Pécsi Közlöny, 1911. március (18. évfolyam, 34-56. szám)
1911-03-02 / 34. szám
1911. március 2. PÉCSI KÖZLÖNY Pedig nem csinálnak semmi bűnös dolgot. Mindössze szabályok szerint dolgoznak. Óriási komikum van ezekben a hatósági szabályokban. Mindenütt szabály, szabály és szabály. Egyik elavultabb és ócskább, mint a másik, de azért lennie kell, ha az Úristen most akarna még egy világot teremteni, bizonyára előbb teremtési szabályrendeletet csinálnának neki. És a szabályok nem érnek semmit. Ha nálunk a vasutasok betartanák a forgalmi szabályokat, a forgalom pár nap alatt a felére csökkenne, mint ezt lehetett látni a vasutas sztrájk alkalmával, amikor a katonai utón szolgálatra behívott sztrájkolók szigorúan a szabályokhoz alkalmazkodva dolgoztak. Mindenki látja — ha nem akarja, akkor is kénytelen látni — hogy ez a csupa hivatali szabályzati világ képtelenség, de azért valami újabb rendet csinálni senkinek sem jut az eszébe. Inkább készülnek folyton újabb és újabb szabályok s nem messze van az idő, amikor majd csak lélegzeni lesz szabad szabályzat és felsőbb hatósági utasítás nélkül. De a trieszti osztrák hivatalnokok tudják s értik a módját, hogy miként kell a copfból a copfot viselő ember nyakára hurkot csinálni. Meghívó: A 48-as és függetlenségi párt központi vezetősége a Március hó 15.Ш fin_szoolycAvnaezese tárgyában március 5-én, a Marxreiter-féle vendéglő (Deákutca) külön termében értekezletet tart, melyre a kerületi vezetőséget végrehajtó bizottság tagjait s az ügy iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja a 48-as függetlenségi párt központi vezetősége. Grün Lázár úr őrmester úr a legényt szidta : — Ne csattogjon kend a képével, aztán ne tántorogjon, ha egyszer kapták van, mert képen ütöm. Kertájk. Mars! Klein Mózes mégse ment a manipulánshoz panaszra. Nagyon félt, hogy ő húzza a rövidebbet. Szó nélkül tűrt, szenvedett. Ha a gyakorlatról bejöttek, bezavarták a snájderájba dolgozni. Mózes nem feküdhetett le, mint a többi. Ezért ő mindig fáradt, mindig piszkos volt és ezért őt mindig szidta mindenki, ráfogván, hogy azért lusta, azért piszkos, mert zsidó. Mikor Kónya Jóska — tudja az ördög miért tette, tán az őrmester legjobban megmondhatná — leugrott a harmadik emeletről és Kónya Jóskát annak rendje és módja szerint eltemették, Klein Mózesnak olyasmi motoszkált az eszében, hogy Kónya Jóska igen okosan cselekedett. — Csakhogy könnyű volt ám neki, mert árva gyermek volt, de Mózesnek van édesanyja, aki minden héten küld levelet a kaszárnyába, hogy így édes fiam, úgy édes fiam, majd csak letelik az a három esztendő. Klein Mózes visszaírta, hogy persze, hogy letelik, már csak huszonhat kis hónap van hátra, nincs semmi baj édesanyám. Pedig volt elég. A napos káplár már másodszor ordított be, hogy lemenni az udvarra parancskiadásra és Klein Mózes még mindig a bakkancsfűzéssel kínlódott, pedig a szakaszvezető úr már háromszor hátbavágta: — Az Istenét, hát te miattad én kapjak mindig ? ! Nesze, kutya zsidó. Le is vezette a szakaszát, nem várta meg Klein Mózest. Mózes nem fűzte be a bakkancsot, még azt is lerúgta a lábáról, azután leakasztotta a puskáját, kivette az élest,pedig azt nem szabad ám parancs nélkül felbontani!) leült az ágyra, ráhajolt a puskacsőre és a lábujjával elrántotta a ravaszt. Micsoda mamlasz volt ez a Klein Mózes! Úgy eltreffelte, hogy már jobban nem is lehetett volna, pedig odakint sohasem tudott találni. Ha rosszul csinálja, beviszik a kórházba, valahogy kígyó gyitják és még ki is szuperálhatták volna. És a mamlasz kapja magát, abban a pillanatban meghal. A kapitány úr személyesen rohant fel a második cugba. Veszettül káromkodott, amikor Klein Mózest megpillantotta. — Gyáva, komisz zsidó! Persze, nem tetszett neki a vasárnapi parancskiadás. Az ezredorvos úr azt mondta, hogy az már mindegy. Mózesnek többé semmi sem tetszik, mert Mózes meghalt. Vigyék le az ispotályba, tegyék jégre, majd holnap felboncolják. A szakasz nem törődött a dologgal. Vasárnap lévén, mindenkinek kimenője volt. Csak a szobaordinánc káromkodott, mert neki fel kellett súrolni a Klein Mózes vérét. A kapitány visszajött a manipulánssal és kutatni kezdtek. Átkutatták a szalmazsákot, a hátbőröndöt, a párnát, de nem találtak egy sor írást sem, amely arról tett volna említést, hogy Klein Mózes miért szökött ki a vasárnapi parancskiadás elől. Napirend. Március hó 2. Cigánybál Jenovay József Sörház utcai vendéglőjében. Kereskedők összejövetele a Nádorban. Március hó 4. Fellner tánctanár tavaszi tánciskolájának megnyitása a Sörházban. Március hó 5. Esti fél 6 órakor felolvasó estély a belvárosi kath. körben. D. e. 11 órakor a pécsi sertéshizlaló és áruraktár r. t. közgyűlése. D. u. 4 órakor a Pécsi Dalárda közgyűlése. Március hó 6. Délután 5 órakor a tüdővész ellen védekező egyesület közgyűlése. Március hó 15. Esti 8 órai kezdettel a Szigeti külvárosi Egry Béla jótékony asztaltársaság társasvacsorája. 8 NAPI HÍREK. Pécs, március 1. A bojt. (Egyúttal válasz az Újlap szerkesztői üzenetére.) „A bojt amúgy is régen elvesztette különös jelentőségét.“ Ezen a cinikus megjegyzésen akad meg az Újlap, ezt a cinikus megjegyzést én az Újlap szerint álarcos katholikus tettem, hát nem hagyhatom szó nélkül az ő megjegyzését. Higyye el a kedves főtisztelendő, vagy r.rvo o£ciktszt6 úr, hogy teljesen tisztában vagyok én is azzal, hogy az igénynélküliség, az önmegtagadás milyen fontos szerepet játszik a szociális kérdések megoldásában, de egy másik kérdést tisztázzunk előbb, böjt-e a böjt csakugyan abban az értelemben, ahogy ezt ma felfogják. Állítsunk csak egy bojtos ebédet és egy nem bojtosét szembe egymással. Egy napszámos, aki nehéz fizikai munkát végez, akinek szervezete ennélfogva fokozottan kívánja meg az anyagcserét, hogy testi erejét másnapra is fenntarthassa — délben és este a hentestől egy kis húst vesz szegényes kenyere és hagymája mellé. Kétszer napjában jóllakik s mert ritkán jut hozzá — a böjti napon cselekszi ezt — vétkezik, megszegi a böjtöt. Tetszik látni, hogy tudom, hogy mi a böjt! Egy másik, minden jóban dúskáló ember pontosan betartja a böjt parancsát : reggel egy csésze kávét, estére egyegy falat szigorúan a böjti szabályok által előírt ételt vesz magához, de délben, hamis leves, hideg hal tartár-mártással, savanyú tojás gombóccal, rakott tojás, esetleg halpaprikás tejfölösen metélttel, folytatva kirántott hallal, vajban sült fogassal, vagy süllővel, ehetik hozzá spárgát zsömlye morzsával, túrós gombócot, vagy a főtt tésztafélékből válogathat anynyit, amennyit akar, ihatik hozzá sört, bort, ahogy a szive, lelke megkívánja. — Nézze, ez az ember ugyebár böjtölt, mert napjában csak egyszer lakott jól s mert húsételt nem evett! íme, ma már ezért vesztette el különös jelentőségét a böjt és igazán tagadom azt, hogy az innycsiklandó étlap szerint megalkotott böjti ebéd valami különös akaraterősítő panacea volna ebben a mai anyagelvű világban! Addig, amíg a böjt „nagy böjt“ volt, amíg még a böjt terhét is nem csak azok érezték, akiknek az igénynélküliséget nem az iskolában kell tanulni, hanem rászoktatja őket az élet — addig volt különösebb értelme a böjtnek, ma már maguk egyházfők látják be — akik országokat oldanak fel a böjti absztinencia kötelezettsége alól, amikor másutt a böjti időt redukálják hetenkint egy-két, három napra. Ma már a böjt kérdése leginkább