Pécsi Közlöny, 1912. szeptember (19. évfolyam, 113-121. szám)

1912-09-01 / 113. szám

­­ nokok mindig ezt kérdést vetik fel és egyik másika nagyon is pelengére igyek­szik állítani az inteligenciát, a jelenlevő köznép előtt. Az inteligenciát olykép állítja be, mintha hit közönyös lenne. Ez pedig nem áll. — Mert tessék a templo­mokat megnézni akár a miséken akár az esti órákban a legtöbbje vasár és ün­nepnap d. e. is köteles hivatalban gör­nyedni — tartott szent beszédeken, ott van az inteligencia nagyszámmal. Hogy a gyű­léseken nem vesz részt, a választ a szó­nok maga adta meg, a­mikor azt mondotta „Hagyjunk fel az antisemitáskodásssal, ne szidjuk a zsidót. E helyett minden törek­vésünk és tettünk az legyen, hogy túl haladjuk őket, mit tanulás, szorgalmas munka, igazi felebaráti szeretet, összetar­tás, józanság és takarékossággal okvetlen el fogunk érni.“ Ez az a­mi az inteligens embert vissza tartja t. i. a folytonos zsidó szidás reá nézve kellemetlen, de hitünk alap­elvével szeresd felebarátodat is ellenkezik. Nézzük a gyakorlati életet. Akárhánny jó kath. családnak házi orvosa zsidó. Kevés kivétellel a kath. gyárosok­nak de sok magán­embernek is ügyvéde zsidó. De a kereskedelem is zsidók kezében van. Most az a kath. inteligens ember, részt vesz a gyűlésen ,avagy ebből folyó­­lag részt vegyen oly meneten hol egy túl buzgó zsidó gyűlölő az utcán elkiáltja magát „le a zsidókkal“ Hogy ez egy kép­telen helyzet, tán magyarázni sem kell. Tessék ezt a lehetetlen helyzetet ki­kapcsolni, akkor ott fogja találni a kath. inteligentiát. Tessék elhinni át érzi a kath. intelligentia, hogy szükséges lenne, sőt kötelessége is volna a gyengébbek támo­gatása és oktatása, de a fentebbieknél fogva tartózkodik. Ha azt akarják, hogy az a sokat szidott inteligentia a szükséges munkából nem csak a városban, hanem a külterüle­ten a megyében is kivegye a részét, ak­kor arról is kellene gondoskodni, hogy az ilyen kirándulásoknál a szónokok kész kiadása megtérítessék. Azt csak nem lehet kívánni, hogy ha az ünnepnapi pihenésről lemondanak idejöket el­vesztik, még reá is fizessenek. Többször esett már szó arról, hogy szervezkedni fog az inteligencia a vidék oktatása céljából, de az csak akaratnál maradt, tetté nem vált. Igaza van dr. Báránszky Gyulának tanítani kell a tudatlanokat, komoly mun­kát kell kifejteni, hogy a katholikus fele­barátaink abba a helyzetbe jussanak, hol a mai korszellemnek megfelelhessenek. Még egy körülménynek is hozzá kell járulni, hogy oda juthassunk, hol p. o. Ausztria vagy Németországi katholikusok vannak. Autonómia kell. Ez nagyban fogja elősegíteni, hogy az inteligentia kivehesse részét a munkából. Mig a nélkülem ró­lam falai le nem döntetnek, addig a kö­zöny nem fog elmállani. Akkor ott fogják találni a kath. inteligentiát, oly találó spinekkel, oly valóan rajzoltam mintha most is érezném mellemen hullámzó keblének lágy pihegését, szivének verését; s azok a csendes csevegések, amelyeknek szavaival szőttük ábrándjainknak arannyal hímzett ruháját, azok a vallomások .... mind ............... mind találóak; szinte hallom gyenge, vékony hangját, látom rózsapiros ajkait beszédre nyiltani, látom a derült mosolygó homlokot, amelyre én annyiszor leheltem boldogan, égő csókjai­mat ..................s megjelenik előttem ifjú­ságom ,­ látom a kicsapott diákot, azt az érzelgős szentimentális fiút, aki annyira szeretett.............s aki­­annyira csalódott Az egykori Kálmán gyerek, a „fiatal iró“ kiadta elsőszülött színdarabját. Óriás port vert fel műve az országban, a hírla­pok hasábokat írtak róla, az ő művésze­téről, s a fiatal iró kicsiny családja köré­ben öröm s boldogság honolt. Boldogan emelte Reményi szőkefürtü kis fiát térdére s mikor ifjú hitveséhez e kérdést intézte : — Mondd őszintén Klementine, egy cseppet sem haragszol azért, hogy első szerelmem tárgya­­ volt? — Nem Kálmánom. A tiszta, őszinte szeretet nem bűn, ha ez a házasság meg­kötésekor szentséggé lesz, akkor bizony­nyal azelőtt erénynek kell lennie. S ha te előttem nem őt szeretted volna, ha ő nem csalt volna meg téged, tán én ma nem is a tied lennék, talán a te hírneved nem szárnyalt volna még oly magasra,­ felelt, az angyalszemű feleség. Nemsokára a kis városi színházban is előadták reményi­ színdarabját Sokáig készültek a szerepekre a színművészek, míg végre egy szerdai napon a színház fekete táblájára kitűzték a mű címét. — Vasárnap fogják előadni a szerző jelenléttében, mondogatták szerte széjjel. A vasárnap is elérkezett. Százával tódult a néptömeg látni a város fiának nagy alkotását. A szerző páholya a szín­paddal szemben fényesen ki volt díszítve. Lenke őnagysága is megjelent férjé­vel s édesanyjával az egyik szembe eső páholyban. A páholy jobb oldalán lógott le férjének drága, prémes kabátja s 6 karcsú derekával a kabátnak dőlve nyu­godt kacérsággal várta a darab kezdetét. Nem soká kellett várnia. Egy csen­gettyű szóval szétlebbent a függöny, s adták a híres színdarabot. De neki ez nem volt színdarab, ez az ő élete volt. Ott ját­szották azt, amit ő nem játszott, betanult szerepekben mutatták azt, amit ő szíve sugallatát követve tett, mondták azokat a szavakat, amiket ő forró szerelmének lágy szenvedélyével súgott szerelmesének fülébe. — Azok a színészek nem élték azt át és mégis annyi lélekkel játszák éppen úgy amint volt. Nem, nem, ez máskép nem lehet, a szerző maga tanította be da­rabját .... és akkor .... ha ennyi hév­vel, lelkesedéssel tudott dolgozni művén akkor még mindig szeret, akkor a házas­ság köteléke reá nézve csak kötelék, s nem a szerelem megszűnése, szólt önma­gához, miközben szívéből két kövér könycsepp szökött, hosszú, finom szem­pillái alá. S e pár könnycseppben tiz év törté­nete rengett. Elmélázva nézett a szerző páholya felé s kész lett volna egy örökké­valóságról lemondani, ha ott ülhetett volna „Pécsi Közlöny“ 1912 szeptember 1. A zár­óra Pécs szab. kir. város törvényható­sága m. évi december hóban tartott köz­gyűlésén a kávéházak korcsmák és ven­déglők záróráját reggel 3 órában állapí­totta meg. Ez a határozat, a kereskedelmi miniszer 1. évi január hó 31. napján, tehát éppen hét h­ó­v­a­l ez­előtt terjesztetett fel és még mai napig sem küldetett vissza. Tudjuk nagyon jól, hogy ennek a belügy és pénzügyminisztériumban is meg kell fordulni, de azért ha megsürgették vagyis utánajártak volna, mind a három miniszté­riumban már megfordulhatott volna. Sok sürgős dolga van a városnak, de merjük mondani ennél sürgősebb nincs. Gátat kell vetni annak, hogy a könnyelműségre hajló egyének az utolsó fillért elverjék és családjukat a nyomornak tegyék ki. Ugyanekkor felírt a közgyűlés az országgyűléshez: a korcsmáknak vasár­napokon át zárva tartása iránt hozzon törvényt. No azt ugyan soká, tán soha nem fogják megtenni. A mostani kormány­nak ez nem sürgős. Megszavazta az iszo­nyú hadsereget, tehát zsoldra valóról is kell gondoskodnia, ehez pedig a fogyasz­tási adó nagyban hozzájárul. — Mit neki a népek jóléte, a 12 hatalom és Wieni vál veregetésnek dicsősége, ebben meríti ki dicsősége pályafutását. HÍREK. — Személyi hir. Sajnálattal vettük a hírt, hogy országos pártunk vezére és elnöke Justh Gyula súlyos betegen fek­szik Tornyai birtokán, erős meghűlés ágyba döntötte. Az országszerte tervezett pártgyűléseken megjelenni akadályozva van. A hódmezővásárhelyi népgyűlést fel­­gyógyulásáig elhalasztották. Adja Isten, hogy a vezér mihamarább felgyógyuljon. Nagy szükség van most a válságban a kitartó harcosra. — Adományok. Özv. Grosz Antalné Üsszegről 25 koronát, Lakits Gyula úr 20 koronát adományoztak a pécsi jótékony nőegyletnek ; ezúton hálás köszönetet mond az elnökség. — Horváth Antal ügyvéd meghalt. Városunk közügyei iránt érdeklődő kiváló egyén Horváth Antal ügyvéd 64. évében Pénteken halt meg. Szaktekintély volt a szőlészet terén. Nevét az ország határán kívül is ismerték. A pécsi szőlők újjá­ala­kításában nagy része volt, az ő szakisme­retét használták ki a szőlőtulajdonosok. Elévüthetetlen érdeme a pécsi vízkérdés. Egyedül neki köszönhető, hogy a Tortyogó bekapcsolásával oly szerencsésen lett meg­oldva Ismeretes előttünk mennyi kisérle­

Next