Pécsi Közlöny, 1911. június (18. évfolyam, 106-128. szám)
1911-06-01 / 106. szám
1911. június 1. veszi egész tartalmat, hogy lássa, mit adott már el. És én elgondoltam, menynyire kárhozatos ilyen korán kihasználni és önállósítani a gyermeket. Mennyire élhetetlen, nyomorult, elvetemedett, szívtelen szülők lehetnek azok, akik egy ilyen leánygyermeket máris kenyérkeresetre kényszerítenek. És nem lehetetlen, hogy az apja épen azzal a pénzzel megy kártyázni, amit ez a gyermek visz neki. Tán el is veri, ha pénz nélkül tér haza, ahol egy piszkos pokróc várja a földön az ágy előtt, mert a vacokra idegen emberek járnak. És hogyan is tanulhatna valamit az iskolában, mikor álmos, leragadó szemekkel ül a helyén ? Hogyan figyelhetne a tanítójára, mikor puha párnáról álmodik? És hogyne lopná el a jobbmódú gyermekek uzsonnáját, mikor odahaza pálinkát kap reggelire, meg rossz, hideg ételt? Ó, szemérmes, finom leányai a palotáknak, ti nem tudjátok, milyen nagyonnagyon jó dolgotok van. De lássátok, az ilyen kis hitvány bogárnak is megvirrad ám egyszer. Mert ha kiállja a zsengekori megpróbáltatásokat, ha a nélkülözés össze nem töri, el nem vervasztja, акког csak addig tart a nyomorúsága, míg az öntudat, illetve az önérzet éledni nem kezd benne hozzátartozóival szemben és mig egy szép napon igy nem szól szüleihez és testvéreihez : — Mit adtatok ti nekem, mit kapok én tőletek, hogy hazahordom a pénzt? Mi ? Hát tudjátok meg, ezentúl magam fogom elhasználni, amit keresek! De ekkor már ránevetett az utca fertőjének hazug csillogása, ekkor már könnyen keresett néhány forintot. Mert egy hatalmas társadalmi osztály óriási rétege les rá, akikre ti, jól nevelt leányok, hiába vártok, mert az igényeitek nagyobbak. Tehát, akiket nem sodornak el a gyermekkori viszontagságok, akik nagy kínnal-bajjal mégis fölserdülnek valahogy, azokra a ti apáitok, a ti fivéreitek lesznek szomjasan, azokat a prostitúció falja föl. És itt némi magyarázatot találunk annak a francia tudósnak a diagnózisára, aki nemrég a női szépség fokozatos hanyatlásáról irt. A társadalom felső rétegének asszonyai tudvalevőleg irtóznak az anyaságtól, a második, de különösen az alsó réteg női közül pedig épen azok, akik legjobban hivatva volnának a szépségtenyésztés szerepére, erkölcsüknél, helytelen nevelésüknél fogva a szerelem vásárjára kényszerülnek, így tehát meddőségre vannak kárhoztatva, míg a többiek képtelenek az anyaságra csenevész szervezetük miatt, vagy épenséggel nem a szépségkultusz jegyében tesznek eleget anyai rendeltetésüknek. Lehet, hogy egyedül állok ezen magyarázatommal, de minden legkisebb alkalom mulaszthatatlan és kellő jogcím legyen annak a megállapítására, hogy nemi életünk bődületessége irtózatos kemény boszút áll rajtunk, hogy a prostitúció tulajdonképen egy csendes, vértelen, de annál gyilkossabb forradalom, a pusztulás szédületes perspektívája. És a mostani lassú rombolás után valószínűleg hirtelen bekövetkező rohamos degenerálódás mintegy vad orkán úgy fog végigsöpörni a társadalmak fölött. Hogy aztán mi vár a degenerálódott társadalmakra? PÉCSI KÖZLÖNY Házi lazaállása ül. A kórházi bizottság legutóbbi ülésén Lóránt Lipót dr. felszólalása következtében szóba került a kórház élelmezésének olcsóbbá tétele, amely kérdést oly módon gondolt felszólaló orvos megadhatónak, hogy ha a házilag előálítható élelmi cikkeket nem kell a kórháznak a piacról beszerezni. A kórházban annyi konyhahulladék, annyi moslék gyűlik össze, hogy — ahogy a múltban is volt — ebből a konyhahulladékból disznók nevelése és tehenek Napirend. Június 1. Délután 4 órakor közegészségügyi lesz.ülés. Június 2. Esti 7 órakor a szegény gyermekek felruházására alakult 48-as asztaltársaság nagy értekezlete Schmidt János, Siklósi u. 32. sz. vendéglőjében. Délután 3 órakor Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Kiskereskedők értekezlete Weindorfer János, Deák utca 3. sz. szállodája kerthelyiségében. Június 4. Délután a pécsi nyomdászok Gutenberg Dalkörének ünnepélye az Abbázia mulatóban. Népünnepély a Tettyén. 3 1910. Junius 1.— 1911. junius 1. Ez a két szám azokat a dátumokat jelenti, amelyek között eltelt egy esztendő alatt a munkapárt boldogította az országot. És elmondhatjuk, jól boldogította. — Megrakott bennünket töméntelen adóssággal. Az országot nyomorúságos helyzetbe hozta s az adózó népre folyton új és újabb terheket rak. Megérdemli tehát, hogy jubiláljon. S ezen a nagy napon mi, kiket tőle óriási, áthidalhatlannak látszó távolság választ el, sietünk őt üdvözölni. — Mert soha jobbkor nem jubilálhatott volna. És van is oka az ünneplésre. Az ország millió sebből vérzik. Most terjesztették be a véderőjavaslatokat, melyek évenként félszázezer emberrel és igen sok millióval kívánnak többet az országtól a néptől. Attól a néptől, melynek milliói elől elzárják az érvényesülhetés útját. A nép terhére emelik a vér- és pénzadót, de a jogkiterjesztést megtagadják tőle. S ebben a szomorú helyzetben a munkapárt ünnepel. De várjon mit is ünnepel ? Azt-e, hogy az ország liberálisan gondolkodó közvéleménye kiábrándult abból a békéből, mely minden „életet“ megdermeszt ebben az országban és csak azt növeli nagyra, hatalmassá, ami reakciós, klerikális ? Azt-e, hogy a gyámság következtében ezrekkel szaporodik a kivándorlók száma ? Azt-e, hogy a kiváltságos osztályok alkotta osztályparlament többsége, az ünneplő munkapárt a „kellően alkalmazkodó“ törvényekkel és kormányrendelkezésekkel olyan drágaságot teremtett az országban, hogy itt a megélhetés már-már teljesen képtelenség? Noha ünnepel, ezeket ünnepeli. S mi ezért az őszinteségéért üdvözöljük. Mert ez figyelmeztetni fogja a parlamentnek és az országnak igazi alkotó munkára vágyó tömegét, hogy itt van a legfőbb ideje, amikor közéletünk megfertőzött levegőjét új, üdvös és célravezető reformokkal meg lehet és meg kell tisztítani ! A véderőreformjavaslat az 1895 óta majdnem 20 esztendeje már húzódó válságot visszaterelte ahhoz a ponthoz, melyből kiindult, a véderőszaporítás kérdéséhez. S azt a kérdést akarják ezzel a parlamettel megoldatni, mikor az, kinek a bőrére megy a dolog, a nép, kívül van rekesztve az alkotmány sáncain s még csak az ellenőrzés, de a kritika jogát sem gyakorolhatja. Ezért kell e helyett a nagy, nyomasztó béke helyett életet adó, áldást hozó harc. Harc, mely le fogja dönteni ezt a már avult rendszert s amely egyszóval kifejezve mint reakció fekszik rá a magyar közéletre s egyenesen a néprétegek elnyomására irányul. Harc kell, mely megteremti az ország millióinak, dolgozó munkásnépének bevonásával, az általános titkos választói jog alapján a népparlamentet, mely egyedül van hivatva dönteni saját sorsa és mindenféle véradó tekintetében. S ennek a harcnak előcsatározásai közepéből üdvözöljük a munkapártot, nek a tartása igen könnyen volna teljesíthető. Cselédszemélyzet is van akkora, hogy a kórház minden különösebb megterhelése nélkül nyerhetnének ezek az állatok gondozást. Ez által pedig értékesítve volna a konyhahulladék, ami most abszolút semmi jövedelmet a kórháznak nem jelent és lehetővé volna téve az, hogy a kórház közszükségleteinek egy részét, valamint tejszükségletét is legalább részben ne a méregdrága piacon, hanem odahaza szerezhesse be. Az állatok gondozása, a cselédség felügyelete persze egy kissé megterheli majd a kórház vezetőségét, de ez nem olyan nagy kérdés, amit könnyen megoldani nem lehetne. A múlt tapasztalatai ugyan meglehetősen elriasztók, amikor éppen a sertés és marha istállók a kórháznál tisztasági szempontból nagyon sok kívánni valót hagytak hátra úgy annyira, hogy nem egyszer hatósági beavatkozásra is szükség volt, ámde akkor az élelmiszerek olcsósága nem indokolta annyira, mint most a házigazdálkodást. Másodszor pedig van mód arra, hogy ezeket a múltban felmerült dolgokat az istállók környékének tisztántartásával, a trágya idejekorán való kihordásával, sőt esetleg az istállóknak a kórház vagyonán kívül való elhelyezésével is megoldják.