Pécsi Közlöny, 1911. szeptember (18. évfolyam, 181-205. szám)

1911-09-01 / 181/a. szám

2 előmozdítója és a miniszternek Ischlben történt legutóbbi kihallgatása a marokkói kérdésnek ezzel az új fordulatával állt összefüggésben. (Mindezt a legjobb akarat mellett sem tudjuk elhinni. Szerk.)­­ A nagyszebeni metropolita nyi­latkozata. A bukaresti Universul című lap a minap meginterjúvolta Metianu János nagyszebeni görög-keleti érseket, aki ne­vezetes kijelentést tett. Azt mondotta, hogy a románoknak csak a magyarokkal egyetértő politikája lehet hasznos. Hibáz­tatta azoknak a politikusoknak az eljárá­sát, akik ahelyett, hogy a kibékülési politika mellett agitálnának, azt a rágalmat igye­keznek elhitetni, hogy az ő magyarországi román politikájuk a román kormány javára szolgál. Metianu szerint a leghelyesebb lenne, ha a magyarországi románok érde­keinek megvédésével a klérust bíznák meg.­­ Justh Gyula ezüstplakettje. Justh Gyulát ma délután érdekes meglepetés érte. Szokatlanul nehéz levelet hozott a címére. A függetlenségi és 48-as párt elnöke nagy érdeklődéssel bontotta fel a szokatlan súlyú levelet s a papiros szétnyílott leple alól gyönyörű, tömör ezüstből vert levelezőlap bontakozott ki, amelyet még a postai bé­lyegzővel is ellátott a művészkezű véső, rávésvén köralakban Szalkszentmárton Pe­tőfi Sándorról is híres községének nevét. A gyönyörű ezüstplakettre művészi vonás­sal a következő üdvözlet van rávésve: Pártvezér úr! Ez az igazi munka, nemzeti munka, amit ön végez, nem pedig az, amelyet Khuen, az osztrák zsoldos akar a nemzetre erőszakolni, csak így tovább előre és a nemzet győzni fog. Le a nem­zetet megnyomorító katonai javaslatokkal! Éljen az általános, egyenlő, titkos, közsé­­genkénti választói jog! A nemzet közvéle­ménye kiséri önt ellenálló harcában. A Közvélemény. Az újpesti kolera. Emlékezhetnek olvasóink arra, hogy városunk országgyűlési képviselője Egry Béla dr., folyó évi augusztus hó 9-én in­terpellációt intézett a belügyminiszterhez a Triesztben fellépett kolera tárgyában elrendelendő óvintézkedések tekintetében. Felemlítette akkor képviselőnk azt a rendeletet is, melyet a belügyminiszter folyó évi augusztus 1-én egyetértőleg az osztrák kormánnyal az olaszországi Caserta- Nápol, Salermó és Palermóban fellépett kolerával szemben kiadott, helytelenítvén a belügyminiszter rendeletének azon intéz­kedését, hogy ugyanazon árukra, ha en gros, tehát ha mint tömegáru szállíttatnak kivételeket tesz s azok behozását enge­délyezi , azt mondotta akkor képviselőnk: vagy van kolera, vagy nincs, ha van ko­lera, akkor kivételeket egyes árukra nem szabad tenni, hanem akkor a tilalomnak ki kell terjednie minden árura, különösen az olyan árukra, amelyek legveszedelme­sebb terjesztői a kolerának, akár csoma­golva, akár sajtolva vannak, kedvezmé­nyeket megállapítani nem szabad. íme Egry Béla dr. igazolva van, mert Újpestre, mint a gyáros kinek gyárában a kolera kiütött, maga beismeri, hogy épp a Triesztből en­gros szállított áruval hur­colták be az ázsiai kolerát, mely több esetben halállal végződött. A „Független Magyarország“ külön­ben így ír az esetről tegnapi számában : * A kormány jóvoltából hatalmas meg­lepetésben részesült az ország. Nem is kell várni szeptember közepéig, ahogy Khuen megjósolta. Nem kell várni. A kolera már itt van. A kormányt olyannyira elfoglal­ják főben járó sürgős teendők, a kolpor­társ lapok üldözése, a bécsi riporterek, no meg a főispánok instruálása, hogy az olyan nem politikai jellegű esemény, mint a kolera asiatica elkerülte a figyelmét. Pedig nem hirtelen­ váratlan jött. A halál­­fejű vendég már tavaly leadta a névje­gyét Mohácson, az idén meg kora tavasz óta settenkedik a határokon, keleten dé­len, és nyugaton. Sőt nem­régiben a ma­gyar képviselőházat is foglalkoztatta. E hónap 9-én Egry Béla országgyűlési kép­viselő a Ház ülésén hívta fel a kormány és a parlament figyelmét a kolera fenye­gető veszedelmére s a következő interpel­­lációt intézte Khuen-Hédervári Károly gróf miniszterelnökhöz mint belügymi­­niszterhez: 1. Van-e tudomása a belügyminisz­ter úrnak arról, hogy az osztrák bel­ügyminisztérium egészségügyi osztálya bakteriológiai vizsgálatok alapján hiva­talosan megállapította, hogy Triesztben több ázsiai koleraeset fordult elő a kö­zeli napokban. 2. Tett-e már óvintézkedést a bel­ügyminiszter úr arra nézve, hogy a ko­lera Magyarországba be ne hurcoltas­­sék. Ha tett, minő intézkedéseket tett ? Ez nem tett, szándékozik-e haladékta­lanul a legsürgősebben az óvintézkedé­seket megtenni? A miniszterelnök ügyet sem vetett az interpellációra. Mit törődik­­ egy ellen­zéki interpellációval ? Ez is csak arra való, hogy elrabolja a drága időt, amit a lét­számemelés nyélbeötésére szánt a kor­mány. Ez is obstrukciós eszköz, akár a név szerinti szavazás. Igaz, hogy koleráról volt szó abban az interpellációban, ami nem egészen politika és igen kevés köze van az obstrukcióhoz is. Mindegy! Ha ellenzéki oldalról figyelmeztetik a kor­mányt a kolerára, akkor a kormány „Justh“ is fütyül a kolerára. Körülbelül ugyanabban az időben, amikor Egry Béla dr. interpellációja el­hangzott, érkezett vasúton az újpesti Leiner-féle enyvgyár címére az a nyers­áruküldemény, amely a kolerát az ország kellős közepébe, a millió ember által la­kott Budapestre hozta. Két enyvgyári munkás már meghalt kolera asiaticában, három haldoklik s az újpesti kolerafészek­től függetlenül és gyilkosává lett a néma járvány egy harmadik munkásnak. Rend­őrség, főváros, belügyminisztérium most állítólag nagy apparátussal készül útját állni a veszedelem terjedésének. Adja Isten, hogy ezt a munkát siker koronázza. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a kolera behurcolásának egyes-egyedül a belügyi kormány mulasz­tása s a kereskedelmi kormány lelkiisme­retlensége az oka. A belügyminisztert hó­napokon át nap-nap után figyelmeztették az események az ázsiai kolera közelsé­gére, még meg is interpellálták ez ügyben, de semmiféle radikális, célravezető intéz­kedést nem tett egész a mai napig, ami­kor az akadálytalanul behurcolt járvány már az ország fővárosában párjával szedi az áldozatait. A kereskedelmi minisztérium nem mozgatta a fülét, hogy a megfertő­zött Olaszországból s a megfertőzött Trieszten át hozzanak be az országba szennyes nyers­anyagokat, hulladékokat, amelyek járványtalan időben is a legszi­gorúbb egészségi rendszabályok alá kell, hogy essenek. A kereskedelmi miniszté­rium a Trieszttel s Olaszországgal való áruforgalom korlátozására semmiféle intéz­kedést nem tett s kolerás vagyonokban tolerás áruk tömege akadálytalanul jut­­atott el a fővárosba. Most sietnek intézkedni, most láza­sa gruppirozzák a semmittevést, mintha hiány ezzel meg tudnák már akadályozni az ázsiai kolera behurcoltatását. Most már itt­em az ország nyakán a rémes ellen­ség, veszedelmére az életnek, óriási ká­rára a idegen-, a kereskedelmi- és ipari forgalmnak. A kormány lelkén szárad ez az országunkat ért szerencsétlenség. Játszi könnyűséggel, egy-két energikus rendsz­állyal megakadályozhatta volna a kolera elturcoltatását, de kutyába sem vette a sízelgő veszedelmet s a róla szóló ellenzéki aterpellációt. Khm­ék, úgy látszik, nem elégszenek meg azzal,hogy politikailag és gazdasági­lag tönkre aszik az országot. Ráeresztik az ország­yakára a kolerát is — hátha ennek a segségével hamarább sikerül le­törni az objakciót ? Képvisel jóslata — sajnos — be­teljesedett. „Pécsi Közlöny“ 1911. szeptember 1. Király távirat. Az a táviramelyről szó van, igazi királyi távirat. Nz azért, mert egy király a szerzője, hanem­ért, mert a viszonyok és körülmények fénye árad belőle. Irigy­kedve is és azonb­an is gondolunk azokra a tényezők­,melyeknek nagy­szerű fejlettsége egy ta táviratban nyer eklatáns és egészen sllágos szavú meg­nyilatkozást. Odaát, a csatornán túl, az angol társadalmi, politi és gazdasági viszonyok kialakulását egészen egyéni földjén, bizony több ízad röpült el, mint itt a Bukovina és Lngyelország ha­tárán fekvő Magyarors fölött, ott az emberek, az életet a­ki mindenféle ösz­­szetevők és az egy zsorló, őrlő, for­máló erők füzében mádporladt, össze­égett és leomlott vaj, amit mi ott érzünk minden viszálakban, minden

Next