Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)

1868-03-26 / 25. szám

is védelmezitek. Ezt a ti nagy szabadság-szereteteket azon sápadtan és kimerülten, amint hazajöttetek mégis táviratoztátok — hová is csak ? Végre realizálva jön e szócska az utóbb említett nap után épen 30 napra, csak azon kis különbséggel, hogy ez egyszer a vereség nem N.-Üröghön, hanem N.­Ürögh miatt a vármegye ház gyülésteremében történt, hova ti is szép számmal egybegyültetek nagy dolgokat müvelendők, azaz hogy csak mondandók; azonban Vox fancibus haesit. Ti, és illetőleg tieitek szétverték Üröghön a bal­pártiakat, titeket pedig Ürögh miatt szellemileg po­rolt ki a közvélemény, az értelmiség és rendpárt köz­véleménye. Várjon ezt a vereséget hova táviratoztátok ? Kedves testvérek, mi azt hittük, hogy ti, miután úgyszólván kanállal eszitek a „Hon“, a „M. Újság“, a „Népzászlója“, a „Marczius 15“, a „Democratadobos“, a „Ludas Matyi“, a „Pecsovics“ s a t. tanait, mélyebb politikai bölcseség és ildomra tettetek szert, pedig íme ezúttal is bebizonyitátok, hogy a politikában ügyetlenek, roppant ügyetlenek vagytok, s még az a kevés bölcseség is, mit a bölcsőből magatokkal hoz­tatok, tótágast áll a fejetekben. Ugyan hogyan tudtok akkor, midőn egy egyszerű tárgy forog szőnyegen, hajánál fogva személyeske­­dési dolgot, azt is mosdatlanul, a megyeház teremébe hurczolni? No lássátok, úgy jártatok, mint a csinta­lan gyerek, ki addig rázta az almafát, míg egy kö­­nyörületlen alma ötét magát úgy főbe ütötte, hogy kedve lett volna sírva fakadni. Nem mondom, hogy faltörő kosok vagytok, mert erre titeket még a hajdani népek sem használhatná­nak, főleg pedig nem mondom azért, mert ha mon­danám, tán sajtóperbe fogatnátok a törvénytelen esküdtszékek által a még törvénytelenebbé vált 1848. évi sajtótörvények 46. §-a alapján ? Ti jobbra-balra sajtóperekkel fenyegetőztök. Hanem annyit mond­hatni, hogy ti úgy vagytok politicusok, mint az, ki kapustul szokott a házba rontani. Meg is adtátok az árát. Lássátok kedves testvé­rek, midőn lejöttetek a megye házáról, olyan képet vágtatok, amelyből ez a szomorú nóta jitt ki: Már siess tanyámra, visszavert seregom . Megyeházi csima nek­em nem-nem egem. Aztán őszintén megvallva kedves testvérek, miu­tán vitézségteket egynéhányszor bebizonyítottátok, ámbár tudom, hogy legtöbben közületek 48-ban vi­tézül csakúgy másoktól hallották, hogy voltak em­berek, kik töltött ágyuk és fegyverek előtt síkra szállottak a hazáért, de mindazonáltal a vöröstoll hordozásában, vagy amúgy az ide-oda bujdoklásban a hazáért elég bátorságot mutattak, az istenadták, — azt hittem, hogy a közgyűlési napon pártszinetekkel nyíltan élőállatok és sánczaitokat mint egy-egy kis Catilinák védelmezitek. Föl is állottatok, mint egy ad­es armata. De meg­mutattátok, hogy csak a f­a p­u­s­k­a-forgatáshoz ér­tetek. — Szélső balságaitokat szépen zsebredugva, mindössze is nehányan, legbátrabban pedig ama kis városi senator, azt kiabálták, hogy ti nem vagytok forradalmárok. Meghisszük, ott a megyeház tere­mében. Eheu, quam pinqui macer est mihi taurus in agro. És még egy pár saját szónokotok is cserbe ha­gyott s elfordulva tőletek jobbnak látta, nem úgy tenni mint Izsó „juhásza“ a förgetegben, hanem szép­ségesen a mérsékelt bal köpenye alá bújni; érezvén hogy ez mindenesetre jobb takaró, mint a ti farkas­bundátok. Valóban, titeket látott Mefistofeles, midőn az embert Göthe alaka által eként rajzolt: Er scheint mir.............. Wie eine der langbeinigen Ch­áden, Die immer fliegt, und fliegend springt, Und gleich im Gras ihr altes Liedchen singt ; Und lag­­er nur noch immer in dem Grase ! In jeden Quark begräbt er seine Nase. Kedves testvérek, most az egyszer kimutattátok, hogy ti csak a szegény tudatlan ember eszét tudjátok helyéből kicsavarni, az előtt pedig, ki a ti hazafiság­­tok hátulsó tarisznyájába lát,­­ megfenekletek. Nem vagytok egyebek zsibvásári szószátyá­roknál. * * * S e részvétlenséget tán azon előítéletnek tulajdo­níthatjuk, hogy városunk hölgyei, kik mindazt, mi a szépirodalom körébe tartozik, szívesen fölkarolják ugyan, de ily igénytelen társulat pártoló tagjai közt helyt foglalni pirulnának. Pedig a pesti, a sz.-fehér­­vári irodalmi körök, azzal hízeleghetnek maguknak, hogy tagjaik névsorában nem egy előkelő hölgy ne­ve olvasható. Igaz hogy a pécsi irodalmi kör alapító tagjai közt ott találjuk Kajdacsy,Jeszenszky Klementin úrhöl­­gyet, azonban sajnos, hogy eddig őt nem követte senki hölgyeink közül azon nemes részvétben, me­lyet ő a kör iránt tanúsít. Nem akarjuk ez által hölgyeink nemeskeblüségét elitélni, — mentsen Isten! hisz volt alkalmunk arról többizben meggyőződni, hanem mint mondtuk, azon téves előítéletnek rójuk föl azt, mely elhiteti — ki­vált ifjabb — hölgyeinkkel, hogy tán pirulniok kel­lene, ha a gymnáziumi ifjúsággal kezet fognának, hogy a kezdőket az irodalom terén bátorítsák. Azonban nem megyek túl jelen soraim fölada­tán, csak arra akarom buzdítani különösen a hölgy­világot, mely sokszor annyi szépet talál az ifjú lélek és szív első nyilatkozataiban, hogy részesítse nemes pártolásában a jó szándék és akarat első, tán a szi­gorú ítészet követeléseit ki nem elégítő termékeit. Bizony ha ismernék önök­­, olvasóim a pécsi­ fő­­gymnáziumi irodalmi kör törhetlen buzgalmát, mely által magát a szépben művelni törekesznek, bizonyára több rokonszenvvel viseltetnének irányukban ! Azonban legyen ennyi elég, úgy hisszük nem a pusztában kiáltottunk, hanem a tejjel mézzel folyó kedves magyar föld határain belül, s igy nincs okunk félni, hogy szavaink ered­mény­telenül fognak elhang­zani. *—­ Pécs, marcz. 25. 1868. Tisztelt szerkesztő úr! Midőn a „Pécsi Lapok“ a pécs-főgymnasiumi iro­dalmi­ kör „Évkönyvére“ az előfizetési fölhívásokat szétviszik, engedjen nekem ismeretlennek becses lapja hasábjain néhány sort, melyben a művelt kö­zönséget figyelmeztethessem a nevezett fölhívásra. Hetedik éve létezik már a pécsi főgymnáziumban az ifjúság közt egy oly társulat, melynek czélja ma­gát az irodalomban s az által kiművelni. Mennyiben közelítette meg czélját, azt csak akkor ítélhetjük meg, ha már hat éven át kiadott évkönyveit figyelem­mel kisértük, melyek nem csak azt bizonyítják hogy a lelkes ifjak nemes czélt tűztek maguk elé, hane­m hogy társulatuk kezdete óta életrevaló volt, életre­való — mondjuk — annyival is inkább, mert fárad­­hatlan szorgalommal működött mindenkor, míg a köz­részvét alig akart felőle valamit tudni, s alig találko­zott néhány oly nemeskeblü, ki pártolása által lelke­sítette volna. Válasz a „Falusi levelek“-re.‘) A „F. 1.“ írója e lapok Il­ik számában figyelemre méltatja egyik múlt levelére tett és általa „a kicsiny­kedés szunyogcsipésének“­nevezett „Helyreigazitá­­s“-omat. Én, ha levelező úr „nyilait“ egyedül csak ellenem röpíti, meghozom a t. olvasó közönségnek azon áldo­zatot, hogy inkább hallgatok, mintsem meddő polémi­ával töltsem meg e becses lapok hasznosbakra szánt hasábjait. — De miután ugyan ő kétségbe vonja az általam elismeréssel említett t. urak érdemeit is : kö­telességemnek tartom t. urnák észrevételeire felelni, illetőleg állításaim igazságát bebizonyítani. — Ezt, úgy hiszem, az említettem t. urak is joggal megvár­ják tőlem, én lévén közvetve oka, hogy neveik ily kellemetlen polémiába keveredtek. Levelező ur a többi közt írja: „M Ildomtalansá­­got követett el helyreigazító, midőn az öntudattal megelégedő szerénységet obligát tömjénzés­sel pirulni kényszerítő !“ Igenis, akkor követtem volna el ezen ügyetlenséget, ha oly érdemekkel ru­házom fel az illető urakat, melyek később róluk le­­huzathatnak. Én azonban őszintén megvallva, nem lévén az említett uraknak még oly nagy személyes tisztelőjük sem, mint akár 1. ur, minden olyan tömjén­­zéstől őrizkedtem, a­mi „idétlen szolgaiasságnak“­tün­­hetett volna föl. — De hát vájjon mily panegyrikát írtam én ? Egyszerűen azt állítottam 1. ur ellenében, hogy a kassai iskola építésének fő érdeme kiválólag kor. esperest és jár. főbíró urakat illeti. Ezen állítá­somat, mindig kész vagyok ha tetszik, adatokkal bizonyítani. De miután ezt 1. ur is elismerni látszik, itt mellőzöm. Mondoni látszik, mert később ezt írja : „legyünk igazak, és tudva ne ferdítsünk, mire csak azt jegyzem meg: „é­s nem tudva na állítsunk.“ — Továbbá írja: „Melyiket értem a kettő közül, az az én titkom, de tényekkel bizonyíthatnám, hogy a pazarul szórt dicséret egyiket nem illeti.“ Én nem akarván az ügyet a gyűlölt személyeskedés te­rére vinni, tényeit elengedem, nem az illető urak, ha­nem csak saját állításom védelmére fogván tollat. Hanem most tudom csak, mi nem tetszik 1. urnak, a­mit folytatólag írtam „—és a ki (esperest ur) fárad­­hatlan buzgalommal törekszik a népnevelés szent ügyét kerületében előmozdítani.“ Ez szintén igaz, mert csak tudtommal is előterjesztései és szolgálása folytán kerületünkben több iskola részint újonnan épült, vagy csak megnyittatott, részint tervben van. Jelenleg is plébániája, N.-Boly mezővárosban alapí­tandó 4 oszt. elemi iskola létrehozásán fáradozik, mi mindenesetre elismerésre méltó törekvés. A másik úrról (t. főbíró) pedig ezt írtam­: „ki a népnevelés tekintetében tevékenységét főleg oda irá­nyozza, hogy járásában az iskolák jó karban legye­nek, (legújabban a kis-budmiri iskola újonnan építé­sét rendelte el) a mesterek csekély fizetéseiket mégis kapják (föl vannak általa szólítva restantiáik jegyzé­két beadni) és hogy a gyermekek az iskolát szorgal­masan látogassák“ (több rendbeli büntetéspénzeket adatott át csak a ráczpetrei pléb­­um­ák is). Tehát a „tömjénezés“ szó roszul van alkalmazva. De még az „obligát“ is ám ! Ha levelező úr ismerne, tudni fogná, hogy a töm­jént a templomon kívül nem igen szoktam pazarolni, a hízelgés nem tartozván számos gyengéim közé. Ha nem ismer, mikép állíthatja, hogy én „kötelességből“ dicsérek ? A­mi pedig a kis­kozári iskolát illeti, a padok hi­ánya meggyőződésem szerint sem a járási főbírónak. *) Tévedésből elkésett. Szerk. 98 sem pedig a kér. esperesinek nem róható föl. Ha va­lamely iskolában, hiányok észlelhetők, a mester köte­lessége ezt a plébánosnak, mint igazgatónak bejelen­teni, ki az illető község bíráját figyelmeztetni fogja a hiányokra, s csak­is ennek hanyagsága esetében je­lenti az ügyet orvoslás végett fölsőbb helyre. Végül megjegyzem, hogy én részemről az ügyet e lapokban befejezettnek tekintem, miután úgy va­gyok meggyőződve, hogy válaszomban mellőztem minden újabb provocálást. Magán után,­ addig is mig 1. ur becses személyéhez szerencsém leend, bárminemű adatokkal, fölvilágositással, készség­gel szolgálok. Ráczpetre, febr. hóban. Fekete Sándor, kassai káplán. —- ‚♦ ο$‚♦›-»­­ Tekintetes szerkesztő ur! Mohác­s 1868. mart. hó 20-án. A „Pécsi Lapok“ 23. számában meglepetésemre olvasom, hogy: a Mohácson alakult democrata körnek én is tagja vagyok. Habár testestöl-lelkestől democrata, de ily nevű köröknek tagja nem vagyok; s azért életnek vehe­tem e hirt, mert épen én nyilvánítottam visszatetszé­semet minden, és különösen a Mohácson alakulóban lévő democrata kör fölött, meglévőn győződve, hogy ezen egylet nem a valódi democratia elvének gyö­­keresítésére, de nem is a nép­fölvilágosítás czéljából alakítatik, hanem inkább bizonyos politikai irá­nyok terjesztésére használtatik föl. Miután tehát ezen egyletnek más a czége és más a czélja, a■ én tagnak nem írattam be magamat. Tisztelettel vagyok t. szerk. urnak alázatos szolgája : Haas Károly, szolgabiró. Fővárosi élet. XXIII. (Márczius 15- e. Az akadémia jutalmai „Don Carlos.“ A tornászok kérvénye. Az utolsó hó a nagy épületre.) Márczius 15-két a küzszabadság hajnalodásának emléknapját, az alkotmányellenes törekvések tehet­­lenségének tudatával ülhettük meg ez idén. Gri­­v­i­c­s­i­c­s famosus beszédének visszautasítása a had­ügyminiszter által e napon ért Pestre, s így a híres nap évfordulóját mi sem zavarta meg. A pesti életnek különös elevensége van mostan­ság, az akadémia sürög-forog, készül évi nagy gyű­lésére, a zenekedvelő világot a hangversenyek egész özöne borítja el, a nemzeti színház repertoirját a rég­várt „Don Carlos“ teszi érdekessé. Pest megye intel­­ligenciája az évnegyedi közgyűlésen van együtt. Az akadémia a tudósoknak okozott nyugtalan éteket, a fiataloknak az akadémiai szék, az öregek­nek a nagy jutalom zavarta álmát. Ez évben a nyelv és széptudományi osztályon volt a sor a jutalmazás­ban. A kitüntettek irodalmunk legelső bajnokai: Tompa Mihály, Toldi Ferencz, Gyulai Pál. Tompa költeményeinek hatodik kötetéért, Gyulai Vörösmarty életrajzáért nyeré a jutalmat. Nyer­tek ezen kívül még magán alapítványokból Kautz Gyula a „Német gazdaság fejlődése Magyarországon“ és Schnierer Gyula „A telekkönyvi rendszerről“ ez mái munkákért, nyert azután még Szász Károly „Álmos“ költői beszélyéért, s még mások néhány ap­róbb munkáért. Verdi „Don Carlosa“ roppant fénynyel került színre, mondhatni fölülmúlja Faustot, nem ugyan a zenében, hanem a dekorátiókban. Verdi, a sallangos, dallamos olasz zene egyik főképviselője, szakított régi irányával, átcsapott itt-ott a Wagneristákhoz, teljesen azonban még sem hagyta el egykori modorát, s így Don Carlosának nincs határozott iránya ; de a­mi a zenében hiányzik, pótolva van a szemkápráz­tató decoratiók által; a királyné kertje, egy román stylü oszlopsor, egy templom hátterében nagy vá­ros perspectivájával, s végül a tenger koralljai, kagy­lói, csigáival a nézőt bámulatra ragadják. A szerep­lők között Kőszeghy, mint Fülöp király különö­sen jeleskedett; jó volt Simon, mint Póta, kevesbbé mondhatnók ezt Ellingerről, ki Don Carlost adá; Neszveda Anna és Kocsis Irma operánk mostani állapotához képest elég jól működtek. A képviselőház újból megkezdte működését, de kérvényeken kivül mással még nem foglalkozott; e kérvények közt volt egy különös fontosságú, melyet maga Deák Ferencz terjesztett elő a háznak. A pesti tornaegylet országos segélyért folyamodik, hogy a tornaügynek nagyobb lendületet adhasson a hazában. A tornaügy, főleg mióta a honvédelmi rendszer az államokban átalánosan lábra kap, méltán országos fontosságúnak nevezhető; testileg ügyetlen, gyámol­talan emberek a honvédelemnél haszonvehetlenek; mi teszi pedig a testet hajlékonyabbá, ügyesebbé, mint a tornászat ? Biztosan számíthatni tehát, hogy a képviselőház, miután jövendőbeli hadszerkezetünk honvédelmi lesz, a tornaegylet kérvényét pártolás alá veendi. A hadsereg szervezésére nézve legújabban hírek érkeztek, melyek mutatják, hogy az az ország kívá­nalmai szerint fog létesíttetni. A Deák-párt amint másutt, úgy e téren is tudta befolyását érvényesíteni.

Next