Pécsi Közlöny, 1909. december (17. évfolyam, 239-259. szám)

1909-12-01 / 239. szám

2. Család és iskola. Kivor­­t Polácsi János tanítónak a Pécs­­budai Külv. Kath. Kör. november 28-iki fel­­vasó estélyén tartott előadásából. Ij társadalmi alakulások, a tudomá­nyok látványozott haladása a népiskolájá­nak r­eormját sürgetik. E feladat napról­­napra a nép kulturszomjával, nő. Minél magas­ibbra hág a tudományok minden ága, s minél bonyolultabb lesz a társadalmi élet, s­rínál égetőbb lesz e problémák meg­oldási fok szükségessége. A nevelés reformját hirdetik. Tudatos nevelt­i tényezők, melyeket reformálni le­het, a család és az iskola. Kívánatosnak tarton e két tényező munkakörének ki­jelölés­ét. Mit vár a tanító a családtól és mit vá­rhat a szülő az iskolától nevelési szemp­otból, ez mai előadásomnak tárgya. Ö­nkéntelenül két más kérdés tolul előtérb­e: mi a nevelés célja és mi a ne­velés árgya ? A felelet: a nevelés célja, öntuda­tos tevékenység által az összes val­lás erk­ölcsi értékű és az egyén személyé­hez ta­tozó javakat átadni ,az utánunk kö­vetkez­ő nemzedéknek, hogy az megállja helyét abban a társadalomban, melybe bele­nl.1 T­­ nevelés tárgya az összes kultúr­­javak. „A kultúrát a maga egészében át kell ad­ni a következő nemzedéknek, s az egyéni s nézve e körből ki kell szemelni azokat a részeket, melyek őt tehetségénél és a t­rsadalomban elfoglalt állásánál fog­va lile­ik.“­­ E­zek előre bocsátása után rátérhetünk vizsgál­ódásunk egyik fő­ kérdésére, mit, vár a tanu! , a családtól nevelési szempontból? A­z ember testből és létekből áll. Meg­­különb­öztetünk testi és lelki nevelést. 1 f. ö. Waldapfel János A házi nevelésről. Magyar paedagógia 1895. 373 old. 2 )r. Weszely Ödön A modern paedagógia utján. 11­­9. 87 old. Vizsgáljuk a család testi nevelését. „Testi nevelés alatt értendők mind­­a módszeres eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy egyéni életviszonyai mellett mindenki a testi derékség lehető legmaga­sabb fokát elérje és azon lehető késő korig meg is maradjon.“­­ Ezen cél elérésére eddig a családok részéről kevés történt. A gyermekek egész­ségével meg épen nem sokat törődtek. Nem siránkozással, de statisztikai adatok­kal fogom ezt igazolni: 1905-ben Magyarországon össze­sen született 620.176 gyermek ebből halvaszületett 11.593 , 1­86% ugyanncsak 1905-ben meghalt összesen 485.624 egyén és ebből a 485.624 egyénből 1 évnél fiatalabb volt 143.582 „ 29-57% 1 éves vol 38.281 „ 7'88% és 2—6 éves volt 46.345 „ 9‘55% Ismételve és összegezve a számada­tokat, azt látjuk, hogy a Magyarországon 1905-ben született 620.176 gyermekből, 239.800 gyermek 6 éves koráig elpusztul, ami 48,86% halálozást jelent az első 6 életévre, vagyis tételem magyarázata szempontjából azt, hogy Magyarországon az összes megszületett egyéneknek közel a fele meghal, mielőtt az iskolaköteles kort elérte volna.*­­ Ezen beszedés-str­tisztikai adat elégé sürgeti a testi nevelést és ha még azt te­kintjük, hogy akik megmaradnak, azoknál oly nagy a testi fejlettségi különbség, mint a dió és mogyoró--nagysága között, akkor igazán a hanyagság, nemtörődömség, nem akarom mondani, a gyermekgyilkosság vádjával lehet illetni minden szülőt, ki gyermekének testi nevelésével nem törődik. Mit tegyenek a szülők, hogy gyer­mekük ép, egészséges tehát szép legyen, azt itt elmondani, rövid, néhány perc ke­retén belül lehetetlen, inkább azon káros . Dr. Wein Dezső A testi név. fejlesztéséről. Szab. /tan. kong ért. 1908. 502 old.­­ Dr. Wein Dezső. U. o. 506—7 old. tényezők egyikét-másikát sorolom föl, me­lyek tevékenységükben akadályozzák őket. A szülők első főkelléke az egészség. Erre kell vigyázniok legjobban. Jól mondja a közmondás: fő, hogy egészség legyen. Természetes, hogy kerülni kell mindazt, mi ezt megzavarhatná. A legnagyobb egészségbontó, az al­kohol ! Ez nemcsak a testet gyengíti, de a lelki erőt is. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kérem önöket, gyermekeik ne­vében, hogy csak akkor éljenek szeszes itallal, ha az orvos elrendeli, — máskor — soha! Erre is csak egy példát említek, a Népművelés­i tanügyi lapban olvastam, hogy egy leány ,amidőn már elérte azt a kort, hogy férjhezmeneteléről szó lehetett, két férfiú vágyott a keze után, akik közül az egyik szegény, de tökéletesen egész­séges, a másik pedig gazdag, de ideges volt, sőt néha az alkohol mértéktelen él­vezésének is hódolt. A leány a szegény imádót szerette, végre azonban mégis csak a gazdag ember felesége lett. A szegény, de munkás ember idővel gazdaggá lett s egészséges gyermekek boldog apja ; a gaz­dag férfi pedig, aki iszákossága folytán rövid időn belül testileg és erkölcsileg is teljesen elzüllött, három vézna gyermek­nek lett atyja. Az első gyermek még elég intelligens volt, de módfölött arcátlan és nyugtalan ; kezei sohasem nyugodtak, foly­ton fecsegett, nyugtalanul mászott fel minden útjába eső tárgyra, szóval a foko­zott idegességben szenvedők közé tarto­zott, a második gyermek vitás táncban szenvedett, a harmadik — különben igen szép kis leány — születésétől kezdve tompaelméjű (hülye) volt, aki más segít­sége nélkül sem enni, sem pedig egyéb­ként mozogni nem volt képes.­ Ha nem mindig ilyen markáns hatás­sal boszulja meg magát a szesz, de min­den hatás nélkül sohasem marad. 1 Népművelés 1909. októberi sz. 284—85 old. Népcsodüllett írta Andersen. N­elsen Péter iskolatársam a legvi­­gabb , legtréfásabb ember a világon s meg va­n áldva azzal a csodálatos ügyes­séggel, hogy megkoczkáztathatja a legbo­­londabt tréfákat, a­nélkül, hogy kára volna l­enne. N­mrégiben az utcán találkoztam vele s akkor így szólt hozzám: Life ! — Fogadok egy palack portói boltba, hogy 6 perc alatt népcsődöletet támasz­­tok itt az utcán, anélkül, hogy elmoz­dulnék a helyemből. R­gtön el akartam illanni a vesze­delmes szomszédságból, de ő megragadta karoma . — Nem, nem, maradj csak nyugton melletti­m s tekints föl csak arra a ház­tetőre. M­itettem, amit mondott, már ki is faragta­­ a nézésben, de semmit sem tud­tam föl­edezni a háztetőn. — Hiszen nincs ott semmi látnivaló, mondotta Nielsen barátom, mind a mellett csak nézz oda, ahogy telik tőled. És igy ott állottunk mind a ketten is néztük merően a háztetőt, amelyen nem volt semmi látnivaló. — Nyomban hozzánk csatlakozott egy kis festőinas, hogy ő is lássa, a­mit mi olyan figyelmesen nézünk. — Azután egy öreg asszony jött oda s megkérdezte az inastól, hogy mi történt. — Semmi, csak kiröpült egy madár, jelentette ki a festőinas. Az asszony nagyon erőlködött, hogy fölfedezze a madarat, a­mi természtesen nem sikerült neki. Egy mészáros­ legény, a­ki hallotta volt a kis festőinas feleletét, igen okosan jegyezte meg: — Ha a madár kiröpült, akkor úgy sem lehet többé látni. • És ment a dolgára. De a Nielsen Péter népcsődületét még­sem sikerült neki csirájában elfojta­nia. Egy fiatal hölgy lépett mellénk s megkérdezte az öreg asszonytól, hogy mi történt tulajdonképen. — Kiröpült egy madár, de úgy lát­szik, hogy valaki odajön a házban meg­fogta, ezt mondta az öreg asszony. A fiatal hölgy szintén megállott s vele együtt két utcagyerek, a­kik hallot­ták az öreg asszony fölvilágosítását. És ugyan­akkor a másik oldalról három úr jött, a­kik sokkal finomabb emberek vol­tak, sem hogy kérdezősködni akartak volna. Csak megállották s nézték a ház­tetőt s épen annyit láttak, mint mi töb­biek. És egyre több és több ember jött s valamenyien a háztetőt nézték kiváncsi szemmel, feszült érdeklődéssel. Nem telt bele három perc s már vagy kétszáz em­ber verődött össze körülöttünk. Szeren­csére nem volt a közelben rendőr; tudva­levő dolog, hogy a­hol népcsődület tá­mad, ott soha sincsen rendőr. — Mi történt? Mi történt? kérdez­ték az emberek össze-vissza. — Csak annyi, hogy valaki ellopott egy madarat s befutott vele abba a házba, — felelte az utcagyerek, a ki az öreg asz­­szonytól vette a kitűnő informácziót. — Mit mond? Mit mond? — kér- PÉCSI KÖZLÖNY 1909. december 1.

Next