Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)

1868-02-23 / 16. szám

nekiszoknak a télben-fagyban való kujtor­­gásnak; később pedig, midőn beszegődnek és esztendejük felét immel-ámmal eltöltik , nem azon épülődnek, miként szolgálják meg gaz­­dájok kenyerét, hanem hogy hova, merre menjenek Sz.­Mihály napkor — szerencsét próbálni. Magunk is azon, nem épen szerencsések közé tartozunk, kiknek az emberiség ily ván­­dorczigány-fajával való bajlódás jutott osztály­részül. Tapasztaltuk, hogy nem egy, különben józan viseletű és szorgalmas cseléd monda föl idejét marasztaláskor s midőn megkérdez­­teték: miért megy el? azt válaszolta: „Tudja Isten, uram! Nincs bajom, de már két éve szolgálom, megyek tehát máshova — szeren­csét próbálni!“ Éhez nem kell commentár! Igen sokszor nemtelen boszu is vezérli az olyatént s nemcsak maga távozik, de társait is megmételyezi, csábitó dolgokat füllent, hogy itt, hogy amott milyen a cseléd dolga, pajtás,­­ oda menjünk! Néha beteljesedik a csábitó szava, mig néha a félrevezetett hely nélkül marad s a következő évben kenyér nélkül nyomorog: a megbánás, az éhség s a család szemrehányó sanyariságával. E pontok viszonyos megtartása teremtend helyhez kötött, feladatát teljesítő és jól fize­tett cselédet, amellett az erkölcsi javítás, a cselédgyermekek iskoláztatása sem tévesz­tendő szem elől. (Vége köveik.) Fővárosi élet. XIX. (A csónakda bálja. Tenger a redoutokon. Mit a világ nem lá­tott. A „Bengali helytartó.) Az ombarras de richesse érzetével fogom kezem­be tollamat; a fővárosi élet változatos képeket, sok érdekes tárgyat befoglalt e heti keretébe; a válasz­tás valóban nehéz. A farsang uralma alatt ezt illeti az elsőség. Ha a jogászbál a legiigabb, legtüzesb, a csónak­­oáé a legfényesb bál volt az eddigiek között. Lehmann, a kitűnő díszítő, a tengert varázsolta oda a redoute tágas termeibe, pompás hajói, kikötői, matrózai, nagyszerű belső világával. Nem hiányoz­tak halak sem, a plafond közepéről alácsüngő óriási aquariumban vígan, elemükben érezték magukat az aranyhalak, voltak tengeri szörnyek is; igaz,nem va­lóságban, hanem egynéhány mogorva, fösvény papa képében, kik borzalmas tekintettel jártak körül, bizo­nyára kedves életepár­jok, s ifjú csemetéik pazar, drá­ga toilettje fölött iszonykodva. Ah ! aztán a syrének, a nymphák mily bájos se­rege szögdelt e nem feneketlen, édesvizű tenger fé­nyes padlózatán! Ily fényt alig látott még együtt a redoute Volt ugyan más is, amit nem látott, nem ugyan a redoute, hanem a világ. A magukat szabadelvűnek tartó lapok, mint a „Hon“ a „Magyar Újság“ sárba rántották a legszabadelvübb intézményt, az esküdt­széket. Egy pártj­okbeli grófnak, Teleki Miksának azon passiója volt, hogy kifizeti Ormódi „Pecsovics nap­­tár“-beli gorombaságainak birságát s bemocskolja az esküdtszéket. Nagy uraknak sokféle kedvtelése van, tegyenek, amit akarnak, ha lelkismeretök meg­engedi; de a sajtónak vannak kötelmei, s irányadójá­nak a közjót, a közmorált kell ismernie, nem saját, vagy mások passióját, rokon- vagy ellenszenvét. El­­vakitva a pártszenvedélytől utalmukba vették az ellenzéki közlönyök a nemes gróf ügyetlen nagylel­kűségét, s csatlakozva az esküdtszékre szórt alapta­lan rágalmaihoz, magukat szabadelvűnek hirdető la­pok opponáltak az esküdtszéknek. Épen jókor­ került színre Laube­r Bengali hely­tartóba; az esküdtszék mint az angol nép legdrágább kincse, mint tűrhetetlen szálka egy absolutisti­us kormány szemében, úgy szerepel itt ez intézmény, melyet ellenzéki lapjaink oly meggondolatlanul pelen­­gérre állítottak. A sokat emlegetett „Bengáli helytartó“ két színház­ban Budán, és Pesten egyszerre került elsőben színre, mindkét helyit nagy­közönség előtt. A darab tárgya és különös sorsa a bécsi várszínházban egyaránt emelték érdekét. Laube Belcredi kormánya alatt dr. F­r­a­n­z álnév alatt nyújtotta be; szabadelvű iránya miatt azonban visszautasíttatott; az új nera kedvezett a darabnak, és a „Bengali helytartó“ nagy tetszés közt került a vár­színház deszkáira, s a színlapon dr. Franz nevét egyszerre Laubée váltotta fel. A darab III. György uralkodása s Grafthon her­­czeg kormánya alatt játszik. III. György miniszteré­vel együtt, ki a Stuartok véréből származik törvény­telen ágon, szeretnék Anglia szabad alkotmányát alá­ásni, s absolut, egyeduralommal felcserélni. Grafthon herczeg absolut irányzattal a legerkölcstelenebb mó­don viszi a kormányt, megvesztegeti a parlamentet, teremtményeinek osztogatja érdem és képesség nél­kül a legfőbb méltóságokat és hivatalokat, ügyetlen külpolitikát követ, s lelketlenül v­eszélytelen módon bánik Indiával. Ily viszonyok közt jelennek meg a „Nyilvános Értesitő­ ben a hires Junius álnevű levelek, e levelek, szerzője máig ismeretlen, Laurie Sir Francis Fü­­löpöt, kit mások is annak tartanak, lépteti fel irótokul. A satyrikus mardosó vágásaival, az irály elra­gadó varázsával, a hazafi benső fájdalmas érzésével ostromolják a levelek Grafthon herczeg kormányát. Grafthon herczeg boszútól lihegve nyomozza Júniust, midőn végre megtalálni vélte, meg akarja semmisítni az esküdtszéket, mert fél, hogy az Júni­ust el nem ítéli; azonban már későn, mert Junius le­velei által felizgatott közvélemény megbuktatja, a király kénytelen elbocsátani kabinetjéből, s a fontos bengáli helytartóságot nem bárgyveszti rokona, ha­nem Sir Francis Fülöp nyeri el. Ez a darab lényege, ezen sarkallik az egész bonyodalmas szövevényeivel. A darab kiválóan politikai érdekkel bír, s nem az általános emberi szenvedélyeket, hanem különösen a politikaiakat karolja fel. Azt hiszszük eme műfaj­nak is meg van jogosultsága, s ha e téren bevégzett remekeket nem várhatunk is, a színművészet egyik főczélját, a tanítást eléri e műfaj által is. Essex gróf költőjének keze nagyon meglátszik e darabon, a legnagyobb érdekkel kisérjük mindvégig, sohasem válik szárazzá, politikai deklamátiók üres viszhangjára, s ha nem is remekmű, a legérdekesb, legelevenebb képe egy szabad nép győztes küzdel­mének a zsarnokság ellen. Sir Francist L­e­n­d­v­a­i játszta, elég jó felfogás­sal és kivitellel, Sir Francis alakja erős, egyöntető vonássokkal van ábrázolva, jellemének nincsenek sokféle árnyalatai, tán ezért sikerült oly jól Lendvai­­nak, ki különben az egyes jellemek különböző olda­lait nem bírja kellően kidomborítani. F e­­­e k i Grafthon herczege kissé halvány volt, erőteljesb szinezés nem ártott volna. Tóth József Chatam grófja annál teljesebb, kerekdedebb volt. Szerdahelyi kitünően személyesített egy üres fe­jű aristokratát, N­á­d­ay kicsi szerepében is magára voná a figyelmet, helyes felfogása s ügyes játéka ál­tal. A női szereplőknek nem jutott nagy tér. 1. 1. —-*•**-— Hazai s külföldi politikai mozzanatok. Am. delegatióra vonatkozva följegyezzük, hogy a hadi-budgetet tárgyaló albizottság ülésében a nyugdíjak fordultak elő, s miután azok 11 milliónyi összegre vannak számítva P­e­r­c­z­e­l Mór azt indít­ványozó, hogy e roppant összegből a honvédek is részesüljenek, mi élénk vitára adott alkalmat. A ha­tárőrvidékre nézve abban jön megállapodás, hogy az mint eredeti czélját túlélt intézmény mielőbb meg­­szüntettessék, hogy ez miként lenne eszközölhető, a javaslatétel egy kiküldöttségre bizatott. A hadügy­miniszter interpelláltatott: vájjon hajlandó-e a kor­mány az ezredeknek hadfogadó kerületeibe való el­helyezésére ? A hadügyminiszter határozottan kije­lenté, hogy a kormány az ezredek elhelyezésében minden utógondolat nélkül csakis a helyi szükségle­teket tekinti s törekedni fog, hogy több magyar ez­red toborzási kerületében helyeztessék el. A­mi pe­dig a tábori lelkészséget illeti, ez ügyben megállapít­­tatott, hogy a tábori lelkészek létszáma a lehető leg­kisebb számra reducáltassék, különösen akkor, ha majd az ezredek hadfogadó kerületeikben helyheztetnek el, miután ez esetben a katonaság az illető községi lel­készek által is elláttathatik. A hadügyben általában véve a megtakaríható összeg három millió s né­hány százezer forintba megy. A m. delegatio nyolczadik nyilvános ülésé­ben (febr. 17.) elnök jelenti, hogy a közös miniszté­rium részéről a hadsereg rendkívüli szükségletére vo­natkozó előterjesztés érkezett, mire az fölolvastatott és az előterjeszt­vény nyomatott példányai kiosztat­tak ; az előterjesztvény fölötti javaslattétel a 30. a bizottsághoz tétetett át A házi budget-választmány jelentése fölolvastatván, az elfogadtatott. A nyilvános ülés ezzel befejeztetvén, a budget-választmány tarta az előterjesztés fölött tanácskozását. Hír szerint min­den levonások nélkül elfogadtatnék az, miután ama szükségletek fedezésére a pénz a közös péztárban már együtt van és így a népek újabb terheltetését nem vonandja maga után. (Ausztria.) Bécs,febr. 11. A birodalmi ta­nács alsóházának mai ülésében a belügyminiszter Kuranda interpellációjára válaszolván, kijelenté, hogy a ministertanácsban elhatároztatott, miszerint az alaptörvénenyben meghatározott választások kivi­telében tartományi gyűlések intézkedése szükséges és egyszersmind ki­mutatja, hogy az alaptörvény tár­gyalása alkalmával ezen nézetben volt a többség is. Ezután a büntető perrendtartás szabályozására 9 tagú bizottságot választottak. — B­é­c­s, febr. 11. A reichs­­rath-delegatio hadi költségvetésének osztályülésében Schindler azon javaslata, hogy az osztály­jelen­téshez határozati rendszer csatoltassék a szárazföldi hadseregnek legközelebbi időben szükséglendő átala­kítását illetőleg, elfogadtatott. Továbbá Skeno azon javaslata, hogy a hadsereg adminisztratiója nem ka­tonáknak adassák át, szintén elfogadtatott. — Febr. 12. Ugyanazon delegatio költségvetési bizottsága a külügyi budgetről a végleges jelentést megtette s abba a véres könyvbe foglalt következő tételt vette föl: Ausztriának a megszilárduláshoz és helyrehoza­talhoz békére van szüksége; a veres könyv tehát azt mutatja, hogy a jelenlegi külügyminiszter az állam ezen szükségletét elismeri s azt ép oly elővigyázólag mint méltóan képviselte. Ezt a pénzügyi budget je­­lentése fölötte tanácskozás követte. — Feb. 13. A reichsrath költségvetési bizottsága több képviselő je­lentéseit átadta az egyes költségvetési osztályoknak.­­ A reichsrath-delegatio hadügyi költségvetési osz­tálya követkző javaslatokat fogadott el: Az alsóbb katona­képző-intézetek és Josephinum megszünteté­sét, új rendszer behozatalát a hadsereg számára szük­séges kész egyenruhadarabok beszerzése végett; a tábornokok és törzstisztek áthághatlan békeállapotá­­nak meghatározását; a hadsereghez tartozók polgári jogügyeiknek a polgári törvényszékhez való utasítá­sát; a hadi pénztárak megszüntetését; a titkos kiadá­sok eltörlését, mivel ezek a külügyminisztériumnál fölszámítva vannak; a szekerészeti csapatparancs­nokságok felügyelőinek megszüntetését; az ezredek toborzó­kerületeiben való lehető fölállítását; az orszá­gos szekerészeti parancsnokságok és országos tüzér­igazgatóságok főparancsnokságainak megszüntetését; ajánlja továbbá a hadbizottságoknál való reform be­hozatalát és a katonai szerek és épületek fölötti át­­tekintési táblázatok fölterjesztését. — Bécs febr. 14. A mai „Wien. Abendp.“ írja : A porosz félhivatalos sajtó részéről tett reeriminatiókat illetőleg a hanno­­veraiaknak adott útlevelek miatt, a végrehajtott vizs­gálatok mindenesetre az alárendelt rendőrhivatalno­­kok túlkapásait bizonyítják, melyek a hannoverai király környezetével szemben komoly megfeddése­­ket és szemrehányásokat idéztek elő. A vizsgálat eredményéről a porosz kabinet nyíltan értesittetett s ez ott is, mint látszik, kielégitőleg fogadtatott. — (Francziaország.) Páris, febr. 8. A „La Presse“ az osztrák vöröskönyvről irt vezérczik­­kében azon következtetéshez jut, hogy az erőteljes be­nyomás, melyet az érintett könyv olvasása okoz, bi­zonyítja, miszerint az európai politika egyik leglé­nyegesebb eleme, mint egykor, úgy ma is Ausztria akaratától függ.­­ A „Journal de Paris“ Bécsből vett tudósítások folytán írja, hogy a montenegrói küldöttek Konstantinápolyban nem nyerik ki azon concessiókat, melyek kieszközlésére a­zultánhoz kül­döttek. Ozmán és Izmáel pasák hir szerint megbizat­­ták, hogy a montenegrói határőrvidéket foglalják el. Miklós herczeg háborúra készül. — Páris, febr. 9. A hadügyminisztériumnak febr. 4-ikéről kelt körirata az összes megyefőnököket utasítja, hogy azokat, kik a mozgó nemzetőrségben tartoznak szolgálni, hívják össze, megjegyzi azonban, miszerint az illetőknek csak a sorozatokbai bejegyzéséről van szó jelenleg anélkül, hogy most szolgálatra is fölhivatnának. —• Páris, febr. 9. Az „Etendard“ írja: Magántudósítá­­sok, melyeket okunk van hiteleseknek tekinteni, meg­­c­áfolják azon hírt, hogy román területen a Bulgá­riába való betörés végett bandák alakulnak. — Pá­ris, febr. 11. A „France“ írja: A concordatum revi­­sióját tár­gyaló alkudozások Róma s Ausztria közt ko­moly nehézségekbe ütköznek. B­e­u­s­t báró köve­telte, hogy az alkudozásokat megelőzőleg a concor­­datum érvényen kívül helyeztessék; a pápa ellenben óhajtja, hogy a jelenleg fönálló concordatum szolgál­jon a módosítások alapjául. A „Franco“ megjegyzi: Hasonló körülmények közt Poroszország bensőbb vi­szonyra törekszik Rómával. Tudni véljük, miszerint Poroszország lépéseket tesz annak kieszközlése vé­gett, hogy Berlinben apostoli nunciatura állíttassék. — P­ár­i­s , febr. 13. Az „Epoque“ hírként fölemlíti, hogy a kormányrendszerben szabadelvű fordulat fog beállani. Arról volna szó, hogy Roucher elnöksége alatt parlamentáris minisztérium alakíttassék, melybe Buffet, Segris és Laguerronniére belépnek. — Páris, febr. 16. A „Moniteur“ írja: Müncheni távirat jelenti, hogy a bécsi sajtó egyhangúlag erősíti, miszerint Platen gróf bizonyára nem engedte vol­na a Schweizban tartózkodó hannoveri légiót fran­­czia területre átlépni, ha erre meghatalmazást, sőt meghívást nem nyer Párisból. Ezen jelentés valótlan. Párisból sem meghívás, sem felhatalmazás nem ér­kezett arra nézve, hogy a hannoveri menekültek franczia területre vezettessenek. Ez utóbbiak ellen­kezőleg önkénytesen és előleges jelentés nélkül lép­tek át franczia földre. Mihelyt a kormány ezen tény­ről értesült, megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a tisztek és közkatonák egymástól elkülönítve és keleti határainktól távol elhelyeztessenek. — Febr. 18. A tegnapi „Etendard“ kijelenti, hogy a hannove­­raiak megérkezése a franczia kormányt igen meg­lepte, miután az nem tűrheti, miszerint bármely idegenek által kivitt maneoverek által a szomszédok iránti viszonyai compromittáltassanak, a franczia ha­tóságok nem verék oltalmuk alá a menekülteket. A franczia kormánynak Berlinben tett önkénytes nyi­latkozata, hogy egyetértőleg kell eljárni s a tett in­tézkedések tudatása ott igen kedvezőleg fogadtattak.­­ (Olaszország.) Rómából jelentik, mikép egy ottani tűzmester és még egy más egyén meg volt nyerve a garibaldiánusok által arra, hogy az Angyal­várraktárban letett lőport föllobbantsák. Ha e me­rénylet sikerül, az explosio romba dönti szt.­Péter templomát is, melynek hasonlíthatlan építése száz évnél tovább tartott. — Florencz, febr. 9. A ka­marai többség értekezletet tartott és elhatározta, hogy a lelépett Restelli és Chiaves helyett Cordo- 62

Next