Pécsi Közlöny, 1913. január (20. évfolyam, 1-9. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1912. december 29. „Pécsi Közlöny“ — Szabadságolás. Őfelsége Kopacsek Boer Sándor a pécsi 8. huszárezrednél szolgáló ezredest a megejtett felülvizsgálat alapján 1 évre szabadságolta. — Mérnöki szigorlat. Havas Andort H . . Samu Már. hivatalnok fiát sikeres szigorlat alapján f. hó 7-én avatták mérnökké a kir. József Műegyetemen. — Előléptetés a mohács pécsi vasútnál. A mohács-pécsi vasút igazgatósága előléptetésben részesítette Kész Kornél hivatalnokot, Lipokatics András főraktárnokot, Lovász Péter értesítőt, Kispap Gábor és Újvári Lajos váltókezelőket valamint Schmidt Miksa mozdonyvezetőt. — Uj pécsi káplán. Tihanyi János mohács-belvárosi káplánt, pécsi székesegyházi káplánná nevezték ki, ki hir szerint a „Pécsi Urlap“ szerkesztését is át fogja venni. — Rendőri hírek. Özv. Denhoffer Károlyné pécsi lakos bejelentette a rendőrségen, hogy 13 éves Károly nevű fia, aki Szabó József pécsi kertésznél volt szerződtetve mint kertész tanonc, két vagy három héttel ezelőt eltűnt Pécsről s azóta nyoma veszett. A rendőrség elrendezte a fiú körözését. Varga Imre pécsi fuvaros árukat szállított kocsijával a Kis Madár utcán át. Egy zökkenőnél a kocsi felborult s Wargát maga alá temette. Az utcán járókelők szabadították ki a kocsi alól Wargát, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Győrváry Imre cipész panaszt emelt a rendőrségen, hogy a napokban estefelé egy pár új serró férficipőt küldött haza tanoncával a Mór utca 6. sz. házba. A megrendelő nem volt otthon, az inas a cipőt a folyosón hagyta, onnét pedig ellopták. A nyomozás megindult. — Marczin János, Ferenci Antal, Leitkai Árpád nyomdászsegédek és Kromann József kereskedősegéd vasárnap hajnali fél 5-kor hagyták el a Magyar Király szállodát, holdig mulatozásban töltötték el az éjszakát. Amint kiértek a kávéházból, Marczin János elővette revolverét és kétszer a levegőbe lőtt. A második lövésnél karja megrándult, s így történt, hogy a golyó Ferenczi Antal kalapját találta. A nyomdászsegédet a szolgálatot teljesítő rendőr feljelentette. K Kovács János Radnics utca 82. sz. házban lakó napszámos egy ideig közös háztartásban élt Skrekó Terézzel, aki nemrég elhagyta. Kovács megjelent a leány Rókus utca 1. sz. lakásán és fejszével fenyegette, ha nem tér vissza. Kovácsot az előhívott rendőr fékezte meg. Az eljárás megindult. — Lemondott kir. közjegyző. Visy Lajos mohácsi kir. közjegyző, megrongált egészségi állapotára tekintettel, lemondott kir. közjegyzői állásáról. — Ha a postakocsis sztrájkol. Izsép Moháccsal van postajárati összeköttetésben. Rendszerint déltájban ér be Mohácsra az izsépi postakocsi, s innen délután viszi el az érkezett postaanyagot. A napokban azonban hiába várták déltájban a postakocsit, az bizony késett. — Vártak egy félórát, egy órát, kétórát, de biz az még akkor sem volt ott. Mikor már teljesen céltalannak látszott minden további várakozás, az a korábbi hiedelmük, hogy bizonyára csak a kocsival, vagy a lóval történhetett valami kisebb baj, ijesztő aggodalommá változott. Komoly bajra gondoltak és éppen azért értesítették nyomban a mohácsi csendőrséget, hogy az nézne utána, nem-e valamelyes komolyabb szerencsétlenségről esetleg talán rablótámadásról van szó. A mohácsi csendőrség elhárította magától az intézkedést azzal, hogy ez a feladat a dályoki csendőrőrshöz tartozik. A mohácsi postafőnökség tehát táviratot menesztett főherceglaki posta útján úgy az izsépi postamesternőnek, mint a dályoki csendőrőrsnek. Mikor aztán késő délután visszaérkezett izsépről a főherceglaki küldönc, akkor lett világossá, hogy maradt hát el tulajdonképen karácsony első napján az izsépi postajárat. Egyszerűen csak azért, mert az izsépi postakocsis sztrájkba lépett, s a falu legényei szolidaritás váa ván vele, senki sem akadt, aki a járatot Mohácsra közvetítette volna. Ehhez képest, a postamesternő, — noha az elöljáróság segítségével mégis csak segíthetett volna a bajon — egyszerűen nem indította el az aznapi postát. Főherceglakról természetesen nyomban közölték e hírt a mohácsi postahivatallal is, ahol aztán a kedélyek hirtelen meg is nyugodtak. A szokatlan eset mindazonáltal vizsgálatot fog maga után vonni s aki kikap, az valószínűleg a postakocsis lesz. — ripi.— — Nem való gyerek kezébe a fegyver. Régi igazság ez, mely mindig beigazolást nyert. Tegnap délután a központi temetőben flaubertel játszottak Göröcz István és Sveitzer Menyhért tanoncok. Sveitzer kezében a fleuber elsült s Böröcz keze fejébe hatolt a golyó, kit sérüléseivel a kórházba szállítottak. A pécsi tüdővész ellen védekező egyesület tegnap délután Lóránt Lipót elnöklésével ülést tartott, amelyen jelen voltak Nendvich Andor polgármester, Igaz Béla dr. kanonok, Krasznak Miklós dr., Johann Béla dr. főorvos Je 1rach ich István dr., Vasvary Ferenc dr. és még mások. Az elnök jelentést tett a dispensair örvendetes fejlődéséről, ismertette az egyesület eddig kifejtett tevékenységét és eredményes munkásságát amelyet örömmel és megnyugvással vettek tudomásul. A pénztáros előterjesztését az ülés tudomásul vette. Tudor Károlyné szül. Nagy Flóra hagyatékából 200 koronát hagyományozott az egyesület céljaira. — Tolvaj csavrgó. Bartalovics János mecsekszabolcsi csordás lakásának padlásáról a minap eltűnt egy zsák liszt. A csendőrség megindította ez ügyben a nyomozást s tegnap délután már letartóztatta a tolvajt Molnár József dombóvári csavargó személyében, ki hosszabb ideig Bartalovics Jánosnál volt kanászbojtár. A 9. Egy este váratlanul hazatért a felesége szobájában egy férfit talált. — Hohó! — mormogta Tos, ez az úr tudhatná, hogy jelenleg nincs időm. Befelé tartott. Az asztal alatt egy másik alakot talált eldugva. — De mi az ! Ez talán . . . Egy harmadik lépett elő a kályhaellenző mögül. — De kérem! — Bocsánat barátom ! Nagyon bűnös vagyok, — zokogott ki, aki egy negyedik férfi társaságában mutakozott. — Ez már sok ! — kiáltott Tos. S míg a feleségének szeretőit a szoba közepén egymás mellé állította, nyomatékkel mondta: Hogy egymásután öljem meg önöket, arra nincs időm. Becsületemet megboszulom egy csapásra. Ne mozogjanak! S a társaság felé irányzott egy nem rég feltalált gépet, a golyószórót házi használatra.8. A férfiak menekülni próbáltak, mindegyik másfelé. — Gyalázatosak ! — ordított Tos — Ezért megfizettek! Miután minden ajtót bezáratott, mind a két kezébe egy tőrt vett és borzasztóan kétségbeesve, őrjöngve a miatt, hogy mennyi időt kell vesztenie, hogy becsületét egyenként boszulja meg, rávetette magát a társaságra. 10. Dühöngött kézzel-lábbal. Borzasztó volt látni is. Fél órára volt szüksége, hogy ezeket az embereket mind megölje. S midőn négy vetélytársa a szőnyegen kinyújtózva feküdt, Tos elkezdett toporzékolni és fogait csattogtatta. Nem tudta abbahagyni karjainak, lábainak, fejének és testének dühös mozdulatait. Rá kellet köttetnie magát egy ágyra. Minden hiába való volt. Az emberfeletti megerőltetés elrontotta a gépembert. Tos vitustáncot járt. — Jól van, — mondta magában, — kipihenhetem magamat, szórakozhatom, foglalkozhatom a művészetekkel. S míg kezének görcsös rángásait figyelte, a zongorához ült. 11. Néhány pillanat múlva baloldalán düdötten a földre zuhant. — Apa, — mondta egyik fia, — az orvost megkérdeztem az esésed felől. — És? — kérdezte Tos. — Jössz a temető közelébe s benyujtassak érted a krematóriumba ? — Gyujtass be, fiam ! — kiáltott örömteljesen Tos, hogy ilyen tevékeny és gondos fia van. S kiadta lelkét. 12. — Anyám, — mondta a két fiú, — apa meghalt, nem volt időnk, hogy megöleljük. — Helyes! — szólt az anya, — nekem sem. S gyorsan közeledett a kedves halott felé. Elektromos áram segélyével mozgásba hozták ajkait, s ezután mind a hárman áhítattal közeledtek a halott arcához és megcsókoltatták magukat. 3