Pécsi Lapok, 1860. október-december (27-51. szám)

1860-12-02 / 44. szám

Melléklet a „Pécsi Lapok“ 44. számához, lefestve, hogy abból még az idő sem volt képes egyetlen mozzanatot is le­­törleni. Ekkor esett el Daczó őrnagy, Bem tábornokot védve miután előbb nyolc z­­sidást részint levágott, részint megsebzett. Ekkor lőtte meg magát Zeyk Miklós a Leders táborkara szeme láttára, hogysem megadja magát. 38 sebet, s mégis ha lova megmenté a fog­ftt kapott a hires Mákra­ságtól. Törzsök Pista nevű fiatal csárból, hova beledőlt lovastól, A­ jó fiú leszállott lováról, az előőrsök között. huszár ez nap vonta ki a tábornokot a mo­­s már elfogottnak vagy elveszettnek hittük, öregnek átadta, s lovát vezetve hozta át az (Sz. L.) Gobóczy Károly levele. CSATÁK, nov. 8. ha nem is bizonyit­ Petőfi Sándor haláláról a többi adatokhoz én is, ványt, legalább egy gyanú-okot hozok. Ugyanis 1849-dik évben — augusztus elején lehetett — a 31-dik hon­véd-zászlóaljjal mint annak egyik őrmestere, érkezem meg a havasokról Maros- Vásárhelyre, hol a Segesvárnál megtört sereg várakozott az öreg Bemmel reánk. Megérkezésünket követő napon Bem, bár roncsolt testtel, betegen csak kocsijában ülhetett, bennünket a többi öszpontositott hadcsapatokkal Szeben felé sietni késztetett. Nagy-Selyk községen túl haladtunk — mint emlékszem — midőn hu­szárjaink egyike egy az út melletti csekély kis uj földhányásra mutat azon nyilatkozattal, hogy: „Petőfi ott fekszik!“ — Önkénytelen ragadtam meg a huszárt e szóra, s el nem rejthető zavarral — mint a ki a Petőfi névnek régen bálványozója valók — tudakolom, mi történt Petőfivel ? Férfias-komolyan s a meggyőződés hangján mondá erre a huszár : „Teg­napelőtt (tehát a segesvári vesztett csatánál későbben) néhányan a huszárok közül erre jöttünk , hogy a csatából eltévedt magyarokat gyilkolgató szászo­kat fenyítsük, s Petőfit is a szászok által legyilkolva találtuk itt. Karddal, körömmel ástunk neki egy kis gödröt, s úgy húztuk reá azt a kis földet ott.“ _ És ez esetet egy másik huszár is bizonyította. Erre újra következtek a legvészesebb órák, napok , kiki önbajával lett elfoglalva, ezerek elhulltak, ezereket a mindenütt mutatkozó vérnyom, majd az ország bukása tett néma­ busongókká, s Petőfiről mindenki, — a menekü­lés, a hontalanság első napjaiban kivált, — még saját dicsősége is elhallgatott. Keressük porát most az újra viruló hazában, porát, palástját, mert ő maga, mint Ilés, élve égbe ment. V. UI. Szőllősi Balás levele. MARM.-SZIGET, nov. 8. Miután a „Vasárnapi Újság“ feladatául tűzte ki, hiteles adatok alapján megoldani azon tényállást: elesett-e Petőfi Sándor az Erdélyben vívott vég­­csatákban, vagy életben maradt ? — elhatároztam magamban én is, nyilatkozni e részben, bár nem mint szemtanú, ki őt a forradalom után személyesen lát­tam volna — de a további kutatásokra nézve érdemesnek találtam felfedezni azon körülményt. Mikép 1850-ik év június havában Nagybányán időzvén, meglátogattam ott a még akkoriban életben volt mirsgos Hatfaludi Elek urat, kinél éppen a sok áldozatról folyván a beszéd , én különösen fölemlítettem a Petőfi Sándor elestéből eredt irodalmi veszteséget. Hatfaludi úr az ottani bizalmas kört meg­nyugtatva, oda nyilatkozott, hogy eziránt nyugodt lehetek, mert Petőfi Sándor a segesvári csatában nem esett el, mert még 1849. évben késő őszszel a Szi­lágyságban fekvő bölcskei lakában több napig időzött nála, s midőn én a sze­mélyben tévedhetésére figyelmeztetem , becsületszavára erősité, hogy ő Petőfi Sándort azelőtt ismervén személyesen, — személyére nézve nem tévedett. E szerint örömest hiszem annak a segesvári csata utáni életben mara­dását, — hogy azonban lelki bánata és keserves bujdoklásai közepett, nem lett-e ismeretlenül csakugyan a forradalom áldozata, — azt állítani nem me­rem, mert okát rejtőzésének, ha még életben lenne, nem képzelhetem. Míg tehát Petőfi számára babér­koszorúval díszített szabadság-oszlopot emelhetnénk, várnunk kell, míg e történet biztos alapú adatával fel lesz vi­lágosítva az e részben létező kétely és bizonytalanság. V. T­. PÉCSI TÁROGAT­Ó. — P­écs városa tanácsa és választmánya üdvözlő föliratott in­tézett B. Vay ő Excellencziájához mely föliratra következő válasz ér­kezett : „Midőn fölséges Urunk s apostoli királyunk hazánk alkotmá­nyát újra fölélesztendő, a századok által szentesített ősi intézmé­nyeknek a közélet minden viszonyaiban leendő ism­ért hatályba lépte­tésével engemet legkegyelm­esebben megbízni méltóztatott, a csaló­dásokat kerülve, nem minden aggodalom nélkül tekintettem azon ne­hézségekre, melyekkel csekély erőmnek meg kellene küzdenie. Annál bátorítóbban hatott reám, midőn ezen nemes város tisz­telt tanácsának és községi választmányának folyó hó 4-én hozzám in­tézett nagybecsű üdvözlő iratából alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ezen nemes város tisztelt képviselői személyem iránt jó­indulat­tal viseltetvén, engemet terhes feladatomban gyámolítani készek. Fogadja a nemes városi tanács és községi választmány, ezen irántam tanúsított bizalomért legőszintébb köszönetemet azon biztosí­tással, hogy szeretett hazám törvényes intézményeinek egész ép­­ségekbeni helyreállítását és megóvását hivatásom, sőt egész éltem egyik rendíthetlen főföladatának tekintem. Bécsben, 1860-ik évi Szentandrás hó 26-án B. Vay Miklós s. k. Nemes Pécs sz. kir. városa tanácsának és községi választmá­nyának.“ 177 — Egy községtanácsos kevéssel okt. 20-ka előtt találkozik egy ismerősével, s szivszorongatások közt panaszolja neki szerencsétlen helyzetét, hogy fiainak új ruhát kelletvén csináltatni teljességgel nem tudja várjon magyar ruhát szabasson-e vagy németet ? E vajúdások közt érkezik meg okt. 20-ika, s a szorongatottat annyira kisegí­tette , hogy már nem csak fiainak szabatott magyar ruhát, de maga is traditionális kalapja helyett pörge kalapot kezd viselni, jeléül an­nak , hogy a dolgok csakugyan meg fognak változni. — A nepomuki szent János-kápolna belsejének kifestéséhez és csinosítá­sához következők nyújtottak kegyes adakozásokat: Pécsi Püspök­­ Méltósága 33 ft. 33 */3 kr. — Özv. Répásyné asszonyság 6 ft. 25 kr. — Takarékpénztár 50 ft. — M­. 4 ft. — Trixler István 10 ft. — Oba­dich 10 ft. — Piacsek József 5 ft. — Pazsiczky József 5 ft. 25 kr. — Dr. Pazsiczky 5 ft. — Horváth János­ 5­ ft. — Gyenes János 2 ft. — Komáromy József 1 ft. — Dászol István 2 ft. — Kovács 2 ft. — Somogyi Lajos 3 ft. — Zoffcsák Imre 1 ft. — Lakics Ferencz 2 ft. — Czvetkovics 10 ft. — Graff János 2 ft. — Katles Illés 1 ft. 6 kr. — Gruber Ede 2 ft. — Dr.Uray 1 ft.— Festi 1 ft. — Radenics 1 ft. — Furdan József 3 ft. — M­. 5 ft. — M­. 5 ft. — M­. 5 ft. — M­. 3 ft. — Jónás kanonok 5 ft. — Sláby kanonok 5 ft. —­ Dobszay pleb. 1 ft. — Spiesz János 1 ft. — Bermüller Antal 1 ft. — Dilexi decorem dom­us tuae 1 ft. — Márton Márton 1 ft. — Král kano­nok úr 10 ft. — Pucher plébános 1 ft. — Egy özvegy 1 ft. — Reed Vilmos 1 ft. — Peschitz 2 ft. — Schiller 1 ft. 50 kr. — Pucher József 1 ft. — Jäger János Ferencz 1 ft. — Zsolnay Miklós 1 ft. — Báró Prandaune özv. 10 ft. — Mayer 1 ft. — Zach Károly 1 ft. — Eisenharth József 40 kr.— Petz Ferencz 1 ft. — Georg Wanka 1 ft.­ — J. Georg Pucher 1 ft. — A. Hermann 1 ft. — Clarsch 40 kr. — F. Hartl 40 kr. — Buzárovics 50 kr. — Schreyer senior 2 ft. — Strelitzky Antal 50 kr. — Krizsay István 40 kr. — Jurisics Antal 40 kr. — Cserta Antal 40 kr. — Kollár Ferencz 40 kr.— Leheurer Antal 1 ft. — Lösch Jánosné 40 kr. — Wohlmuth 40 kr. — Th. Stumpf 30 kr. — Heindlhofer 1 ft. — Schreier junior 50 kr. — Michael Lohrencz 50 kr. — Stängel József 50 kr. — Dürnbacher Pál 50 kr. — Dü­rnbacher Mihály 1 ft. — Tóth János 50 kr. — Szalay Antal 2 ft. — Daróczy 5 ft. — Tóth Mih. 1 ft. — Magurand 1 ft. — Csendes 2 ft. — Domine dilexi decorem Domus tuae et locum habitationis gloria tuae 1 ft. 20 kr. — NN. 1 ft. — Huber 1 ft. 10 kr. — Schaffer Já­nos 1 ft. — Stirling 3 ft. — NN. 2 ft. — Schmidt Péter 1 ft. — Geh. Krauze 2 ft. — M­N. 50 kr. — Weber For. 1 ft. — Bremm József 50 kr. —■ Weber Adalbert 50 kr. Rudolf János 50 kr. — Gábor József 1 ft. — Tiglmann Alajos 1 ft. — Bezl Ferencz 40 kr. — Kaczer Antal 2 ft. — Dampf Ignácz 20 kr. — Steinhäuser József 50 kr. — Zettl Antal 1 ft. — Kovácsics 40 kr. — M. Ritzl 50 kr. — Bors Márton 1 ft. — Bu­breg András 40 kr. — Mauhomet 1 ft. — Pucher Vilmos 1 ft. — Ratkovics Ferencz 40 kr. — Obermayer József 1 ft. — Özv. Traiber Lipótné 50 kr. — Vörös Mih. Fe­rencz 5 ft. — Obetkó 50 kr. — Weidinger János 60 kr.— Hirscher 60 kr. — Kesz­tyűs György 50 kr. — Joh. N. Rosinger 50 kr. — Berecz Károly 50 kr. — Hart­mann Antal 50 kr. — Bedő Imre 1 ft. — Mayer Antal 1 ft. — Ignácz Gajevszky 40 kr. — Beck Márton 40 kr. — Blaub­orn 50 kr. — Sipos József 50 kr. — Szakváry Lipót 50 kr. — K. Lyceum 50 kr. — Körner tanár 1 ft. — M­. 50 kr. — Szeredy tanár 1 ft. — Trixler tanár 1 ft. — Volgyák tanár 50 kr. — Scholcz Antal 50 kr. — Weidinger Ferencz 50 kr. — Weidinger Ferencz senior 2 ft. — Krautszak János 1 ft. — Krautszak József 20 kr. — Ereth Antal 1 ft. — M­. 1 ft. — Reiter Károly 1 ft. — F. With 1 ft. — Adler József 1 ft. — Mayer József 1 ft. — Piichita 2 ft. — Oberm­ayer János 1 ft. — Sipőcz 1 ft. — Muszil Jakab 20 kr. — Petrovics István 20 kr. — Wimmer Mihály 30 kr. — Magyar János 20 kr. — Nagy Imre 1 ft. — Ste­­panetz József 1 ft.— Stangl József 30 kr. — Serditsch 1 ft. 1 ft. — Weinhart Já­nos 1 ft. — Stipanek Ferencz 30 kr. — Özv. Lakatosné 30 kr. — Heilman György 30 kr. — Hebenstreit 2 ft. — Kollb Anna 20 kr — Fábry 1 ft. — Varga Elek 20 kr. — Freyler 1 ft. — Radzics András 2 ft. — Ribiánszky 2 ft. — Döbrösiné 1 ft. — Pirkner József 1 ft. — Daempf Flórián 30 kr. — Rovjetz József 1 ft. — Littke L. 2 ft. — Farkas Magdolna 1 ft. — Vlasics 20 kr. — Dolinger 20 kr. — Szabó György 20 kr. — Siptár József 20 kr. — Bereczk 14 kr. — Pécsi gőzmalom 1 ft. — Szopek Rozália 30 kr. — Vitéz Antal 30 kr. — Darázsy Péter 1 ft. — Bartalics Károly 20 kr. — Hohe György 20 kr. — Veszelszky 1 ft. — Bera János 20 kr. Nöthig Miklós 40 kr. — Ihzabetszky János 50 kr. — Adler Antal 50 kr. — Sperl József 10 kr. — Adler T. 10 kr. — Kristóf György 50 kr. — Hittner Johanna 20 kr. — Kóbor csa­lád 1 ft. — Irgalmas nénék 50 ft. o. é. — Figyelmeztetjük a közönséget sajtó alat lévő ezen munkára : „Egyházi Emlékbeszéd“, melyet a mohácsi vész évfordulati napján augusztus hó 29-én 1860, mohácson mondott Gauzer János, pécs­­megyei áldozár s főgymnasiumi tanár. PÉCSI SZÍNHÁZ. Szerda nov. 28. „Falura kell menni.“ vf. 3 iv. F.­Szabó Amália (Czelestina) és Prielle Cornélia (Flórnc) azon jellemeket melyeket az iró e darabban élőnkbe akart állítani oly híven személyesíték, hogy előadásukat igazán művészinek kell mondanunk. Váczi Vilma (Pau­­­lina) is oly könnyűséggel játszott, hogy a közönség általános he­lyeslését érdemli ki; örülünk Váczi V.-ról elmondhatni, hogy szor­galmat és iparkodást látunk nála, mi színpadom­ jövőjét biztosítani fogja. Alajosné (Ziemerné) és Sánta (Presser) a darab elején jobbak voltak mint későbben. Elhagyták magukat a közönség nevetése által tántorítani, s túlzani kezdettek, mi a két szerepnek igen ártott. E két szerep magában is mulattató, s méginkább az, ha természetesen ada­tik; igaz egyik se könnyű, és sok tanulmányt igényel, de han adva a siker annál biztosabb. Jánosi (Ferdinand) és Deési (Freiman) egyedül azért játszottak roszul mert szerepüket nem tudták. Nem szégyellik magukat?! Az oskolás gyerek lebukik a pad alá ha lecz­­kéjét nem tudja, nehogy tanítója kihallgassa, önök pedig a színpadra mernek lépni ily készületlenül, s ezzel koczkára teszik nem csak a darab eredményét, hanem saját művészi állásukat is. Ugyan az Isten áldja meg önöket mentsenek föl ezutánra ez örökös leczkézés alól. ~ Közönség szép számmal. Csütörtök nov. 29. „A zsidóhölgy,“ opera 5 fv. Halévitől, is­mételve. __________________ (1860)

Next