Pécsi Közlöny, 1911. február (18. évfolyam, 10-32. szám)

1911-02-02 / 10. szám

a célra. Lehet mondani, hogy nálunk a hite csak azért válhatott oly méregdrágává, mert az emberek jobbára tisztán húsból akarnak táplálkozni. Viszont sok egészen közönséges élelmi cikk nálunk luxuscikké lépett elő, tehát olyan az ára is, holott mindennapi étellé kellene azt fogadni és akkor nagybani termelése és tekintélyesebb forgalma csakhamar leszállítaná az árut. Napirend. (FARSANGI NAPTÁR.) Február 2. Pécsi aranyifjuság álarcos bálja a Vigadóban. Február 4. Zsolnay-gyári tűzoltók tánestélye a budai külvárosi kath. körben. Az árvagyermekek felruházása javára alakult 48-as asztaltársaság jótékonycélu táncestélye Schmidt János Siklósi u. 32. szám alatti vendéglőjében. Pécsi kereskedő ifjak és magántisztviselők körének nagy műsoros estélye. Már. altiszti olvasókör táncestélye a jótékony nőegyletben. Február 5. A pécsi jótékony nőegylet műsoros tenuzsonája a nőegyletletben. Február 7. Swärdström nővérek hangversenye a Vigadóban. A pécsi posta- és távirda tisztviselők műsoros táncestélye a jótékony nőegyletben. Február hó 9. Kabaré-estély a pécsi tűzoltók részére a színházban. Febuár 11. Pécsi polgári kaszinó bálja a nőegyletben. A pécsi helyőrség tisztikarának táncestélye a Nemzeti Casino helyiségében. Február 12. Poszek Géza büvészestélye a belvárosi kath. körben. Február 18. Nemzeti Kaszinó táncestélye. A pécsi jótékony nőegylet estélyegesen, oly igazán nem tudja szeretni soha, mint egy édesanya. Az apa, kereskedő, kinek az érzelmit és érzéseit a pénzvágy tartja fogva. Egész nap üzletében ül és pénzét olvassa. Tehát kitől tanulná meg a szegény leány a tiszta, mélységes szeretetet. No de én megtanítottam. Szép, fehér lelke és szíve az enyém lett, megszeretett. A jégkéreg felolvadt. Odaígérte és én meg is kértem a kezét. Mostohaanyja beleegyezett volna házasságunkba, csak az apa nem. Mindenáron kereskedőhöz akarta adni a leányát, mert — úgy mondta — ezeké manapság a jövő. Engem bántott az a lekicsinylés, hogy a pult mellett ugráló kereskedőt többre besüli, mint az olyan embert, aki eszével keresi a kenyerét, de tűrtem Helén kedvéért. Azonban hiába! Az öreg zsugori hajthatatlan maradt. Elhatároztam, hogy akármi áron, de egymáséi leszünk. Nem volt elkészített haditervem, s tervemet a véletlenre bíztam. Egy táncmulatságon történt. Szokásomhoz híven, Helénnel táncoltam a csárdást. A leány közelsége, a szenvedélyes szerelem és a tánc heve annyira elragadott, hogy meg akartam Helént csókolni. Ott, hogy mindenki lássa, a nyilvánosság előtt. Egy pillanatra visszariadtam és a következményekre gondoltam. Mi lesz? Botrány! És nekem el kell vennem a leányt, ha nem akarom a megvetésnek kitenni. De hisz az apja ellenzi a házasságunkat. Igen, de ebben az esetben bele kell egyeznie, ha csak nem akarja a tulajdon leányát egész életére szerencsétlenné tenni! Igen. Megteszem! És Helén az enyém lesz! Olyan helyen, hol mindenki látta, magamhoz vontam a leányt, és hosszan, nagyon hosszan megcsókoltam az ajkát. A megbotránkozás moraja mindenütt. A zene elhalt, egy katonatiszt provokált, az anya és leánya rögtön eltávoztak, én szintén. Másnap megkértem a leány kezét és megkaptam. Enyém lett Helén és ötvenezer forintja. Az öreg kereskedő, az apja, csak ennyit mondott áldás helyett: — Jól számított! Gazember! De mit bántam én?! PÉCSI KÖZLÖNY Február 23. A pécsi hadapródiskola farsangi műsoros ünnepélye. Február 25. Az izr. nőegylet estélye. Február 26. A pécsi jótékony nőegylet műsoros tenuzsonaja. NAPI HÍREK. Pécs, február 1. FARSANG. I. Négyes 11 órakor. Vasárnap volt — jó időben — Választottunk ott künn, itt benn. Működött száz sereghajtó, Kocsi gördült, meg az autó. — Kettőezer négyszáz ember ! — Máskor még a fele sem mer A szavazás elé állni! Nem volt most akadály, bármi Betegség, vagy csak gyötörte, Magát ki-ki szinte törte. Mert a jog nemcsak jog, de még Sokkal inkább kötelesség! No most kész már — egy időre, Ki nem hiszi el az bőre ! Városunknak parlamentje, Nem változtat rajta szent se ! Kisebb lesz most a pótadó, Nagyobb a garasos cipó, Olcsóbb lesz most a piacunk, S gazdagabbak leszünk magunk, Megépül az egyetemünk, Adósságmentesek leszünk, Zár nélkül lesz minden ajtó, Éhen hal a végrehajtó! .. Négyes 1 órakor, Zöld remények buja fája, Piros virág hal alája, Bausz alakul s száz palota Amik le nem dőlnek soha, Két hó alig térül, fordul Gomba módra kél a porból! Vasutat épit a város, És ha ronda és ha sáros, Lukat furunk, vezesse le , S leszen csatorna a neve ! Villanyvasút fut a hegyre, Épül, szépül s bővül egyre. Kultúrpalotánkban máris Díszhelyt áll egy kalamáris Mellyel megszerződték Pécsett Az üzletvezetőséget. Annyi lakás leszen — hogyha Egy lakót bárki kidobna Uj háztöltelékre várva, Száz háziúr nyúl utána! Aki vágyik, hogy megnézze Boldog város, boldog népe, Hogyan dúskál minden jóba, Ne sajnálja és menjen fel Egy hatalmas triéderrel A mecseki kilátóra. III. Négyes 3 órakor. Hajnal tájban — tűnő álom — Rágódunk emlék foszlányon, Meg lesz, meg lesz minden, bár a Kasszánk olyan üres mánia Hogy egy fillér sincsen benne, Még ha mutatóba lenne! Minden meg lesz, ha lesz pénzünk, S a pénzt bőven adja nékünk Igaz, hogy busás kamatra, Négy percentre, ötre, hatra, Egy bankcsoport hatvan évre. Nos de minden meg lesz végre! Mert elvégre kultur város Vagyunk vagy mi! És hiányos Külső mezben nem maradhat Pécsnek képe. Majd ha adnak Pénzt a bankok, no akkor majd Mosolygva néz reánk Metropolisunk és a terket Fizeti az unokánk! IV. Négyes. Reggel 5 óra. Borgőz, por, füst, fáradt szemek, Hamis hangon cincogás — Puha, meleg ágyba vágyunk — A tánctól fáradt a lábunk: Hű társunk a főfájás! Ki ne menj most az utcára: Bokáig ér a csatak, Nyomorúságos egy város. Nyáron poros, télen sáros, Az nem látja, aki vak! Hajlott hátú minden ember, A közterhek nyomják le, Mégis újabb terheket ró, — Bár óriás a pótadó — A köz képviselete! Hogy ha nincs is semmit enni, A gyomrunkba nem lát senki, Ruhánk legyen cifra csak! Rongyos, piszkos, tépett ingre Ugy simuljon, hogy befödje Jól kivasalt, drága frakk, Ez városunk kultúrája, Punktum. Pauza. Fátyolt rája ! _________ Igric, 1911. február 2.