Pécsi Közlöny, 1910. december (17. évfolyam, 278-281. szám)

1910-12-03 / 278. szám

1910. december 3. Szombat XVII. évfolyam 278. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jókai-tér 2. szám, 1. emelet Vaszary-féle ház. Főszerkesztő : EGRY BÉLA dr. orszgy. képviselő. Telefonszám 576. Felelős szerkesztő: DÖMEL ANZELM kiadó-laptulajdonos. Előfizetési ár: Egész évre 24 kor., félévre 12 k., negyedévre 6 k., egy hóra 2 k. — Egyes szám­ára 10 f. Távirat-és telefonjelentés. — Saját tudósítónktól. — Országgyűlés. (Budapest, dec. 2.) A képviselőház mai ülésén felszólalt Pécs sz. kir. város or­szággyűlési képviselője, Egry Béla dr. is és általános helyesléssel kísért beszédben fej­tette ki az indemnitás vitájának során azt az egyedül helyes álláspontot, hogy ez a kormány, — mely önmaga oka annak, hogy az indem­nitás törvényjavaslatának benyújtása szükségessé vált, szóval maga a kormány teremtette a kényszerhelyzetet, — a felha­talmazási törvény megadását a költségvetési törvény megszavazása előtt meg nem ér­demli. A horvát nyelvkérdést ma újra a hor­­vátok vetették felszínre és szónokuk csak az elnök ismételt és erélyes rendreutasítása után, mikor már szómegvonással is megfe­nyegette, fejezte be hosszú és cseppet sem tárgyilagos horvát beszédét. A Ház mai ülését teljesen az indem­nitás vitája foglalta le. Az ülést negyed 11 órakor nyitotta meg Berzeviczy Albert elnök, ki az iromá­nyok bemutatása után jelenti, hogy a napi­rendre csak az indemnitás tárgyalása van tűzve. Első szónok Egry Béla dr. pécsi kép­viselő hosszabb beszédben foglalkozik az­zal a kényszerhelyzettel, melyet a kormány teremtett s amely kényszerhelyzet egyenesen előidézője annak, hogy a kormány költség­ei nélkül akar felhatalmazás alapján­­élkezni az állam jövedelmeivel. Ezt a vérhelyzetet a kormány meg tudta szüntetni, ha meg lett volna benne a akarat. A parlament és delegációk ellenvetés nélkül szavazták meg a­kát annak reményében, hogy a egész munkaerejét az országot, ésen a városi polgárságot sújtó válására fogja fordítani. Ezt azon­ban nem tette meg. A kormány irányában tehát bizalommal nem viseltetik s nem já­rulhat ahhoz, hogy költségvetés nélkül szedje be és használja el az állami jöve­delmeket. Egry Béla írt beszédének befejeztével az ellenzék nagy ovációban részesítette s beszéde közben is gyakorta hangzott fel zajos helyeslés. Farkas Pál munkapárti személyes kér­désben szól és Pap-Csicsó István tegnapi beszédével foglalkozik, mely szerint még a román túlzók szokásos követelésein is túl­­menve,­oly dolgokkal vádolja a magyarságot, mely kifejezetten csak rémregénybe való. Eszterházy Mihály gróf nem fogadja el a javaslatot. Lukinics horvát képviselő hosszadal­­masan beszél horvátul. A képviselők közbe­szólásokkal zavarják a túlzó horvátot, ki azért csak tovább beszél. Berzeviczy elnök figyelmezteti, hogy hosszabb horvát beszéd­del ne zavarja a ház türelmét, de Lukinics álhatatosan beszél tovább. Ismételt elnöki figyelmeztetés és fenyegetés után, mikor már az elnök kijelentette, hogy megvonja tőle a szót, ha nem fejezi be beszédét , Lukinics pár horvát mondat után leült. Az ülés végén Bakonyi Samu beszélt a javaslat ellen. Elnök a Ház ülését negyed 3 órakor rekesztette be. A munka martirja. (Sopron, dec. 2.) A tinfalvi cukor­gyárban ma délelőtt Boriszlovics Paula, fiatal gyári munkásnő ruháját egyik gép elkapta s a szerencsétlen munkásnőt telje­sen összezúzta. A leány szörnyethalt. Osztrákok s a bankszabadalom. (Bécs, dec. 2.) Az osztrák politika pártok nagy megnyugvással fogadták a bankszabadalom 1917. évi december hó 17-ig történendő meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot.­­ Különösen a javas­latnak az a része okoz osztrák körökben megnyugvást, mely a magyar országgyűlés kezét megköti a bankkal szemben. (Ezt na­gyon elhiszük. Odaát állandóan nem tetszett az, ha a magyar országgyűlés beleszólt a bankügyek teljes egészébe.) Olvasóinkhoz ! A nyomdaváltozás miatt beállott körülmények lehetetlenné tették, hogy lapunkat egész terjedelmében jelen­tessük meg ma is. Mindaddig már most, amíg a rendes terjedelemben való megjelenés akadályai elhárítva nem lesznek, előfizetőink szíves türelmét kérjük azzal a biztosítással, hogy a kiadóhivatal a rendes viszonyok helyreálltá­val bőven kárpótolni fogja az olvasókat ezért a tőle nem függő kellemetlenségért, hogy megszokott s büszkén hivat­kozhatunk rá: kedvelt lapját ezúttal nem adhatjuk kezébe megszokott nagyságában. Kérjük olvasóinkat, tartsanak ki továbbra is az átalakulás nehéz idejében mellettünk. A király figyelmeztetés. (Bécs, dec. 2.) Az a királyi szó, me­lyet Őfelsége ma délben a II. számú hegyi vízvezeték megnyitása alkalmával az ünne­pélyen jelen volt Bárcy István budapesti pol­gármesterhez intézett, alapos tanításul szol­gálhat Lueger örököseinek, a magyarellenes bécsi köröknek. Őfelsége Bárcy Istvánnak kijelentette, nagyon örül, hogy Bécsben látja egy kizárólag városi ünnepen, s hiszi, hogy a közeledés és megértés a két főváros kö­zött rövid időn belül létrejön. Lesz-e készfizetés? Hogyan képzeli a munkapárt a kész­fizetést? Mert hiszen most már csak ehhez a feltételhez van kötve a bankszabadalom megújítása. Az ország polgárai elfogadnak húsz korona értékű arany helyett egy darab pa­pirost, mert a bank rányomatja, hogy tör­vényes ércpénzre beváltja s mi ezt elhisz­­szük a banknak! A bank tehát mindenkinek adósa, aki­nek egy bankjegy a birtokában van. No már most a munkapárt legújabb pénzügyi vívmánya az, hogy a bank azt az adósságát akkor fizesse meg, amikor ő akarja s nem akkor, mikor a hitelező polgár akarja. Más szóval, hogyha én az értéktelen, vagy csak kinevezett értékű papírpénzt jó értékű aranyra akarom az adós bank által becseréltetni, ezt csak akkor köteles a bank megtenni, hogyha ő jónak látja. Az osztrák magyar bank saját maga »köteles“ a pénzügyi helyzetről tett tapasz­talatairól a két kormánynak jelentést tenni

Next