Pécsi Közlöny, 1911. május (18. évfolyam, 83-105. szám)

1911-05-03 / 83. szám

1911. május 3. tóság ókori helyzetére, vezeti le, hogy a tanítóság amint rabszolga volt az ókor­ban, rabszolga, a klerikális irányzat rab­szolgája legnagyobbrészt manapság is az­zal a különbséggel, hogy míg az ókorban betartották Seneca tanácsát, a tanítóval bánt jól, ezt nem teszik meg, nem teszik meg azért, mert sikerült a tanítóság nagy részét a felekezeti oktatás segítségé­vel s oda nevelni, hogy saját sorsa iránt is érzéketlen s ha elkeseredettségében időnkint hangot ad is, idétlen ez a hang, mert a gazdája, a klerikai­ feudalizmus elnyom náluk minden szabadabb gondola­tot. „Tanulj és taníts“ a vezérelv, „azé a jövő, kié az iskola“ a szociáldemokrata­párt hitvallása. Ennek a jegyében kell átalakítani az oktatás egész vonalát, megkezdve a taní­tóság emancipálásán (a klerikális befolyás alól) s fejlesztve a népoktatást oda, hogy a taní­tó a tudomány fejlettségének meg­­felelő­en tanítson. Ezt azonban mindaddig, míg a tanítóságnak mai igazi rabszolga sorsán változás nem történik, elérni nem lehet. A tanítóság, a népoktatás ügye ma a legfontosabb kérdés és szorosan össze­függ a szociáldemokrata párt programm­­jával. Mindaddig Werbőczy igazsága: vul­gus non habet vocem, a népnek nincs szava — érvényesül, mig a tanítóság, az oktatás azokban a kezekben van, mely napról napra termi nemcsak az analfa­bétákat, de termi a felekezeti gyűlölséget is. Ha sikerülni fog a tanítóságot függet­lenné tenni, az majd azokat az igazságo­kat fogja hirdetni, mely igazságok vezető elvei a demokratikus haladásnak. És akkor majd lesz a népnek is szava s nem lesz rávehető arra, hogy saját érdekei ellen cselekedjék. A mai kormány teljesen a reakció szolgálatában áll s jól tudja, hogy mint kell szellemileg rabszolga­ként tartani a tanítóságot. Elnyom a taní­tók körében minden szabadabb hangot, hogy igy hatalmi úton tegye lehetetlenné a tanítóság szervezkedését. Erre volt való az a hatalmi ténykedés is, mely a tanítók szabad egyesületét feloszlatta. A szociál­demokrata pártnak támogatni kell a fel­világosodást s igy támogatnia kell nem­csak a kenyérért való harcában a tanító­ságot, de a szabad szervezkedés lehető­ségében is. A szónok beszéde alatt igen sokszor hangzott helyeslés és éljenzés s a nagy koncepciójú beszéd után Jóna elnök je­lentette, hogy Polácsi János mecseksza­­bolcsi tanító kért szót s figyelmeztette a hallgatóságot, hogy bármit mondana is, nyugodtan hallgassák meg. Polácsit, mert azzal kezdi, hogy „ő is úgy tesz mint Luther, eljön az igazsá­got hirdetni az ördögök közé is, nem fogadták rokonszenvesen. Többen közbe­kiáltják : „Nem hallgatjuk meg !* Jóna elnök, majd Hajdú Gyula felszólalása után a közönség elcsendesedik, mire Polácsi folytatja beszédét. Fényes úrnak nincs igaza — úgymond. Tiltakozik a tanítóság nevében az ellen, hogy egy párt, a szociál­demokrata párt kisajátíthassa magának a tanítóságot. A tanítóság, ő jelenti ki, aki felekezeti tanító, nem rabszolga. Azt a pártot, amely csak rombolt, de nem épí­tett, nem követheti. — A szónokot állan­dóan közbekiáltásokkal zavarták. — Később nem is hallgatják meg. A nagy zajban maga Hajdú Gyula dr. is nehezen jut szóhoz, de megfelel Polácsi vádjaira. Ne vitatkozzék az, — mondja — ki ér­vek helyett azzal kezdi a vitát, hogy el­lenfelének nincs igaza. Polácsi vádol, de nem érvel. Fényes Samu történelmi re­­miniecenciája és egész beszéde épp azt igazolja, hogy igenis eddig volt a tanító­ság egy pártnak, a klerikálisoknak szol­gálatában. Ők épp a szabad, a független tanítóságot és oktatást akarják kiépíteni, mentesítve a tanítót s a tanítást a fele­kezeti befolyás alól. Sajnálja nagyon, hogy Polácsi tanító egész beszédét nem hallgatták meg. Megfelelnének rá úgyis. A beszéd tenorjából látszik, hogy Polácsi a klerikális párt befolyása alatt áll s azoknak beszél. A szociáldemokrata­ párt igenis rombol ott, hol rombolni kell, mert a romokon kell és lehet felépíteni azt az új épületet, mely a felvilágosodás és igazi kultúra háza lesz. De épít a párt elejétől fogva. Bizonyítéka ennek az az öntudatos, felvilágosodott felfogás, mellyel ma bárki a szervezett munkásságnál találkozik. Végül bejelenti, hogy a napirend első pontját jövő vasárnapra tűzik a népgyűlés tárgysorozatára, mikor is Fáber Oszkár lesz előadója. Cél volt, mire Jóna elnök bezárta a gyűlést. A népgyülés hatalmas tömege ne­hezen mozdult, de végtére is üres lett a hatalmas terem s a közönség tömött so­rokban hömpölygött a Deák­ utcán át a Széchenyi-tér felé. Voltak egyesek, kik a néptömegben attól tartottak, hogy közbeszólásaik miatt ellenük a munkásság tán tettlegeskedni fog. Ezeknek az aggodalma azonban tá­volról sem bizonyult valónak. Az impo­záns tömeg csendben szétoszlott s a rend­őrség közbelépése — bármiként szerették is volna némelyek — a legkevesebb szük­ség sem volt, haláláig buzgó pártoló választmányi tagja volt. Beszéde közben lehullott a lepel a pompásan sikerült arcképről. Utána Szuly János ügyvéd a Pécsi Dalárda nevében, mint annak elnöke melegen üdvözölte egy nagyobb küldöttség élén a társegye­­sületet. Majd a család nevében Beck Gyula, mint az elhunytnak fivére, meg­hatottal­ köszönte meg a daloskörnek há­lóra kötelező kegyeletét. Még egy szép dal és a felemelő hatású ünnepély vé­get ért. PÉCSI KÖZLÖNY •◄ •« 3 ◄ ◄ tervtart­ó és мц részére, kik hitelképesek, ► kedvező fizetési feltételek f­úrás és ékszerésznél Pécs Király-u. 20. A Polgári Daloskör szép ünnepélyt rendezett vasárnap délután Ágoston-téri helyiségében Beck Lajos emlékezetére. Az ünnepélyt a daloskor imaszerű dallal nyi­totta meg, amelynek elhangzása után Keresztény János elnök igazán szárnyaló beszédet mondott a halhatatlanság esz­méjének kultuszáról és nagy elismeréssel méltatta az elhunyt tagtárs érdemeit, aki a haloskörnek létrejöttétől kezdve az ő r ши mai­ ük. Április 30-át és május 1-ét a pécsi szociáldemokrata párt foglalta le magának. Első nap hű maradt ahhoz a párthatáro­zathoz, melyet a vidéki szervezetekre nézve a párt húsvéti kongresszusa mon­dott ki kötelezőnek: küzdelem a tanítók helyzetének javításáért s az általános titkos választói jogért, második nap pedig a munka nemzetközi ünnepét, május 1-ét tartotta meg a szokott nagyarányú tünte­tés keretében. Az esős idő kellemetlenkedett ugyan a munkásságnak, mindazonáltal mind a két napon a munkásság ezrei tüntettek a párt kitűzött céljaiért. „A munka“ ünnepe. Május 1-je a munka nemzetközi ünnepe s ezen a napon ünnepesül az egész világ szervezett munkássága. Gyárakban, ko­hókban, műhelyekben szünetel a munka, pihennek a munkáskezek és­­ ünne­pelnek. Tegnap egész nap ünnepi kinézése volt Pécsnek is. Mindenfelé vörösszalagos munkásokat lehetett látni ünneplő ru­hában. Délelőtt. Tegnap délelőtt 10 órakor a „Mun­kás Kaszinó“-ban volt ünneplő összejöve­tel. Szorongásig megtöltötték a helybeli és vidéki munkások a kaszinó tágas nagy termét, melynek közepén a munkás da­lárda foglalt helyet s ő is kezdte meg az ünnepi értekezlet programmját a munkás­­induló eléneklésével. Az értekezlet elnökévé Tóth Antalt választották meg. Szabó József előadó, mint a szociál­­demokrata­ párt húsvéti kongreszsusának egyik kiküldötte, beszámolt a kongresz­­szuson történtekről. Ismertette, miért fog­lalt állást s mire ajánlott fel fegyver­barátságot a kongresszus az országgyűlési 48-as és függetlenségi­ pártnak az általános egyenlő és titkos választási jog kivívására. Azért, mert ez az egyetlen politikai párt az országgyűlésen, mely a népjogok be­csületes kivívását tűzte ki céljául. Fel is szólítja a szervezett munkásságot, hogy a választói jogért vívott harcból vegyék ki a részüket, mert csak úgy érhetik el a gyülekezési és egyesülési szabadságjogok törvénybe iktatását is. Az értekezletet a munkás dalárda s a nyomdászok „Gutenberg” dalkörének ”

Next