Pécsi Közlöny, 1909. december (17. évfolyam, 239-259. szám)
1909-12-01 / 239. szám
2. Család és iskola. Kivort Polácsi János tanítónak a Pécsbudai Külv. Kath. Kör. november 28-iki felvasó estélyén tartott előadásából. Ij társadalmi alakulások, a tudományok látványozott haladása a népiskolájának reormját sürgetik. E feladat naprólnapra a nép kulturszomjával, nő. Minél magasibbra hág a tudományok minden ága, s minél bonyolultabb lesz a társadalmi élet, srínál égetőbb lesz e problémák megoldási fok szükségessége. A nevelés reformját hirdetik. Tudatos nevelti tényezők, melyeket reformálni lehet, a család és az iskola. Kívánatosnak tarton e két tényező munkakörének kijelölését. Mit vár a tanító a családtól és mit várhat a szülő az iskolától nevelési szempotból, ez mai előadásomnak tárgya. Önkéntelenül két más kérdés tolul előtérbe: mi a nevelés célja és mi a nevelés árgya ? A felelet: a nevelés célja, öntudatos tevékenység által az összes vallás erkölcsi értékű és az egyén személyéhez tatozó javakat átadni ,az utánunk következő nemzedéknek, hogy az megállja helyét abban a társadalomban, melybe belenl.1 T nevelés tárgya az összes kultúrjavak. „A kultúrát a maga egészében át kell adni a következő nemzedéknek, s az egyéni s nézve e körből ki kell szemelni azokat a részeket, melyek őt tehetségénél és a trsadalomban elfoglalt állásánál fogva lileik.“ Ezek előre bocsátása után rátérhetünk vizsgálódásunk egyik fő kérdésére, mit, vár a tanu! , a családtól nevelési szempontból? Az ember testből és létekből áll. Megkülönböztetünk testi és lelki nevelést. 1 f. ö. Waldapfel János A házi nevelésről. Magyar paedagógia 1895. 373 old. 2 )r. Weszely Ödön A modern paedagógia utján. 119. 87 old. Vizsgáljuk a család testi nevelését. „Testi nevelés alatt értendők minda módszeres eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy egyéni életviszonyai mellett mindenki a testi derékség lehető legmagasabb fokát elérje és azon lehető késő korig meg is maradjon.“ Ezen cél elérésére eddig a családok részéről kevés történt. A gyermekek egészségével meg épen nem sokat törődtek. Nem siránkozással, de statisztikai adatokkal fogom ezt igazolni: 1905-ben Magyarországon összesen született 620.176 gyermek ebből halvaszületett 11.593 , 186% ugyanncsak 1905-ben meghalt összesen 485.624 egyén és ebből a 485.624 egyénből 1 évnél fiatalabb volt 143.582 „ 29-57% 1 éves vol 38.281 „ 7'88% és 2—6 éves volt 46.345 „ 9‘55% Ismételve és összegezve a számadatokat, azt látjuk, hogy a Magyarországon 1905-ben született 620.176 gyermekből, 239.800 gyermek 6 éves koráig elpusztul, ami 48,86% halálozást jelent az első 6 életévre, vagyis tételem magyarázata szempontjából azt, hogy Magyarországon az összes megszületett egyéneknek közel a fele meghal, mielőtt az iskolaköteles kort elérte volna.* Ezen beszedés-strtisztikai adat elégé sürgeti a testi nevelést és ha még azt tekintjük, hogy akik megmaradnak, azoknál oly nagy a testi fejlettségi különbség, mint a dió és mogyoró--nagysága között, akkor igazán a hanyagság, nemtörődömség, nem akarom mondani, a gyermekgyilkosság vádjával lehet illetni minden szülőt, ki gyermekének testi nevelésével nem törődik. Mit tegyenek a szülők, hogy gyermekük ép, egészséges tehát szép legyen, azt itt elmondani, rövid, néhány perc keretén belül lehetetlen, inkább azon káros . Dr. Wein Dezső A testi név. fejlesztéséről. Szab. /tan. kong ért. 1908. 502 old. Dr. Wein Dezső. U. o. 506—7 old. tényezők egyikét-másikát sorolom föl, melyek tevékenységükben akadályozzák őket. A szülők első főkelléke az egészség. Erre kell vigyázniok legjobban. Jól mondja a közmondás: fő, hogy egészség legyen. Természetes, hogy kerülni kell mindazt, mi ezt megzavarhatná. A legnagyobb egészségbontó, az alkohol ! Ez nemcsak a testet gyengíti, de a lelki erőt is. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kérem önöket, gyermekeik nevében, hogy csak akkor éljenek szeszes itallal, ha az orvos elrendeli, — máskor — soha! Erre is csak egy példát említek, a Népművelési tanügyi lapban olvastam, hogy egy leány ,amidőn már elérte azt a kort, hogy férjhezmeneteléről szó lehetett, két férfiú vágyott a keze után, akik közül az egyik szegény, de tökéletesen egészséges, a másik pedig gazdag, de ideges volt, sőt néha az alkohol mértéktelen élvezésének is hódolt. A leány a szegény imádót szerette, végre azonban mégis csak a gazdag ember felesége lett. A szegény, de munkás ember idővel gazdaggá lett s egészséges gyermekek boldog apja ; a gazdag férfi pedig, aki iszákossága folytán rövid időn belül testileg és erkölcsileg is teljesen elzüllött, három vézna gyermeknek lett atyja. Az első gyermek még elég intelligens volt, de módfölött arcátlan és nyugtalan ; kezei sohasem nyugodtak, folyton fecsegett, nyugtalanul mászott fel minden útjába eső tárgyra, szóval a fokozott idegességben szenvedők közé tartozott, a második gyermek vitás táncban szenvedett, a harmadik — különben igen szép kis leány — születésétől kezdve tompaelméjű (hülye) volt, aki más segítsége nélkül sem enni, sem pedig egyébként mozogni nem volt képes. Ha nem mindig ilyen markáns hatással boszulja meg magát a szesz, de minden hatás nélkül sohasem marad. 1 Népművelés 1909. októberi sz. 284—85 old. Népcsodüllett írta Andersen. Nelsen Péter iskolatársam a legvigabb , legtréfásabb ember a világon s meg van áldva azzal a csodálatos ügyességgel, hogy megkoczkáztathatja a legbolondabt tréfákat, anélkül, hogy kára volna lenne. Nmrégiben az utcán találkoztam vele s akkor így szólt hozzám: Life ! — Fogadok egy palack portói boltba, hogy 6 perc alatt népcsődöletet támasztok itt az utcán, anélkül, hogy elmozdulnék a helyemből. Rgtön el akartam illanni a veszedelmes szomszédságból, de ő megragadta karoma . — Nem, nem, maradj csak nyugton mellettim s tekints föl csak arra a háztetőre. Mitettem, amit mondott, már ki is faragta a nézésben, de semmit sem tudtam föledezni a háztetőn. — Hiszen nincs ott semmi látnivaló, mondotta Nielsen barátom, mind a mellett csak nézz oda, ahogy telik tőled. És igy ott állottunk mind a ketten is néztük merően a háztetőt, amelyen nem volt semmi látnivaló. — Nyomban hozzánk csatlakozott egy kis festőinas, hogy ő is lássa, amit mi olyan figyelmesen nézünk. — Azután egy öreg asszony jött oda s megkérdezte az inastól, hogy mi történt. — Semmi, csak kiröpült egy madár, jelentette ki a festőinas. Az asszony nagyon erőlködött, hogy fölfedezze a madarat, ami természtesen nem sikerült neki. Egy mészáros legény, aki hallotta volt a kis festőinas feleletét, igen okosan jegyezte meg: — Ha a madár kiröpült, akkor úgy sem lehet többé látni. • És ment a dolgára. De a Nielsen Péter népcsődületét mégsem sikerült neki csirájában elfojtania. Egy fiatal hölgy lépett mellénk s megkérdezte az öreg asszonytól, hogy mi történt tulajdonképen. — Kiröpült egy madár, de úgy látszik, hogy valaki odajön a házban megfogta, ezt mondta az öreg asszony. A fiatal hölgy szintén megállott s vele együtt két utcagyerek, akik hallották az öreg asszony fölvilágosítását. És ugyanakkor a másik oldalról három úr jött, akik sokkal finomabb emberek voltak, sem hogy kérdezősködni akartak volna. Csak megállották s nézték a háztetőt s épen annyit láttak, mint mi többiek. És egyre több és több ember jött s valamenyien a háztetőt nézték kiváncsi szemmel, feszült érdeklődéssel. Nem telt bele három perc s már vagy kétszáz ember verődött össze körülöttünk. Szerencsére nem volt a közelben rendőr; tudvalevő dolog, hogy ahol népcsődület támad, ott soha sincsen rendőr. — Mi történt? Mi történt? kérdezték az emberek össze-vissza. — Csak annyi, hogy valaki ellopott egy madarat s befutott vele abba a házba, — felelte az utcagyerek, a ki az öreg aszszonytól vette a kitűnő informácziót. — Mit mond? Mit mond? — kér- PÉCSI KÖZLÖNY 1909. december 1.