Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)

1867-10-03 / 54. szám

11 birodalmi tanács által is ezen arány fog megállapit­­tatni s egyidejűleg a még függőben levő kérdések, amelyekre nézve ő felsége többi országainak hozzá­járulása kívántatik, egész összegekben, az 1867. XII. törv.-czikk értelmében kedvező megoldást nyernek s ezáltal és a visszanyert önkormányzat folytán az ország anyagi ereje azon tiz év alatt, melyre az arány megalapittatik, emelkedni fog.“ A másik, mely az államadósságokról szól, a következő: „A felolvasottt pontozatokat, melyek a két mi­­nisterium közt folytatott hosszas tárgyalások s az ő felsége többi országai küldöttségével tartott érteke­zések eredményei, olyanoknak találja a m. orsz. küld., hogy azok alapján 1867-ki XII. törvényczikk által kikötött feltétel alatt és módon s azon remény­ben, hogy az idézett törvényekben érintett egyéb kérdések is, amelyek a két fél kölcsönös beleegye­zésével intézendők el, egész összegükben, azon tör­vény szellemében s a jogok és érdekek kölcsönös méltánylása alapján egyidejűleg kedvező megoldást nyernek, a magyar korona országai és a felső többi orsz. közt az államadósságokra nézve végleges egyez­mény jöhet létre. Midőn e szempontból a magyar orsz. küldöttség, mely e tárgyban javaslatot készíteni hivatva nincsen, az érintett ministeri pontozatokat az országgyűlés ügyelmébe ajánlandóknak véli, nem mulasztja el kiemelni azon rendkívüli anyagi és er­kölcsi hasznot, mely az államadósság kérdésének oly alapon, amely Magyarország pénzügyi rendszere ön­álló kifejtését lehetővé teszi, végleges elintézéséből s ez által a kiegyezési mű szerencsés betetőzéséből az országra hárul. (Austria.) B­é­c­s, sept. 28. A „Reich. Corr.“ megbízható forrásból értesül, hogy a birodalmi tanács ülésezése dec. közepéig tartana, a tartománygyülések azután jövő évi január 15-ikére egyboliivatván, febr. közepére elnapoltatnának, a birodalmi tanács pedig üléseit újra m­arczius elején kezdené meg. — (Fran­cziaor­szág.) Pár­is, sept. 24. Francziaország részéről a hadikészü­letek egyre és pedig még nagyobb mérvben folytattatnak, mint ed­­dig, daczára annak, hogy Napoleon császár a béke föntartása mellett nyilatkozik. — P­á­r­i­s, sept. 28. A tegnapi „Monit." Írja, hogy a franczia ügyvivő sept. 21-ikén Antonelli bibornokkal kicserélte a Fran­cziaország és a pápai államok közt a kereskedelmi szerződésre vonatkozó ratificatiókat. — (Olaszország.) Flórencz, sept. 25. A „N. Fr. Pr.“ levelezője legújabb tudósításában hja a sept. 24-ikén történt demonstratióról, hogy a töme­get a záporeső­s katonákkal megszállott utczák lá­tása szétoszlató. Komolyabb összeütközések a kato­nasággal nem történtek. Csak a rendőrökkel tűztek össze, kik közül egy megöletett és három megsebe­sült. Hír szerint ma nagyszerű tüntetéshez készülnek, de a hatóság részéről is megtétettek a kellő elővigyá­­zati rendszabályok. Garibaldi a „Riforma“ szerkesz­tőségéhez fogházából levelet intézett, melyben inti barátait, hogy elfogatása miatt ne hagyjanak föl a Róma elleni izgatással. — Flórencz, sept. 27. A fővárosban valamint a vidéken nyugalom uralkodik. Palermo kijelentette, hogy minden tüntetéstől tar­tózkodik, nehogy a bourbonpártiaknak békezavará­sokra ürügyet szolgáltasson. — Genua, sept. 27. Garibaldi ma egy hadihajón Caprerába szállíttatott. — (Poroszország.) Berlin, sept. 23. A birodalmi gyűlés azon határozatot, mely szerint a birodalmi gyűlés előleges értesítése nélkül sem új hivatalok föl nem állíttathatnak, sem fizetések fölébb nem emeltethetnek, elfogadta. — (Spanyolország.) Madrid, sept. 27. A kormány egy kibocsátványa mindazon fölkelőknek, kik menekültek, kegyelmet ad azon feltét alatt, ha 30 nap alatt valamely spanyol hatóságnál vagy vala­melyik külföldi képviselőjénél Spanyolországnak je­lentkeznek. —­8»S—— 215 JL Tudnivalók. A magyar igazságügyministerium Nógrádmegye közönségéhez. Kozáky Dánielnek nógrádmegyebeli Pencz és több más községek nevébeni folyamodása, melyben a bordézsmának megváltása tárgyában — már a kép­­viselőházhoz is beadott folyamodványa folytán ren­des törvényhozás utján teendő intézkedésig az 1848. évi képviselőháznak azon határozatát, mely szerint a bordézsmának azonnali megszüntetése elrendeltetik, közhírré tétetni kéri, avégből küldetik a megye kö­zönségéhez, hogy folyamodót kérvényének vissza­adása mellett értesítse, miszerint az 1848. évi kép­viselőháznak hivatkozott határozata, mint törvény­erőre nem emelkedett, kihirdethető nem lévén, addig is, mig a bordézsmának s egyéb megváltható tarto­zásoknak kilátásba helyezett megváltása tárgyában a törvényhozás útján legközelebb végleges törvény fog hozatni, az e tekintetben eddig fönállott szabályok szorosan megtartandók, utasittatván egyúttal a me­gye, hogy területén saját hatáskörében kellőleg in­tézkedjék, mikép a fönálló törvénynek tisztelet és foganat szereztessék. Kelt Pesten, szept. 20-án 1867. — — ELADVA! (Elbeszélés.) (Folytató .) Elérte a pinczetorkot. „Valóban ! — kiáltott föl. Egy sötét alak lapult a kiálló falzathoz, mintha oda guggolt vagy feküdt volna. „Gyanús helyzet — gondola az öreg úr. — Ugyan ki fog itt még sok teketóriát csinálni ? Az alak elé állott. „Hallja ön ! Mit keres ön itt ? A sötét alak fölemelkedett, de emelkedése közben selyem suhogását hallotta. Az úr tisztán hallotta, tisztábban mint egy órával ezelőtt a kertben ama selyem ruha suhogását. Hisz közvetlenül előtte is állott. „Menydörgöttét! selyem ruhát visel a ficzkó ?­­—­­kérdé magától. Jobban oda nézett. Egy női alak kelt föl s állott előtte, magas nyúlánk, hosszú redős selyem ruhában, fején sötét kalappal, melyről egy szintén sötét fátyol esett le, mely arczát eltakarta. „Ördög és pokol! É­s az öreg ur vissza pattant, de csak egy lépésre. Bár öreg volt az ur, de valami katonás volt ben­ne, kétségkívül öreg tiszt volt, az ősz bajusz és szi­gorú arcz is gyanittaták ezt. Egy tiszt pedig ha öreg úr is, egy nő irányában mindig érdekkel viseltetik, főleg ha vele egyedül éjfélkor az utczán s e mellett egy pinezetorok mögött találkozik. „Ah szép gyermekem, csak igy egyedül"? s tüs­tént mellette termett. A nőnek természetesen szép gyermeknek kell lennie, kit egy tiszt éjjel az utczán magányosan talál. Nem kapott választ. Ez nem riasztá vissza, sőt növelte bátorságát. „A mérlökében is kedvesem, bizonyosan eltévedt, megengedi, hogy pártfogásom alá vegyem ? „Köszönöm uram — volt a válasz. E szavak határozottan, eltávolitólag hangzottak. Az ur inkább fölszólitást vélt bennök észrevenni. A szavak gyöngédek és hangzatosak voltak s úgy látszik, nem nőruhába öltözködött ficzkó állott előtte. A nő karját megfogta. „Megengedi ? A nő pedig nem utasitá újra vissza. „Ön is hasonlólag megengedi — szólt kérőleg — csak egy pillanatot. Nagy kendője alól egy csinos munkakosarat vett elő, belőle arany burnótszelenczét s abból egész nyu­galommal egyet szippantott. „Ördög és pokol!“ — káromkodék az öreg úr, de nagyon csöndesen. A nő karját már eleresztette. A mértföldnyi távolban szeretett volna lenni. De várjon lehetett-e menekülnie? Tán nem ismertetett föl? De— * „Szolgálhatok szintén kedves Váray úr? — kér­dé a nő egész szívességgel. Egyúttal fátyolát félre vonta, — egy vén csúf arcz meredt rá diadalmosolylyal. Az öreg úr nem káromkodott ismét. „Hm, hm, nagyságos kisaszszony — köszönöm, nem szoktam tobákolni. S egy gondolat villant agyán keresztül. „Miután már nagysághoz szerencsém van ily késő éjjel, meg fogja engedni, hogy haza kísérjem. „Igen szives őrnagy úr — mond a nő — de laká­som itt van közel, egy percz alatt ott vagyok. „Szeretném ha egy órányira volna. „Igen udvarias, Váray úr. „Barátoknak kellene lennünk kisasszony. „Gondolom azok vagyunk úgy is. „Benső barátok! Hisz az egész városban nincs két egyén ki annyit beszélhetne el egymásnak mint mi. „Ön mindent tud, őrnagy úr. „S ön még többet — már — nem veszi,remélem, rósz néven, ha kimondom. „Barátimnak mit sem veszek rósz néven. „Már éji vándorlásainál fogva is. »Éj és Váray úr e kifejezés kissé erős. Azonban menthető. „Elragad. Tehát ily éji barangolás a város utczáin kalandokat idéz elő. „Néha.“ — Mondá igenlőleg a nő, s ismét szip­pantott. „Önnek imént is kalandja volt. „Igen önnel. „Az előtt, — a ház előtt, hol szerencsém volt önnel találkozni. A kisaszszony figyelmessé lön. „Nem tudnám, — válaszolt kitérőleg. „Egy férfi ment előttem. „Senkit sem láttam. „Magas, nyúlánk, sötét ruhában. „Biztosítom önt őrnagy úr. „De kedves kisaszszony, én azon pinezetorok mellett láttam eltűnni, hol ön állott. „Oh igen, most emlékszem. „Lássa! S ki volt azon férfi ? „Jaj kedves őrnagy úr, eziránt nem tudok fölvi­­lágosítást adni. Alig néztem rá. „Hát hová lett ? „Tovább ment. „Épen most mondá, hogy nem is látta. „Nem jutott, mindjárt eszembe. „Szabad kérdenem : miért bújt el hát a pinezeto­rok mögé ? „Ájulással beszélhetném ki magam, — mond ne­vetve a kisasszony —­ de most az egyszer az igazat megmondom. „Máskor nem szokta ezt ? „Mindig, őrnagy úr, ép úgy mint ön. Azonban hallja. A dolog igen egyszerű volt. Lakásom felé mentem, midőn egyszerre két személyt hallok sebes léptekkel felém közeledni; egyik közelebb, a másik távolabb. Kiváló világításunknál mit sem láthattam. Gondolom, hogy valaki üldöztetik. Tudni akartam, hogy ebből mi lesz s a pinezetorok mögé bújtam. Nem sokára egyik nyílként haladt el mellettem. Az első volt az üldözött. Következett a második, ez ön volt kedves őrnagy ur s ön azon szerencsében része­sített, hogy figyelmét rám fordította. Ez volt az egész. „Ez volt az egész, édes kisaszszony ? „Mint mondám. S most jó éjt kedves Váray úr, vegye szives köszönetemet kíséretéért. Otthon va­gyok.“ Elővette a kulcsot s az ajtót kinyitá. „Jó éjt kedves kisaszszony — mond az őrnagy. A vén kisaszszony mielőtt a házban eltűnt volna szívélyes mosolylyal fordult vissza. Ha nappal lett volna, arczában ezt lehetett volna olvasni: „Rászed­telek te kiváncsi bolond.“ Az öreg ur viszont, ki szintén tovább ment, hogy lakását fölkeresse, a párbeszédet magában is igy fe­jezte be: „Vén Sátán.“ (Folyt. köv.) —«38»— Pécsi tárogató. T. Tárogató úr! Itt küldöm Grabarits Ernő barátunk legújabb pro­­grammját; mondhatom, érdemes a közlésre, bár nem állhattam meg, hogy ahoz néhány észrevételt ne csa­toljak már csak azért is, mert ily korszakot képző mű commentár nélkül nem maradhat. —..— Polgár Társak!1) Országgyűlési képviseletüket szíves készséggel elvállalnám. A népek jogait védő voltam ifjúságom zsengéjé­től és az leszek sírom behányásáig.­ 2) Tanácsot a józan ész és tapasztalásból szoktam kérni. 3) tekintélyt nem ismerek.4) 1861-ben az országos többséghez nem csatlakoz­tam meggyőződésből, az idő megmutatta, hogy iga­zam volt,5) a baranyai többség ezért a nyilván tér­ről leszorított,6) de valamint az edzett h­arczos, ha földhöz sújtják, új erővel áll arézvonalt ismét, 7) úgy én is kérem Önöket megbízásokért, hogy azon fér­fiak számát, kik függetlenségünket minden illetékte­len beavatkozástól menteni és evégre természetes honi és egyéni (?) védrendszerünket 1848. értelmé­ben érvényesíteni mindenek előtt törekesznek, egy­­gyel szaporíthassam. A bécsi hatalom eddig vagyonunkkal és szemé­lyünkkel korlátlan (talán korlátlanul) parancsolt és mikor erszényünk már kiürült, tiltakozásunk da­czára kölcsönt kért reá, hogy pedig ne védhessük magunkat, (mint a méhész, hogy őt meg ne csíphes­sék, méheinek falánkjait egyenként kitépi,8) meg­nőni gondolva, hogy rabló méhek és egyéb rovarok védtelen mézes kasait csak hamar kiürítendik és a köznéppel a királyné is elvész), elszedte fegyverün­ket, harczképes fiainkat pedig vidéki országokba és századokba szét­szórván részünkre tétlenné tette, a vége ime az, hogy elszegényedtünk oly annyira, miszerént sokkal több tartozásunk mint jövedel­münk ,9) körül állják országunkat a hitelezők se­rege. 10) 1) Szeretném tudni kik értetnek itt, a pécsiek, vagy a né­­metüröghiek ? Azt hiszem mind a kettő, s ezt két okból gyaní­tom ; először mert a polgártárs szó ketté van osztva s mindegyik nagy betűvel írva, az első tehát illeti a pécsieket, az utolsó a németürögbieket; másodszor mert Ernő barátomat il­domos embernek tudom, ő mind a két választásra elkészült, ha a n.­ürögbiből kicseppen, megkisérti Pécsett, egyik csak sikerülni fog. 2) Ezt nem hiszem , mert lehet, hogy a kis Szerbia a zenger­­ba kerget bennünket s akkor Ernő barátom sírját az enyémmel együtt senki se hányja be ; vagy talán azontúl is védi a nép jo­gait, mig valahogy kifogják és eltemetik ? 3) Én kérni csak valak­i­t­ő­l szoktam, valamib­ő­l meri­tek, azt hiszem Gr. barátom is igy tapasztalta, fönobbi írásmódja tehát azt mutatja, hogy a tapasztalásra nem sokat szokott adni. 4) Már ez nagy szó, érdemes, hogy­­ minden ember tanulja meg. A könyvtárakat pedig égessük el, mert a józan ész és ta­pasztalás úgy is fölöslegessé teszik. Már én ezt magamról nem mondhatom, én több tekintélyt ismerek, én még Gr. barátomat is tekintélynek tartom a programmirásban. 5) Ráfogásnak jó, de be is kellene bizonyítani; ezt én képes nem vagyok s valószinű­, hogy Gr. barátomnak is a k­örnégysze­­gitése lehetőségének bebizonyítása jobban sikerülne. 6) Azt eddig nem tudtam, hogy csak a tisztviselő áll a nyil­vános téren, tudomásom szerint a bizottmányi tag a nyilvános téren ép úgy mozog mint a tisztviselő, pedig Gr. barátom ezek sorából még nincs kitörü­lve. 7) Kérem Tárogató urat nem lenne szives megmondani, minő állás az az arczvonal-állás ? 8) Ezt az operatiót még sohasem hallottam, hanem minthogy erre is Gr. barátomat a józan ész és tapasztalás tanította, meg­hajtok előtte. 9) Ezt kereken tagadom, mert ha jövedelmünket csak egy évben is rá szánnék, tartozásunkat nagyon is le tudnék fizetni; bár tehát ad captandam benevolentiam oly sokat mondani, mert akadhat egy választó ki azt találná hinni, hogy Gr. ur ezekhez nem ért, s azért kár lesz megválasztani. 10) Ezt a phrasist a gondolat merész röpte szülte, épen illik az előbbire, azért nem bántom.*

Next