Pécsi Közlöny, 1912. május (19. évfolyam, 78-86. szám)
1912-05-02 / 78. szám
1912. május 1. „Pécsi Közlöny“ Lukács ravaszkodik. (V.) Lukács első fellépése a több oldalról biztosított jóakarat folytán tegnap csakugyan sikerült. Nem volt még vita körültekintő programmbeszéde fölött, sőt azt a delegációk utánra halasztották — ellentmondás nélkül. Voltak ugyan élénk felkiáltások akkor, amikor Lukács a munkarendre nézve azt javasolta, hogy „amíg a választójogi törvényjavaslat elkészül, a Ház a napirenden levő véderőjavaslatokat tárgyalja", így : „Ebbe nem megyünk bele! Előbb a választójog, azután a véderő. A priusz! A priusz!“ de ezek nem gátolták meg a bemutatkozás sima lefolyását. Ez a — bár formális — siker bizonyára annak a ravasz fogásnak volt köszönhető, hogy Lukács mindegyik pártnak ígért suttyomban valamit, csakhogy a bemutatkozás és a delegációs tárgyalások simán menjenek. Hogy azután melyik pártnak mekkora lesz a csalódása , az később fog kitűnni. A ravaszkodás másik neme kifelé volt irányítva, a szociális alkotások igérésével, amelyek között sok a fontos és sürgősen szükséges, így P* °* az állami tisztviselők családi pótlékát s a nyugdíj törv. revízióját egy nagy társadalmi réteg régóta várva-várja, de azért még ez a sanyargó osztály sem követeli a választójog reformjának hátrábbtolását a véderőjavaslattal szemben. A „munkásjóléti intézmények" is szépen hangzanak , de ezek létesítését sem kívánja a munkásság a választójogi reform rovására. Szóval, csakis az általános, egyenlő, községenkénti, közvetlen , és főleg titkos választójog, legalább is a Justhék tervezete szerint, lehet egy leszállított igényű véderőreform végleges elfogadásának aranyhídja. Részemről még hozzáteszem a kötelező szót is, ami mellett rég irtamintem, hogy mit akar, mi kérnivalója van tőlem, láttam azonban, hogy a kasznár Ilus elé is odaperdült egy hasonló csillagzat ugyanilyen kéréssel, én is úgy csináltam tehát, mint ő. Megjegyzem, hogy Irén, akinek a barátságára olyan büszke voltam, rám sem nézett, pedig a délután folyamán át másztam a szomszéd kertbe és mi tagadás loptam - e ez ae a bácsitól Irén számára három gyönyörű rózsát, hogy tűzze a hajába a majálison. Odanyujtottam tehát a kezemet a kis kadétnak és beálltunk a sorba. Most mutasd meg mit tudsz Böske — szóltam magamban — egy-kettő-három walzer, egykettő-három polka. Terpsicore őnagysága, ha lenézett ugyanekkor a magas Olimpusról, hihető ideggörcsöt kapott e látványra, amit mi produkáltunk, de voltak ott többen is, hasonló analfabétái a tánc lejtő paragrafusainak. Az első felkérés után következett a második, a harmadik. Lassankint beszédbe elegyedtünk az iskoláról, a katonaintézet ezerféle nyomorúságáról, a szekánt tanárokról, szóba került a Kati baba meg a babacsalád többi (amit a szociáldemokraták nem akarnak. De erről majd máskor.) A mostani 1.200.000 nagy részben lekötött választónak Justhék szerint 2.500.000 szabad választóvá emelése szükséges és egyelőre elegendő szám is a nemzet igazi akaratának nyilvánítására. Ha Lukács ravaszkodása még ezt is ki akarná játszani, hát legyen az ő sorsa is a Khuené ! Nem szabad most már meghátrálnunk, ha mindjárt a mostani rendszerrel is lenne új választás kierőszakolva. A ravaszkodás a korszellemen diadalt nem arathat. Alkalmi vételkarok darabja csak . . 3 korona. Legjobb öngyújtók darabiakor 220 koronna Schmeiszl Ferencnél Pécs, Király utca 42. szám (Lyceum épület.) Pécs, 1912. április 30. — Kinevezés. Hardi Sándor kir. curiai bíró, pécsi kir. törvényszéki elnök Galamb János kir. törvényszéki napidijast ugyanoda hivatalszolgává nevezte ki. — Jubilált hivatalfőnök. A pécsi felmérési testületnek egyik régóta itt működő tagja, Pechán János kft. főmérnök, felügyelő-helyettes folyó hó 27-én ünnepelte munkásságának 30-ik évfordulóját. Eme jubileum alkalmából a tisztikar ünnepséget rendezett tiszteletére, melynek hivatalos része d. e. 10 órakor folyt le, a midőn Ruttkai Vilmos felmérési felügyelő lendülettel előadott, szívhez szóló szavakban üdvözölte a jubilánst, arra utalva, hogy ma 30 éve, hogy az első hivatali esküt letette, mely idő óta a legnagyobb buzgalommal, tagja. Több táncosom akadt, köztük egy nagyobbacska kadét is, aki mondhatatlan fensőbbséggel fumigálta eddigi táncosaimat. Olyanformán beszélt róluk, mintha valamennyi az ő egyenes szolgálatára jött volna a világra. Az ő kedvéért teremtődtek a tanárok is, akiknél ő különben százszor okosabb, akiket ő léptennyomon megtréfál s akik neki, az ezredes fiának szólni sem mernek. Csekélységemnek szörnyen imponáltak igéi. Törpébb-törpébb lettem annak a tudatnak súlya alatt, hogy ennek a földi nagyságnak méltóztatik velem beszélni. Közben megütötte ugyan fülemet egy-egy megjegyzés : már megint fölült a magas lóra, de miután én sem alacsony, sem magas lovat nem láttam közelünkben, nem is reagáltam a szellemi röpentyükre. Elkérte a legyezőmet s pár legyintés után se szól, se beszél, zsebre teszi. Elhülve kérdeztem : — Mit csinál ? — Kis nagysámtól megtartom emléknek . . . A csüggedést nem ismerő kitartással, közmondásossá vált pontossággal, mindvégig derült munka és életkedvvel teljesíti — sokszor bizony kényes helyzetekben is kötelességét. Szerény modorával, munkája iránti szeretetével, a felsőbbek iránti engedelmes és simulékony temperamentumával sikerült elérnie azt, hogy nemcsak alantasai, hanem felebbvalói is mindenkor értékelték és kitüntették munkásságáért. A munka és kötelességtudás embereként állítva őt kartársai elé örömmel üdvözölte úgy a maga mint testülete nevében, továbbra is sikert és teljes megelégedettséget kívánt munkásságához. — Adomány. Pozsgay Dezső a pécsi iparos és kereskedő tanulókat védő egyesület vezető tanítója a vallás és közoktatási miniszter részéről 200 korona tiszteletdijat kapott. — Állami segély. A vallás és közoktatási miniszter az iparos tanonc iskolának a m. évi 4000 kor. helyett az idénre 4500 koronát, a kereskedő tanonciskolának pedig mint tavat 1200 kor. utalványozott. — Cimborság. Fontenay budapesti francia főkonzul, aki kinevezése óta a vicomte címet jogosulatlanul használta és e révén a legnagyobb körökbe jutott, most távozni akarna, de a francia kormány nem menti fel, fia házasságra lépte alkalmával kiderült, hogy nem vicomte. Ennek kiderülte folytán tekintélye alább szállott. — Tariffa-rendszer a pécsi borbélyüzletekben. A pécsi borbélyok a nemrég megalakult borbélyszövetség ülésén egyhangú határozattal kimondották, hogy a közönség kénye-kedvének kiszolgáltatott díjazás szabálytalanságának véget vetve, tarifarendszert léptetnek életbe már május 1-vel, mely megismerteti a közönséggel, hogy a borbélyt egyik-másik munkája elvégzésével mennyi díj illeti meg. A díjszabások már ott függnek ez üzlethelyiségekben. A tarifa árak 50 százalékkal emelkedtek csak aztán el ne riasszák a közönséget . — A „nagysám" ugyan hizelgett, de a legyező hiánya fájt, kifakadtam. — Nekem bizony adja vissza. A nagymamám nem azért vette, hogy maga elvigye. Értsen meg, kisasszony én e hitvány tárgyat ez óra emlékéül óhajtom drága kincsként őrizni — vágta ki a rezet a kadét úr. — Ha nem adja ide a legyezőmet, megmondom a papának — s elpityeregtem. — Itt van siro-rivó pólyás baba — s bajtársai csendes vihogása között faképnél hagyott. Amit én különben csipetet sem bántam és könnyek között mosolyogva csavartam karomra a megmentett hitvány tárgyat és indultam újra — a béresünk módjára — szőlőt tiporni, azaz csárdást táncolni az első táncosommal akivel olyan kedélyesen eltereferéltünk a mi észjárásunkba eső dolgokról. Elmesélte, hogy van egy kis húga, olyan jó kis leány, amilyennek engem hisz, én szintén bizalmasan eltrácsoltam, hogy van egy öcsém, aki nagyhuncut és sajátságos. —