Pécsi Közlöny, 1910. április (18. évfolyam, 79-103. szám)

1910-04-01 / 79. szám

4. nők részéről oly céltalan újítások, melyek a polgárság indokolatlan zaklatásaival jár­tak, avagy nem történtek. Előre bocsátjuk, hogy Tichy Ferenc úr magánszemélyével itt sem foglalkozunk, csupán csak a köztisztviselő köztisztvise­lői működését tesszük, merő közérdekből, jogos kritika tárgyává s nem is hisszük, hogy akár legelső kritikánkat is a leadott nagyhangú cáfolat , en grosz és en de­tail tagadásai a legkevésbé is gyöngítették volna. A polgárság a legszélesebb körben magáévá tette közérdekű bírálatunkat s a bírálat minden sorának igazat adott. Minda­mellett a polgárság, akárcsak mi,nagy köszö­nettel tartozunk a javadalmi tanácsnoknak, Tichy Ferenc úrnak, azért a szíveségéért, hogy a nagy nyilvánosság előtt, ex orfo, volt jó kijelenteni, hogy ő a javadalmi hivatal­ban „rendet akar meghonosí­tani.“ Tehát ott eddig nem volt otthonos a rend s ha nem volt, akkor rendet­lenségnek kellett lenni. Kedves kötelességet vélünk tehát teljesíteni­ a tanácsnok úrral szemben, ha mindezeket itt különösen hangsúlyozzuk. Arra vagyunk csak csupán kiván­csiak, hogy Tichy Ferenc úr ezen újabb le­leplezéséhez mit szól R­e­é­h György tanács­nok, a védekező Tichy dr. közvetlen hi­vatali elődje ? De mit szólnak hozzá azok és elsősorban a polgármester, azután pedig szép fokozatos egymásutánban azok az urak, kik a város javadalmi viszonyai­nak kezelését ellenőrizni, a rendetlen ál­lapotokat megszüntetni hivatva és köte­lesek lettek volna. A város törvényhatósági közgyűlé­sén Reéh tanácsnok működése alatt ál­landó rendről s a kezelés körüli dicséretes állapotokról hymnusokat zengtek a város polgárságának nyaka közé az ellenőrzésre hivatott urak. Avagy nem így van ! ? Nem merjük feltenni sem Reék ta­nácsnokról, sem az ellenőrzésre hivatott faktorokról, vagy a bizottsági tagokról, hogy a valóságnak meg nem felelő s a rendetlen állapotokat, vagy a most l­e­­­leplezett híres visszaéléseket palástoló jelentést tettek volna ! Annyira nem, hogy a Tichy tanácsnok előtti állapotokat igenis rendezetteknek kell elfogadnunk. Mit céloz tehát a javadalmi tanács­nok „rend“ teremtő eljárása s mit ered­ményez ? Célja ismeretlen, de valószínűleg mindenkép alkotni, teremteni vágyás, előretolása az „é­n“-n­e­k, az utolérhetet­lennek, a bámulatosnak, a mindenkinél jobb hivatalnoknak, még — a hivatali előd iránti kollegialitás megsértésével, — még a polgárság, a bortermelők összességének zaklatásával is. Mert az ily nagy é­n már magát sem írja kis betűvel, az alkotni vá­gyás izzó pillanatában É­n - n­é lesz, ahon­nét s akitől hull az arany a város üres pénztárába s az áldás az adóterhek alatt nyomorgó polgárság meggörbedt nyaka közé! Kis „én“-nel, kevesebb zaklatással, közmegelégedésre lehetne most is a java­dalmi hivatal vezető állását adminisztrálni. Fentartjuk teljes egészében mind­azokat, miket első közleményünkben elő­adtunk, mert ezek a legilletékesebb hely­ről való információk alapján íródtak, de csak közérdekből és önzetlenül és azon főgondolat vezérlete alatt, hogy módjuk­ban legyen azoknak, kiknek a város ügyei­nek intézésében vezető szerep jutott — eleve megakadályozni azt, hogy a város bortermelői, különösen a kisebbek, létkér­désük veszélyeztetett volta miatt ne ra­gadtathassák el magukat addig, amit már úgyis megtenni akarnak (amiről valószínű­leg Tichy dr. is hallott már.) De ha a nem­törődömség, a közöny oly nagy a torony alatt, hogy összetett kézzel nézik a polgár­ság forrongását és fel­ja­jdulását , maguk­nak tulajdonítsák, ha tüntető körmenetet rendezve vonul fel esetleg a polgárság a városház elé s követeli annak a valakinek a fejét, kit az egész zaklatás rossz szelle­mének tartani s tudni rég alaposan meg­bizonyosodtak. Nem kell lekicsinyelni a vendéglősö­ket sem semmiféle javadalmi hivatal részé­ről, de nem is kell minden egyes vendég­lőst csempésznek tartani. Nem állíthatja hát legkevésbé azt sem a jav. tanácsnok úr, hogy épp a vendéglősök miatt lenne arra a bizonyos meghonosítandó rendre szükség. A bortermelők pedig a város polgár­ságának zömét képezik. Érdekeik a város érdeke. Mennél kisebbé teszik akármilyen című adószóffal ezek adózási képességét, a város vallja kárát. A javadalmi hivatal mai eljárásával összehozott ezer koronákról pedig kár be­szélni. Véletlenül több bor fogyott el, mint az előző években s az okozta az emelkedést, ha ugyan lehet erről szó. A sörfogyasztás az utóbbi években meg­csappant a borfogyasztás javára. Ez az oka az egésznek, semmi más. Elismerjük a lelkiismeretes hivatal­nok jó törekvését, honoráljuk is jó szán­dékait, de azt ne várja senki, hogy a vá­ros polgársága zömének érdekét nem kell elsősorban szem előtt tartani a torony alatt mindenkinek s így a javadalmi tanács­nak is. Arról is meg vagyunk erősen győ­ződve, hogy annak, ha a város kezéből az állam ki fogja venni a fogyasztási adók kezelését, egyedül csak az ily eljárás az oka, ha oly bevételekkel kérkedünk, melyek nincsenek s ha a fi­nánc látja azt, hogy az adócsavar működtetésének a polgárság zsebje terhére van még erős tere és helye — a város javadalmi tanácsnokának kijelentései szerint, adtunk, amikor a Pécsi Közlöny politikai lapot, átvettük nem csak hívek maradtunk, hanem azt amit ígértünk, be is váltottuk. Programmunk a politikában a tiszta, hamisítatlan függetlenségi és 48-as irány Kossuth Lajos szellemében, az a függet­lenségi irány, amelyet opportunista szem­pontok, egyéni, vagy hatalmi érdek útjából nem tud soha eltántorítani, hanem megy rendületlenül a felé a végcél felé, hon­nan Magyarország közgazdasági és poli­tikai, közjogi teljes önállósága int felé. Lapunk nem állott és nem áll soha egyé­ni érdek szolgálatába, szókimondó orgánu­ma volt minden igaz ügynek, szószólója s védelmezője minden gyengének a hatal­masok ellen. Mi akkor amikor a lapot átvettük nem azzal a szándékkal vettük át, hogy az úgynevezett „nagy“ lapok papírverse­­nyében részt vegyünk, az olvasónak nem arra van szüksége, hogy betűkkel telle­­zett papírhalmazt kapjon, hanem arra, hogy egy jól értesült újságjában minden őt érdeklő hírt megtaláljon, hogy újságja mindenről a valósághoz híven értesítse — gyors és megbízható tudósításban. Amit célul tűztünk magunk elé, azt a lapunk és olvasóközönségünk a­tanunk rá, hogy be is váltottuk mindig. Hírrovatunk élénk, a helyi eseménye­ket mindig és kimerítően, gyorsan közöl­tük, a világeseményekről is dióhéjban adtunk ismertetést, távirati tudósításaink révén a politikai és országos jelentőségű eseményeket huszonnégy órával előbb tud­ták meg olvasóink, mint a pesti nagy la­pokból. A szenzáció­hajhászást soha sem kerestük azzal, hogy valótlan vagy célza­tosan elferdített közleményekkel traktáljuk olvasóinkat. Egyszóval el merjük mondani, hogy derekas és becsületes munkát végeztünk a múltban, s ilyent fogunk a jövőben is végezni, s ezért kérjük olvasóközönségünk további támogatását. A „Pécsi Közlöny“ előfizetési ára: Egy évre ... 24 kor. Félévre .... 12 „ Negyedévre . . . „ Egy hóra ... 2 „ Egyes szám ára 10 filér Előfizethetni legcélszerűbben posta utalványon a „Pécsi Közlöny“ kiadóhiva­talába Pécs, Apáca­ utca 9. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Előfizetési felhívás. Április elsején ismét évnegyed for­duló előtt áll a Pécsi Közlöny s mi büsz­kén hivatkozunk ma is arra, hogy prog­­grammunkhoz, amit ez év január elsején 1910. április 1. A tyúkok ellenségei. Elfogták az udvarok rémeit. — Saját tudósítónktól. — Nap nem esett anélkül, hogy vagy Pécsről, vagy pedig a vármegye egyes községeiből kisebb-nagyobb tyúklopásról nem érkezett volna hir. A lopások nyomán megindultak teljes erővel a nyomozások, de jó ideig nem sikerült a tyúkólak pas­­sionátus kedvelőit kézrekeríteni. Jól sejtette a csendőrség s a pécsi rendőrség is, hogy a tyúkok Pécs város­­ gyomrában tűnnek el s a tolvajok iránt

Next