Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)

1868-07-09 / 55. szám

Pécs, II. Évfolyam 54. szám, Julius 5-én. 1868. Megjelen hetenkint két­szer ,vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, V. évre 2 frt. Bérmentetlen levelek­ nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. ss. PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasábos petit betüstt sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B­é l­y e­g d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó-h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki julius— szeptember folyamára. 1868-iki junius 1-töl julius 30-ig — 80 kr. „ sept. 30-ig 2 „ „ decz. 31-ig 4 „ Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bérmentesen kérjük bekül­detni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme te­kintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Blauhorn­ An­tal, Lechner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. -----------­(??) A tisztviselő korteskedése, mint az eddi­giek szerint már elvileg is egyáltalán megro­vást érdemlő túlkapás, különösen a legújabb követválasztás speciális körülményei közt, az ellenpárt tömegében gyakoroltatva, már nem egyszerű megrovást érdemlő túlkapás, hanem undort keltő és a hivatalos állással absolute incompatibilis olyan botrány, melytől megve­téssel kell elfordulni. Begyőztük már, hogy a legutóbbi követ­választás alkalmából képződött ellenpárt, fel­forgató forradalmi. — Begyőztük, hogy nem mi, hanem az egész ország közvéleménye nyomta reá e jellem bélyegét. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy alkot­mányos államban, melyben képviseleti rend­szeren alakult törvényhozás és felelős kor­mány van, a közigazgatás vagy törvényke­zésnek általában, mint a felelős miniszeri kor­mányban öszpontosult állami gépezetnek, bárha még oly kisszerű működésre hivatott kereke, még a testületi autonómiák fennállása mellett is, — lehetetlen, hogy ne a fennálló törvényes államkormány közege­s részének tekintessék. Ebből folyólag a tisztviselőtől joggal le­hetne követelni, hogy feltétlenül kormány­­párti legyen. Ha ugyanis valaki, azon alkotmányos té­nyezőnél, mely a hivatalok betöltésére hivat­va van, bármiféle állás elnyeréséért jelentke­zik, — igen természetes, hogy ezt csak azon feltétel mellett érheti el, ha az uralkodóház iránt hűséget, a tényleg fennálló törvényesség irányában hódolatot s engedelmességet nem­csak, de egyszersmint annak minden irány­­bani megőrzését esküvel erősítve megfogadja. Ennélfogva egészséges jellemű ember csak úgy concurrál egyáltalán hivatalra, ha az, minek megtartása esküvel fogadott kö­telességévé váland, egyéni meggyőződésével nem ellenkezik. De ha szemet hunyhatnánk is azon nyo­mós tekintet előtt, hogy a tisztviselő azon politikai vallást kell, hogy kövesse, melynek aegise alatt hivatalt vállalt és annak hű be­töltésére magát esküvel kötelezte ; — ha te­hát állásával össze is egyeztethetnek talán az ellenzéki politica követését; — de azt az egyet minden körülmények közt megvárhat­juk és követelhetjük tőle, hogy a rend és igazság embere legyen; követelhetjük azért, mert legvégül is a tisztviselő a törvény őre; a társadalmi életben pedig rend és igaz­ság csak az, mi a törvénynek megfelel. Mit szóljunk az olyan tisztviselőről, ki a törvényt nemcsak hogy nem őrzi, de sőt az ellen nyilvánosan izgat? — Ki hivatalos esküjében az uralkodó háznak hűséget foga­dott és most: — a história örök igazságu geniusa által nemcsak az uralkodóház, de a haza békéje és nyugodalmas fejlődése ellensé­gének bizonyított önként számüzöttet istenként imádja s annak tendentiosus politicáját ma­gáénak vallja? — Ki hivatalos esküjében a tényleg fennálló törvényességnek engedel­mességet fogadott és most­ — e törvényes­séget — az egész haza közvéleménye ellenére az ország állami függetlenségét végkép alá­ásott és azt egészen szerencsétlenné tett olyan erőszakos szabályzatnak hirdeti fennen, melyet a tör­vényhozó test megmételyezett hazaáruló többségének szentségtörő bűne jut­tatott csak érvényre ? — Ki épen azt, minek maga részérőli megtartását és mások általi megtartatásának eszközlését szentül fogadta: — sárba dobva őrjöngő­ dühvel lábbal tipor­ja? — Kinek semmi sem kell abból, ami van és a­mit épen neki kellene gonddal meg­őrizni ? Ne beszéljenek uraim politikai meggyő­ződésről ! — mert a­mit ez esetben ilyenül hirdetnek, az jellemhiba s tehát — —-------­a kiegészítést a józan észre bízom ! De nézzük az ilyen tisztviselő hivatalos működését! Vagy követi és megtartja a törvényt, vagy nem! Ha hivatalos eljárásában, esküvel meg­fogadta kötelességéhez hiven, a törvényt kö­veti , — akkor ellentmondásba jön magával és azon nézetekkel, melyeket a nép elbolon­­dítására nyilván hirdetett! He pedig hivatalos eljárásában a törvényt nem követi, — akkor: esküszegő — (bár a fennebbiek szerint hivatalon kívül is az) és a társadalmi rend fentartása tekintetéből — a legközönségesebb aljas bűnökkel ugyan­­egy fajtába osztályozott — sőt amazoknál sulyosb betudás alá eső c­í­­­m­e­n b­e esik, s mint ilyen képtelenné válik arra, hogy má­sok felett ítéljen. A ki ily jellembotlást követ el, — a ki maga magát ily anomalikus helyzetbe sodor­ja, — attól hogyan várhatná bárki is azt, hogy kötelességének megfeleljen? — Váljon ez ellenkezőség maga, nem elég-e arra, hogy az ilyen egyén fölött palctát törve, kimon­dassák róla azon kérlelhetetlen ítélet, mikép hivataloskodásra egyszer s mindenkorra kép­telenné vált? Ennyiből áll az, mivel egyfelől a „Bara­nya és Pécs“ megpendítette eszme tisztázásá­nak, más­felől a polgárságnak, különösen az utóbbinak — (amennyire egy ujsági czikk szűk keretében lehetséges volt) — az okból tartoztunk, hogy saját tisztviselői botrányos túlkapásainak a nyilvános sajtó terén történt megörökítése által — kötelességünk­höz hiven — felvilágosítsuk ; és igy a jö­vő tisztújítás alkalmára ezeket a­ nótám vehesse. Ítéljen ezek után nemcsak a város de az egész ország józan közvéleménye azon általá­nosan ismert tisztviselő urakról, kik a felfor­gató forradalmi párt korteskedéseiben oly hathatósan vettek részt, hogy nem ritkán, a csapszékek ablakából látták feltűnni a napot! (F. B.) A­ki figyelemmel kisérte az utóbbi időben lefolyt országgyűlési tárgyalásokat , és az ezekből eiinált különböző bal színezetű hírlapok okoskodá­sait az méltán azon meggyőződésre jutott, hogy az ellenzéki lapok oly országgyűlési elhatározásokból is csinálnak politicus tökét — ügyetlenül — melyek a nép javát czélozzák, azokat felhasználván mint egy megrovásul a kormánynak és a haza leghiggadtabb férfiának, ki bölcs előre látásában oly sokszor hal­latta minden irányban dús tapasztalást lehelő és di­cső eredményeket előidézett szavát — és leginkább azért él­zelnek felettük, mert előttük kicsinyszerű­­nek látszott tárgyban hatalmas szavával ismét a nép szegény és legszegényebb részének könnyítést okozott. A „Hazánk“ egyik tisztelt vezérczikkezője atkal­mul használta Deák Ferencz a borfogyasztás körül a Lőre ügyében tartott beszédjét — melynek kö­vetkezménye jön, hogy a Lőre, Csiger (nálunk vinus név alatt ismeretes) adó alól felmen­tetett, holott a hirlapbélyegadó megtartatott oly élez és piquant észrevételekre, hogy ezekből azon ör­vendetes tanúságot vettük, miként a tisztelt úr lőré­vel ugyan élni nem szokott,­­ hanem hírlapokat bizonyosan sokat tart és bizonyosan mindannyira elő­fizet, és azért hiszük, hogy a szegény „Pécsi La­­pok“-at is megtiszteli elolvasással, már csak azért is, hogy az általa annyira megvetett Lőre adó alóli felmentésének vidékünkön roppant hatását kitanul­hassa. A mai hírlapirodalom lővéjét adóztassuk ura­im ! mert a „Magyar Újság,“ „Népzászló,“ „Ludas Matyi“ bizony nem egyéb mint az ész kipréselt tör­kölyére öntött viz — még pedig bolonditott viz — melyet bizony a haza oltára előtt misézni nem lehet — csak a Lipót mezőn. Baranya és különösen Pécs vidéke leginkább bor termeléssel foglalkozik, — száz és száz ezer adara tehetni az évi termelést —• a Lőre lévén azon fo­lyadék, mely vizböl készül, ez felöntetvén a törkölyre, munkásbornak használtatik; — nem-e a szegény szőllő tulajdonos volt sújtva legérzékenyebben, mi­dőn az ekként megbolonditott viz akójáért 2 frtot fogyasztásiadó czim alatt kelle fizetnie. — Ettől most az országgyűlés többségének határozata által felmentetett, és ezen felmentésnek leghatalmassabb előidézője Deák Ferencz volt rövid, de találó be­szédje által, és ezért gúnyt szór Deák Ferencz és a Deák-párt ellenében a baloldali sajtó ignorálván azt, hogy ezen elhatározás a legszegényebb nép adója terhén könnyűt — lényegesen könnyű­, hogy ez ál­tal egy lényegében merően igazságtalanul megrótt tárgy, a víz szabadult fel az adó alól ? Hisz, ha a vizet fogyasztási adó alá veszik , úgy a Lőre szerű folyadékkal telt koponyák erősen fizetnének! hisz már ez okból is örvendeni kellett volna sok embernek a Lőre adó alóli felmentés fölött. De a „Hazánkénak nincsen vidékünkből leve­lezője — a „Magyar Újságénak azonban innen szer­kesztő jutott, az elsőn tehát nem, de a másodikon csodálkozunk, hogy nem volt értesítve, miként bor­termelő szavazóinak egy része a szélső­balok által azon kecsegtetéssel jön megnyerve, mely szerént ki­viszik hogy az ő pártjuk az Országgyűlésen a Csi­ger Lőre fogyasztási adó alóli felmentését eszköz­­lendi — erat hoc argumentum ad hominem; és ime a Deákpárt a törvény­javaslat ellenében a L­ö­r­e, Csiger adó alóli felmentését keresztül viszi — ki­mondja, — és a baloldali lapok ezt életelik, ezt gú­nyolják ! A középbaloldal a legszegényebb adózó nép terheinek könyítésén humorizál ? E­zért egy országos komoly lap mindig átengedi árva Miskának vagy az Üstökösnek. Lássák a pécsi, és baranyai szélső­baloldali vá­lasztók, hogy a nékiek mézes madzag gyanánt tett ígéret, a kormány, Deák Ferencz, és az Or­szággyűlés többsége a Deákpárt által adatott meg. Igen a Csiger felmentetett az adó alól. Ezt követték el a fentebbi factorok ! A középbal, és szélső­bal pedig pártja nevében tett ígéretének a Deákpárt által történt létesítése felett — gúnyolódik ! Most kérdem, ki a népnek valódi barátja —• az e ki Ígéret nélkül a hol csak lehet könnyíti terheit ? Vagy az, ki tett Ígérete ellenére a Deákpárt által létesített könnyitést gúnyolja ? Tessék válasszon a nép józan része — és nézze körül magát kinek higgyen ! Szomorú jelenség mindég a hiúság! de legszomo­­rubb a törvényhozónál! Ha a „C­s­i­g­e­r Lőre“ adó aluli felmentése az ellenzék indítványa, keresztül vitele az ő diadala le- Szerkesztői példány.

Next