Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)
1867-06-02 / 19. szám
tők, melyeket ő felsége a magyar király önként minden erőszak nélkül visszahelyezett! ezekután kitüntette Baranya megyének a haza mellett küzdő férfiait méltóságos Siskovics Józsefet és fiát Siskovics Tamást mint méltó utódját atyjának, kit is a nép szives emlékében ajánlott, ezek után magát a városház udvarban és az utcán álló néptömegnek bemutatva rövid beszédbe foglalt üdvözlet után szűnni nem akaró éljen kiáltások , számtalan lovas kocsi és gyalog futó gyermekek kísérete mellett vissza Mocsoládra a családi házba érkezett, hol az elkészült családi ebédet elköltve érzékeny bucsuzás után az úri négy fogaton bandérium kísérete mellett Vaszarra érkezett, hol daczára annak , hogy a lakosok eleve nem értesíttettek e kedves vendég megérkeztéről, mégis mint egy varázsütésre rögtön együtt volt 15—20 ember, kik régvárt követjüket szívélyesen üdvözölték, innen Ligetben keresztül utazott hol szinte lovasok nyargaltak hintája előtt. Szék felé érve a taraczkok moraja jelentette a szeretett vendég megérkeztét, az ottani nagy vendéglőhöz érve a megszámlálhatatlan népsokaságnak éljenkiáltásai és a taraczkok tompa moraja örömkönnyeket fakasztott a sírni nem akaró ember szeméből is, itt harsány hangon zengett minden dalolni tudó ember ajkáról az ismert régi Majthényi dal — miután n. t. Krautszak J. jánosi plébános úr rövid, de lelkes beszéddel fogadta, ezek után nagy éljenzések között egy asztal hozatott ki, mire b. Majthényi József felálva oly lelkes beszédet tartott, hogy azt még az országúton keresztül utazó vidéki utasok is levett föveggel halgatták végig, minek végeztével t. Szikszay N. ur széki segédlelkész egy szivreható megköszönő beszéddel befejezte az ünnepélyt, — ezek után kocsira ülve az utat bandérium kísérete mellett Pécsnek folytatta — a mánfai hidnál ismét a néptől lelkes éljenekkel fogadtatott, hol rövid beszéd és szívélyes bucsuzás után, megígérte, hogy előforduló alkalommal a hegyháti járás többi helységeibe is meg fog jelenni; kísérőinek fáradozásait megköszönve Pécsre ment, honnét május 18 án Pestre utazott, ott díszes képviselői székét elfoglalandó, így végződtek azon örvendetes napok, melyek a mágocsi kerület minden választóinak szivében arany betűkkel be vannak vésve! Mielőtt ezen levelemet befejezném, szabadjon azon őszinte szimboli óhajomat kifejezni: Adjon a magyarok istene minden kerületnek oly képviselőt, mint mágocsi kerületnek van. Nagy Béla, vaszari plébános. ---------CS$-»>$E>--------- Tisztújítási mozgalmak. (Folyt.) Kövály vidék megválasztott alk. tisztikara : főkapitány : Ujfalusy Miklós ; 1-ső alkapitány : Pap József; 2-ik alkapitány : Filep István ; főjegyző : Dregos Pál; főügyész : Kuttye László ; törvényszéki ülnökök : Moden Endre, Sebe Sándor, Tiboldi Dániel, Katona Miklós, Horváth Ferencz, Nagy György; aljegyzők : Huszti László, Kozmucza Péter ; alügyész : Keleti György. Máraláros megye megv. alk. tisztikara. Első alispán Szaplonczay József, helyettese Jurka János, második alispán Várady Gábor, helyettese Szőllősy Balázs, főjegyző Jura György; főszolgabirák Szaplonczay Sándor, Mihályi Péter helyettese : Jakab Péter, Mihálka László, báró Sztojka Gyula, Móricz Károly, Szilágyi István, helyettese Darvay Gábor ; alszolgabirák : Mihalka Gábor, Jura János, Jurka Bazil, Papp Zsigmond, Cziple János, Kávássy Albert, Kornfeld Frigyes, Todorovics János főszolgabírói czímmel, Voloscsuk János, Horváth Menyhért, Réty László, Tegze István, Szilágyi Miklós, Lángffy László; főügyészek : Héder János, Szilágyi János ; alügyészek : Szalkay Lajos, Cziple Zsigmond; főpénztárnok: Szabó Ede; letéti pénztárnok : Asztalos Mihály ; főszámvevő : Urányi Imre ; alszámvevő : Kovássy Pál; Törvényszéki ülnökök: Popovics Jenő (alelnök alispáni ranggal), Veréczy Lajos, Kovássy Illés, Csiszár L., Görög D., Lipcsey P. Horváth K. Várady J. Kendrei J. Torontál megye megválasztott alk. tisztikara: 1-fő alispán: id. Rónay Móritz ; 2-ik alispán : Hatets Lázár ; 3-ik alispán : Váradi Mihály ; főügyész : Vidits Lázár ; főjegyző : Huszár Imre ; főpénztárnok : Botka Lajos ; főszámvevő Króner Ágoston ; főorvos : Gesztessy László ; főmérnök : Borossky Ignácz ; levéltárnok: Rózsa Döme; főszolgabirák: Hertelendy József; a nagykikindai kerületben : Buecz János ; a nagyszentmiklósi kér. : Vuchetich György ; a zsombolyi kér.: Gyertyánffy Zsigmond ; a bánlaki kér. : Parcsetics Hugó. Kraszna megye megválasztott alk. tisztikara ; 1-ső alispán : Lázár János ; 2-ik alispán : Incze Károly; főjegyző : Réner Albert ; aljegyzők : 1-ső : Boros Elek; 2-ik : Pap László ; tiszti főügyész : id. Dombi László ; tiszti alügyész : Halmágyi László ; pénztárnok : d. Huszár Lajos ; számvevő : Erős István ; levéltárnok : Farczády Mihály; főszolgabirák: Virág Károly, Jakab István ; alszolgabirák: Papp János, Dombi Károly, Gencsi Sándor, Nagy Domokos ; esküdtek : Szilágyi Sándor, Mártonfi Miklós, Ajtai Albert, Kovács Ferencz, Bogdán József, Major György; törvényszéki ülnökök: Márkus Flórián, Benkő Lázár, Arndt Ernő, Mánys János, Bartha Sámuel, Dobolyi István; törvényszéki iktató : ifjabb Csóka Sándor ; közigazg. iktató : Sztankoczky Károly ; főorvosok : Papp Dániel, Kopp Gyula ; csendbiztos : Dombi László ; várnagy : Keller Róbert. Ullg vármegye megválasztott alk. tisztikara : 1-ső alispán : Horváth Gábor ; 2-ik alispán : Petrovay Ákos ; főjegyző : Both Menyhért; 1-ső aljegyző : Bánóczy Ferencz ; 2-dik : Berhelyi Ödön ; 3-ik : Kende Péter ; főügyész : Böszörményi József; alügyész : Jelenyi Pál; főpénztárnok : Szikszay Imre ; számvevő : Paulovics Imre; főszolgabirák: Bokányi Boltzár, Buday Miklós, Pongrácz Béla, Kovács Károly, Madarasy Mór; alszolgabirák: Csicseny Antal, Bene Kálmán, Őry József, Traply Alajos, Gyöngyösy Pál; esküdtek : Csonka Béla, ZsitkovszkyGyula, Goics Lázár, Papanek Károly, Köröskenyi Ferdinand, Köröskenyi Elek, Durcsák Dezső, Szabó István, Polányi Imre; törvényszéki ülnökök : Lipcsey József, Polányi István, Thuránszky Kálmán, Fekésházy József, Pilissy András, Torna Andor. Beregh megye megválasztott alk. tisztikara el-ső alispán : Freyseysen Gyula; 2-ed alispán : Horváth István ; főjegyző : Janka Károly; aljegyzők: Péchy Tamás, Joloszty Gyula; főügyész : Szunyogh Lajos ; alügyészek : Szeles Elek, Medvey Mihály ; főpénztárnok: Leszkay Károly; főszolgabirák : a tiszahátoni Horthy Gyula, a kászonyi járásban: Füzesséry Gábor, a felvidéki járásban: Komlóssy Albert, a munkácsi járásban: TÁRCZA. ----KAS---Egy hivatalnok életéből. (Beszély.) — Dr. Temrae után — • (Folytatás és vége.) Követ dobjunk-e reá? a becsület és büszkeség emberére, kinek szabadságában állt a becsület föntartása s fönhéjázó czéljának elérése közt választani, vagy magát mindenkorra nyomora, ínséges homályba taszíttatni ? Mit imént neje mondott neki, azt ő egész délután, egész estén át százszor és százszor elmondá magának. Neje jövőjének képét csak élénkebb színekben tünteté föl. Megsemmisülve állott. De nem a kép, mely oly élénken tüntettetett föl neki, semmisítő meg öt. Nejének nagysága, valódi, nemes léleknagysága volt az, mi neki ama képet úgy tüntethető föl, hogy elfogadja a legnagyobb, legnehezebb áldozatot, melyet egy nő csak hozhat. Ő tétovázni tudott, ő a becsvágy és büszkeség embere, de épen mivel ez vala, nem lehete kicsinyes, nem nemtelen, és a nőnek valódi nagysága fölkelté benne szükségkép a valódi becsérzetet és büszkeséget. Utána rohant és megragadd mindkét kezét. Szorosan visszatartá őt. „Mathilda, neked nem szabad elmenned.“ A nő hevesen összerezzent. Ezt nem várta, nem várható. Arczának kigyuladása, a fény szemeiben nem kerülék ki imént figyelmét saját megnyugtatására; küzdelmét, kötelme teljesítését könnyítették. De kötelmét most is teljesítenie kell. Világosan beismeri ezt, és világosan ki is jelente ezt neki. A férj karjaival átfonta őt. „Mathilda, nőm, angyalom, nem hagyhatlak el soha. Nélküled egészen elvesztem, veled a leghomályosabb élet is boldogság nekem. Nem bocsátlak el, nem bocsáthatlak el.“ Nyugodtan néze rá. „Béla, akarsz-e egyetlen egy kérdésemre őszintén felelni ?“ „Mond azt.“ „Te ingadozó határozattal jöttél ide. Úgy van?“ „Igen, Mathilda, úgy van. Én megismerem és bánom, bánni fogom örökre. Nem, nem bánom. Megsemmíti a te vétségedet, engem tesz vétkesebbé. Mily nemesem állsz te itt szemben! Csakis te bocsáthatsz meg nekem. Maradásod a bocsánat reám nézve.“ A nő fejét rázta. „Téged a megindulás pillanata ragadott meg. Tévútra vezet téged. A te világos, nyugodt megfontolásod más utat jelölt ki neked.“ „Tévúton voltam, Mathilda, most világosan belátom. Hiú becsvágy , hitvány gőg által vezettettem tévútra. A te szerelmed, a te nemes szíved megismertetik ezt velem világosan. Lehetnék-e nemtelen, lehetnék-e mindennapias, midőn te oly nemes, oly magasztos vagy ? Ne semmisíts meg egészen, kérlek mindenre.“ Még fájdalmasabban rázta a nehéz főt. „Hadd menjek, Béla, hogy hosszú, nehéz, késő ne legyen bánatunk. Szerezd vissza ismét nyilt tekintetedet. Alacson és megvetett sorsban, közönséges munka közt siütödni és e mellett tieidet nyomorogni láthatnád-e panasz és elégületlenség nélkül ? S hiszed, ha én csak egyetlen egy panaszt, vagy az elégületlenség egyetlen hangját hallanám, szemeidnek sötét tekintetét látnám, azt hiszed, hogy én, elégületlenséged forrása, én egyedül a te szerencsétlenséged , minden bajnak okozója, én elviselhetném, nem kellene megsemmisülnöm ?“ „És te hiszed, Mathilda — szólt ellenben a férj — ha reád, az eltaszítottra, az elhagyottra gondolnék, életemnek egyetlen egy örvendetes órája lehetne, állásom büszkeséges fényében nem kellene megsemmisülnöm a szégyentől azon mindennnapiasság miatt, melylyel azt megvásároltam ? Azt hiszed, hogy gyermekeimre tekinthetnék ? És ha magad előtt be kell vallanod, hogy ez lehetetlen, akkor te nekem is, a férjnek, ki oldaladnál oly sokáig dolgozott, ki oldalánál a te hű munkásságodat és fáradozásaidat látta, akkor bennem is elismerended az erőt és a szeretetet irántad, miszerint jövendőben hű közreműködés veled értsük és gyermekeinkért az én örömem és boldogságom lesz. Soha, soha sem fogsz tőlem panaszt vagy elégületlenséget hallani.“ Nagy, szivrázó igazság volt szavaiban. Benső, szilárd meggyőződéssel szórta ki azokat. A szegény nő sem egyiket, sem másikat nem utasítható vissza. Szive ismét végtelenül nehéz lett. Hitte, hogy minden küzdelmen átesett. Oly iszonyúan kelle ismét küzdenie. „Elhagyhatnál te még engemet, Mathilda ?“ kérdő a férj. A nő nem volt képes felelni. Csak azt érezte, hogy neki távoznia kell, hogy vétsége, kötelme előtt meghajolni, legnehezebb áldozatot hoznia kell. De mindig nehezebb és nehezebbnek érezte ez iszonyú áldozatot is, el akart, el kelle magát szakasztania. Kérőn, könyörgőn tekinte rá, hogy bocsássa el. „Kényszerítlek, Mathilda ?“esdett a férj. „Nem lehet, Béla.“ „Menj tehát! mondá ő. De nyújtsd ide még egyszer kezedet és hadd menjünk együtt a gyermekek ágyához utoljára. Hisz te minden este odavezettél engem, mielőtt szobámba mentem. Jöjj, végy tölök búcsút mindenkorra.“ Kezét ismét megfogá. A gyermekek ágyához vezető öt. Már az első ágynál leroskadt. Ő látá a világos, szőke fürtöket, a kis Hannikának álmában mosolygó angyal arczát. „Nem tehetem!“ Kiálta föl. Ismétlő. De máskép hangzott ez. Az anyai szívnek kiáltása volt, melynek meg kellett törni. „Nem tehetem, nem tehetem !“ A férj megérte e kiáltást. A földről szívéhez emelte. „Te nálunk maradsz, Mathilda.“ „Nálatok maradok.“ Másnap reggel Heilsberg elnök a präsidenshez ment. Szemeiből nemes, örvendő büszkeség ragyogott. „Ön elhatározta magát. A präsidensséghez szerencsét kívánhatok!“ szólt a präsidens. Az aristocrata hivatalnok a büszke arcából nem olvasható ki egyebet. „Präsidens úr, azért jöttem, hogy elbocsáttatásomat kérjem.“ A präsidens, már láttuk, több is tudott lenni, mint merőn aristocrata hivatalnok. Az elnöknek kezet nyújtott. „Ön valóban a becsületesség embere, s én e pillanatban sajnálom, fiam kedvéért, hogy ön nem nemes származású. De önnek igaza van. Többé bíró nem lehet. Más egyéb fogja ön számára magát előadni.“ Tizennégy nap múlva Heilsberg elnök az igazságügyi minisztériumtól megkapta a kívánt elbocsáttatást és egyszersmind „saját kérelmére“ kineveztetését államügyészszé az ország egyik távolabb városában, de ott egy nagyobb városban, melyben nagy üzérkedés vala, hol ügyes ügyvéd néhány év alatt jelentékeny vagyont szerezhete. Nem vélte, hogy ily állomást kérhessen, mikép merészeltette volna ezt ? De ő tudta, ki kért helyette. Hálával fogadta el ez állomást. Az esemény, melyet itt elbeszéltem, már 1820 körül történt. Negyven körül ismerkedtem meg Heilsberg államügyészszel, nejes gyermekeivel. Klementina, a szegény beteg, tizenötödik évében, mint az orvosok megjósolták, meghalt. A többi mind élt. A volt elnök szép jövedelmet szerzett magának , mindnyájan boldogok és elégedettek voltak. Emilia is, Ő férjhez ment. Férje derék, szeretetre méltó férfiú volt, a város egyik legkeresettebb orvosa. A fiatal szív első szerelmében némelykor tévedhet; nem vesz el bele mindjárt, de a másodikban annál biztosabban találja föl a szerelem boldogságát. Garay Alajos: 75 1 Pasztelli János , alszolgabirák a fentebbi járássor szerint: Danes Menyhért, Belényesi Károly, Pogány Ferencz, Mérei János, Garzó Bálint, Ilosvay Lőrincz, Leszkay Ferencz, Babinecz János; a központhoz : Füzesséry Péter, törvényszéki ülnökké : Dercsényi László, Nizsalovszky Endre, Pecz Gyula, Bay János, Kozák Zsigmond, Gönczi Sándor és Vári Sándor ; esküdtek : a központhoz Rohai László, a járásokba: Szarka János, Polcsi Móricz, Szabó Károly, Berzsenyi András, Balog László, Szabó Mihály, Ruzsok Lajos, Katona Sándor, Kuti László, Komka Gyula, Popovics János, Klimkó Ede ; megyei mérnökké : Mózer Vilmos, Pécsi tárogató. * A főlovászmesteri helyettes excellentiájától érkezett távirati tudósítás szerint a koronázási ünnepélyek f. hó 6-án fognak kezdődni. A koronázás napjáról azonban biztos tudomásunk még nincs. A Megyei első alispán úrhoz érkezett távirat szerint a megyei bandériumot képviselő három küldöttnek f. hó 6-án már Pesten kell lenniök. * A helybeli elemi főisodai ifjúság majálisáé hó 5-én, szerdán fog megtartatni az üszögi erdőcskében. Azért említjük meg, mert tudjuk, hogy a hölgyvilág részt szokott venni a gyermekek örömében. — Kossuth Lajos levele több példányban ide is elküldetett s árultatik. Tegnapelőtt este felé két vidéki földműves beáll egy ide való könyvkereskedésbe, azon kéréssel, hogy nekik Deák Ferencz levelét adnák oda, melyben ez Kossuth Lajosnak válaszol; a könyvkereskedő ezzel nem szolgálhatván, megígérték, hogy ismét el fognak jöni e feleletért, mert ők meg vannak győződve, miként ez felelet nélkül nem maradhat. A minisztérium körrendeletet bocsátott ki, melynél fogva dohányt termeszteni csak azoknak szabad, kik erre szabályszerű engedélyt nyertek, akik ily engedély nélkül termesztenének dohányt, azok csak kellemetlenségnek lennének okvetlenül kitéve. — Tegnap tartatott meg Baranya vmegye közgyűlése, melyben a folyó tárgyak intéztettek el, közgyűlési elhatározásra csak igen kevés tárgy maradt fen. — Baranya megye hatósága részéről a koronázás alkalmával megkegyelmezésre ajálott rabok névsora a magy. kir. igazságügyminisztériumhoz fölterjesztetett ; a megkegyelmeztetésre ajálottak száma 14. — A városi ujonczozás is befejeztetett, s kettő díjával az egész illetőség beállíttatott. Itt nem hagyhatjuk érintetlenül a minisztérium azon rendeletét, mely szerint ha valami csavargó elfogatik s besoroztatik, az nem azon hely javára számíttatik föl, hol a beállítás történt, hanem illetőségi helyének járulékába tudatik be. Mi e rendeletet impracticumnak mondjuk, mert e mellett egy hatóság sem fog valami " *