Pécsi Közlöny, 1913. június (20. évfolyam, 43-50. szám)

1913-06-01 / 43. szám

k meg, mert a kifacsart citromoknak ez a sorsa. Tehát Lukács László ha meg is bukik, nem azért bukik meg, mert bűnös a milliók elkezdésében, hanem azért, mert már Bécs újabb hasznát nem veheti Magyarországon. És ha megbukik, akkor lesz kórus­ban ordítás: győzött az igazság,­­ pedig csak a kifacsart citrom került a szemétdombra!­­ A külpolitikai helyzet. A bal­káni államok helyzetében ismét egy fon­tosabb akció ment végbe, ha ugyan biz­­tos alapnak vehetjük a rég óhajtót igazi béke teljes megszilárdítására, a minket eddig ért sok-sok csalódások után. Tegnap délután ugyanis a balkáni szövetség va­lamint a török kormány megbízottai alá­írták az előzetes békeszerződést. Szóval a balkán háborúja hivatalos jellege evvel véget ért. Az igazi békétől azonban még nagyon is távol vagyunk. A tegnap aláírt előzetes békeszerződés, mely a végleges békeszerződésben valószínűleg még mó­dosulni fog, Törökországot úgyszólván teljesen letörli Európa térképéről, mennyiben a midia­enesei vonaltól nyu­gatra fekvő területek a győztes balkán államok birtokába jutnak véglegesen, a független Albánia számára fentartott ré­szek kivételével. Az Aegei tenger szige­teinek s Krétának ügyében a nagyhatal­mak fognak dönteni, míg a háborúval kapcsolatos pénzügyi problémák a párisi konferencia elé fognak utaltatni. Bár ez a előzetes békeszerződés kimondja az ellen­ségeskedések azonnali megszüntetését, még­sem jelenti ez a békét a balkán ál­lamok számára, mert tudvalevőleg hátra van még a zákmány felosztása, amely még komoly veszedelmeket rejteget ma­gában. — Csanádmegye új főispánja. Aradi jelentés szerint Csanádmegye a napokban új főispánt kap. A volt főispán, Jakabffy István két évvel ezelőtt távozott hivata­lából s azóta a főispáni teendőket Hervay István alispán látta el. Az uj főispán hír szerint Baross Ferenc arad megyei köz­ponti főszolgabíró lesz.­­ A főkortes mint választási elnök, Szekszárdról jelentik, hogy egy bonyhádi küldöttség Forster István pártelnök veze­tésével felajánlotta Simontsits Elemér fő­ispánnak a képviselőjelöltséget, amit Si­montsits elfogadott és vasárnap megtartja programmbeszédét Bonyhádon. Megjegy­zendő, hogy Tolna vármegye központi vá­lasztmánya tegnap ugyanezt a nagybérlő Forster István munkapárti elnököt kül­dötte ki Bonyhádra választási elnöknek, aki ma mint főkortes jelentkezett a fő­ispánnál. " Időközi választások. Gyomáról jelentik nekünk : Gyomán megállapodtak a képviselőségről lemondani szándékozó Kovács Gyula utódában, a jelölt Nagy József szeghalmi gazda, aki köztisztelt, vagyonos és tanult kisbirtokos. Gazda­párti programmal lép föl a kerületben, amelynek mandátumáról most már lemond Kovács Gyula. A jolsyi kerületben a központi vá­lasztmány június 5-én tűzi ki a válasz­tási határnapot. A választást június 10-én akarják megejteni. A munkapárt június 6- án jelöli Benedek Sándort.­­ A gömörmegyei ellenzék Kubi­­nyi Géza ellen. Gömör-Kishont várme­gye júniusi rendkívül közgyűlésén akarja a munkapárt installálni a vármegye új főispánját, a darabont főispánságot viselt Kubinyi Gézát. A pártonkívüli 67-es tör­vényhatósági bizottsági tagok, továbbá a függetlenségi és 48-as párt hívei között megbeszélések folynak oly irányban, hogy a vármegye kellő módon kifejezésre jut­tassa Kubinyi Géza iránti bizalmatlansá­gát és ennek már az installáción is meg­felelő módon kifejezést adnak. A várme­gyei ellenzék vezérei Szentiványi Árpád, Putnoky Mór, továbbá Adrássy Géza gróf is azok között van, akik perhorreskálják, hogy volt darabont főispán kerüljön Gö­­mör m megye élére. Az ellenzéki érzelmű törvényhatósági bizottsági tagok különben a jövő hét folyamán értekezletet is fognak tartani és itt beszélik meg a Kubinyi Gézá­val szemben elfoglalandó egységes állás­pontjukat. Az egész vármegyében az a hír van elterjedve, hogy a főispáni beik­tatás nemcsak hogy nélkülözni fogja a szo­kásos ünnepélyességet, de igen heves el­lentüntetésre is kilátás van. ki még lelkéből a jóság forrása, még on­totta dúsan, bőségesen az érzéseket még megtölthetett volna egy letarolt rétet az­zal a sok üde, egyszerű virággal, amely a lelkében nyílott és erős elhatározással mondta: „Bennem sohasem fog csalódni senki.“ Azt hitte, hogy a legnagyobbat, a legkeservesebbet már kiállotta az életben. Több csalódás nem lesz. Rosszul számított. Semmi örömet, semmi megnyugvást nem ad az élet annak, akinek csak lelke van, de pénze nincs. Hajszolta a munkát, de a megélhe­tésért való munka csak kényszer volt és nem szerzett örömöt. Nem volt maradása, nem volt nyugta sehol. És, ha körülnézett, mindenütt csak gyorsan és biztosan számító embereket látott. Számítottak és nem helyeztek el ingyen se kézfogást, se mosolyt, se ba­rátságot, se szerelmet. Akik segítették egymás számítását, azok összetömörültek és élet-halál harcot verekedtek mindenki­vel, aki az útjukban volt. Aggastyánokat öreg asszonyokat, vakokat nyomorékokat, szerencsétleneket és ostoba ábrándozókat nevetve dobtak félre az útból. Aztán egy­más ellen fordultak. Ütötték, marták, ül­dözték egymást. Ököllel fenyegetőztek, kárörvendően vigyorogtak és őrjöngtek, kiabáltak, forrongtak, tülekedtek a pénzért. Bámulták, akinek sok pénze volt. Aláza­tosan meghajoltak előtte, miközben azon igyekeztek, hogy megcsalják, kifoszto­gassák. És nem az volt a legcsúnyább, lát­vány, mikor verekedtek a pénzért az em­berek, hanem mikor szerették egymást érte. Mikor futottak egymásután, férfiak a nők és a nők a férfiak után, mikor mohó szemmel, dobogó szívvel lesték a bálvány nagyságát és összesimultak, csó­­kolóztak és gyermekeket hoztak s világra szerelem nélkül, megszokásból ... a pénzért. Szemet hunyt a morál és erkölcsi­leg engedélyezett lopások, csalások, sik­kasztások, becsapások szalonképes külsőbe burkolva árasztották el a társadalmat. Szent volt minden munka, mely sok pénzt jövedelmezett és lenézett minden tudomány, amelyet nem lehetett bankókra felváltani. Minnél követelőbb, minnél számítóbb önzőbb, szívtelenebb volt az ember, an­nál nagyobb lett a szerencséje, annál biz­tosabban boldogult. Aki részvétlenül tu­dott lelkeken keresztül gázolni, az jutott mindig magasabbra. Minél több embert le és hagyott hátra, annál több tisztelet­ben, becsülésben részesült. „Miféle ostoba gondolat is volt tő­lem ebbe a pénz-c­acsba szívvel és jó érzésekkel jönni“ — gondolta a leány. „Hiszen senkinek sincs szüksége a lel­­kemre. A szemembe nevet mindenki, akit megkínálok vele, úgy érzem magam, mintha a hamupipőke rongyaiban jöttem volna előkelő, fényes társaságba. Lenéz­nek, kigunyolnak a szánalmasan haszon­talan portékáimért. Másnak nem haszná­lok, magamnak meg csak ártok az érzé­seimmel ! — Kidobom őket mind ? Hiába . . . vagy együtt ordít a far­kasokkal, aki közéjük kerül, vagy szétté- „Pécsi Közlöny* 1913. június 1. A „mozi“ megrendszabályozása. Az újabb kor legcsudálatosabb talál­mánya a mozgófénykép népszerű terjesz­kedése, megrendszabályozás előtt áll! — Felesleges ennek a gyönyörű találmány­nak népszerűségét méltatnunk, mert hi­szen nemcsak Magyarországban, de mond­hatnánk az egész modern világban rabja lett az emberiség Edison csodás elméjé­nek, a mozgófényképek, népszerű nyel­vén a „mozi“ elterjedése és népszerűsége révén. Nem szabad ennek a találmánynak horderejét kicsinyelnünk, főleg pedig nem szabad a mozgófénykép-ipart mint valami komédia tárgyát kezelnünk, mert amilyen mélyreható eredményeket tud felmutatni ez a találmány a nép és főleg az ifjúság lelkületének hátrányos befolyása kö­rül, ép­gy csodálatos eredményeket lehet vele elérni a népművelés, a népoktatás előnyös irányítása tekintetében is. Éppen itt van az a pont, amellyel ez alkalommal néhány sor keretében ko­molyan foglalkozni kívánunk, — most kü­lönösen — amidőn arról értesülünk, hogy a belügyminisztériumban komoly megfan.

Next