Pécsi Közlöny, 1913. július (20. évfolyam, 52-60. szám)
1913-07-03 / 52. szám
2 fokos talajon aratható, egyedül most kezd sárgulni. Szemfejlődésének az utóbbi hűvös időjárás kedvezett. Szalmája többnyire elég magas. A m. kir. központi statisztikai hivatal által kimutatott 1,921.892 kát. hold rozs és kétszeres vetésterületből a gazdasági tudósítók és m. kir. gazdasági felügyelőségek adatai szerint a folyó év tavaszán kiszántottak 41.400 kát. holdat, a megmaradt rozs és kétszeres vetés területe tehát 1.880.492 kát. hold. Ezen a területen ugyancsak a gazdasági tudósítók és a m. kir. gazdasági felügyelőségek adatai szerint remélhető ez időszerint kát, holdanként, 6,89 mm., vagyis összesen mintegy 12,960.000 mm. rozstermés. A tengeri fejlődésére az utóbbi hűvös időjárás káros hatással volt. Azon helyeken, hol a június 16-án bekövetkezett dér és fagy károkat nem okozott, elég jól fejlődött, mindazonáltal a hűvös időjárás következtében még ezen helyeken is visszamaradt és sárga vetések láthatók. A fagykárok mérvére nézve a beérkezett jelentések ez idő szerint még kellő tájékozást nem nyújtanak. A gyümölcsfák között a barack és mandula csak igen kevés helyen ígér kielégítőbb termést. Túlnyomó részben elfagyott és csak a védettebb helyeken várható némi kis termés. Cseresznye és meggy késői fajtái egyes vidéken kielégítő termést adnak. A cseresznye általában gyengébb eredményt ad, mint a meggy. A szilva általában jó termést ígér, de férgesedés folytán nagyon sok hull. — A dió és mogyoró a Királyhágón túli vármegyék kivételével, hol elég jó termést adnak, csak a védettebb helyeken ígérnek gyenge termést. Alma és körte a legtöbb helyen kielégítő termést ígérnek, sokhelyütt azonban csak közepes hozamra van kilátás. A dinnye jól fejlődik, indái erőteljesek és egészségesek. A szőlők jelenlegi állapota az egész országban teljesen kielégítő, a fejlődés buja, jó közepes termés várható. Peronospóra ezideig még nincs. A tudomány mai álláspontja szerint bebizonyíthatóan az Odol a legjobb szer a száj — és a fogak ápolására. Ára: nagy üveg 2.— k, kis üveg 1.20 k. „Pécsi Közlöny*" 1913. julius 3. HÍREK. — Újra felemelték a só árát. Már nem is meglepetésszerű mikor halljuk, hogy megint felemelték a só árát. Szinte önkénytelenül mondja rá az ember, hogy természetes. Azt már nem kutatjuk, hogy miért, csak azt tudjuk, hogy így kell lenni. Ilyen az újabbkori magyar felfogás és punktum. Szinte borzong az ember háta, mikor látja, az óriási közönyt az emberek arcán, mely nem törődik már semmivel, csak küzd dolgozik, fárad vakon, míg ereje birja. Beteg ez az ország s a baj folyton sulyosodik. Nincs gyógyír a szörnyű sebre mely életét fenyegeti. A politika szó már undort kelt mindenkiben, mert mindenki látja, hogy egy oly országban, melyben az erőszak dúl, politikáról beszélni merő lehetetlenség. S ha ily helyzetben hallunk egy új bizonyítékot, amely ezt a botrányos állapotot megalapozni akarja, nem csodálható az a közöny, amely most szerte terjedt az országban, s eltompult érzékkel halljuk, hogy a sókabinet táplálkozni akar éltető eleméből . A veszprémi dalosversenyről a fővárosi lapok csak nagyon röviden emlékeznek meg. Egyedül a „Budapesti Hírlap“ ír hosszabban róla, csodálatosképen némi tárgyilagossággal, de mégsem teljesen pártatlanul. El van ragadtatva a budapesti „Lyra“ dalegyesület énekétől, melyben tagadhatatlanul sok szép tenor hang volt, amik azonban aligha kerültek össze puszta műkedvelőkből. Az Óbudai Dalárdáról azt mondja, hogy erővel és értelemmel énekelte az „Egy gondolat bánt engemet“ nehéz versenydarabot. A „Győri énekes zeneegyesület“ énekét „színtelenének tartja , a Pécsi Polgári Daloskörről pedig azt mondja, hogy „önkényes felfogással énekelt és fortissimója nyers volt“. Hát először is: az Óbudai Dalárdának nem is volt jogos a versenyzése, mert még nem nyert mű dallal első díjat ; másodszor — a jelenvoltak szerint — a mi Daloskörünk felfogása helyes volt és ha fortissimója nem is volt teljesen sima, ezt a temetőben való délelőtti éneklés okozhatta, amit számba kellett volna venni; harmadszor pedig a Daloskor alig valamicskét esett a dal végén, holott a többiek észrevehetően estek. A közönségnek a Daloskor éneke nagyon tetszett és legalább is második díjra tippelte. Ámde a fővárosiak épen úgy neki estek a veszprémi dalversenynek, mint Tiszáék Aradnak és így egyetlen vidéki dalárda sem vihetett haza a négyféle versenyből első díjat. Mit is keresnek különben a fővárosi dalárdák az országrészi versenyeken?! Miattuk folyton veszekedés és disharmónia van a Dunántúli Dalosszövetségben. (Los von Budapest!) Polgári Daloskörünk azonban ne csüggedjen el, hanem két év múlva Kaposváron még nagyobb készültséggel küzdjön meg a „Mintadalárda“ címért. Csak előre bátran és okosan! Éljenek a mi lelkes polgári dalosaink! — Tíz éves iskolai találkozó. Tegnapelőtt tartották a pécsi r. k. ciszt. főgimnázium 1903-ban érettségizett tanulói 10 éves iskolai találkozójukat. Az érettségizett 32 volt iskolatárs közül 15-en jelentek meg a találkozón, kettő pedig meghalt. A megjelentek névsora a következő: Csizmadia István veliskofcei adminisztrátor, Fehérváry Ferenc szigetvári káplán, Gasparics György dolnji-miholjáci káplán, Gebauer Miklós dr. pécsi püspöki levéltárnok, Gere Gábor dr. pécsi theologiai tanár, Kalauz Elemér dunaföldvári káplán, Kokics Mihály dr. budapesti ügyvéd, Kőberling Nándor dr. pécsi városi fogalmazó, Lippai Ferenc tolnai káplán, Lutz Miklós dr. pécsi törvényszéki jegyző, Nábráczky Béla dr. alsólendvai ügyvéd, Reif József lippai adminisztrátor, Schumann János pécsi p. és t. liszt, Siklósi István dr. pécsi ügyvéd és Thán Nándor mecsekszabolcsi káplán. Az ünneplők a délelőtt folyamán két elhunyt társukat látogatták meg Deáki Andort lapunk vitt belmunkatársát és Vasszary Jánost s megkoszorúzták sírjukat. Délben a Nádor szállóban ebéd volt, s innen táviratilag üdvözölték az ünneplők volt osztályfőnöküket Zalay Mihályt. Délután kirándulást tettek Mócs Szaniszló pihenőjéhez. Az emlék előtt Kőberling Nándor dr. mondott hatásos beszédet, melynek végeztével azt meg is koszorúzta. Este a Tettyén vacsora fejezte be a tízéves találkozót. — A Pécs-budai Külvárosi Kath. Kör 1913. július hó 6-án nagy kerti ünnepélyt rendez. Az ünnepély séta-zene, tombola és egyéb szórakoztató mulatságokkal, délután 4 órakor veszi kezdetét. Tánc kezdete 7 órakor, 9 órakor pazar tűzijáték. A tánczenét Darázs Józsi zenekara szolgáltatja. Belépődíj tagoknak 60 fillér, nem tagoknak 1 korona. — Értesítés. A pécsi m. kir. állami fémipari szakiskola igazgatósága az érdeklődőknek tudomására hozza, hogy a nyári szünidő előtt az utolsó kazánfűtői és gőzgépkezelői vizsga f. é. julius hó 6-án tartatik.— Azután a legközelebbi vizsga szeptember hó első vasárnapján lesz.— Ami nem sürgős. A kávéház és vendéglői záróra módosítására vonatkozó szabályrendelet még 1912. évi január hó 31-én tehát 17 mondván tizenhét hóval ezelőtt küldetett fel a minisztériumba, most sem intéztetett el. Bezeg a pincérnők kiszolgálására vonatkozó szabályrendelet soron kívül intéztetett el. Ez utóbbi többeknek érdeke, tehát kisürgették. Amaz nem sürgős. Ha reggel 7 óráig is tivornyáznak a lumpok, ha otthon a családnak nincs betevő falatja, az nem baj, fő, fogyjon a szesz. Ez teszi boldoggá a magyart. A szesz szaporítja az állam jövedelmét. Sok kell a molochnak. — A „Pécsi Vas- és Fémmunkások Dalköre“ 1913. évi julius hó 6-án, kedvezőtlen idő esetén 13-án, délután 3 órai kezdettel az „Abbázia“ sörcsarnok kerthelyiségében saját alapja javára dal-, szépségversennyel konfetti és szerpentindobálással, világpostával és tánccal egybekö-