Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)

1867-06-02 / 19. szám

tők, melyeket ő felsége a magyar ki­rály önként minden erőszak nélkül visszahelyezett! ezekután kitüntette Baranya megyének a haza mellett küzdő férfiait méltóságos Siskovics Józsefet és fiát Siskovics Tamást mint mél­tó utódját atyjának, kit is a nép szives emlékében ajánlott, ezek után magát a városház udvarban és az utcán álló néptömegnek bemutatva rövid be­szédbe foglalt üdvözlet után szűnni nem akaró él­jen kiáltások , számtalan lovas kocsi és gyalog futó gyermekek kísérete mellett vissza Mocsoládra a családi házba érkezett, hol az elkészült családi ebédet elköltve érzékeny bucsuzás után az úri négy fogaton bandérium kísérete mellett Vaszarra érkezett, hol daczára annak , hogy a lakosok eleve nem érte­­síttettek e kedves vendég megérkeztéről, mégis mint egy varázsütésre rögtön együtt volt 15—20 ember, kik régvárt követjüket szívélyesen üdvözölték, innen Ligetben keresztül utazott hol szinte lovasok nyar­galtak hintája előtt. Szék­ felé érve a taraczkok mo­raja jelentette a szeretett vendég megérkeztét, az ot­tani nagy vendéglőhöz érve a megszámlálhatatlan népsokaságnak éljenkiáltásai és a taraczkok tompa moraja örömkönnyeket fakasztott a sírni nem akaró ember szeméből is, itt harsány hangon zengett min­den dalolni tudó ember ajkáról az ismert régi Maj­­thényi dal — miután n. t. Krautszak J. jánosi plébá­nos úr rövid, de lelkes beszéddel fogadta, ezek után nagy éljenzések között egy asztal hozatott ki, mire b. Majthényi József felálva oly lelkes beszédet tar­tott, hogy azt még az országúton keresztül utazó vi­déki utasok is levett föveggel halgatták végig, minek végeztével t. Szikszay N. ur széki segédlelkész egy szivreható megköszönő beszéddel befejezte az ünne­pélyt, — ezek után kocsira ülve az utat bandérium kísérete mellett Pécsnek folytatta — a mánfai hidnál ismét a néptől lelkes éljenekkel fogadtatott, hol rövid beszéd és szívélyes bucsuzás után, megígérte, hogy előforduló alkalommal a hegyháti járás többi helysé­geibe is meg fog jelenni; kísérőinek fáradozásait megköszönve Pécsre ment, honnét május 18 án Pest­re utazott, ott díszes képviselői székét elfoglalandó, így végződtek azon örvendetes napok, melyek a mágocsi kerület minden választóinak szivében arany betűkkel be vannak vésve! Mielőtt ezen levelemet befejezném, szabadjon azon őszinte szimboli óhajomat kifejezni: Adj­on a magyar­ok istene minden kerületnek oly képviselőt, mint mágo­csi kerületnek van. Nagy Béla, vaszari plébános. ---------CS$-»>$E>---------­ Tisztújítási mozgalmak. (Folyt.) Kövály vidék megválasztott alk. tisztikara : főkapitány : Uj­­falusy Miklós ; 1-ső alkapitány : Pap József; 2-ik alkapitány : Filep István ; főjegyző : Dregos Pál; főügyész : K­uttye László ; törvényszéki ülnökök : Moden Endre, Sebe Sándor, Tiboldi Dá­niel, Katona Miklós, Horváth Ferencz, Nagy György; aljegy­zők : Huszti László, Kozmucza Péter ; alügyész : Keleti György. Máral­áros megye megv. alk. tisztikara. Első alispán Szap­­lonczay József, helyettese Jurka János, második alispán Várady Gábor, helyettese Szőllő­sy Balázs, főjegyző Jura György; fő­­szolgabirák Szaplonczay Sándor, Mihályi Péter helyettese : Ja­kab Péter, Mihálka László, báró Sztojka Gyula, Móricz Károly, Szilágyi István, helyettese Darvay Gábor ; alszolgabirák : Mi­­halka Gábor, Jura János, Jurka Bazil, Papp Zsigmond, Cziple János, Kávássy Albert, Kornfeld Frigyes, Todorovics János fő­szolgabírói czímmel, Voloscsuk János, Horváth Menyhért, Réty László, Tegze István, Szilágyi Miklós, Lángffy László; főügyé­szek : Héder János, Szilágyi János ; alügyészek : Szalkay La­jos, Cziple Zsigmond; főpénztárnok: Szabó Ede; letéti pénz­tárnok : Asztalos Mihály ; főszámvevő : Urányi Imre ; alszám­­­vevő : Kovássy Pál; Törvényszéki ü­lnökök: Popovics Jenő (alelnök alispáni ranggal), Veréczy Lajos, Kovássy Illés, Csi­szár L., Görög D., Lipcsey P. Horváth K. Várady J. Kendrei J. Torontál megye megválasztott alk. tisztikara: 1-fő alispán: id. Rónay Móritz ; 2-ik alispán : Hatets Lázár ; 3-ik alispán : Váradi Mihály ; főügyész : Vidits Lázár ; főjegyző : Huszár Im­re ; főpénztárnok : Botka Lajos ; főszámvevő Króner Ágoston ; főorvos : Gesztessy László ; főmérnök : Borossky Ignácz ; levél­tárnok: Rózsa Döme; főszolgabirák: Hertelendy József; a nagy­­kikindai kerületben : Buecz János ; a nagyszentm­iklósi kér. : Vuchetich György ; a zsombolyi kér.: Gyertyánffy Zsigmond ; a bánlaki kér. : Parcsetics Hugó. Kraszna megye megválasztott alk. tisztikara ; 1-ső alispán : Lázár János ; 2-ik alispán : Incze Károly; főjegyző : Réner Al­bert ; aljegyzők : 1-ső : Boros Elek; 2-ik : Pap László ; tiszti fő­ügyész : id. Dombi László ; tiszti alügyész : Halmágyi László ; pénztárnok : d. Huszár Lajos ; számvevő : Erős István ; levéltár­nok : Farczády Mihály; főszolgabirák: Virág Károly, Jakab István ; alszolgabirák: Papp János, Dombi Károly, Gencsi Sán­dor, Nagy Domokos ; esküdtek : Szilágyi Sándor, Mártonfi Mik­lós, Ajtai Albert, Kovács Ferencz, Bogdán József, Major György; törvényszéki ülnökök: Márkus Flórián, Benkő Lázár, Arndt Ernő, Mánys János, Bartha Sámuel, Dobolyi István; törvény­­széki iktató : ifjabb Csóka Sándor ; közigazg. iktató : Sztankocz­­ky Károly ; főorvosok : Papp Dániel, Kopp Gyula ; csendbiztos : Dombi László ; várnagy : Keller Róbert. Ullg vármegye megválasztott alk. tisztikara : 1-ső alispán : Horváth Gábor ; 2-ik alispán : Petrovay Ákos ; főjegyző : Both Menyhért; 1-ső aljegyző : Bánóczy Ferencz ; 2-dik : Berhelyi Ödön ; 3-ik : Kende Péter ; főügyész : Böszörményi József; al­­ü­gyész : Jelenyi Pál; főpénztárnok : Szikszay Imre ; számvevő : Paulovics Imre; főszolgabirák: Bokányi Boltzár, Buday Mik­lós, Pongrácz Béla, Kovács Károly, Madarasy Mór; alszolga­birák: Csicseny Antal, Bene Kálmán, Őry József, Traply Alajos, Gyöngyösy Pál; esküdtek : Csonka Béla, Zsitkovszky­­Gyula, Goics Lázár, Papanek Károly, Köröskenyi Ferdinand, Körös­­kenyi Elek, Durcsák Dezső, Szabó István, Polányi Imre; tör­vényszéki ülnökök : Lipcsey József, Polányi István, Thuránszky Kálmán, Fekésházy József, Pilissy András, Torna Andor. Beregh megye megválasztott alk. tisztikara e­l-ső alispán : Freyseysen Gyula; 2-ed alispán : Horváth István ; főjegyző : Janka Károly; aljegyzők: Péchy Tamás, Joloszty Gyula; fő­ügyész : Szunyogh Lajos ; alügyészek : Szeles Elek, Medvey Mi­hály ; főpénztárnok: Leszkay Károly; főszolgabirák : a tisza­hátoni Horthy Gyula, a kászonyi járásban: Füzesséry Gábor, a felvidéki járásban: Komlóssy Albert, a munkácsi járásban: TÁRCZA. ----KAS---­Egy hivatalnok életéből. (Beszély.) — Dr. Temrae után — • (Folytatás és vége.) Követ dobjunk-e reá? a becsület és büszkeség emberére, kinek szabadságában állt a becsület fön­­tartása s fönhéjázó czéljának elérése közt választani, vagy magát mindenkorra nyomora, ínséges homály­ba taszíttatni ? Mit imént neje mondott neki, azt ő egész délután, egész estén át százszor és százszor el­­mondá magának. Neje jövőjének képét csak élén­­kebb színekben tünteté föl. Megsemmisülve állott. De nem a kép, mely oly élénken tüntettetett föl ne­ki, semmisítő meg öt. Nejének nagysága, valódi, ne­mes léleknagysága volt az, mi neki ama képet úgy tüntethető föl, hogy elfogadja a legnagyobb, legne­hezebb áldozatot, melyet egy nő csak hozhat. Ő té­továzni tudott, ő a becsvágy és büszkeség embere, de épen mivel ez vala, nem lehete kicsinyes, nem nemtelen, és a nőnek valódi nagysága fölkelté benne szükségkép a valódi becsérzetet és büszkeséget. Utá­na rohant és megragadd mindkét kezét. Szorosan visszatartá őt. „Mathilda, neked nem szabad elmenned.“ A nő hevesen összerezzent. Ezt nem várta, nem várható. Arczának kigyuladása, a fény szemeiben nem kerülék ki imént figyelmét saját megnyugtatá­sára; küzdelmét, kötelme teljesítését könnyítették. De kötelmét most is teljesítenie kell. Világosan beismeri ezt, és világosan ki is jelente ezt neki. A férj karjaival átfonta őt. „Mathilda, nőm, angyalom, nem hagyhatlak el soha. Nélküled egészen elvesztem, veled a leghomá­lyosabb élet is boldogság nekem. Nem bocsátlak el, nem bocsáthatlak el.“ Nyugodtan néze rá. „Béla, akarsz-e egyetlen egy kérdésemre őszintén felelni ?“ „Mond azt.“ „Te ingadozó határozattal jöttél ide. Úgy van?“ „Igen, Mathilda, úgy van. Én megismerem és bá­nom, bánni fogom örökre. Nem, nem bánom. Meg­­semmíti a te vétségedet, engem tesz vétkesebbé. Mily nemesem állsz te itt szemben! Csakis te bocsáthatsz meg nekem. Maradásod a bocsánat reám nézve.“ A nő fejét rázta. „Téged a megindulás pillanata ragadott meg. Tévútra vezet téged. A te világos, nyugodt megfontolásod más utat jelölt ki neked.“ „Tévúton voltam, Mathilda, most világosan belá­tom. Hiú becsvágy , hitvány gőg által vezettettem tévútra. A te szerelmed, a te nemes szíved megis­mertetik ezt velem világosan. Lehetnék-e nemtelen, lehetnék-e mindennapias, midőn te oly nemes, oly magasztos vagy ? Ne semmisíts meg egészen, kér­lek mindenre.“ Még fájdalmasabban rázta a nehéz főt. „Hadd menjek, Béla, hogy hosszú, nehéz, késő ne legyen bánatunk. Szerezd vissza ismét nyilt te­kintetedet. Alacson és megvetett sorsban, közönsé­ges munka közt siütödni és e mellett tieidet nyomo­rogni láthatnád-e panasz és elégületlenség nélkül ? S hiszed, ha én csak egyetlen egy panaszt, vagy az elégületlenség egyetlen hangját hallanám, szemeid­nek sötét tekintetét látnám, azt hiszed, hogy én, elé­­gületlenséged forrása, én egyedül a te szerencsétlen­séged , minden bajnak okozója, én elviselhetném, nem kellene megsemmisülnöm ?“ „És te hiszed, Mathilda — szólt ellenben a férj — ha reád, az eltaszítottra, az elhagyottra gondolnék, életemnek egyetlen egy örvendetes órája lehetne, ál­lásom büszkesége­­s fényében nem kellene megsem­misülnöm a szégyentől azon mindennnapiasság miatt, melylyel azt megvásároltam ? Azt hiszed, hogy gyer­mekeimre tekinthetnék ? És ha magad előtt be kell vallanod, hogy ez lehetetlen, akkor te nekem is, a férjnek, ki oldaladnál oly sokáig dolgozott, ki olda­lánál a te hű munkásságodat és fáradozásaidat látta, akkor bennem is elismerended az erőt és a szerete­­tet irántad, miszerint jövendőben hű közreműködés veled értsük és gyermekeinkért az én örömem és boldogságom lesz. Soha, soha sem fogsz tőlem pa­naszt vagy elégületlenséget hallani.“ Nagy, szivrázó igazság volt szavaiban. Benső, szilárd meggyőződéssel szórta ki azokat. A szegény nő sem egyiket, sem másikat nem utasítható vissza. Szive ismét végtelenül nehéz lett. Hitte, hogy min­den küzdelmen átesett. Oly iszonyúan kelle ismét küzdenie. „Elhagyhatnál te még engemet, Mathilda ?“ kér­dő a férj. A nő nem volt képes felelni. Csak azt érezte, hogy neki távoznia kell, hogy vétsége, kötelme előtt meghajolni, legnehezebb áldozatot hoznia kell. De mindig nehezebb­ és nehezebbnek érezte ez iszonyú áldozatot is, el akart, el kelle magát szakasztania. Kérőn, könyörgőn tekinte rá, hogy bocsássa el. „Kényszerítlek, Mathilda ?“­esdett a férj. „Nem lehet, Béla.“ „Menj tehát! mondá ő. De nyújtsd ide még egy­szer kezedet és hadd menjünk együtt a gyermekek ágyához utoljára. Hisz te minden este odavezettél engem, mielőtt szobámba mentem. Jöjj, végy tölök búcsút mindenkorra.“ Kezét ismét megfogá. A gyermekek ágyához ve­zető öt. Már az első ágynál leroskadt. Ő látá a vilá­gos, szőke fürtöket, a kis Hannikának álmában mo­solygó angyal arczát. „Nem tehetem!“ Kiálta föl. Ismétlő. De máskép hangzott ez. Az anyai szívnek kiáltása volt, mely­nek meg kellett törni. „Nem tehetem, nem tehetem !“ A férj megérte e kiáltást. A földről szívéhez emelte. „Te nálunk maradsz, Mathilda.“ „Nálatok maradok.“ Másnap reggel Heilsberg elnök a präsidenshez ment. Szemeiből nemes, örvendő büszkeség ragyo­gott. „Ön elhatározta magát. A präsidensséghez sze­rencsét kívánhatok!“ szólt a präsidens. Az aristoc­­rata hivatalnok a büszke arcából nem olvasható ki egyebet. „Präsidens úr, azért jöttem, hogy elbocsáttatáso­­mat kérjem.“ A präsidens, már láttuk, több is tudott lenni, mint merőn aristocrata­­ hivatalnok. Az elnöknek kezet nyújtott. „Ön valóban a becsületesség embere, s én e pil­lanatban sajnálom, fiam kedvéért, hogy ön nem ne­mes származású. De önnek igaza van. Többé bíró nem lehet. Más egyéb fogja ön számára magát elő­adni.“ Tizennégy nap múlva Heilsberg elnök az igaz­ságügyi minisztériumtól megkapta a kívánt elbocsát­­tatást és egyszersmind „saját kérelmére“ kinevezte­­tését államügyészszé az ország egyik távolabb váro­sában, de ott egy nagyobb városban, melyben nagy üzérkedés vala, hol ügyes ügyvéd néhány év alatt jelentékeny vagyont szerezhete. Nem vélte, hogy ily állomást kérhessen, mikép merészeltette volna ezt ? De ő tudta, ki kért helyette. Hálával fogadta el ez állomást. Az esemény, melyet itt elbeszéltem, már 1820 körül történt. Negyven körül ismerkedtem meg Heilsberg államügyészszel, neje­s gyermekeivel. Klementina, a szegény beteg, tizenötödik évében, mint az orvosok megjósolták, meghalt. A többi mind élt. A volt elnök szép jövedelmet szerzett magának , mindnyájan boldogok és elégedettek voltak. Emilia is, Ő férjhez ment. Férje derék, szeretetre méltó férfiú volt, a város egyik legkeresettebb orvosa. A fiatal szív első szerelmében némelykor tévedhet; nem vesz el bele mindjárt, de a másodikban annál bizto­sabban találja föl a szerelem boldogságát. Garay Alajos: 75­ 1 Pasztelli János , alszolgabirák a fentebbi járássor szerint: Danes Menyhért, Belényesi Károly, Pogány Ferencz, Mérei János, Garzó Bálint, Ilosvay Lőrincz, Leszkay Ferencz, Babinecz János; a központhoz : Füzesséry Péter, törvényszéki ülnökké : Dercsé­­nyi László, Nizsalovszky Endre, Pecz Gyula, Bay János, Kozák Zsigmond, Gönczi Sándor és Vári Sándor ; esküdtek : a központ­hoz Rohai László, a járásokba: Szarka János, Polcsi Móricz, Szabó Károly, Berzsenyi András, Balog László, Szabó Mihály, Ruzsok Lajos, Katona Sándor, Kuti László, Komka Gyula, Po­povics János, Klimkó Ede ; megyei mérnökké : Mózer Vilmos, Pécsi tárogató. * A főlovászmesteri helyettes­­ excellentiáj­á­­tól érkezett távirati tudósítás szerint a koronázási ünnepélyek f. hó 6-án fognak kezdődni. A koroná­zás napjáról azonban biztos tudomásunk még nincs. A Megyei első alispán úrhoz érkezett távirat szerint a megyei bandériumot képviselő három kül­döttnek f. hó 6-án már Pesten kell lenniök. * A helybeli elemi fői­sodai ifjúság majálisáé hó 5-én, szerdán fog megtartatni az üszögi erdőcské­­ben. Azért említjük meg, mert tudjuk, hogy a hölgy­világ részt szokott venni a gyermekek örömében. —­ Kossuth Lajos levele több példányban ide is elküldetett s árultatik. Tegnapelőtt este felé két vi­déki földműves beáll egy ide való könyvkereskedés­be, azon kéréssel, hogy nekik Deák Ferencz levelét adnák oda, melyben ez Kossuth Lajosnak válaszol; a könyvkereskedő ezzel nem szolgálhatván, megígér­ték, hogy ismét el fognak jöni e feleletért, mert ők meg vannak győződve, miként ez felelet nélkül nem maradhat.­­ A minisztérium körrendeletet bocsátott ki, melynél fogva dohányt termeszteni csak azoknak szabad, kik erre szabályszerű engedélyt nyertek, a­kik ily engedély nélkül termesztenének dohányt, azok csak kellemetlenségnek lennének okvetlenül kitéve. — Tegnap tartatott meg Baranya vmegye köz­gyűlése, melyben a folyó tárgyak intéztettek el, köz­gyűlési elhatározásra csak igen kevés tárgy maradt fen. — Baranya megye hatósága részéről a koronázás alkalmával megkegyelmezésre ajálott rabok névsora a magy. kir. igazságügyminisztériumhoz fölterjesz­tetett ; a megkegyelmeztetésre ajálottak száma 14. — A városi ujonczozás is befejeztetett, s kettő díjával az egész illetőség beállíttatott. Itt nem hagy­hatjuk érintetlenül a minisztérium azon rendeletét, mely szerint ha valami csavargó elfogatik s besoroz­­tatik, az nem azon hely javára számíttatik föl, hol a beállítás történt, hanem illetőségi helyének járulé­kába tudatik be. Mi e rendeletet impracticumnak mondjuk, mert e mellett egy hatóság sem fog valami " *

Next