Pécsi Közlöny, 1912. március (19. évfolyam, 49-68. szám)

1912-03-01 / 49. szám

2­ ­­ jön semmit, arra elegendő a függet­lenségi és 48-as Justh-párt elszánt további küzdelme is. Mert a nemzet veséjéig ható bécsi támadást a ma­gyar országgyűlésen húsz embernek is joga van visszaverni és ami fő, vissza is verheti. Már­pedig az ob­struáló szövetség még mindig ötven főből áll. De nincs megnyerve a retrográd grófok részéről sem. A nemzeti ka­szinói összeröffenés, a grófi konspi­­rátorság még nem fogja elbuktatni az általános választójog demokratikus és radikális reformját. A magyar nép bizhat Justh Gyulában és pártjában és bizni is kell, mert az ország be­csületének a megmentése ma a füg­getlenségi és 48-as Justh-párton — valamint a vele szövetkezett kisebb hasontörekvésű pártokon — áll. A Tisza harcot, Lukács békét hir­det. A nemzeti munkapárt körében egy választási térképet nézegettek érdeklődés­sel, amely szerint választás esetén a munkapárt harminc (?) mandátumot nyerne. A helyzet megbeszélése kapcsán Tisza István gróf úgy nyilatkozott, hogy nincs semmi értelme a Házban a napirend előtt való felszólalásoknak, amelyek csak idő­­pocsékolást jelentenek és a helyzet elpos­­ványosítására vezetnek. A kormány adjon ugyan meg minden garanciát a választói reform benyújtása dolgában, de ne engedje meg tovább a céltalan időpazarlást. Tisza e harcias álláspontjával szemben Lukács László pénzügyminiszter környezetében még mindig abban bizakodnak, hogy a kormánynak sikerülni fog Justhékkal egyezséget kötni és hogy a legközelebbi napokban megindul az érintkezés a Justh­­párt vezetőivel. Rossini életéiig­ Anteuilben, a francia operaénekesek és énekesnők menedékhelyén néhány nap múlva leplezik le Rossininak, „Sevillai borbély“ szerzőjének szobrát. Azért vá­lasztották ezt a helyet, mert ez nagyrészt a híres zeneszerző gazdag áldozatkészsége folytán létesülhetett. Ebből az alkalomból a „Gaulois“ munkatársa érdekes intimitá­sokat mond el Rossini magánéletéből, a­melyek eddig felderítetlenek voltak. A hírneves zeneszerző, írja, mint egy hős vonult be Párisba az 1823-ik eszten­dőben. A párisi lapok az első naptól kezdve úgy ünnepelték, mint egy nemzeti hőst, mint koruknak egyik legnagyobb embe­rét. Standhal így jelemezte például Ros­­sininek Párisba való bevonulását: „Napó­leon halott, de találtunk egy másik embert aki ma egész világon népszerű, Moszkvá­ban épen úgy, mint Nápolyban, London­ban épen úgy, mint Bécsben, Párisban és Kalkutában. Népszerűsége határtalan és ez a legérdekesebb, még csak 32 éves. Rossini Párisban hosszabb ideig tar­ A pártonkívüli csoport nevében Egry elnök így szólt: — Eljöttünk — úgymond — hozzá­tok, küzdő társak. Fogadjatok szeretettel, legyetek meggyőződve: velünk szégyent vallani nem fogtok. Bennünket ugyanazok a nemes intenciók vezetnek, hogy közös erővel megakadályozzuk a véderőreform­tózkodott, mielőtt olaszországi kedvenc tartózkodási helyére, Passyba ment volna. Párisi tartózkodása alatt sok anekdota ter­jedt el róla, különösen arról, hogy rop­pant szeretett vendégeivel sokszor vaskos tréfákat csinálni. Rossini roppant lusta volt és ezért nem jogtalanul mondották: lusta, mint egy lazzarone. Délután 2 óráig ágyban vagy divánon heverészett. Egy napon, amikor ebben a kényelmes helyzetben zeneszerzéssel foglalkozott, egy lap, ame­lyet hangjegyekkel írt tele, a földre esett. Rossini annyira lusta volt, hogy nem vette magának azt a fáradságot, hogy a leejtett papírért a földre nyúljon. Mit te­hetett mást, minthogy elölről kezdte a melódia m­egkomponálását. Rossini különben is játszi könnyű­séggel dolgozott. Amikor ezt az erős munkabírását dicsérték, ezeket mondotta : Én azok közé tartozom, a­kik nem izzad­nak akkor, mikor komponálnak. Rossini külsejében is roppant hanyag volt. Jel­legzetes és érdekes tulajdonságai közül még vallási rajongását is fel lehet emli- „Pécsi Közlöny“ 1912. március 1. Kérelem. Lapunk azon barátait, akik­nél még gyűjtőivek vannak, kér­jük, azok sürgős visszaküldésére. A küszöbön levő nagy harc alkalmából szükséges tudnunk : kikre számíthatunk ?! Pártértekezletek. A pártonkivüli függetlenségi képvi­selők csoportja az elnökségről lemondott gróf Károlyi József helyébe a volt alel­­nököt, Egry Bélát vállasztotta meg el­nökké, alelnökké pedig Horvát Gyulát. A parlamenti küzdelem tekintetében határo­zati javaslatot fogadtak el, amelynek a függetlenségi és 48-as párttal való közlé­sével Egry Béla elnököt bízták meg. A függetlenségi és 48-as párt, a pár­tonkívüli függetlenségi és 48-as csoport és a függetlenségi és 48-as gazdapárt együttes vitarendező­ bizottsága megállapí­totta a küzdőpártok által követendő par­lamenti taktikát. Egyben figyelembe véve azt, hogy a 48-as és függetlenségi Kossuth párt csak a kivételes eszközöktől való el­állását határozta el, de a véderőjavaslat ellen beszédekkel való állandó harcot fentartotta, a vitarendező bizottság ki­mondja, hogy a Kossuth-pártnak módot kíván nyújtani arra, hogy a harcnak ezt a módját felvegye és folytassa. Erről a Kossuth pártot átiratban értesítette.­n­nak törvényerőre való emelkedését és megcsináljuk a demokratikus választójo­got. A csoport álláspontja­­marad, ami előbb volt s ennek ismertetése céljából felolvassa a párthatározatot, amelyet a képviselőház februári ülésén terjeszt elő a párt nevében. Ezután a következő ha­tározati javaslatot terjeszti elő : „A függetlenségi és 48-as párton kí­vüli képviselők csoportja a függetlenségi és 48-as pártok részéről elhangzott nyi­latkozatokból azt a meggyőződést szerezte, hogy a küzdő függetlenségi pártok célja úgy a véderőjavaslatok ellen, valamint a nemzeti érdekeinket megvédő általános, egyenlő és titkos választójogra nézve teljesen azonos, ezen okból azon indít­vánnyal járul a küzdő függetlenségiek közös értekezlete elé, hogy a véderőre­formjavaslatok ellen és az általános, egyenlő és titkos választójog kivívása ér­dekében megindult küzdelmet az eddig elfoglalt álláspontnak megfelelően a küzdő függetlenségi pártok továbbra is lanka­datlan buzgalommal, teljes erővel és ki­tartással folytassák és a küzdelem céljai­nak biztosítása mellett azt annak idején együttes tanácskozás és közös megálla­podással jutassák sikerre. Az együtt küzdő pártok felvilágosító szózattal forduljanak a választókhoz annak megszövegezésére mindegyik párt néhány tagból álló bizott­ságot küldjön ki.“ Az értekezlet Egry beszédét és a határozati javaslatot lelkes éljenzéssel fo­gadta. Holló Lajos csatlakozását fejezte ki a határozati javaslathoz üdvözölte úgy a pártonkívülieket, mint a gazdapártot. Szabó István kijelenti, hogy a gazda­párt a legnagyobb örömmel és lelkese­déssel csatlakozik a választójog érdekében és a véderőjavaslatok elleni harchoz. (Éljenzés.) Az értekezlet ezután a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta és a ha­tározat erejére emelte. A kiküldendő hi­tem. Állandóan amuletteket viselt és szent­képekkel volt tele a lakása. A muzsikát, még a saját szerzemé­nyeit is, nagyon lenézte, nem tartott ró­luk sokat. Borzadt a tudálékos muzsiká­tól, mint például Meyerbeeré vagy Halévyé volt. Ez az új iskola nagyon megvetette a melódiát. Rossini egyszer kiadójához, a­ki néhány dalt kért tőle, így szólt: Jó barátom, dalt ma keveset lehet találni, sőt még a Nagyoperában sem lehet azt találni. Amikor „Tell Vil­mosba színre került, roppant elégedetlen volt. Erős fogadalmat tett, hogy többé nem ír operát. Esküjét, úgy látszik, meg is tartotta. Visszament Passy mellett lévő villá­jába és ott mintegy igazi nyárspolgár, élt édes semmit­tevésben. Barátjait fogadta és ha zenéről beszéltek előtte, könyörögve kérte őket, hogy inkább ízleljék meg ma­karóniját, amelyet ő maga készített. Mint érdekes kuriózumot jegyzik meg róla, hogy irtózott a tengeren és a vasúton való utazástól. Ha Franciaország­ból Itáliába ment vagy pedig Itáliából

Next