Pécsi Közlöny, 1909. szeptember (17. évfolyam, 175-195. szám)
1909-09-01 / 175. szám
1909. szeptember 1 PÉCSI KÖZLÖNY NAPI HÍREK. Pécs, 1909. augusztus 31. A társadalmi morál. Arról a bizonyos és úgynevezett „társadalmi morálról“ — ami tulajdonképen nincs — annyit olvashat az ember, hogy egész vígan — csömört kaphat tőle. Hamisítatlan, valódi csömört. A pénz az uralkodó erő- és főtényező ebben a sápadt vörös aranyra áhítozó korban. Jól mondta egy neves író, amikor egy darabjának ezt a címet adta: „Pénz őfelsége.“ Ez igaz, — ez az elnevezés, illetve megállapítás, — mert nincs nagyobb úr a világon, mint a pénz. Ebből táplálkozik az emberiség, ez adja a lökést, ez szolgáltatja a rugót mindenhez. És ebből fakad minden rossz, ebből indul ki a morál is. Az a morál, amelyet szentnek, sérthetetlennek mondanak, de amelyet kutyába se vesz senki és amelyen rúgni és nevetni, minden ember kötelességének tartja. Láthatjuk nap-nap után a morál nemlétének elég fényes dokumentumait. Embertársaink legtöbbje, mint kifogástalanul, legkorrektebb férfiú jön közénk és megnyerő külsejével és hideg, mondhatni komor modorával mindnyájunk barátságát megszerzi. — Egyszer azonban suttogni kezdenek az emberek és kisül, hogy a mi korrekt úriember jóbarátunk egy közönséges svindler, egy útszéli csaló . . . Kétségtelen, az emberben kezdettől fogva olyan érzések élnek, amelyek azt célozzák, hogy a rövid életet minél könynyebben, minél kevesebb gonddal és küzdéssel lehessen végig élnünk. Hogy ez az érzés minden emberben megvan, az bizonyos. Ez nem is volna baj, hisz minden ember a saját szerencséjének a kovácsa. Csakhogy aztán vannak olyanok, akik ezt a könnyebbséget úgy szerzik meg, hogy a megszerzés körülményei a tisztességtől és a moráltól igen távol állanak ... Köteteket lehetne irni a morál nemlétezéséről, de most csak annak a kijelentésére szorítkozom, hogy az igazi, valódi és hamisítatlan morál alig-alig ismert fogalom az emberek előtt . . . —t. — Vasút köréből. Lengyel Géza bakóczafelsőmindszenti állomásfőnök szolgálati érdekből Pécsre helyeztetett tartalékos hivatalnoknak. — Továbbképző a felsőbb leányiskolában. A most kezdődő iskolai évben a pécsi felsőbb leányiskolával kapcsolatban megnyílik a magánjellegű tanfolyam, amelynek hallgatói lehetnek a felsőbb leányiskola VI. osztályát végzett vagy hasonló előképzettséggel biró leányok. A tanfolyam egész évben előadandó tárgyai : magyar irodalom, német ny., francia ny., angol ny., rajzfestés, kézimunka. Ezenkívül félévenként változó kollégiumok lesznek a különböző tudományágakból, mégpedig az első félévben : kor. apológia (Légár Hugó), sociológia (Virág Ferenc), képzőművészetek (Szőnyi Ottó dr.), neveléstan (Bitter Illés), jogi alapismeretek (Szőnyi Ottó dr.). A beírás díja 10 kor., a tandíj havi 10 kor. Beiratkozni szeptember 4-én lehet az apácaiskola épületében (földszint balra). Felvilágosítással szolgál a felsőbb leányiskola igazgatója, Bitter Illés, főgimn.tanár. — A pécsi polgári fiúiskolai internátus folyó év szeptember 1-én megnyílik. Fölvétetnek polgári elemi és más iskolai tanulók. Bővebb értesítést a polgári fiúiskola igazgatósága ad Rákóczi-út 15. szám alatt. — Tanulmányi kirándulás Pécsre. Sűrű egymásutánban rendezi most a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam tanulmányi kirándulásait. A héten Pécsett végzett szőlészeti és geológiai tanulmányokat. A kirándulás vezetője Szuly Antal szül. és borfelügyelő volt, a budapesti tanárok közül részt vettek: Treitz Péter főgeológus és Krámszky Lajos fővegyész, Pécs városa pedig Horváth Elemér rendőrbiztost bízta meg a társaság kalauzolásával. Az első napon, megtekintette a hallgatóság a városi szőlőtelepet, illetőleg annak fajgyűjteményét. Az itt látható francia, valamint Szilágyi János és Horváth Géza-féle hydridekről kimerítő felvilágosítást kapott a társaság. Azután megszemlélte a püspöki káptalannak szőlejét, amely szakavatott kezekre bízva, nagyon kevés hiányt mutat, szépen áll és a peronospora ellen jól van megvédve. Majd Horváth Antal országos nevű ampelológus pécsi rácvárosi szőlőjének a megtekintése következett, ahol a tulajdonos rendkívül érdekes magyarázatokkal szolgált a hallgatóságnak. Utána a káptalannak Nagyürög községben levő „Márva“ szőlejét nézték meg a kirándulók. E közben Treitz Péter főgeológus megmagyarázta a hallgatóságnak az egész vidéki geológiai viszonyait. Másnap, a Mecseken végzett a társaság geológiai tanulmányokat, megfordult a Tettyén is és megszemlélte a Sikorszky- és az Oblath-féle szőlőket. A harmadik napon Szilágyi János a pécsi vincellériskola volt igazgatójának, kiskohári kísérleti telepét, majd azután termő szőlejét tekintette meg, meghallgatván egyúttal jeles hybridszőrünk tanulságos magyarázatait. — Vasutassors. F. hó 23-án este a pélmonostor vasúti állomáson egy tehervonat tolatása közben Szurmó János a tehervonaton alkalmazott zárfékező saját vigyázatlansága folytán két kocsi ütközője közé került, melyek fejét teljesen összelapították, a kocsi kerekei pedig a bal karját roncsolták szét. Nyomban meghalt, felesége és két gyermeke gyászolja. — Rossz a baja—báttaszéki vasút ? Bajáról jelentik: Valentin Emil dr. bajai ügyvéd a közigazgatási bizottság tagja nyilatkozatot adott ki, amelyben többek között a következőket mondja: Az egész Akkoriban sokat beszéltünk a Lipótvárosban erről, Körmendy nagyot nőtt az én szememben, amióta az a párbajrahívás megtörtént. Adolf, a Mici bátyja ugyanis párbajra hívta ki Körmendyt, de ő hetykén vágta oda neki: — Zsidóval nem párbajozok! Az igaz, hogy egy kicsit vastag volt ez, — de azért nem ártott Adolfnak! Úgyis olyan büszke és olyan dölyfös, — pedig még nem is írhatja oda a neve után, hogy „kir. tan.“ mint az én apám. Adolf igazi parvenü. Szeretném, ha Körmendy egyszer meglátná, amikor abban a piros csikós fürdőruhában kilépek a kabinból. Tudom istenem, hogy rögtön belém szeretne! 4. Július 12. Bemutatták Körmendyt. Olyan boldog vagyok, hogy ki sem tudom fejezni nagy örömömet. Hiszen ez egy nagyon kedves és művelt ember! Ó istenem, milyen szép fekete bajusza van , s az a termet, az a két villogó, éjfekete cigányszem ! Nem csodálom, hogy annyian szerelmesek beléje a Lipótvárosban ! A modora meg valóban elragadó. És különös az a mód, hogy ahogyan a szemöldökeit mozgatja, amikor beszél. Valami pikáns izt ad az a beszédjének — és az ember képtelen levenni a szemeit arról a két fekete szemöldökről. Olyan jól esett, amikor a bemutatkozáskor a dr.-t meghallottam. Hiába, csak egy pesti fiatalember tud olyan megszédítő módon udvarolni, mint Körmedy !5. Július 17. Ma reggel találkoztam Körmendyvel a parknak egyik elrejtett sétányán. Nagyon kedves volt hozzám. Amikor észrevett, azonnal hozzám sietett és megcsókolta a kezemet. Én persze elpirultam és roppant nagy zavarba jöttem. Körmendy kért, hogy üljek le vele egy padra, ahol csendben, zavartalanul és nyugodtan elbeszélgethetünk. Leültünk. Eleinte a fővárosi szórakozásoknak nagy hiányairól kezdet beszélni és kifejezte aggodalmát, hogy talán unatkozom is. Én azt feleltem, hogy eddig nagyon unatkoztam. És most nem unatkozik ? — kérdezte mosolyogva. — Nem. — feleltem. De alig hogy kimondtam azt a kis tagadó szócskát, rögtön megbántam. Szerettem volna visszaszívni, de már nem lehetett. Megijedtem, mert hirtelen eszembe jutott, hogy majd azt fogja hinni, hogy az ő társasága és közelléte ment meg az unalomtól. Azonban megelőzött. — Talán mert csekélységem itt van ? — kérdezte megigéző mosolygással. — Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy az is egyik megszüntetője unatkozásomnak, — feleltem. Erre megfogta a kezememet. A magáéba helyezte és komoly arccal igy szóllott hozzám: — Ha együtt lehetnék egyszer önnel,, bár csak egy rövidke negyedóráig is, az emberek legboldogabbikának nevezném magamat . . . 3.