Pécsi Közlöny, 1913. február (20. évfolyam, 10-17. szám)

1913-02-02 / 10. szám

. A mi türelmünk pedig nem fogy el. Kitartóan küzdünk tovább s elmegyünk a legvégsőbb állomásig is . . . " A török bonyodalom. Savov tá­bornok, bolgár főparancsnok, Mahmud Sefket pasa nagyvezérnek értesítést kül­dött, hogy hétfőn este 7 órakor a bolgár és török csapatok újból mint ellenségek szál­nak egymással szembe. A bolgár hadüze­net szerint tehát újra vér fog folyni és újra elő­áll az a kínos helyzet, melynek már Európa tanúja volt, ha csak a nagy­hatalmak közbelépése ezt meg nem aka­dályozza. Ha ez megtörténnék, akkor a nagyhatalmak egyenesen a szövetséges államokhoz intézhetik csak szavukat, mert a török válasz engedékenysége szinte hihe­tetlen s a Török kormány bármennyire is szeretné békés állapotra terelni a dolgot, nagyobb áldozatot nem hozhat. Helytele­nítik a bolgárok a szövetséges államok ez újabb akcióját, mivel még be sem vár­ták a portának teljes válaszát, hanem egy­szerűen fölmondták a fegyverszünetet. Hir szerint Konstantinápolyban az újabb hadüzenetre a legnagyobb nyuga­lom uralkodik, a török tábor pedig való­ságos örömmámorban úszik. Az eddigi­­ szerencsétlen harcok emlékét remélik dia­­i­dalmassá tenni. Nem tudjuk, milyen lefo­­­­lyása lesz ez újabb akciónak. Kétségtelen hogy rövid időn belül véget vet a bo­nyolult állapotnak s nem lehetetlen, hogy a vén Európának még sok meglepetésben lesz része, kaphatók. Lemezek darabja X korona 60 fillér Schmeiszl Ferencz hangszer-, mű- és fényképcikk-kereskedésében Pécs, Király­ utca 42. (Lyceum.) Néhány hét múlva a szakítás után Gábor Antalt öngyilkos hangulatából egy szenzáció riasztotta fel. Örökölt. Valami nagybácsija halt meg Erdélyben akit gyer­mekkora óta nem látott. Ez a rideg aggle­gény a halálos óráján arra gondolt, hogy van neki valahol a világban egy szegény fiatal rokona, aki küzködik a mindennapi kenyérért s reá hagyta a vagyonát, valami kétszázezer forintot. Gábor Antal felocsúdott fájdalmas etargiájából, elutazott Erdélybe s haza­hozta a nagy pénzt. A városkában már akkor hire jutott Gábor nagy szerencsé­jének s igy természetes, hogy a kollégák testületileg jelentek meg fogadására a va­súti állomáson. Az egyik Szélinger Mátyás a rangidősebb irodafőnök üdvözlő beszé­det is mondott, melyben kiemelte Gábor Antalt érdemeit, dicsérte jó szivét és elra­­gadtatással nyilatkozott arról a pontosság­ról, melylyel az iktatót vezeti. Nagy díszdallal vitték be a városba. Végig az utcán leányfejek kandikáltak ki az ablakon: — Ni, itt jön Gábor, a kétszázezres! Mindenha csinos jóravaló ember volt Gábor Antal, a leányok is szívesen foglal­koztak vele, de hogy jó idő, mikor végig a nagy utcán minden ablak kinyílik az ő tiszteletére, arról soha nem álmodott. A kocsik a vendéglőben állapodtak meg, ahol díszes bankett volt a kitűnő és pontos kolléga tiszteletére. Az asztalfőn persze Gábor ült, jobbján a járásbírósági hivatal , rettegett szigorú főnöke, a nagy­ságos törvényszéki bíró úr a balján a város polgármestere, aki hetedhét országon híres ötletes felköszöntőiről és italhúzó képességéről. A felköszöntők sorát most is ő kezdte. Ritmusokban beszélt mondván: Gábor Antal derék ember Ki a lutrin soha nem nyer­ve nem is kell neki lutri Másképpen tud boldogulni: Vág a sorson egy nagy eret És örököl kétszázezret. Csaknem annyi felköszöntőt mond­tak, ahány pezsgősüveg ürült s a vidám társaság csak a reggeli órákban oszlott szét, miután Gábor természetesen kifizette a borsos számlát a vendéglősnek. Vidáman fütyörészve ballagott hazafelé, a pezsgő mámorában elfeledte a szive fájdalmát. Mert a nagy pénz nem tudta kiölni szivé­ből a nagy szerelmet, amit Bárd Ilona iránt érzett. S mikor lefeküdni készült, eszébe jutott a leány, ahogy reá gondolt az egész után s minden gondolatának ez volt az eleje meg a vége. — No most csak el fog jönni hazám. Gábor Antal boldogan álmodott az éjjel. Férje volt már Gábor Ilonának, szép nagy lakásban laktak, roppant uriasan éltek. Ilona nagyon-nagyon szerette őt. Ahogy fölébredt, folytatta a boldog álmodozást, melyben a levélhordó zavarta meg. Több levelet hozott. Az egyikben arról értesítette az Urikaszinó, hogy fel­vette őt tagjai közé. A másikban a város legelőkelőbb polgára hívta meg estélyre, melyről már hetek óta beszéltek a város­ban. A harmadik szerint egy asztaltársa­ság elnökévé választották nagy lelkesedés- „Pécsi Közlöny" 1913. február 2. Fehéri Armandnak a „Pesti Hir- КФ'Чшп közölt rágalmaim. Fehéri Armand a „Pesti Hirlap‘ban a Pallas ügyre vonatkozólag gyalázatos rágalmakat közölt képviselőnk Dr. Egry Béla Jelien. Leghelyénvalóbbnak tartjuk, ha erre vonatkozólag képviselőnk és a pécsi függetlenségi és 48-as párt nyilat­kozatait közöljük. Képviselőnk nyilatkozata. A Pesti Hírlap január 30-iki számá­ban valami Fehéri Armand nevű egyén a Pallos üggyel kapcsolatban a legaljasabb rágalmakat szórja reám. A rágalmak ellen egyetlen védelem, maga az igazság ! Én Pallos Ignácnak kisajátító ügyésze sohasem voltam, egyetlen kisajátítást, területszerzést én le nem bonyolítottam, sem kisajátítási, sem kijárási célokra soha egy fillért sem kaptam ! Amit Pallosnak, ügyvédi megha­talmazások alapján a legközelebbi napok­ban részletesen közlendő peres, vagy per­­enkívüli ügyeiben ügyvédi díjam és költ­ségeim címén felszámítottam és amit ő ilyen címeken fizetett, ahhoz képviselői minőségemnek semmi köze sem volt, mert ügyeinek nagy tömegét legnagyobb rész­ben nem én, hanem irodám személyzete látta el, csak úgy, mint akárki más meg­­megbízó ügyeit. Mikor a minisztériumnál a Pécshátaszéki vasút létesítése érdekében közbenjártam, ezt mindig önzetlenül, díja­zás nélkül, egyenesen volt kerületem és városunk érdekében, kerületem egyes köz­­ségeinek sürgetésére és kérelmére tettem, sőt kerületem érdekében közbenjártam olyan esetekben is, midőn kerületem ér­dekei Pallós érdekeivel elentétesek voltak. Ha Pallós vallomásában, vagy fel­jegyzéseiben van szó kisajátítási ügyész­ről, az reám nem vonatkozhatik, mert én sem mint „kijáró“, sem mint „kisajátító ügyész“, ilyen minőségekben sohasem ténykedtem, soha egyetlen fillért nem kaptam. Pallosnak kisajátító ügyésze Budapes­­ten volt, a kisajátításokat, területkártala­­□itásokat, és érdekeltségek hozzájárulási ügyeit pedig Pallós e célra felfogadott mérnökei végezték és ilyen célokra pénzt csakis azok kaptak. A rágalmazó cikkíróval mondom én is: a társadalmi megújhodás elsodorja a lelketlen, tisztesség és erkölcs nélkül rá­galmazó, hazudozó, felbérelt hírlapírókat és az igazságot érvényesítő esküdtszék oda juttatja Fehéri Armand féle típuso­­kat, ahova valók: a börtönbe! A sajtópert megindítom, adataimat nyilvvnosságra hozom és a legteljesebb bizonyítást nem csak megengedem, de ma­gam fogom kérni. Szeplőtlen becsületet büntetlenül tá­madni nem lehet, az aljas­­­indokokból rá­galmazóktól minden törvényes eszközzel meg kell szabadítani a tisztességes társa­dalmat. Egry Béla dr. ügyvéd, orszgy. képviselő. A pécsi függetlenségi és 48-as párt nyilatkozata. A pécsi függetlenségi és 48-as párt központi választmánya folyó évi január hó 30-án délután értekezletre gyűlt össze melyen a választmány teljes számban megjelent.­­ Az értekezlet tárgyát képezte a Pesti Hírlap folyó évi január hó 29-én és 30-án megjelent és Pécs város képiselőjét Egry Béla drt. támadó cikkek, melyekre vonatkozólag a következő egyhangú hatá­rozatot hozta : A pécsi függetlenségi és 48-as párt központi választmánya egybegyült, hogy Egry Béla drt. Pécs szab. kir. város orsz. gyűlési képviselőjét az ellene a Pesti Hír­lap folyó hó 29. 30-iki számaiban közölt súlyos vádakkal szemben változatlan bizal­máról biztosítsa. Ez alkalommal módjában állott a választmánynak a szóban forgó vádakat részletes vizsgálat alá venni és az

Next