Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)

1867-05-23 / 16. szám

Pécs sz. kir. város tisztújító gyűlése 1867. május 19-én. A már hetek óta tartott mozgalomnak, melybe némi keserűbb pillanatoknak is kellett vegyülni, részben véget vetett a mai napon megkezdett tisztújítás. A szokásos isteni tisztelet végeztével a választó polgárság az itteni „Hattyú“ teremben összegyülekezvén, köztiszteletben álló választási elnökünk Plainer Antal úr a közgyűlést megfelelő alkalmi beszéddel nyitá meg azt, s miután az eddigi tisztikar és képviselőség viselt hivataláról lemondott, a választás idejére jegyzőül Sikl Jánost, kapitányul Antal Pált; és tiszti ügyészül Trober Mátyást helyettesíté. Magát a tisztújítási cselekvényt megelőzőleg felolvastatott az ismeretes miniszeri rendelet a köztörvényhatóságok visszaállítása tárgyában ; mi tudomásul vétetvén, elnök úr kinevezé a város mindhárom részére külön megállapított szavazatszedő választmányokat; egyszersmind pedig, mivel a belvárosi szavazásra eredetileg kijelölt helyiség, a színház előcsarnoka alkalmatlannak, és kedvezőtlen idő bekövetkezte esetére elégtelennek találtatott, ezen városrész szavazási helyéül a nemzeti Casino-egylet nagyterme jelöltetett ki. Továbbá elnök úr intézkedett, hogy azoknak, kik netán beírási igazolványaikat elvesztették, kívánatra újabbak állíttassanak ki. Ezek után elnök úr kezdé felolvasni a polgármesteri állásra kijelöltek neveit , azonban a második helyen kijelölt nevet még ki sem mondható, már az első helyen jelölt eddigi polgármester, Hubreg Mihály ur neve zajos éljenzéssel fogadtatott, s miután elnök úr azon felszólítására: várjon akar-e valaki szavazni, ha jelen voltak ismét Hubreg Mihály ur éljenzésével feleltek, a polgármester választásán, — mint ez előrelátható is volt, — könnyen átestünk. Ezen választás által, — egy csekély töredék kivételével, — mindnyájunk óhajtása teljesült. Polgármester úr erre rövid beszéddel köszöné meg az őt megtisztelő közbizalmat, s ünnepélyes ígéretet ten, hogy ezentúl is minden igyekezetét ezen bizalom kiérdemlésére fogja irányozni, s minden tehetségével a város javán és boldogságán munkálni. A főbiró választása azonban már nem sikerült felkiáltás által: a dolog szavazásra került, s a három kijelölt közül: Cséby József kap,ott 591, Dömötör Zsigmond 804, és Jellasich János 10 szavazatot, így Cséby Józsefet, 1861. évben volt hegyháti járásbeli főszolgabírót szavazattöbbség ültette városunk bírói székébe, és adta kezébe az igazságszolgáltatás nehéz mérlegét. A főkapitány választását sem sikerült felkiáltással eszközölni. A három jelölt közül: Piacsek József kapott 594., Antal Pál 80. és Kóbor János 120 szavazatot, s így Piacsek József vön a választott főkapitány. A városi hat tanácsos, a fő- és aljegyzők, valamint a tiszti főügyész ismét felkiáltás útján lettek megválasztva; és pedig közigazgatási 1-fő tanácsosul: Kóbor János; gazdasági 2-ed tanácsosul: Lammer Frigyes; törvényszéki tanácsosokul: Rásky Mihály, Zavaros Péter, Werner Ferencz és Majorosi János; főjegyzőül Sikl János; 1-ső aljegyzőül: Pekm Gábor; 2-ed aljegyzőül: Sághy Gyula; főügyészül pedig Tréber Mátyás, ez utóbbi Ilaksch Emil és Jellasich János jelöltek ellenében. Az alügyészek választása ismét szavazással történt. A három jelölt közül: Dobos Ferencz kapott 22 — Bubreg Antal (néhai Bubreg Ignácz városi képviselő fia) 89 és Dorazil Pál 554 szavazatot, s e szerint az utóbbi lett alügyész. Az alkapitányok is szavazás által lettek megválasztva, és pedig 1-ső alkapitányul: Rónaky Ignácz 325, és Gergelics János 275 szavazattal. A további választást az est megakasztván, annak folytatására a jövő vasárnap d. e. 9. órája tűzetett ki. Másnap, a megválasztott tisztviselők jeleskedtettek. -- HETILAP. Pécs, 16. szám. Május 23-án 1867. Megjelen botonként kétr ________________________________ HIRDETÉSEK ÁRA : szór , vasarnap es csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, '/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LaPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI,AZKASZATI 8 TUDOMÁNYOS Négyhasábos petit betüjk sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. Kiadó hivat a 1 Országút 5-dik szám. Azonnali javítások lehetősége a magyar törvénykezésben. (Folytatás.) A hiba főleg az első bíróságnál keresendő, melyet az alaposság hiánya nyomhat rendesen, melyet ismét a dolog terjedelmessége okoz rendesen. Ennek egyedüli ellenszere a szóbeli eljárás. Mert tudván az ügyvéd, hogy rövid és világos előadással legtöbbet használhat bírája meggyőzésére, lehetetlen, hogy e czélra ügyét teljesen megismerni, röviden, meggyőzőleg előadni ne készüljön — ellenfele védelmét szintakként kezeli, és a bíró tömött, rövid, világos előadásra képes alapos ítéletet hozni, sokkal rövidebb idő alatt, mint a mennyi az írásos pernek elolvasására szükséges lenne — ehez járul, hogy az ítéletet a tárgyalás benyomásának élénk emlékezetében ejtvén — el nem tévesztheti a helyes irányt, el nem feledheti a felhozott érveket, el nem mellőzheti a hivatkozott törvények alkalmazásának szükségét vagy lehetetlenségét indokolni — és ez által már a bírónál egyesíti ezen elv alkalmazása az eljárásbani alaposságot és gyorsaságot. A másod és harmad bíróságnál alkalmaztatva, egyrészről mindinkább egyszerűsíti a tényálladék kétes részét, — és kevesbíti az elitélendő kérdések számát — más részről épen ekként lehetlenné teszi, hogy bármely per is felületesen, vagy hibásan intéztessék el — mi a felek nagyobb megnyugvását, a bíróság tekintélyét és a közerkölcsiséget, a törvények tiszteletét, és a jogállapot biztonságát csak növelheti, azon előnyön felül, hogy a perek elintézése hasonlatlanul gyorsabban ballódna, mint az írásos eljárásnál várni, sőt csak reményleni is lehet. Azon öntudat, hogy az előadások befejezte után nyomban ítélet hozandó — a bírónak figyelmét éberségben tartja, ezt a szóbeli előadás elősegíti, a kérdések egyszerűsítése minden félnek érdekéből folyik — ily körülmények közt csaknem lehetetlen, hogy akár a ténynek mivolta, akár az alkalmazandó törvények iránt kétség maradjon, — az el nem fogadható állítások könnyen megczáfoltathatnak és az eljárás eredménye mindenesetre oly alaposság, minővel találkozni csak óhajthatunk. Mennyivel áll hátrább az írásos eljárás ? — lássuk csak! Hogy a sommás és rendes szóbeli, úgy az írásbeli eljárás különbségének törvényes fennállása mellett is a felperesi ügyvéd engedelmével, melyet a biróság ritkán és nehezen korlátolhat, minden ügy hónapokig, sőt évekig tarthat, mielőtt a biróság ítélete alá bocsájtatnék — alig vonható kétségbe, — hogy a befejezett per ítélet alá vétessék — az előadó és elnök elhatározásától és sürgetésektől függ, de hogy egy ülésben 50—60 ügy, ezen számnak megfelelő hamarsággal, és felületességgel el ne intéztessék — azt emberi hatalom annál kevésbé képes akadályozni, mert épen ilyen „sokat végeztünk“ féle ülések szoktak diszlovai lenni az elnökségeknek, melyektől mindig csak az kérdeztetett menyit végeztek ? de hogy miként ? — azt soha. Az írásos eljárás rendszere mai keresztülvitelében önmagát teszi képtelenné, mert eszméje és kivitele egymással ellentétben vannak. Eszméje azon szigorú alaposság, mely minden mozzanatát a pernek megragadni, a biróság fontolására fentartani, örökítni törekedett, — és innen a túlságig menő óvások, lefogások, ellenmondások, állítások, melyek a periratnak rendesen nagyobb részét teszik, annélkül, hogy az ügyet felvilágosítnák — kivitele pedig épen ezen túlzott alaposkodás megczáfolása, mondhatnék paródiája. Ugyanis két szakasza van az írásos eljárásnak, első a felszerelés, második az elintézés; a felszereléshez tartozik a kereset beadásától egész a por becsomózásáig történő összes eljárás, mely a lehetőségek ügyes felhasználása mellett, mint mondjuk, évig is tarthat — a második szakasz az elintézés a mostani bíróságoknál egy bármely perre nézve legfeljebb egy óra, de sokkal kevesebb idő műve, rendessen. Nem sajátságos már e körülmény, hogy nem szükség annyi óra ítélet hozásra, mennyi év a per felszerelésére , és az eljárás az ítélethozásnál mégis szóbeli — mert bevett szokás átalában, hogy a nagy gonddal és óvatossággal megirt perbeszédek olvasatlanok maradnak — az előadó szóval állítja fel a kérdést, véleményt mond és szavazás történik, a rövid eljárás minden, mi végett évig húzódott a por, ha váljon az előadó helyesen állítá-e fel a kérdést — felemlíté-e a felek minden kivánatát, érveit, bizonyítékát, vedveit ? — azt a jelen nem lévő fél nem keresheti — egy biró másik birótársáról fel nem teszi, az tehát tisztán a birónak tetszésétől függ. Már pedig ott hol nincs ellenőrsége az előadó pontosságának, ott nincs biztossága az ítélet helyességének, és így a sok áldozattal keresett alaposság azon pillanatban, hol gyümölcsöznie kellenek, elejtetik, és ellenkezőre fordul. Ha viszont a szóbeliség a bírói eljárásnál az ügyvédnek készültségét, az előadás rövidségét, alaposságát, a biróság figyelmét, a kérdés egyszerűsítését, könnyebb felismerését, a törvények helyes alkalmazását, az összes eljárás rövidségét, sebességét eszközli. A két rendszer közti választás könnyű dolog. (Folytatás köv.) Hegyháti levelek. (A közelmúlt és jelen földerítésére.) VIII. Hegyhát, május hó 15-én 1867. Előadtuk eddigi sorainkban azon hátrányokat, melyek a nép vagyonára káros befolyást gyakorolván, a közelszegényedésre az utat egyengetik. Szóltunk nevezetesen : az országutak csinálása, a dugott adók, az árvaügyek kezelése-, a hagyatékok tárgyalása- s a szerzett vagyon át nem írásáról, valamint megérintettük némely község jegyzőnek értetlenségét s hanyagságát, nemkülömben előadtuk a szokásban volt ügyvédi s bírói eljárásokat a perköltségekre és executionális eljárásokra nézve, megérintvén végül közlekedési s posta utunkat Székről Mágocsra. Ha ezen jószándéku sorainkat valaki higgadtan átolvasta, lehetlen, hogy szánandó helyzetünkről világos fogalmat ne szerzett volna magának és föl ne kiáltott volna: bizony csehül vannak Hegyháton ! Hallottunk olyasmit is pengetni: élére vannak állítva a dolgok, mi pedig azt mondjuk, hogy olykér jártunk el, mint az előrelátó hadvezér, ki nem viszi egész hadseregét egyszerre csatába, hanem erős tartalékkal is képes rendelkezni szükség esetén, ha az ellenséget nyomkodni találná, legsúlyosabb adatainkat visszatartottuk saját biztosításunkra. Ezekkel aztán ellátva, bármikor megtehetjük a hat vágást nevünkhöz illetőleg! Most azonban csak résen állunk és bevárjuk a legközelebbi történendőket a tisztválasztás ügyében. Ezeket előrebocsátva, szemügyre veszszük az ugynevezett elkülönzést, mely nem csekély befolyást gyakorol a nép anyagi jólétére. Tudtunkkal Hegyháton az elkülönzés több helyütt megtörtént és pedig néhütt a népre nézve kedvező eredménynyel; de vannak helyek, hol még ma napig sem történt semmi, vagy alig vannak a kezdeményezésnél. Ez baj, igen nagy baj ! Azonban mostani viszonyainknál fogva, alig lehetett is máskép, mert épen azok, kiket illetne leginkább, folytonos érintkezésben lévén a néppel, s kikről a „Pécsi Lapok“ érdemes szerkesztője megjegyzé: „ott a községjegyző, ennek kötelessége első vonalban a népet fölvilágosítani s ha nem tenné, csak ez esetben van hivatva a tisztviselő az ily jegyző elleni eljárásra“, — kivéve a dicséretes kivételeket, az ilyfélével épen nem törődnek; mit, úgy hiszem, eléggé kimutattam egyik levelemben, habár a legkíméletesebb kifejezésekkel éltem és csak alig körvonalaztam a képet, melyet a nyájas olvasó szemléletére állítok ki.