Pécsi Közlöny, 1913. június (20. évfolyam, 43-50. szám)
1913-06-01 / 43. szám
k meg, mert a kifacsart citromoknak ez a sorsa. Tehát Lukács László ha meg is bukik, nem azért bukik meg, mert bűnös a milliók elkezdésében, hanem azért, mert már Bécs újabb hasznát nem veheti Magyarországon. És ha megbukik, akkor lesz kórusban ordítás: győzött az igazság, pedig csak a kifacsart citrom került a szemétdombra! A külpolitikai helyzet. A balkáni államok helyzetében ismét egy fontosabb akció ment végbe, ha ugyan biztos alapnak vehetjük a rég óhajtót igazi béke teljes megszilárdítására, a minket eddig ért sok-sok csalódások után. Tegnap délután ugyanis a balkáni szövetség valamint a török kormány megbízottai aláírták az előzetes békeszerződést. Szóval a balkán háborúja hivatalos jellege evvel véget ért. Az igazi békétől azonban még nagyon is távol vagyunk. A tegnap aláírt előzetes békeszerződés, mely a végleges békeszerződésben valószínűleg még módosulni fog, Törökországot úgyszólván teljesen letörli Európa térképéről, mennyiben a midiaenesei vonaltól nyugatra fekvő területek a győztes balkán államok birtokába jutnak véglegesen, a független Albánia számára fentartott részek kivételével. Az Aegei tenger szigeteinek s Krétának ügyében a nagyhatalmak fognak dönteni, míg a háborúval kapcsolatos pénzügyi problémák a párisi konferencia elé fognak utaltatni. Bár ez a előzetes békeszerződés kimondja az ellenségeskedések azonnali megszüntetését, mégsem jelenti ez a békét a balkán államok számára, mert tudvalevőleg hátra van még a zákmány felosztása, amely még komoly veszedelmeket rejteget magában. — Csanádmegye új főispánja. Aradi jelentés szerint Csanádmegye a napokban új főispánt kap. A volt főispán, Jakabffy István két évvel ezelőtt távozott hivatalából s azóta a főispáni teendőket Hervay István alispán látta el. Az uj főispán hír szerint Baross Ferenc arad megyei központi főszolgabíró lesz. A főkortes mint választási elnök, Szekszárdról jelentik, hogy egy bonyhádi küldöttség Forster István pártelnök vezetésével felajánlotta Simontsits Elemér főispánnak a képviselőjelöltséget, amit Simontsits elfogadott és vasárnap megtartja programmbeszédét Bonyhádon. Megjegyzendő, hogy Tolna vármegye központi választmánya tegnap ugyanezt a nagybérlő Forster István munkapárti elnököt küldötte ki Bonyhádra választási elnöknek, aki ma mint főkortes jelentkezett a főispánnál. " Időközi választások. Gyomáról jelentik nekünk : Gyomán megállapodtak a képviselőségről lemondani szándékozó Kovács Gyula utódában, a jelölt Nagy József szeghalmi gazda, aki köztisztelt, vagyonos és tanult kisbirtokos. Gazdapárti programmal lép föl a kerületben, amelynek mandátumáról most már lemond Kovács Gyula. A jolsyi kerületben a központi választmány június 5-én tűzi ki a választási határnapot. A választást június 10-én akarják megejteni. A munkapárt június 6- án jelöli Benedek Sándort. A gömörmegyei ellenzék Kubinyi Géza ellen. Gömör-Kishont vármegye júniusi rendkívül közgyűlésén akarja a munkapárt installálni a vármegye új főispánját, a darabont főispánságot viselt Kubinyi Gézát. A pártonkívüli 67-es törvényhatósági bizottsági tagok, továbbá a függetlenségi és 48-as párt hívei között megbeszélések folynak oly irányban, hogy a vármegye kellő módon kifejezésre juttassa Kubinyi Géza iránti bizalmatlanságát és ennek már az installáción is megfelelő módon kifejezést adnak. A vármegyei ellenzék vezérei Szentiványi Árpád, Putnoky Mór, továbbá Adrássy Géza gróf is azok között van, akik perhorreskálják, hogy volt darabont főispán kerüljön Gömör m megye élére. Az ellenzéki érzelmű törvényhatósági bizottsági tagok különben a jövő hét folyamán értekezletet is fognak tartani és itt beszélik meg a Kubinyi Gézával szemben elfoglalandó egységes álláspontjukat. Az egész vármegyében az a hír van elterjedve, hogy a főispáni beiktatás nemcsak hogy nélkülözni fogja a szokásos ünnepélyességet, de igen heves ellentüntetésre is kilátás van. ki még lelkéből a jóság forrása, még ontotta dúsan, bőségesen az érzéseket még megtölthetett volna egy letarolt rétet azzal a sok üde, egyszerű virággal, amely a lelkében nyílott és erős elhatározással mondta: „Bennem sohasem fog csalódni senki.“ Azt hitte, hogy a legnagyobbat, a legkeservesebbet már kiállotta az életben. Több csalódás nem lesz. Rosszul számított. Semmi örömet, semmi megnyugvást nem ad az élet annak, akinek csak lelke van, de pénze nincs. Hajszolta a munkát, de a megélhetésért való munka csak kényszer volt és nem szerzett örömöt. Nem volt maradása, nem volt nyugta sehol. És, ha körülnézett, mindenütt csak gyorsan és biztosan számító embereket látott. Számítottak és nem helyeztek el ingyen se kézfogást, se mosolyt, se barátságot, se szerelmet. Akik segítették egymás számítását, azok összetömörültek és élet-halál harcot verekedtek mindenkivel, aki az útjukban volt. Aggastyánokat öreg asszonyokat, vakokat nyomorékokat, szerencsétleneket és ostoba ábrándozókat nevetve dobtak félre az útból. Aztán egymás ellen fordultak. Ütötték, marták, üldözték egymást. Ököllel fenyegetőztek, kárörvendően vigyorogtak és őrjöngtek, kiabáltak, forrongtak, tülekedtek a pénzért. Bámulták, akinek sok pénze volt. Alázatosan meghajoltak előtte, miközben azon igyekeztek, hogy megcsalják, kifosztogassák. És nem az volt a legcsúnyább, látvány, mikor verekedtek a pénzért az emberek, hanem mikor szerették egymást érte. Mikor futottak egymásután, férfiak a nők és a nők a férfiak után, mikor mohó szemmel, dobogó szívvel lesték a bálvány nagyságát és összesimultak, csókolóztak és gyermekeket hoztak s világra szerelem nélkül, megszokásból ... a pénzért. Szemet hunyt a morál és erkölcsileg engedélyezett lopások, csalások, sikkasztások, becsapások szalonképes külsőbe burkolva árasztották el a társadalmat. Szent volt minden munka, mely sok pénzt jövedelmezett és lenézett minden tudomány, amelyet nem lehetett bankókra felváltani. Minnél követelőbb, minnél számítóbb önzőbb, szívtelenebb volt az ember, annál nagyobb lett a szerencséje, annál biztosabban boldogult. Aki részvétlenül tudott lelkeken keresztül gázolni, az jutott mindig magasabbra. Minél több embert le és hagyott hátra, annál több tiszteletben, becsülésben részesült. „Miféle ostoba gondolat is volt tőlem ebbe a pénz-cacsba szívvel és jó érzésekkel jönni“ — gondolta a leány. „Hiszen senkinek sincs szüksége a lelkemre. A szemembe nevet mindenki, akit megkínálok vele, úgy érzem magam, mintha a hamupipőke rongyaiban jöttem volna előkelő, fényes társaságba. Lenéznek, kigunyolnak a szánalmasan haszontalan portékáimért. Másnak nem használok, magamnak meg csak ártok az érzéseimmel ! — Kidobom őket mind ? Hiába . . . vagy együtt ordít a farkasokkal, aki közéjük kerül, vagy szétté- „Pécsi Közlöny* 1913. június 1. A „mozi“ megrendszabályozása. Az újabb kor legcsudálatosabb találmánya a mozgófénykép népszerű terjeszkedése, megrendszabályozás előtt áll! — Felesleges ennek a gyönyörű találmánynak népszerűségét méltatnunk, mert hiszen nemcsak Magyarországban, de mondhatnánk az egész modern világban rabja lett az emberiség Edison csodás elméjének, a mozgófényképek, népszerű nyelvén a „mozi“ elterjedése és népszerűsége révén. Nem szabad ennek a találmánynak horderejét kicsinyelnünk, főleg pedig nem szabad a mozgófénykép-ipart mint valami komédia tárgyát kezelnünk, mert amilyen mélyreható eredményeket tud felmutatni ez a találmány a nép és főleg az ifjúság lelkületének hátrányos befolyása körül, épgy csodálatos eredményeket lehet vele elérni a népművelés, a népoktatás előnyös irányítása tekintetében is. Éppen itt van az a pont, amellyel ez alkalommal néhány sor keretében komolyan foglalkozni kívánunk, — most különösen — amidőn arról értesülünk, hogy a belügyminisztériumban komoly megfan.