Pécsi Közlöny, 1912. február (19. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-01 / 25. szám
г adatokra, a másik pedig nyugodtabb időkre vár. De úgy az egyiknek, mint a másiknak csak az a célja, hogy a dolgot hozza-halassza, mivel nincs ínyükre. Lehet, hogy a k"’pár ■’p.' t egy része valóban akarja a válás «... reformot, de hogyan fogja ez a rész Tiszát és híveit leszorítani ? A magyar politikát uraló oligarchikus társaság ellenzi a választójogi reformot, s ezért nem tud már annyi év óta a reform megvalósulni Magyarországon. És ez az igazi akadálya a véderőreformnak. A fővárosi választójogi naggyűlés. A Pol. Hir. jelenti . A pesti nagy népgyűlést a katonai javaslatok ellen és az általános, egyenlő és titkos választójog mellett, február 4-ről február 11-re halasztották. A gyűlést a függetlenségi és 48-as párt a szociáldemokrata párttal és a Választójog Országos Szövetségével együttesen rendezi. A gyűlésen megjelenik Justh Gyula, a függetlenségi és 48-as párt elnöke a párt több képviselő tagjával és beszédet mond. A gyűlés helye nem a Vigadóban, hanem a városligeti cirkuszépületben lesz, amely sokkal tágasabb és több ember befogadására képes, mint a Vigadó nagyterme. A gyűlésen a szociáldemokrata párt és a Választójog Orsz. Szövetségének szónokán kívül a függetlenségi párt több képviselő tagja is felszólal. A véderőreform tárgyalása a Reichsrathban. A „N. Fr. Presse“ értesülése szerint az osztrák képviselőház plénumában csakt akkor kerül tárgyalás alá a véderőreform, amikor Magyarországon már teljesen elintéztetett. Osztrákok a nemzeti engedmények ellen. A „Reichspost“ ma vezető cikkben foglalkozik azokkal a nemzeti követelményekkel, amelyekkel Kituen-Héderváry Károly gróf magyar miniszterelnök a magyar ellenzéki pártokkal meginduló tárgyalások során szemben áll. Nevezett lap szerint az engedményi politika a monarchia egységét biztosító sarkalatos elveknek aláásatását jelentené. A Talmud az Egyetemen. (P. H.) Nagyot haladhatott az utolsó esztendőkben a világ, nagyot haladhatott a jónak megismerése és a jobb belátásra való térésnek az útján, hogy ilyen két fogalom egymás mellé kerülhetett, mint az Alma Mater és a Talmud. — Nagyon messze voltak eddig egymástól, hogy közkeletű, de ide kiválóan alkalmas szólás-mondással éljek : messzebb voltak egymástól, mint Makótól Jeruzsálem, de most mégis egymás mellé kerültek, a Talmud és az Alma Mater. És ez nagy dolgot jelent, nagyobbat, mint jelentene például az, ha dr. Tudós Géza budapesti vagy Kaftánovics Naftáli beregdrégelyi főrabbit a magyar főrendiház tagjává nevezné ki a király. Arról van szó, hogy a szászországi kultuszminisztérium a hatósága alá tartozó egyetemen tanszéket állított a Talmudnak és mint értesültem, rövid időn belül a budapesti m. kir. tudományegyetemen is állítanak, mégpedig, hír szerint, egyszerre kettőt is. Ugye, hogy ez többet jelent, mint jelentene r eszem az, ha belényesi Bleuer Simon úrnak a magyar főudvarmesteri méltóságot adományozná a király személye körüli miniszter előterjesztésére a kegyes uralkodó. Mert az, hogy egyes személyek státusában milyen változások állanak be, hogy a polgárból nemes és a köznemesből gróf vagy báró leszen-e, ebből a köznek se haszna, se kára nincsen, tehát megemlítésre sem méltó valami — és az, hogy belényesi Bleuer Simon magyar zászlósúrrá vagy dr. Tudós Géza budapesti főrabbi magyar főrenddé lép elő, ez a felvilágosodásra, a kultúrára vagy egyáltalában a világ haladására legcsekélyebb befolyással sem bíró körülmény, tehát mindenkit abszolúte hidegen is hagyhat. Ámde az, hogy egy hatvan kötetes Enciklopédia, melyben egy háromezeréves kultúrnép minden szellemi kincse benne foglaltatik, melyben a zsidóság felfogása az istenségről, a vallásról és az erkölcsről, a jóról és a rosszról, a családi, társadalmi és állami berendezkedésről kifejezést és tételes megállapítást nyer és amely egy hosszú évszázadokra terjedő szellemi és kulturális élet ránk maradt hatalmas dokumentumának tekinthető , hogy egy ilyen szellemi kincsesbánya ezentúl nemcsak a jesivákon te korlátolt világfelfogású hallgatók előtt, hanem az egyetemeken is vallásosság és tradíció által nem kötött szabad kutatók által fog nemcsak zsidók, hanem tudománykedvelő más vallásúnk részére is feltárást nyerni : ez már egy bizonyos téren való némi előbbrevitelét jelenti a felvilágosodásnak, a haladásnak és ezért távolról sem alábecsülendő valami, bármit szóljanak is hozzá az indifferensek, a mindent lekicsinylők vagy azok, akika Talmud szónak csak puszta emlegetésére is az orrukat fintorgatják, mintha fokhagymát szagoltatnának velük.. Mindenki két okból kell, hogy örömmel üdvözölje a hírt, hogy az Alma Mater tudomást vesz a sokat ócsárolt, még többet félreértett vagy egyáltalában meg sem értett Talmud létezéséről és érdemesnek ítél arra, hogy tudományosan foglalkozzék vele. Az egyik ok tisztára az idealizmus világába vezet. Annak az idealizmusnak a világába, mely a tudmányt kizárólag a tudomány kedvéért kultiválja, mely sok száz tudóssal ezer meg ezer éjszakát áldozott fel csak azért, hogy régen letűnt népek nyelvét halottaiból feltámassza vagy hogy a csillagok miriádjaival telehintett égbolton valamely ködfolt titkaihoz közelebb tudjon férkőzni. Hogy ez az idealizmus még mindig nem veszett ki, bármenyire anyagias gondolkozása legyen is manapság az emberek legtöbbje, örömmel kell hogy eltöltsön mindenkit, akinek egyébb dolgok iránt is van érzéke, nem csak aziránt hogy kétszer kettő négy. A másik ok pedig, amiért nemcsak faji vagy felekezeti hanem általános emberi szempontokból is örülnünk kell, hogy a Talmud az egyetemek katedrájára kerül, az, hogy ezzel lassan-lassan be fog dugulni azoknak a főforrásoknak egyike, melyekből az antiszemitizmus táplálkozott,illetve melyekből a zsidók ellen való izgatás anyagát mérhette. Amíg a Talmuddal kizárólag a jesivák és a rabbiszemináriumok, vagyis kizárólag a zsidóság szellemi életét szolgáló tanintézetek foglalkoztak, könnyű volt egy-egy Rohlingnak vagy Stöckernek elhitetni a világgal, hogy a Talmud erkölcstelenségre oktat, hogy a keresztények kiuzsorázását dicsőíti fel, mint például azt, hogy a lopott búza is csak úgy kicsirázik és magdas kalászokat érlel, mint amelyet arcunk verejtékével termeltünk, tehát inkább lopjunk, mint dolgozzunk. (Mármint mi zsidók.) Ezekből és ezekhez hasonlókból pompásan táplálkozott, pompás tőkét és finoman mérgezett fegyvereket kovácsolt az antiszemitizmus. De megváltozik majd a helyzet, amint a Talmuddal nemcsak a jesivák és a rabbiszemináriumok, hanem az egyetemek is foglalkozni fognak. Az egyetemi katedrák a közhit szerint is az Igazság szolgálatában állanak és a komoly egyetemi tudósoknak mégis csak inkább fog hinni a világ, mint a Stöckereknek, Roblingoknak. Az antiszemitizmus nemcsak a zsidóknak okoz kárt, hanem közvetve az egész emberiségnek is. Tehát örömmel kell, hogy üdvözöljünk mindent, ami hozzájárul ahhoz, hogy az emberiséget ettől a kártevő nyavalyától megszabadítani segítse. Rigagno: „Pécsi Közlöny“ 1912. február 1 Wekerle beszéde az Orsz. Kaszinó közgyűlési lakomáján. Először a kaszinó feladatairól szólt a társadalommal szemben. Azután rámutatott arra, hogy ha azt akarjuk, hogy csendes és biztos legyen a fejlődés és ne előre kiszámíthatatlan evolúció véletlenének tegyük ki közállapotainkat, ha valóban azt akarjuk, hogy az az újra megerősödött társadalom folytatója, megóvója, ápolója legyen, ami megszentelt nemzeti hagyományainknak , akkor le kell végleg tennünk arról a régi felfogásról, amely úri és nem úri foglalkozások közt tesz különbséget és minden teret el kell foglalnunk. De viszont ügyet kell vetni arra, hogy minden foglalkozásból csak az erkölcsi tényezőket, a mindenki által tisztelt munkát vegyük át. Az a minden munkanélküli nyereségvágy, az az anyagi javak utáni módnélküli vágyakozás, az anyagi javaknak minden válogatás nélküli felhalmozása, hogy ne mondjam, összeharácsolása, valóban nagy bajokként és beteg tünetekként jelentkezik társadalmunkban, hátrányos visszahatással vannak és meglazítják a műveit osztályoknak is erkölcsi felfogását. Nem abszolút, hanem relatív mértékét állapítják meg az erkölcsi kvalifikációnak ; azzal védekeznek, hogy mások is hasonló hibákat követnek