Pécsi Közlöny, 1913. február (20. évfolyam, 10-17. szám)
1913-02-02 / 10. szám
. A mi türelmünk pedig nem fogy el. Kitartóan küzdünk tovább s elmegyünk a legvégsőbb állomásig is . . . " A török bonyodalom. Savov tábornok, bolgár főparancsnok, Mahmud Sefket pasa nagyvezérnek értesítést küldött, hogy hétfőn este 7 órakor a bolgár és török csapatok újból mint ellenségek szálnak egymással szembe. A bolgár hadüzenet szerint tehát újra vér fog folyni és újra előáll az a kínos helyzet, melynek már Európa tanúja volt, ha csak a nagyhatalmak közbelépése ezt meg nem akadályozza. Ha ez megtörténnék, akkor a nagyhatalmak egyenesen a szövetséges államokhoz intézhetik csak szavukat, mert a török válasz engedékenysége szinte hihetetlen s a Török kormány bármennyire is szeretné békés állapotra terelni a dolgot, nagyobb áldozatot nem hozhat. Helytelenítik a bolgárok a szövetséges államok ez újabb akcióját, mivel még be sem várták a portának teljes válaszát, hanem egyszerűen fölmondták a fegyverszünetet. Hir szerint Konstantinápolyban az újabb hadüzenetre a legnagyobb nyugalom uralkodik, a török tábor pedig valóságos örömmámorban úszik. Az eddigi szerencsétlen harcok emlékét remélik diaidalmassá tenni. Nem tudjuk, milyen lefolyása lesz ez újabb akciónak. Kétségtelen hogy rövid időn belül véget vet a bonyolult állapotnak s nem lehetetlen, hogy a vén Európának még sok meglepetésben lesz része, kaphatók. Lemezek darabja X korona 60 fillér Schmeiszl Ferencz hangszer-, mű- és fényképcikk-kereskedésében Pécs, Király utca 42. (Lyceum.) Néhány hét múlva a szakítás után Gábor Antalt öngyilkos hangulatából egy szenzáció riasztotta fel. Örökölt. Valami nagybácsija halt meg Erdélyben akit gyermekkora óta nem látott. Ez a rideg agglegény a halálos óráján arra gondolt, hogy van neki valahol a világban egy szegény fiatal rokona, aki küzködik a mindennapi kenyérért s reá hagyta a vagyonát, valami kétszázezer forintot. Gábor Antal felocsúdott fájdalmas etargiájából, elutazott Erdélybe s hazahozta a nagy pénzt. A városkában már akkor hire jutott Gábor nagy szerencséjének s igy természetes, hogy a kollégák testületileg jelentek meg fogadására a vasúti állomáson. Az egyik Szélinger Mátyás a rangidősebb irodafőnök üdvözlő beszédet is mondott, melyben kiemelte Gábor Antalt érdemeit, dicsérte jó szivét és elragadtatással nyilatkozott arról a pontosságról, melylyel az iktatót vezeti. Nagy díszdallal vitték be a városba. Végig az utcán leányfejek kandikáltak ki az ablakon: — Ni, itt jön Gábor, a kétszázezres! Mindenha csinos jóravaló ember volt Gábor Antal, a leányok is szívesen foglalkoztak vele, de hogy jó idő, mikor végig a nagy utcán minden ablak kinyílik az ő tiszteletére, arról soha nem álmodott. A kocsik a vendéglőben állapodtak meg, ahol díszes bankett volt a kitűnő és pontos kolléga tiszteletére. Az asztalfőn persze Gábor ült, jobbján a járásbírósági hivatal , rettegett szigorú főnöke, a nagyságos törvényszéki bíró úr a balján a város polgármestere, aki hetedhét országon híres ötletes felköszöntőiről és italhúzó képességéről. A felköszöntők sorát most is ő kezdte. Ritmusokban beszélt mondván: Gábor Antal derék ember Ki a lutrin soha nem nyerve nem is kell neki lutri Másképpen tud boldogulni: Vág a sorson egy nagy eret És örököl kétszázezret. Csaknem annyi felköszöntőt mondtak, ahány pezsgősüveg ürült s a vidám társaság csak a reggeli órákban oszlott szét, miután Gábor természetesen kifizette a borsos számlát a vendéglősnek. Vidáman fütyörészve ballagott hazafelé, a pezsgő mámorában elfeledte a szive fájdalmát. Mert a nagy pénz nem tudta kiölni szivéből a nagy szerelmet, amit Bárd Ilona iránt érzett. S mikor lefeküdni készült, eszébe jutott a leány, ahogy reá gondolt az egész után s minden gondolatának ez volt az eleje meg a vége. — No most csak el fog jönni hazám. Gábor Antal boldogan álmodott az éjjel. Férje volt már Gábor Ilonának, szép nagy lakásban laktak, roppant uriasan éltek. Ilona nagyon-nagyon szerette őt. Ahogy fölébredt, folytatta a boldog álmodozást, melyben a levélhordó zavarta meg. Több levelet hozott. Az egyikben arról értesítette az Urikaszinó, hogy felvette őt tagjai közé. A másikban a város legelőkelőbb polgára hívta meg estélyre, melyről már hetek óta beszéltek a városban. A harmadik szerint egy asztaltársaság elnökévé választották nagy lelkesedés- „Pécsi Közlöny" 1913. február 2. Fehéri Armandnak a „Pesti Hir- КФ'Чшп közölt rágalmaim. Fehéri Armand a „Pesti Hirlap‘ban a Pallas ügyre vonatkozólag gyalázatos rágalmakat közölt képviselőnk Dr. Egry Béla Jelien. Leghelyénvalóbbnak tartjuk, ha erre vonatkozólag képviselőnk és a pécsi függetlenségi és 48-as párt nyilatkozatait közöljük. Képviselőnk nyilatkozata. A Pesti Hírlap január 30-iki számában valami Fehéri Armand nevű egyén a Pallos üggyel kapcsolatban a legaljasabb rágalmakat szórja reám. A rágalmak ellen egyetlen védelem, maga az igazság ! Én Pallos Ignácnak kisajátító ügyésze sohasem voltam, egyetlen kisajátítást, területszerzést én le nem bonyolítottam, sem kisajátítási, sem kijárási célokra soha egy fillért sem kaptam ! Amit Pallosnak, ügyvédi meghatalmazások alapján a legközelebbi napokban részletesen közlendő peres, vagy perenkívüli ügyeiben ügyvédi díjam és költségeim címén felszámítottam és amit ő ilyen címeken fizetett, ahhoz képviselői minőségemnek semmi köze sem volt, mert ügyeinek nagy tömegét legnagyobb részben nem én, hanem irodám személyzete látta el, csak úgy, mint akárki más megmegbízó ügyeit. Mikor a minisztériumnál a Pécshátaszéki vasút létesítése érdekében közbenjártam, ezt mindig önzetlenül, díjazás nélkül, egyenesen volt kerületem és városunk érdekében, kerületem egyes községeinek sürgetésére és kérelmére tettem, sőt kerületem érdekében közbenjártam olyan esetekben is, midőn kerületem érdekei Pallós érdekeivel elentétesek voltak. Ha Pallós vallomásában, vagy feljegyzéseiben van szó kisajátítási ügyészről, az reám nem vonatkozhatik, mert én sem mint „kijáró“, sem mint „kisajátító ügyész“, ilyen minőségekben sohasem ténykedtem, soha egyetlen fillért nem kaptam. Pallosnak kisajátító ügyésze Budapesten volt, a kisajátításokat, területkártala□itásokat, és érdekeltségek hozzájárulási ügyeit pedig Pallós e célra felfogadott mérnökei végezték és ilyen célokra pénzt csakis azok kaptak. A rágalmazó cikkíróval mondom én is: a társadalmi megújhodás elsodorja a lelketlen, tisztesség és erkölcs nélkül rágalmazó, hazudozó, felbérelt hírlapírókat és az igazságot érvényesítő esküdtszék oda juttatja Fehéri Armand féle típusokat, ahova valók: a börtönbe! A sajtópert megindítom, adataimat nyilvvnosságra hozom és a legteljesebb bizonyítást nem csak megengedem, de magam fogom kérni. Szeplőtlen becsületet büntetlenül támadni nem lehet, az aljasindokokból rágalmazóktól minden törvényes eszközzel meg kell szabadítani a tisztességes társadalmat. Egry Béla dr. ügyvéd, orszgy. képviselő. A pécsi függetlenségi és 48-as párt nyilatkozata. A pécsi függetlenségi és 48-as párt központi választmánya folyó évi január hó 30-án délután értekezletre gyűlt össze melyen a választmány teljes számban megjelent. Az értekezlet tárgyát képezte a Pesti Hírlap folyó évi január hó 29-én és 30-án megjelent és Pécs város képiselőjét Egry Béla drt. támadó cikkek, melyekre vonatkozólag a következő egyhangú határozatot hozta : A pécsi függetlenségi és 48-as párt központi választmánya egybegyült, hogy Egry Béla drt. Pécs szab. kir. város orsz. gyűlési képviselőjét az ellene a Pesti Hírlap folyó hó 29. 30-iki számaiban közölt súlyos vádakkal szemben változatlan bizalmáról biztosítsa. Ez alkalommal módjában állott a választmánynak a szóban forgó vádakat részletes vizsgálat alá venni és az