Pécsi Közlöny, 1910. április (18. évfolyam, 79-103. szám)
1910-04-01 / 79. szám
4. nők részéről oly céltalan újítások, melyek a polgárság indokolatlan zaklatásaival jártak, avagy nem történtek. Előre bocsátjuk, hogy Tichy Ferenc úr magánszemélyével itt sem foglalkozunk, csupán csak a köztisztviselő köztisztviselői működését tesszük, merő közérdekből, jogos kritika tárgyává s nem is hisszük, hogy akár legelső kritikánkat is a leadott nagyhangú cáfolat , en grosz és en detail tagadásai a legkevésbé is gyöngítették volna. A polgárság a legszélesebb körben magáévá tette közérdekű bírálatunkat s a bírálat minden sorának igazat adott. Mindamellett a polgárság, akárcsak mi,nagy köszönettel tartozunk a javadalmi tanácsnoknak, Tichy Ferenc úrnak, azért a szíveségéért, hogy a nagy nyilvánosság előtt, ex orfo, volt jó kijelenteni, hogy ő a javadalmi hivatalban „rendet akar meghonosítani.“ Tehát ott eddig nem volt otthonos a rend s ha nem volt, akkor rendetlenségnek kellett lenni. Kedves kötelességet vélünk tehát teljesíteni a tanácsnok úrral szemben, ha mindezeket itt különösen hangsúlyozzuk. Arra vagyunk csak csupán kiváncsiak, hogy Tichy Ferenc úr ezen újabb leleplezéséhez mit szól Reéh György tanácsnok, a védekező Tichy dr. közvetlen hivatali elődje ? De mit szólnak hozzá azok és elsősorban a polgármester, azután pedig szép fokozatos egymásutánban azok az urak, kik a város javadalmi viszonyainak kezelését ellenőrizni, a rendetlen állapotokat megszüntetni hivatva és kötelesek lettek volna. A város törvényhatósági közgyűlésén Reéh tanácsnok működése alatt állandó rendről s a kezelés körüli dicséretes állapotokról hymnusokat zengtek a város polgárságának nyaka közé az ellenőrzésre hivatott urak. Avagy nem így van ! ? Nem merjük feltenni sem Reék tanácsnokról, sem az ellenőrzésre hivatott faktorokról, vagy a bizottsági tagokról, hogy a valóságnak meg nem felelő s a rendetlen állapotokat, vagy a most leleplezett híres visszaéléseket palástoló jelentést tettek volna ! Annyira nem, hogy a Tichy tanácsnok előtti állapotokat igenis rendezetteknek kell elfogadnunk. Mit céloz tehát a javadalmi tanácsnok „rend“ teremtő eljárása s mit eredményez ? Célja ismeretlen, de valószínűleg mindenkép alkotni, teremteni vágyás, előretolása az „én“-nek, az utolérhetetlennek, a bámulatosnak, a mindenkinél jobb hivatalnoknak, még — a hivatali előd iránti kollegialitás megsértésével, — még a polgárság, a bortermelők összességének zaklatásával is. Mert az ily nagy én már magát sem írja kis betűvel, az alkotni vágyás izzó pillanatában Én - né lesz, ahonnét s akitől hull az arany a város üres pénztárába s az áldás az adóterhek alatt nyomorgó polgárság meggörbedt nyaka közé! Kis „én“-nel, kevesebb zaklatással, közmegelégedésre lehetne most is a javadalmi hivatal vezető állását adminisztrálni. Fentartjuk teljes egészében mindazokat, miket első közleményünkben előadtunk, mert ezek a legilletékesebb helyről való információk alapján íródtak, de csak közérdekből és önzetlenül és azon főgondolat vezérlete alatt, hogy módjukban legyen azoknak, kiknek a város ügyeinek intézésében vezető szerep jutott — eleve megakadályozni azt, hogy a város bortermelői, különösen a kisebbek, létkérdésük veszélyeztetett volta miatt ne ragadtathassák el magukat addig, amit már úgyis megtenni akarnak (amiről valószínűleg Tichy dr. is hallott már.) De ha a nemtörődömség, a közöny oly nagy a torony alatt, hogy összetett kézzel nézik a polgárság forrongását és feljajdulását , maguknak tulajdonítsák, ha tüntető körmenetet rendezve vonul fel esetleg a polgárság a városház elé s követeli annak a valakinek a fejét, kit az egész zaklatás rossz szellemének tartani s tudni rég alaposan megbizonyosodtak. Nem kell lekicsinyelni a vendéglősöket sem semmiféle javadalmi hivatal részéről, de nem is kell minden egyes vendéglőst csempésznek tartani. Nem állíthatja hát legkevésbé azt sem a jav. tanácsnok úr, hogy épp a vendéglősök miatt lenne arra a bizonyos meghonosítandó rendre szükség. A bortermelők pedig a város polgárságának zömét képezik. Érdekeik a város érdeke. Mennél kisebbé teszik akármilyen című adószóffal ezek adózási képességét, a város vallja kárát. A javadalmi hivatal mai eljárásával összehozott ezer koronákról pedig kár beszélni. Véletlenül több bor fogyott el, mint az előző években s az okozta az emelkedést, ha ugyan lehet erről szó. A sörfogyasztás az utóbbi években megcsappant a borfogyasztás javára. Ez az oka az egésznek, semmi más. Elismerjük a lelkiismeretes hivatalnok jó törekvését, honoráljuk is jó szándékait, de azt ne várja senki, hogy a város polgársága zömének érdekét nem kell elsősorban szem előtt tartani a torony alatt mindenkinek s így a javadalmi tanácsnak is. Arról is meg vagyunk erősen győződve, hogy annak, ha a város kezéből az állam ki fogja venni a fogyasztási adók kezelését, egyedül csak az ily eljárás az oka, ha oly bevételekkel kérkedünk, melyek nincsenek s ha a finánc látja azt, hogy az adócsavar működtetésének a polgárság zsebje terhére van még erős tere és helye — a város javadalmi tanácsnokának kijelentései szerint, adtunk, amikor a Pécsi Közlöny politikai lapot, átvettük nem csak hívek maradtunk, hanem azt amit ígértünk, be is váltottuk. Programmunk a politikában a tiszta, hamisítatlan függetlenségi és 48-as irány Kossuth Lajos szellemében, az a függetlenségi irány, amelyet opportunista szempontok, egyéni, vagy hatalmi érdek útjából nem tud soha eltántorítani, hanem megy rendületlenül a felé a végcél felé, honnan Magyarország közgazdasági és politikai, közjogi teljes önállósága int felé. Lapunk nem állott és nem áll soha egyéni érdek szolgálatába, szókimondó orgánuma volt minden igaz ügynek, szószólója s védelmezője minden gyengének a hatalmasok ellen. Mi akkor amikor a lapot átvettük nem azzal a szándékkal vettük át, hogy az úgynevezett „nagy“ lapok papírversenyében részt vegyünk, az olvasónak nem arra van szüksége, hogy betűkkel tellezett papírhalmazt kapjon, hanem arra, hogy egy jól értesült újságjában minden őt érdeklő hírt megtaláljon, hogy újságja mindenről a valósághoz híven értesítse — gyors és megbízható tudósításban. Amit célul tűztünk magunk elé, azt a lapunk és olvasóközönségünk atanunk rá, hogy be is váltottuk mindig. Hírrovatunk élénk, a helyi eseményeket mindig és kimerítően, gyorsan közöltük, a világeseményekről is dióhéjban adtunk ismertetést, távirati tudósításaink révén a politikai és országos jelentőségű eseményeket huszonnégy órával előbb tudták meg olvasóink, mint a pesti nagy lapokból. A szenzációhajhászást soha sem kerestük azzal, hogy valótlan vagy célzatosan elferdített közleményekkel traktáljuk olvasóinkat. Egyszóval el merjük mondani, hogy derekas és becsületes munkát végeztünk a múltban, s ilyent fogunk a jövőben is végezni, s ezért kérjük olvasóközönségünk további támogatását. A „Pécsi Közlöny“ előfizetési ára: Egy évre ... 24 kor. Félévre .... 12 „ Negyedévre . . . „ Egy hóra ... 2 „ Egyes szám ára 10 filér Előfizethetni legcélszerűbben posta utalványon a „Pécsi Közlöny“ kiadóhivatalába Pécs, Apáca utca 9. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Előfizetési felhívás. Április elsején ismét évnegyed forduló előtt áll a Pécsi Közlöny s mi büszkén hivatkozunk ma is arra, hogy proggrammunkhoz, amit ez év január elsején 1910. április 1. A tyúkok ellenségei. Elfogták az udvarok rémeit. — Saját tudósítónktól. — Nap nem esett anélkül, hogy vagy Pécsről, vagy pedig a vármegye egyes községeiből kisebb-nagyobb tyúklopásról nem érkezett volna hir. A lopások nyomán megindultak teljes erővel a nyomozások, de jó ideig nem sikerült a tyúkólak passionátus kedvelőit kézrekeríteni. Jól sejtette a csendőrség s a pécsi rendőrség is, hogy a tyúkok Pécs város gyomrában tűnnek el s a tolvajok iránt