Pécsi Lapok, 1860. július-szeptember (1-26. szám)
1860-09-27 / 25. szám
S senki sem kutatta mi lehet az. — A kalapácsolás holnapról holnapra gyöngébb jön, míg végre megszűnt. Két hónappal Kasim heg, és I Szuheili előbbeni találkozása után ismét együtt van a két férfi. — No Szuheili, most nem izenek semmit, hanem előszóval mondd meg neki, hogy holnap éjjel 11 órakor legyen készen. — Megmondom, megmondom, hebegő az öreg. Szabadon vannak bocsátva az elemek, szárnyra kelnek a viharok, vígan tánczol a szélvész hegyen és völgyön, az emberek rémületére. — Az eső úgy omlik alá a koromfekete éjben a földre, mintha azt reggelig el akarná önteni, hogy a gonoszokat róla lemoshassa. — Egy vakító villám czikázik éjszaktól délig, s onnét vissza. — Hatalmasan dördül meg az ég, a sarkok inognak bele, s a föld remeg a láb alatt. — Minden élő kifut hajlékából, s kétségbeesetten kiáltja: Allah kegyelmezz! Az erdő egy része lángban áll, Isten ostora gyújt a lángra, a város felé gyorsan terjed, kiki iparkodik javait megmenteni, ha lehet, Allah irgalmazz! Avadak, kigyók, őzek, farkasok végtelen serege a tűz közé szorulva irtóztató rémordítással tölti el a léget. — A szárnyasok egész serege fölrepül, s iparkodik menekülni. A vihar lecsapja őket és ott égnek. Allah irgalmazz az ártatlanoknak! A szél végig fű a tüzes égő erdőn, fölragadja a tüzet, s égő zsarátnokot szór az imádkozó népre. — Fékvesztetten nyargal neki a várnak, megakad falam, ki merészel ellent állani nekem? Ha.,ha., ha., kaczag fel romboljunk közösen.— A villám belesujtott az őrizet laktanyájába, rémülten iparkodik a katonaság a tűz tovább terjedését meggátolni. Juj, juj! szegény emberek, gúnyolódik a szélvész. A nagy moscheába beütött szinte a villám, a nép Allah boszuját látja benne. A basa lakrésze is ég, fölmennek hozzá, hogy mentse meg magát. — Nem találják sehol. Az épület egyik sarka összedőlt. Hol van ő? Ott szokott esténkint egy jámbor derviscel Koránt olvasni. — Az őrség szétfutott a nép bezárta magát szobájába, bedugta füleit, behunyta szemeit, hogy ne lássa és hallja Allah ítéletét, s csak akkor ugrott föl ágyáról, midőn háza ablakából bevöröslött a pusztító tűz. — Nincs menekülés. — Allah kimúld nyomorult népedet ! D de ki az, ki a vár északi részén minden viharok és szélvészek daczára nyugodtan beszélget ? Ide vigyázz, súgja az egyik elfojtott hangon, már tíz óra , s még csak egy óra van hátra, fölkészítetted már a lovakat az útra ? Az ég felelt reá. — Nálad vannak a fegyverek Juluk ? -— Nálam uram ! — Figyelj Juluk, te addig itt maradsz, még én visszajövök, tartsd készen a lovakat, hogy azután rögtön indulhassunk. — Csend és ügyelem. Ezzel megindult egy kis kunyhó felé. Uram Irgalmazz! Allah akbar! kiáltanak mindketten szemeikhez kapva. A villám mintegy 20 lépésnyire csapott le mellettük. — Bátorság ruluk! kiállta hátra Pál. Ezzel belépett a kunyhóba, mécset gyújtva figyelmesen indult meg a szűk, s nagy gond, figyelem és fáradsággal kiásott sikátoron, vigyáznia kellett nehogy elessék az útközben heverő kövekben. Végre odaért a sikátor végéhez, fölragadja csákányai, s egy két perczig hatalmasan döngeti az utolsó válaszfalat; engedett végre az, s ő belépett a börtönbe. Ilon a belépő Pál kitárt karjaiba rohant. Mily boldog volt e két szenvedő ezen pillanatban ! — Hála néked nagy Isten, rebegé térdre esve Ilon, s kezeit hálásan emelé ég felé, — hála néked, mert megsegítéd Pál munkáját. — Siessünk szép Ilonám innét, mert mihelyt észre veszi a basa távozásunkat, lovasokat küld utánunk, s ha ők utól érnek végünk van. Engedt búcsút vennem fájdalmaim ezenszínhelyétől, s azután el szép Magyarhonba, ha Isten megsegítend ! — Igen! igen! () megsegített eddig is, megsegítend ezután is. Ezzel megindultak gyorsan kifelé ! Megrettenve állak meg egyszerre, s néztek hátra, egy erős légvonalad éreztek. Ahmed állott ott hátok megett lángoló boszúszomjas arczal, és villogó karddal. — Megálljatok keresztény ebnek, rikácsoló magán kívül, — megakarlak még előbb benneteket átkozni, azután poklokra küldtek. Ha., ha., lm., kaczagott föl rémesen, szép lett volna megszökni előlem? de Ahmed a nevem, ez nem fog megtörténni! Megsegített eddig Istennek? Nem igaz árulók! eltűrte eddig Allah gonoszságaitokat, de íme eljött a boszú órája. — Ne lássuk hogyan segít a ti Istennek?! Egy isszonyú vágást intézett az Hont megkövülve tartó Pál felé— Vér borítá el ennek arczát. Egetrendítő csallanás, és dördülés reszkelleté meg e pillanatban a börtönt, tüzes villám ezikázott végig rajta.Ahmed illettelenül zuhan a földre, s a kezéből kihullott kard önszívét verte át. Minden elcsendesült, csak a szél fütyült végig az üres folyosón. Távol a folyosó végén gyönge kiáltozás jön kivehető. Juluk kiabált: Uram! Pál uram! Nagy jó Uram! Végre világosság kezdett terjedni a sötétben, Juluk állt a börtönben elrémülve nézvén a három hullát. Gyorsan reá borult urára ... Egy mély seb tátongott fején. Letépte Juluk ruháit, s a sebet a mennyire lehetett bekötözte. Ilon sok fáradság után magához jött, iszonnyal fordíta el szemeit Achmedről, s remegve borult az élettelenül ott fekvő Pálra. Ahmed meghalt, megsegítőtt Allah. Juliik, a siri szolga kivitte őket a börtönből, s saját lakásában ápolgatta Pált, hol Ilon ápolása alatt, s önerős természetétől segíttelve, nemsokára fölgyógyult. * # $ Siirü rengeteg, s százados tölgyek által szegélyezve vígan foly a Dráva vize, — s a kis csöndes falucska a partján most már sokkal vidámabb alakkal bir. — Menjünk oda. . . . A két urilak egyikében vígan ürítgeti a serlegeket a fényes nász sereg. Egy boldog párral több van összecsatolva Hymen oltáránál. Pál és Ilon valóban boldogok. FODOR JÓZEF: A MAGYAR DIVATLAPOKHOZ. Pécsi levél. VII. Az egyszerre bekövetkezett hős napok nagyon is figyelmeztetnek bellünket arra, hogy az ősz bekövetkezett, s a tél szem sokára ajtónkon kopogtat. Sok olvasónőnek ugyan a tél megemlítésénél csak annak kellemes oldalai, mint a színház, vidor estélyek , tánczvigalmak sat, lognak eszébe jutni; engem e szó ezek mellett arra is emlékeztet, hogy ekkor hideg van, és magunkat az ellen óvnunk kell. S midőn erre gondolok, legelőször is sajnosan tapasztalom, hogy a nők egy nélkülözhetlen téli öltönyben hiányt szenvednek, melyre eddig egy divatlap, egy divatkereskedés sem gondolt, értem , a magyar szabású házi öltönyt. A Divatcsarnok ugyan hozott utolsó számában elég és igen csinos mentét, atillát sat., de azt mit én szeretnék, mi nem kevésbé szükséges, t. i. a kényelmes házi öltöny, ezt még sehol se láttam. Pedig mi nemcsak az utczán de otthon is szeretjük a magyar öltözetet, s ha már átalakítjuk öltözékünket, történjék ez mindegyikkel kivétel nélkül. E házi öltönyök alatt főleg az otthon kákát (Joppe) kívánom megemlíteni, azon kényelmes bővebb, egyéb ruhákra fölvehető nyílt fölöltönyt, mely nem lévén egészen bekapcsolva, vagy begombolva sem az ingvállt, sem a mellényt el nem rejti, s igy a magyar öltöny eredetiségéből éppen semmit se vesz el, a kívánt czélnak pedig tökéletesen megfelelne. A Kazinczy-öltöny és magyarka ugyan szép és czélszerű is, a magyarosított gombos és bogláros magas derekak ellen sincs kifogásom, de meg kell jegyeznem , hogy ez utóbbi csak pót- és nem eredeti magyar ruha. Kívánatos volna ennélfogva, ha az illetők a régi magyar képeket elővéve ezek mintájára adnának ily otthonkókat, melyek hogy régebben is voltak, kétségbe nem vonható. Csakhogy aztán főkelléke, a magyar szabás ne hiányozzék. Egy ily bársony- vagy posztóból készült otthonka, hasonló színű zsinórokkal kivarrva mindenesetre díszes, csinos és kényelmes öltöny lenne s egy idáig igen érzett hiányt pótolna. Ajáljuk divatlapjaink ügyelmébe. JÁMBOR IRMA: Magyar férfidivat. Itt van szeptember-közép az ősz kezdete, meg is hűvösödön az idő, a tél is nyomban be fog következni. E két idényre a magyar férfidivat mindinkább határozott alakot kezd ölteni, amennyiben a szabóság egynémely matadorjai már is kezdenek ezt érdeklőleg némely megállapított elveket nyilvánítani. Az őszi idényre a fölső ruhák közt úgy látszik a már tavasziul is használt teke fogja elterjedtségére nézve a főszerepet megtartani, de mellette a tavaszszal még csak ilt.ott látott guba és szűr is mindinkább kezd lábra kapni; télen ismét csak budát fogunk hordani, de most már két félét : prémest és prémellent, s csak zsinórral czifrázottat; a prémes buda is azonban prémjén kívül — illetőleg mellett most már kizsinórozásban is részesül, s mindkettő az eddigi czifránál czifrább mindenféle szinti gombokat elhagyván, egyszerű fekete gombkötő munka- vagy antik gombbal szereltetik föl. Ezek leendőek a fölső ruhák. Külölsőnek és sálon ruhának továbbra is atilla marad meg, eddigi széles szalag gombolóit — melyekből rendesen hetet tesznek egy rá-