Pécsi Közlöny, 1913. július (20. évfolyam, 52-60. szám)

1913-07-03 / 52. szám

2 fokos talajon­­ aratható, egyedül most kezd sárgulni. Szemfejlődésének az utóbbi hűvös időjárás kedvezett. Szalmája többnyire elég magas. A m. kir. központi statisztikai hiva­tal által kimutatott 1,921.892 kát. hold rozs és kétszeres vetésterületből a gazda­sági tudósítók és m. kir. gazdasági fel­ügyelőségek adatai szerint a folyó év ta­vaszán kiszántottak 41.400 kát. holdat, a megmaradt rozs és kétszeres ve­tés területe tehát 1.880.492 kát. hold. Ezen a területen ugyancsak a gazda­sági tudósítók és a m. kir. gazdasági felügyelőségek adatai szerint remélhető ez időszerint kát, holdanként, 6,89 mm., vagyis összesen mint­egy 12,960.000 mm. rozstermés. A tengeri fejlődésére az utóbbi hű­vös időjárás káros hatással volt. Azon he­lyeken, hol a június 16-án bekövetkezett dér és fagy károkat nem okozott, elég jól fejlődött, mindazonáltal a hűvös idő­járás következtében még ezen helyeken is visszamaradt és sárga vetések láthatók. A fagykárok mérvére nézve a beérkezett jelentések ez idő szerint még kellő tájé­kozást nem nyújtanak. A gyümölcsfák között a barack és mandula csak igen kevés helyen ígér ki­elégítőbb termést. Túlnyomó részben el­fagyott és csak a védettebb helyeken vár­ható némi kis termés. Cseresznye és meggy késői fajtái egyes vidéken kielégítő termést adnak. A cseresznye általában gyengébb eredményt ad, mint a meggy. A szilva általában jó termést ígér, de férgesedés folytán nagyon sok hull. — A dió és mogyoró a Király­hágón túli vármegyék kivételével, hol elég jó termést adnak, csak a védettebb helyeken ígérnek gyenge termést. Alma és körte a legtöbb helyen ki­elégítő termést ígérnek, sokhelyütt azon­ban csak közepes hozamra van kilátás. A dinnye jól fejlődik, indái erőtelje­sek és egészségesek. A szőlők jelenlegi állapota az egész országban teljesen kielégítő, a fejlődés buja, jó közepes termés várható. Peronospóra ezideig még nincs. A tudomány mai álláspontja szerint bebizonyíthatóan az Odol a legjobb szer a száj — és a fogak ápolására. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. „Pécsi Közlöny*" 1913. julius 3. HÍREK. — Újra felemelték a só árát. Már nem is meglepetésszerű mikor halljuk, hogy megint felemelték a só árát. Szinte önkénytelenül mondja rá az ember, hogy természetes. Azt már nem kutatjuk, hogy miért, csak azt tudjuk, hogy így kell lenni. Ilyen az újabbkori magyar felfogás és punktum. Szinte borzong az ember háta, mikor látja, az óriási közönyt az emberek arcán, mely nem törődik már semmivel, csak küzd dolgozik, fárad va­kon, míg ereje birja. Beteg ez az ország s a baj folyton sulyosodik. Nincs gyógy­ír a szörnyű sebre mely életét fenyegeti. A politika szó már undort kelt mindenki­ben, mert mindenki látja, hogy egy oly országban, melyben az erőszak dúl, poli­tikáról beszélni merő lehetetlenség. S ha ily helyzetben hallunk egy új bizonyíté­kot, amely ezt a botrányos állapotot meg­alapozni akarja, nem csodálható az a kö­zöny, amely most szerte terjedt az or­szágban, s eltompult érzékkel halljuk, hogy a sókabinet táplálkozni akar éltető eleméből . A veszprémi dalosversenyről a fővárosi lapok csak nagyon röviden em­lékeznek meg. Egyedül a „Budapesti Hír­lap“ ír hosszabban róla, csodálatosképen némi tárgyilagossággal, de még­sem tel­jesen pártatlanul. El van ragadtatva a budapesti „Lyra“ dalegyesület énekétől, melyben tagadhatatlanul sok szép tenor hang volt, amik azonban aligha kerültek össze puszta műkedvelőkből. Az Óbudai Dalárdá­ról azt mondja, hogy erővel és értelemmel énekelte az „Egy gondolat bánt engemet“ nehéz versenydarabot. A „Győri énekes zeneegyesület“ énekét „szín­telenének tartja , a Pécsi Polgári Dalos­­körről pedig azt mondja, hogy „önkényes felfogással énekelt és fortissimója nyers volt“. Hát először is: az Óbudai Dalárdá­nak nem is volt jogos a versenyzése, mert még nem nyert mű dallal első díjat ; másodszor — a jelenvoltak szerint — a mi Daloskörünk felfogása helyes volt és ha fortissimója nem is volt teljesen sima, ezt a temetőben való délelőtti éneklés okozhatta, amit számba kellett volna venni; harmadszor pedig a Daloskor alig vala­micskét esett a dal végén, holott a töb­biek észrevehetően estek. A közönségnek a Daloskor éneke nagyon tetszett és leg­alább is második díjra tippelte. Ámde a fővárosiak épen úgy neki estek a vesz­prémi dalversenynek, mint Tiszáék Arad­nak és így egyetlen vidéki dalárda sem vihetett haza a négyféle versenyből első díjat. Mit is keresnek különben a fővá­rosi dalárdák az országrészi versenyeken?! Miattuk folyton veszekedés és disharmó­­nia van a Dunántúli Dalosszövetségben. (Los von Budapest!) Polgári Daloskörünk azonban ne csüggedjen el, hanem két év múlva Kaposváron még nagyobb készült­séggel küzdjön meg a „Mintadalárda“ címért. Csak előre bátran és okosan! Él­jenek a mi lelkes polgári dalosaink! — Tíz éves iskolai találkozó. Teg­napelőtt tartották a pécsi r. k. ciszt. fő­gimnázium 1903-ban érettségizett tanulói 10 éves iskolai találkozójukat. Az érett­ségizett 32 volt iskolatárs közül 15-en je­lentek meg a találkozón, kettő pedig meg­halt. A megjelentek névsora a következő: Csizmadia István veliskofcei adminisztrá­tor, Fehérváry Ferenc szigetvári káplán, Gasparics György dolnji-miholjáci káplán, Gebauer Miklós dr. pécsi püspöki levél­tárnok, Gere Gábor dr. pécsi theologiai tanár, Kalauz Elemér dunaföldvári káplán, Kokics Mihály dr. budapesti ügyvéd, Kő­­berling Nándor dr. pécsi városi fogalmazó, Lippai Ferenc tolnai káplán, Lutz Miklós dr. pécsi törvényszéki jegyző, Nábráczky Béla dr. alsólendvai ügyvéd, Reif József lippai adminisztrátor, Schumann János pécsi p. és t. liszt, Siklósi István dr. pécsi ügyvéd és Thán Nándor mecsekszabolcsi káplán. Az ünneplők a délelőtt folyamán két elhunyt társukat látogatták meg Deáki Andort lapunk vitt belmunkatársát és Vasszary Jánost s megkoszorúzták sírju­kat. Délben a Nádor szállóban ebéd volt, s innen táviratilag üdvözölték az ünnep­lők volt osztályfőnöküket Zalay Mihályt. Délután kirándulást tettek Mócs Szaniszló pihenőjéhez. Az emlék előtt Kőberling Nándor dr. mondott hatásos beszédet, melynek végeztével azt meg is koszorúzta. Este a Tettyén vacsora fejezte be a tíz­éves találkozót. — A Pécs-budai Külvárosi Kath. Kör 1913. július hó 6-án nagy kerti ün­nepélyt rendez. Az ünnepély séta-zene, tombola és egyéb szórakoztató mulatsá­gokkal, délután 4 órakor veszi kezdetét. Tánc kezdete 7 órakor, 9 órakor pazar tűzijáték. A tánc­zenét Darázs Józsi zene­kara szolgáltatja. Belépődíj tagoknak 60 fillér, nem tagoknak 1 korona. — Értesítés. A pécsi m. kir. állami fémipari szakiskola igazgatósága az érdek­lődőknek tudomására hozza, hogy a nyári szünidő előtt az utolsó kazánfűtői és gőz­gépkezelői vizsga f. é. julius hó 6-án tar­­tatik.— Azután a legközelebbi vizsga szep­tember hó első vasárnapján lesz.­— Ami nem sürgő­s. A kávéház és vendéglői záróra módosítására vonatkozó szabályrendelet még 1912. évi január hó 31-én tehát 17 mondván tizenhét hóval ez­előtt küldetett fel a minisztériumba, most sem intéztetett el. Bezeg a pincér­nők kiszolgálására vonatkozó szabályren­delet soron kívül intéztetett el. Ez utóbbi többeknek érdeke, tehát kisürgették. Amaz nem sürgős. Ha reggel 7 óráig is tivornyáz­­nak a lumpok, ha otthon a családnak nincs betevő falatja, az nem baj, fő, fogy­jon a szesz. Ez teszi boldoggá a magyart. A szesz szaporítja az állam jövedelmét. Sok kell a molochnak. — A „Pécsi Vas- és Fémmunkások Dalköre“ 1913. évi julius hó 6-án, kedve­zőtlen idő esetén 13-án, délután 3 órai kezdettel az „Abbázia“ sörcsarnok kerthe­lyiségében saját alapja javára dal-, szép­ségversennyel konfetti és szerpentindobá­­lással, világpostával és tánccal egybekö-

Next