ezt az irányzatot — szólt az államtitkár — minden rendelkezésre álló erővel és eszközzel ki kell irtani a vasúti alkalmazottak köréből ha kellő kivételes eszközökkel is. A vasutaknál a feltétlen fegyelem a fő követelmény, ezt pedig helyre kell állítani minden körülmény között; a vasút komoly felelőssége tudatában levő megbízható személyzetének magának érdeke ez, amely megérdemli tiszteletünket és elismerésünket. Megtéve az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket a forgalom zavartalan lebonyolításának biztosítására és kielégítve a személyzet összes méltányos igényeit, a kormány legfőbb gondját az államvasutak teljesítőképességének biztosítása képezte. E részben a kormány igen nehéz feladat előtt állott. Egyrészről az előbbi években nem eszközöltettek a szükséges beruházások oly mértékben, mint azt a megnövekedett forgalom igényelte volna, másrészt a forgalom hirtelen oly arányokban növekedett, hogy erre számítást alapítani előre nem lehetett. Ennek természetes következménye volt a sok forgalmi nehézség, amelyet leküzdeni kellett. A kormány tehát a legsürgősebb szükségletek kiegészítésére kért felhatalmazást a törvényhozástól, mely előbb 1907-ben A másik Ezt fel is tételezem. Hiszem azonban azt, hogy le fog tudni mondani róla. Próbálja meg! Mellőzze itt a saját érdekét! Az egyik: (sóhajt.) A másik: Ha igazán szereti ön Margitot, áldozza fel érte szívét és szerelmét. Ezzel még szolgálatot is tehet neki. Az egyik (szomorúan): Kívánsága súlyos, de megpróbálok neki eleget tenni. Szerencsétlenné tenni semmi körülmények között sem akarom őt. A másik (melegen): Látja aki lemondani tud, az erős. Hanem felejteni sokkal nehezebb, mint lemondani. Ám ön el fogja felejteni, csak erős legyen a szándéka. Az ideál képét még ma tépje ki szívéből, s helyette keressen egy szebbet, kedvesebbet, akit jobban szeressen, mint Margitot, de aki önt is szeresse. Erre vigyázzon! Mert a férfiaknak tudniok kell azt, hogy a nő boldogsága nagyobb kérdés, mint a férfié s azért helyezzék mindig maguk és szerelmük fölé a nő szerelmét, s el ne vegyenek olyan leányt, aki őket nem szereti. Ez a természet rendje. Sic fata volunt. _____________ 90.000.000 koronát, majd 1908-ban 202 millió koronát bocsátott beruházásokra rendelkezésre. Csakhogy ezzel csupán a legégetőbb hiányok voltak, illetőleg lesznek pótolhatók. Államvasutunk sajnos oly állapotban van, hogyha további nagy befektetésekkel és a szükséges szervezeti intézkedések gyors keresztülvitelével nem sietünk segítségére, de egyúttal nem kezeljük azt a legerélyesebb kézzel, akkor rövid időn belül igen-igen komoly bajok állhatnak ott be, melyek azután természetes kihatásuknál fogva nemcsak az állampénzügyekre, de az egész közgazdasági életre oly súlyos következményekkel fognak járni, melyekért lehetetlen lesz a felelősséget vállalni. Az állampénzügyekre való káros kihatás sajnos máris mutatkozik, az államvasutakba befektetett tőke kamatoztatása az 1906. évi 4,3 százalékról már leszállott 1908. 2,82 százalékra. — Ezen az állapoton kis részben segíteni fog az állam vasút árutarifájának reformja, mely az érdekeltséggel egyetértésben vitetett keresztül, de szemben a több mint 30 millió korona jövedelemcsökkenéssel elenyésző az igy fennálló 16—17 millió kor. bevételtöbblet, úgy, hogy mélyreható reformokra lesz itt még szükség. A beruházási szükségletet illetőleg készen áll egy tíz évre megállapított részletes terv. Minden előkészület meg van téve annak tervszerű keresztülvitelére, de az legalább 700—800 millió korona befektetést fog igényelni. Első helyen áll e tekintetben a budapesti pályaudvarok kérdésének megoldása, mely szintén teljesen elő van készítve. Nem kisebb jelentőségű az államvasutak szervezeti reformjának kérdése. A vasutak dolgánál említette fel az államtitkár a horvát nyelv kérdését is, mely tudvalevőleg a vasúti szolgálati rendtartás tárgyalása alkalmával vetettek fel a képviselőházban. A horvát képviselők — mint ismeretes — az államvasúti alkalmazottakat állami közegeknek minősítették a konfliktus kitörésekor. Következtek a horvát országgyűlési választások. Ekkor az államvasúti alkalmazottak választói jogot reklamáltak maguk számára. És mi volt erre a válasz ? Szinte az összes horvát-szlavónországi helyi hatóságok, tehát az autonóm horvát hivatalos közigazgatási szervek — mintha parancsszóra történt volna — azzal a megokolással utasították el ezeket a kéréseket, hogy a m. kir. államvasut az állanok magánvállalkozása, alkalmazottai tehát sem közös, sem országos hivatalnokok és így nem választójogosultak. íme a kétszínű játék. Ennyi tartalommal és erkölcsi alappal bír az egész horvát kérdés, úgy a mint ma fel van vetve. És ezt látva szerencsének tartja az államtitkár az országra nézve, hogy a vasúti szolgálati rendtartás alkalmat adott e kitörésre. Az ország idejekorán vehette észre, hogy saját területén robbanó aknák vannak elhelyezve, melyek súlyos veszedelmeket hozhatnak számára. PÉCSI KÖZLÖNY 1909. augusztus 1. NAPI HÍREK. Pécs, 1909. július 31. Jogot a nőknek ! (S. M.) Ez a jelszó járja a felvilágosodott XX. században. A szocialisták jogot követelnek — jogosan — a nők is jogot akarnak hát, nehogy elmaradottaknak látassanak. A „ jog“ fogalma alatt nagyon sokat értenek ők. Általában követelik mindazt, ami a férfit megilleti, de nem nagyon akarják ezek kötelmeit is maguknak vindikálni. De nem is lehet, hisz a nő elsősorban is nő. Lelkivilága, fizikuma nem képes azoknak a kötelmeknek teljesítésére, amit a férfinek meg kell tennie és mégis ugyanazokat a jogokat követelik. Ez már nem jog akkor, hanem kiváltság. Elismerjük, hogy a modern társadalomban a nő helyzete megváltozott és amennyiben megilletik őket a jogok, készségesen támogatjuk őket, de igazságosnak is kell lennünk. A férfinek (többé-kevésbé) megvan már a választói joga, mellyel beleszólhat az országa ügyeibe. Most hát a nők is azt követelik. A ködös London suffragettjei járnak elől jó példával és világraszóló handa-bandázással akarják azt a „jogot“ maguknak megszerezni. Lehet, hogy eljő egykor az ideje annak is, de — bocsánat hölgyeim — ma még korán van. Lassú haladással talán megszerezhető lesz, de oda rátermettség és komoly tapasztalat, meg egy kis tanulás is kell. Jól van, menjen a nő kenyérkeresőnek, ha életfenntartására ez szükséges, ezt mindenki méltányolja, de ne szeszélyeskedjenek, mint — kevés kivétellel — mindenben szoktak. Mindennek eljő a maga ideje ! A feministák nagy agitációt fejtenek ki a választójog megszerzéséért, amelyről alábbi felhívásuk is tanúbizonyságot szolgáltat, mely a többek között szó szerint ezeket mondja : „Mert a nő ugyanúgy tartozik engedelmeskedni a törvényeknek, mint a férfi, kell tehát, hogy résztvehessen azok alkotásában. Mert a nőt éppen úgy megadóztatják, mint a férfit és mégsem szólhat bele az adók felhasználásába. Mert a képviselők csupán a választók kívánságaival törődnek, hiszen azoktól függ mandátumuk. Mert amíg a nő nem választó és nem választható, addig senki sem kérdezi mire van szüksége, úgy bánnak vele, mint a gyermekkel, aki nem tudja, mi jó, vagy mi rossz reá nézve. Bizony nem tudja. Mert kell, hogy a parlament a nép akaratát fejezze ki, ez pedig lehetetlen, amíg a nőket, a nép nagyobbik felét megakadályozzák akarata közvetlen nyilvánításában. Mert csakis a választójog segítségével teremthet a nő leányainak is olyan kiképzési lehetőségeket, aminek fiai számára fennállanak már. Mert gyermekei előtt is megalázza a nőt az, hogy a családban férjénél kisebb jogköre van. Mert csak a