Pécsi Közlöny, 1911. július (18. évfolyam, 129-154. szám)

1911-07-01 / 129. szám

2 dacára a vasútépítés krónikájában úgyszólván páratlanul álló nagy művét befejezte s ezzel a vármegye és város, de azt hisszük és úgy tudjuk a kereskedelmi kormány elismerését is kiérdemelte, üdvözöljük a vállalkozó derék mérnöki karát, mely az óriási nehézségű terepviszonyok leküzdésével sikeresen megoldotta feladatát, — a viszontagságos időjárás dacára az építkezésre szánt időnél jóval előbb. — A vasúti menetrendet lapunk más helyén közöljük. ----------------------------------—------------^ Pécs SajiMese, Pécs, június 30. ( ) Akárhogyan kicsinyli némely benszülött is városunk fejlődését, tény, hogy 20 esztendő alatt sokat haladt. Az utolsó husz év alatt nyert több utca aszfaltozást és -a tűrhető rendezést. Ezalatt épültek: az Indóház utcai csinos villák; a főtéri nagyszabású és díszes háromemeletes takarékpénztár; az uj városház ; a színház; a postapalota ; a három szobor: Szepessy, Kossuth és Zsolnay szobra, (talán: a jó, az igaz és a szép harcosainak mondhatnók őket); a Mattyasovszky palota; a Kath. Kör; a ref. templom ; a hadapródiskola ; a Cseh palota ; az Oszt. Magy. Bank palotája ; a Nádor-szálló, a dohánygyár stb. De ezalatt épült az új vízvezeték és a nagy vasúti indóház is, amely bizony a személyforgalomhoz még ma is nagy, mert hiszen külső forgalma alig van, nem lévén végpontja egy vasúti vonalnak sem. Ezen a hiányon van hivatva segíteni egy kissé a ma hivatalosan megnyitott pécs-bátaszéki út vonal, melynek állomásai csaknem mind Pécsre gravitálnak, ide vanak utalva, mint baranyavármegyei községek. Mikorra e soraim a nyomdafesték által napvilágot látnak, már vissza is érkezett a hivatalosan utazott közönség és készül a Nádorba az esti áldomásirásra, amelyen — úgy hiszem — az elfoglaltságuk miatt a hivatalos aktuson részt nem vehető érdeklődők is meg fognak jelenni. Mivel nem szeretek pro domo, azaz e lap által közelről érdekelt férfiú érdemeiről beszélni, azért mellőzöm e vasút létesítésének történetéről való fejtegetést, nem is tudnám azt eléggé hozzáértően előadni , de tanulságul rámutathatok arra, hogy erős akarattal sokféle akadályon át is lehet győztesen kikerülni egy jelentékeny közgazdasági alkotás küzdelméből, ha fanatikus pártgyűlölködés meg is meri az ily önzetlen törekvést gyanúsítani . . . Ámde most már nem elég az, hogy készen van e vasút, hanem arra kell törekednünk, hogy az ne csak a pécsi vasút és vendéglők személyforgalmát növelje, hanem a közélelmezésnek is javítására szolgáljon; mert hogy az életfeltételünk javításra szorul, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe. Most azonban nem panaszkodunk, hanem üdvözöljük mindazokat, akiknek e régóta óhajtott vasutacska létrejöttében kisebb-nagyobb érdemük van , mert hiszen a közlekedési eszközöknek kulturális jelentőségük van, márpedig a művelődés az emberi nem lelki nemesülését is szolgálja, ami egyik életcélunk. Egy figyelemre méltó nevezetessége e kisvasútnak ránk nézve továbbá az, hogy a nagy földdel való összeköttetésünket, amely eleddig oly hoszszadalmas és nehézkes volt, lényegesen megkönnyíti s a nemzeti együttérzést táplálja, amire bizony nagy szükségünk van. Az Alföld-Fiume közötti forgalomnak Pécsen át való vonulására csak akkor lehetne kilátásunk, ha sikerülne Barcs és Népnevelés a szírt neve, Babér ott kevés terem . De ormán a magas égnél Az Úr szentélye van fenn. Keskeny után, éles szirten Egy buzgó vándor halad. Tép a tövis, éles a szírt, Lankadni mégsem szabad. Csak, ki kötelességutját Végigjárta hősien. Pihenhet a szent örömök Oltáránál odafenn. Gyönyör, mámor, pénz, hatalom, Selymes utat kinálgat. De a vándor feltekintve, Ösvényén tovább halad. Ha kifárad a munkás kar, Nyugalom kínál enyhét, Nem fogadja csendes enyhét, Lankadatlan feltörtet. Nagyrabecsült ünnepeltünk, Ma a szentély zárva vak. Megelégedés, szent öröm Fogadják Önt boldogan. Belovár között Pitomacán át egyenes összeköttetést létesíteni, amihez bizon legalább tiz év lesz szükséges, de addig is a mai eredmény számottevően hozzá fog járulni Pécs további fejlődéséhez. Pécs—báttaszéki helyiérdekű vasút megnyitása. Pécs, jan. 30. Amit városunk, vármegyénk nagy vidékének és a szomszédos Tolnavármegye egy kisebb részének közönsége oly óhajtva várt, ma megtörtént : a pécsi bátaszéki vasútvonal átadatott rendeltetésének , a közforgalomnak. Ma ejtették meg a mütanrendőri bejárást. A fellobogózott és feldiszített vonat, melyre a bizottság, az érdekelt vasutak, a törvényhatóságok képviselői, a lapok tudósítói és meghívott vendégek szálltak fel, reggel 8 órakor indult ki a pécsi állomásról. A bizottság tagjai: Ehrenhofer Aladár miniszteri tanácsos, Dr. Bacsinszky Vladimir zágrábi üzletvezető, a kereskedelmi kormány képviselői, Medanich Romuald vasúti és hajózási főfelügyelő, a bizottság vezetője, Novák Bertalan műszaki főtanácsos, Stagelschmiedt Lajos felgyelő, Kassay Gábor főmérnök, Pallós Ignác vállalkozó, Sztrasser Kamilló főmérnök, Pogány Ármin főmérnök, Gundrum Szikfzic pécs—mohácsi vasúti felügyelő, Székely Róbert mérnök és felügyelő, Polascheszky Gyula h. é. vasúti igazgató, Heithsimer Alfréd, Respringer Emil, Rettig Fülöp bankigazgatók, Csermák Ede kir. nyug. felügyelő, Bertalan Imre a h. é. vasút oszt. mérnöke, Herceg József máv. főmérnök, Vörös Hindor máv. forg. főnök főfelügyelő, Kiss Gyula ellenőr és Nagy Sándor főell. forgalmi tisztek. Csigó János a h. é. vasút ügyvédje. A lég ott fenn tiszta, üde, illatos, balzsamteli. A magasból letekintni Oly fenséges, isteni. Eltűnt a meredek ösvény, El a szikla, görgeteg. Helyén ezer kelyhet tárva. Illatos rózsaberek. Népnevelés kopár színtjén Gyom helyén virág fakadt. Gondos kézzel ápolgatva Harminc hosszú év alatt. Sok ezernyi emberlélek Mélyén fakadt e virág, Iskola szent falai közt Oltatos e rózsaág. Szeretve tisztelt vezérünk Ajkunkon egy az ima: Hosszú, derült életuttal Áldja meg az Ég Ura ! Szerettei hív körében Legyen boldog és vidám. Nemes élte jutalmául Ez legyen a borostyán. Üdvözlet Dobra Imre pécsi népiskolai igazgató 30 éves jubileuma alkalmára. Görög erő győztes hősét Dalban zengé meg Athén. Imperátor győzedelmét Róma ormán jelzi fény. Ünnepet ülünk mi is ma, Magasztos, szép ünnepet, Örömderű, hálaima Ehhez méltó gyöngykeret. Ünnepünk nem ádáz harcok Győzedelmi gyásztára, Harminc hosszú munkaévsor Diadalmi kapuja. Látom a múlt fátyolán át A távol ösvényt, amely Kötelesség hegyormára kanyarogva vezet fel. Magas a bérc, felhőkig ér, Útja kemény, meredek. Behinti sok tépő tövis És leomló görgeteg. Hanury Etelka: „Pécsi Közlöny“ 1911. július 1.