Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)
1868-01-05 / 2. szám
2. szám Január 5-én 1868. Pécs, II. Évfolyam. ar Megjelöli hétenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, 14 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betítéű sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. u. é. Kiadó hivatal Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki január—martiusi folyamára. Midőn lapunk ez uj folyamára előfizetést nyitunk, ezt egyedül azon hitben teszszük, hogy közönségünk e lap hatása felől meggyőződve, annak fentartását hasznosnak, sőt szükségesnek hiszi. Eddigi működésünk meggyőzhette olvasóinkat, hogy kitűzött irányunkhoz híven a közügynek tehetségünk szerint szolgálni iparkodtunk ; hazánk s vele városunk és megyénk jóléte, boldogsága, s a közös szabadság biztos fejlesztése lebegett szemeink előtt; koczkára tenni mit sem akarunk, nemzetünk léterével játszani s ezt ábrándos kísérletek tárgyává tenni bűnnek tartjuk. Hazánk önállósága és függetlensége, s mind az, mi ezt előmozdítja, fő czéljaink közé tartozik, kis körünkben e czél elérésére szerényen van, de tántoríthatlanul működünk, s ha talán a hosszabb utat ajáljuk, azért tesz, mert azt biztosabbnak gondoljuk, s nem hiszszük, hogy a magyar nemzet elűzött állást foglalhatna el világrészeink- Tagjai vagyunk az európai népcsaládk, mit figyelmen kívül nem hagyhatunk; a körülményt mint hatalmas tényezőt soha em mellőzzük, ezzel számolunk mindig, s a az eredmény tán némely vérmes remégeket ki nem elégítene is, annak okai miben nem vagyunk; a viszonyok a mi halmainknak is igen gyakran kényszeritőleg hancsolnak. A kezdeti ösvényen haladunk tehát ezután , bátran, határozottan. Szövetkeztünk e czélr új erőkkel, többen ígérték e czélra közreműködésüket, mi által lapunk érdekességben csak növekszik. Olvasóink megelégedésének kiérdemlésére mit sem fogunk elmulasztani. Pécs, 1867. deczemberhó 14-én. A „Pécsi Lapok“ szerkesztősége. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva és vidékre postán küldve: 1868-iki január 1-től mart. 30-ig 2 ft. „ jun. 30-ig 4 „ ,, sept. 30-ig 6 „ „ decz. 31-ig 8 „ Előfizethetni a ,,Pécsi Lapok“ kiadó hivatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az előfizetési pénzeket bérmentesen kérjük beküldetni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme tekintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Brauhorn Antal, Leelmer testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. B. Lipthay Béla Pest megye helytartó főispánja Baranya megye közönségéhez következő búcsúlevelet intézett: Tisztelt megyei Közönség! Ő Felsége apostoli királyunk a belügyminiszter előterjesztése folytán legfelsőbb határozatával Baranya megyei főispáni állásomtól felmentvén, Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék helytartó főispánjává legkegyelmesebben kineveztettem. Ezen új állásom folytán megszakadt azon viszony, mely engem, habár csak rövid ideig Baranya megyéhez fűzött. Sürgős teendőim nem engedik, hogy mint óhajtottam személyesen jelenhessek meg körükben , nyilvánítva hálámat azon szíves indulatukért, melyet irányomban tanúsítottak. Önök engem, idegent, nyílt karokkal fogadtak , fogyatkozásaimat felnézve tűrték ; önök támogattak, midőn a köz javára együttműködtünk. Mindezekért forró hálával tartozom ! A rövid idő, melyet körükben töltöttem, elég volt arra nézve, hogy megismerhessem nemes törekvéseiket. I. Forróan ragaszkodva helyhatósági jogaikhoz, mégis soha sem akarták azt anynyira kiterjeszteni, hogy általa a kormányzat megakasztassék, vagy hogy részakaratnak tulajdonítassék, ha bajaink orvoslása nem rögtön eszközöltetett. Kerülték a viszályt, mert politikai meggyőződésükben a békés fejleményt tartották egyedüli üdakozónak. A nagy megrázkódtatásokkal nyilatkozó haladási ösztön mindig eltéveszti czélját és csak is az üdvös, mely munkás erőfeszítés és törekvés gyümölcse. Valmint csalódnak azok, kik, hogy a fáradalmas utat megkímélhessék idegen segélytől várják gyarapodásukat! Az idegen segély csak is idegen czélra vezet — és a szegény ámítottak nem látják be, hogy az idegenek nem nyújthatják nekik azt, mit maguk sem bírnak: gond és tűnődés nélküli jólétet. Tekintsenek körül s tapasztalatalnak, hogy azon népek, melyek előrehaladottabbak, mint mi vagyunk, csakis munka és kitartás által érték el boldogabb állapotukat. Az ábrándozó népek, mint ábrándos egyének országa nincs e földön ! Ezen csekély eltérés után engedje meg a 1. megyei közönség, hogy még egyszer megköszönve hozzám való jó indulatjukat rövid búcsú szavaimat azzal zárhassam be „Isten áldása legyen Baranyamegye közönségével“ Kelt Pesten 1867. év november hó 30-án. Honfiúi tisztelettel hálaköteles szolgájuk B. Lipthay Béla. A politikai jogok egyszersmind kötelességek. A „Pécsi Lapok“ 1867. deczember 22-én kelt 77. száma szerint a politikai jogok a szabadságkor azon alkatelemei, melyeknél fogva az ember a jogbiztonság és közjólét megvalósítása végett az ország közügyeiben, törvényhozás- , közigazgatás-, törvénykezésben részt vesz. Ezen politikai jogok közül vannak olyanok, melyek a honfiakat közvetlenül személyesen illetik (1. u. ott. C pont.) A politikai jogoknak ezen imént említett kategóriájára szorítom jelen értekezésemet, mivel a politikai jogok egyéb kategóriájára nézve senki, akinek jogérzete van, nem kétkedik a felett, hogy eme jogok egyszersmind kötelességek. De az egyes polgárokat közvetlenül illető politikai jogok gyakorlása körül oly jelenségeket tapasztalunk, melyek tanúságot tesznek arról, hogy a nagyközönség jogi öntudatában még nem vert elég erős gyökeret azon nagy fontosságú alkotmányos elv, hogy a politikai jog egyszersmind szoros felelősséggel járó kötelesség, akár legyen az a legelső államférfin és államtisztviselő kezében, akár bízatott annak gyakorlása ama szerény honfira, kinek mindennapi tevékenysége egy negyed telkén, vagy legalább egy segéddel ellátott műhelyében öszpontosul. Jelenleg, midőn az alig megmentett, és még a rajta ejtett sebektől vérző alkotmány annyi vész, és megtámadásnak van kitéve; midőn továbbá kormányunk és nemzetünk szabadelvűsége egy egész osztályát a jogi és politikai értelemben vett magyar nemzetnek közvetlenül és személyesen gyakorlandó politikai jogok és közösségekkel ruházta fel, kétszeres fontossággal bír azon nagy elvnek hangoztatása, hogy a politikai jogok egyszersmind kötelességek, hogy az alkotmányos szabadság oltalmazása minden honfinak legszentebb feladatai közé tartozik. Ezen állítás mellett részint bölcsészeti okok, részint a magyar alkotmánynak történelmileg kifejlett alapelvi harczolnak. 1. Bölcsészti okok. A politikai jogoknak az állam természetén gyökerező, s a józan ész által felismerhető lényegéből folyik azon elv, miszerint azok a jogosítottaknak ugyananynyi kötelességei. Mert ámbár végelemzésben minden jog, s így a közjogok is a magánérdekek végett adatnak, mégis közvetlenül csak a magánjog tárgyazza a magánérdeket, ellenben a politikai jog azokra csak közvetve vonatkozik, azon elvhez képest: ius privatum sub tutela iuris publici est (A magánjog a közjog gyámsága alatt áll). A politikai jogok közvetlenül az államcélért léteznek. Az állam feladata biztosítani az állam minden tagjának jogkörét, és minden polgárt az anyagi s szellemi jólét azon fokára segíteni, mely szükséges arra, hogy rendeltetése betöltésének akadályait saját szorgalma által elhárítani képes legyen, továbbá a hasznost és kellemest minél több honfi számára, s minél nagyobb mértékben megszerezni, mennyiben annak megszerzése az államhatalomban egyesített társadalmi erők gyámolítása nélkül lehetetlen volna. Ámde ezen czélok elérése csak alkotmányos államban lehető. Bárhol forduljon elő az absolut hatalom, az tévedés és visszaélésnek, gyengeség és romlásnak kutforrása. A politikai jogok tehát, melyek az alkotmányosság elveihez képest egymást működésükben korlátolják, ellensúlyozzák és egyensúlyban tartják, az emberi természet lényegéből folyó czélok elérése végett, és a történelem egyetemes tapasztalása által szentesített elveknél fogva adatnak az egyes honfiaknak. Ugyanazért politikai jogokra nézve a szabad rendelkezés elvei nem alkalmazhatók. Politikai jogainkról lemondani, azokat másra ingyen, vagy viszonszolgálmány fejében átruházni, azokat gyakorolni, vagy nem gyakorolni nem függ tetszésünktől s akaratunk önkényétől. Ennélfogva polgári kötelességeket súlyosan megsértik azok, kik elfogadható okok mentsége nélkül politikai jogaikat gyakorolni elmulasztják. E felelősség terheli különösen