Pécsi Közlöny, 1912. november (19. évfolyam, 131-138. szám)

1912-11-03 / 131. szám

. A jogrend helyreállítását pedig az ellenzék nem kezdeményezheti, erre egyedül a többségnek van ha­talma és kötelessége. És a köteles­séggel szemben ne hivatkozzanak a többség jogára. Még akkor is, ha valamely többség jogcímét nem gyön­gíti a többségszervezéssel összekötött visszaélések egész sorozata, még ak­kor is a többség jogának korlátja a házszabály. Ami e korlát átlépésével történik, az nem joggyakorlás többé, hanem bitorlás, fentartása pedig a bitorlás folytatása. Ne hivatkozzék jogaira, aki a jog talaját elhagyta. Mi nem kívánjuk a többségtől, hogy jogairól lemondjon, hanem csak azt, hogy e jogainak törvényes korlátai közé visszatérjen. Ha ez megtörtént, akkor joga lesz az ellenzéket az ő rendes kötelességei teljesítésére fel­hívni , előbb nem. A jogrend helyreállítása előtt az ellenzék nem követhetne el sú­lyosabb kötelességszegést, mint ezt az állítólagos kötelességteljesítést. Bármily súlyosak legyenek a viszo­nyok, nem súlyosbíthatjuk azokat azzal, hogy a parlament jog nélkül, állapotát rendes tárgyalások meg­engedése által jóváhagyjuk és a jog­rend utollsó menedékét, az ellenzék ellentállását leromboljuk. Ebben a helyzetben mi csak a parlamenten kívül, Magyarország népe előtt, melynek ítélőszéke elé a kor­mány lépni nem mer, emelhetjük fel tiltakozó szavunkat. Tiltakozunk az önkényuralom alá jutott, karhatalomtól körülvett csonka képviselőháznak minden né­ven nevezendő működése ellen, hogy a csonka parlamentet és az általa törvénytelenül megválasztott delegá­ció újabb terhekkel sújtsa a nemze­tet, kétszínű és egymásnak ellent­­meddő kormánnyilatkozatok homályá­ban. Tiltakozunk minden hódító politi­ka ellen, mely nem a nemzet életérde­keinek megvédésére, hanem azoktól idegen ambíciók kielégítésére vagy más népek szabadságának elnyomá­sára vétetik igénybe. Tiltakozunk a katonai uralom létesítése ellen a magyar szent ko­rona birodalmának területén. Tilta­kozunk a gyülekezési jog és a saj­tószabadság folytonos megsértése el­len, történjenek azok akár törvény­telen rendeletek kiadása, vagy egyes lapok gyermekes üldözése útján. Szervezzük Magyarország népeit, tántoríthatatlan hűséggel megtar­tandó megállapodásaink értelmében a demokratikus választói jog kiví­vására, mely véget vetene a mosta­nihoz hasonló megpróbáltatások le­hetőségének és az egész nemzet összefoglalt erejével utat fog törni a teljes nemzeti élet közjogi, gazdasági, társadalmi és politikai követelmé­nyeinek. Ha pedig a mostani súlyos hely­zettel tájékozatlanul és tehetetlenül áll szemben a nemzet, hiteles irá­nyítás, megbízható vezetés, valódi parlamenti képviselet nélkül, meg­bontott erőkkel, meghasonlott érzel­mekkel, megfosztva attól, hogy sa­ját sorsa intézésében tényező legyen, úgy ezért a példátlan állapotért a felelősség azokat terheli, akik a par­lamenti jogrend megbontásával ezt a rombolást a nemzet szerveibe és lelkébe belevitték és még most is, az idők intő szózata dacára, eléje helyezik önző hatalmú érdekeik gon­dozását annak a kötelességnek, hogy a jogrend helyreállításával egyszer­smind helyreállítsák a nemzet alkot­mányos akció­képességét.­­ Az ellenzék a delegációba. Ké­szül az ellenzék a delegációra is. Azok, a­kik Bécsbe mentek, hogy ott tüntessenek a delegáció ellen, most is meg fogják ra­gadni az első alkalmat, hogy a delegáció ülését megzavarják. Fokozza most a hely­zet kényességét, hogy a delegáció a fő­rendiház területén fog ülésezni s igy báró Jósika Samunak, a főrendiház uj elnöké­nek kell oda berendelni a karhatalmat továbbá az, hogy a delegáció elnöke szin­tén egy főrend, gróf Zichy Ágost lesz, a kinek most az ellenzéknek a teremből va­ló eltávolítása lenne a feladata. Az ellen­zék nem hiszi, hogy báró Jósika és gróf Zichy vak eszközül adják magukat oda Lukácséknak. Beszélik, hogy különösen az osztrák delegációban igen érdekes nyilat­kozatok fognak történni külpolitikai hely­zetünket illetőleg, mert a közös miniszte­rek rendszerint Bécsben a magyar, Buda­pesten pedig osztrák delegáció ülésein szoktak az egyes közös kérdésekről ér­demleges nyilatkozatokat előbb tenni. Pécsi Közlöny 1912. november 3. A háziasszonyok a bevásárlásnál a saját érdekük­ben kérjenek határozottan Va­lódi Franck-ot a kávédarálóval. Nagyon tanácsos mindjárt meg­győződni arról, hogy az adott ládika vagy csomag a „kávéda­­ráló“-val, a Valódi minőség ke­zességével van-e ellátva. Gyár Kassán, Országgyűlés. Október hó 30-án szerdán ülésre hívta meg a képviselő­házat Tisza István gróf az alkotmánytipró elnök. A dunaparti márvány palotát már kora reggel óriási fegyvererő zárta körül: gyalogos katonák, gyalogos és lovas csendőrök és megszám­lálhatatlan rendőr. A szövetkezett ellenzék testületileg vonult fel a Házhoz, de nem juthatott be mert a katonák szuronyt szegezve útját állta. Az ellenzék hasztalanul tiltakozott, mire testületileg eltávozott. A Házban Andrássy Gyula gróf szó­lott és azután, magára hagyta a mungó tábort, mely aztán a szokott módon hoz­hatta meg törvénytelen határozatát. A bűnben fogant és született munkapárt ed­digi bűneit azzal tetézte, hogy parlamenti őrcsapat megszervezésének tervét jelen­tette be. Ezután Tisza még kényelmesebben vezetheti a bűnös csonka parlamentet, csak hogy az ellenzéket e rémségekkel sem lehet tétlenségre bírni. Az általános választójog elsikkasztá­­sán aggódó munkásság tiltakozó szava is felhangzott a mai nap eseményei közt. A testületileg felvonuló ellenzéket a katonai kordonnál a magyar pénzen uri­­záló Tutzer kapitány állította meg s ba­­kakáplári modorban s kerékbetört ma­gyarsággal rájuk kiáltott : Eddig és ne tovább ! — Mi képviselők vagyunk s a kép­viselőházba akarunk menni válaszolt Batt­hyány Pál. — Zurükk ! volt rá a gúnyos válasz és vezényelt: „Bajonnet auf ! Gyalázatos, disznóság ! Nem szé­gyenüik magukat ? — kiáltották a képvi­selők. — Hát ezért tartjuk pénzünkön a hadsereget ?! — Lövessen közénk! Én képviselő vagyok és nem vagyok kitiltva, mondta Kovácsi Kálmán. — Én nem tudok, itt egyet se me­het be, — volt a válasz. Ezután jöttek a csendőrök a rend­őrökkel és Szeszlér kapitány elvégeztette velük a szétoszlatás gyönyörű munkáját. Csütörtökön a képviselőház körül ugyanazt az állapotot találtuk, mint szer­dán. A karhatalmi zászlóaljak, csendőrök, rendőrök sűrű rajokban vették körül az országházat és ellepték az Országház-térre torkoló utcákat is. Az Országház-téren még csak megállani sem volt szabad. Az ellenzék ma nem szerezte meg Tiszának és Lukácsnak azt az örömet, hogy bakaszuronnyal kergettesse magát mialatt ők az ablakból kacagva nézik a „bohózatot“. Benn a képviselőházban is rövid ideig tartott a törvényhozási ko­média. Fél tizenegy volt, amikor a munka­párti képviselők szállingózni kezdtek az ülésterembe. A képviselők is kevesen vol­tak, a karzaton is alig mutatkozott érdek­lődés a csütörtöki ülés iránt. A darabont őrség felállításáról szóló törvényjavaslat nem keltett valami túlságos nagy lelke­sedést a munkók körében. Hozzászólás nélkül járultak hozzá Kammerer Ernő indítványához. Azután el­napolták a Házat bizonytalan időre. Az egész komédia alig tartott pár percig.

Next