Pécsi Közlöny, 1911. december (18. évfolyam, 257-280. szám)

1911-12-01 / 257. szám

2 1 Ez volna egy szerény tanító még szerényebb eszméje a választói jogról. Gondolkodjunk rajta, ha arra érdemes, ne azt nézzük, hogy kitől jön, hanem az illető szándékát. Egyszerű szavakkal mondtam el azt, amit más hivatottabb, ékesebb nyelven mondott volna el, de a forrása, mélységes hazaszeretet, amely él és éltet.* Ez érdekes javaslatról később mondjuk el véleményünket. Addig is tért nyitunk a mellette vagy ellene való hozzászólásra. Az olasz-török háború. Kétértelmű jelentés érkezett a békeakció meghiúsulásáról és ezzel kapcsolatban az olasz kormány olyan kijelentést tesz, amelyikből azt lehet kimagyarázni, hogy nincsen kizárva a Dardanellák erődeinek megtámadása. Eszerint tehát csak a blokád maradna el. A szalonikai öböl bejáratát is megerősítik a törökök, akik mereven visszautasítják a békeajánlatot és conditio sine qua non-лак tekintik Tripolisz annexiójának visszavonását. Most már nemcsak az olasz, de hivatalos török jelentésből is megállapítható, hogy vasárnap az olaszok előnyomulásuk alkalmával nagy győzelmet arattak, mert két erődöt elfoglaltak és így most már az összes erődök birtokában vannak. Maga a török parancsnok is elismeri, hogy kénytelenek voltak visszavonulni, nehogy az olaszok elvágják a visszavonulás útját. Az olaszokra mindenesetre nagy morális hatással van ez a győzelem és nagy befolyással bír a háború folytatására is. Konstantinápolyból jelentik, hogy a hadügyminisztérium Nesed bej tripoliszi parancsnok e hó 27-éről szóló következő táviratát közli : „Egy kombinált olasz csapat támadást kísérelt meg Avzara ellen, hogy visszavonulásunkat elállja. Makacs ellenállásunk következtében az ellenség este visszavonult korábbi állásaiba. Miután visszavonulásunk iránya veszélyeztetve volt, zászlóaljunkat Szákel Dsumába vontuk vissza. Az ellenséges hadcsapatok Heninig nyomultak előre. Szalonikiból jelentik : Itt még mindig számolnak az olasz támadás lehetőségével, amely a nagy Karaburun-foknál lévő erődök ellen irányulhat. A partvonalat ennélfogva Aponomi (Chalkidiké) irányában megerősítették és egy újabb gyorstüzelő üteget rendeltek oda. Egy csapat műszaki katona tegnap a Karaburun-fokra indult. A hadtesthez tartozó műszaki csapatok összes tartalékosait behívták. Három magasabb rangú tengerészeti tiszt tegnap ideérkezett és azonnal az erődítményekbe ment. Az amerikai elnökjelölést Newyorkból jelentik : A republikánus párt nemzeti bizottságának tagjai december elején értekezletre fognak összegyűlni, a jövő évi elnökjelölő konvenció előkészületeinek megbeszélése végett. Az értekezlet célja lenne meghatározni, hogy a párt a jövő júniusban hol tartsa meg az elnökjelölő konvencióját? Ezt a kérdést azonban már előre eldöntötték a bizottsági tagok és az értekezletnek nem lesz más tennivalója, mint ismételni és hivatalosan is kihirdetni a határozatukat. Fred W. Upham, a nemzeti pártbizottság pénztárnoka ugyanis a múlt hetekben körlevelet intézett a bizottság tagjaihoz, amelyben megkérdezte őket, hogy melyik városban akarják megtartani a konvenciót ? Három kivételével az összes feleletek beérkeztek és háromnegyed részük Chicago mellett nyilatkozott. A többi szavazat Denver és Kansas City között oszlott meg. A demokrata párt valószínűleg Baltimoreban fogja tartani elnökjelölő gyűlését. Chicago pályázik ennek konvenciójára is. De mivel Marylandban a múlt heti választások alkalmával a republikánus párt győzött, a demokrata vezérek egyhangú véleménye az, hogy Baltimoreban kell tartaniuk a konvenciót, hogy ott a pártot ez által is megerősítsék. Kivonatok P. Buttykay Antal beszédeiből. Tegnap esti. — Nem elég a Messiást csak felismerni, nem szabad beelégülni a jelekkel, amelyek az ő isteni küldetését igazolják. A lélekből való újjászületést kell keresni. Ez a második születés szolgál alapul ama magasabb létmódnak, amely által az ember magában az alsóbb rendű lényt megfegyelmezi, így alakul az uj ember. A nagy tömeg, amelyik az újjászületés után nem vágyik, különösnek találja az uj ember eszméjét. S az irodalom berkeinek csalogányai épp úgy, mint a nyilvános élet szónokai, dacára annak, hogy a modernség majd szétveti a mellüket, bámulatos konzervativizmussal vallják mintájuknak az elöregedett Ádámot. Viszszautasítanak minden megkörnyékezést s hangoztatják, hogy dolgoznak a szórakozás lehetőségéért s szórakoznak, hogy munkásságuknak legalább célja legyen. Majd áttér a lélekben való újjászületésre, amikor a lélek uralkodni tud a test felett. Az élet ismertető jele az erő és a tevékenység. A kereszténység, a katholicizálus több és más, mint egy a hálószoba szentélyében elrebegett reggeli vagy esti ima. A Krisztus lelkületével és szellemével kell eltölteni a velünk érintkező kis világot. A jelenben bizonyos hogy nekünk védelmi állásba kell helyezkednünk. Es gilt Väter Erbe zu schützen. Nézzünk körül a saját szemeinkkel, hallgassunk a mi füleinkkel. Ne vegyük készpénznek, amit azok mesélnek nekünk megbecsülésről és kíméletről, akik hátunkmögött elrejtve kezükben tartják a tőrt s gáncsot vetnek észrevétlen pillanatokban. Ne higgjünk az ellentábor szirénhangjainak. Már eleget elvettek tőlünk. Amink még maradt, legyen a mienk. És önök nem hiszik, hogy a keresztény társadalom alá van aknázva ? Nem olvassák-e naponta kedvenc lapjaikban, hogy a kultúrát a keresztény gondolattól emancipálni kell ? Ez a sok hadüzenet, — honorálom őket, — őszinte nyíltsággal áttörpített hadüzenet még mindig nem hoz aktivitásba minket. Katholiken in der Reserve? — oder mit Wartegebühr beurlaubt ? Vagy inkább aggharcosok ? Nem tudom eldönteni. De egyet tudok, ezt a jogérzetem diktálja, hogy a maga helyén és idején, valódi javunkért és megengedet fegyverekkel szabad és szükséges a küzdelem. Mennyivel inkább, ha ez a küzdelem csak offenzíva. Délelőtti beszédek. I. A tiszta, magasztos élet célja: napról-napra jobbnak és tökéletesebbnek lenni, keresni az utat a jobb, a nemesebb élet felé. A női szív példányképe szokott lenni a jó érzelmeknek, a jótékonyságnak : rajta, ha jótéteményekkel akarjuk érdemeinket szaporítani, ne csak a testi nyomort lássák meg szemeink, ott vannak a lelki szenvedők, vezessük az élet tövises útján megsebbzett, szegény, üldözött emberi szívet az erényre és a lelki békére! Ne gondoljuk, hogy csak a tudomány, haladás, konfort hangzatos jelszavai után haladva megtaláljuk a boldogságot, nem ezek teszik a földet paradicsommá, tehát nem is lehetnek élet-idea- „Pécsi Közlöny“ 1911. december 1. Dr. Vízaknai Antal 1 1868—1911. Magyarország egyik legnagyobb statisztikusa, a m. tud. akadémia lev. tagja, miniszteri tanácsos, a m. kir. közp. statisztikai hivataligazgatója. Nem a protekció emelte e magas pozícióra, hanem az az emberfölötti munka, a melyet végzett, s az a nagy tudás, a mellyel rendelkezett. Meghalt 48 éves korában, élete delén. Megyénk szülöttje volt. Született Rácváros Baranyamegye 1863. deczember 3-án. Iskoláit a pécsi főgimnáziumban végezte az 1875—82 években s az iskolának legkiválóbb tanulója volt. 1886. évben már államtudományi doktorrá avatták. 1887-ben az orsz. m. kir. statisztikai hivatal kötelékébe lépett. Gyorsan haladt előre. 1889-ben segédfogalmazó, 1892-ben miniszteri fogalmazó, 1895-ben már miniszteri segédtitkár, 1896-ban miniszteri titkár, 1898-ban min. osztálytanácsos, 1901- ben a közp. statisztikai hivatal aligazgatója és 1906-ban már miniszteri tanácsos lett. Egész élete szakadatlan komoly munkálkodás volt s bátran állíthatjuk, hogy az a nehéz kór, amellyel küzdött és amely élete delén a sirba vitte, a hivatali kötelességek túlhajtott, lelkiismeretes és pontos teljesítésének a következménye. Eggyé tett éjét és napot s a mig nappal a hivatalos teendőket végezte kiváltó szaktudással, addig éjjeleit a tudományos munkálkodásnak szentelte. — Dolgozott.