Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-10-18 / 84. szám
Talán későbben fog valami történni, az meglehet, de most még nem történt semmi. Én pedig csak a tényeket registrálom, és pedig csak azért, hogy lássuk, váljon megyünk, álunk, ülünk-e vagy fekszünk. De azért a képviselőjelöltek száma mégis régió, némelyik még Kossuth által is akarja magát aláltatni, a másik egy eddig még nem ismert párthoz tartozik, s egészen új országgyűlési pártalakulásokról álmodozik, a harmadik negyedik s isten tudja még hányadik máig sincs tisztában sem magával, sem az ország dolgaival, s legfölebb azt mérlegelte eddig, mennyit nyer vagy veszt, ha képviselővé megválasztatik, de arról vállon van-e neki annyi képessége, hogy hivatásának mégis feleljen, tán csak elvétve elmélkedett egyik nagy kivételesen. Hogy ez minő jövendő zavarnak kútfeje, arról csak akkor fogunk meggyőződni, mikor a nyakunkban lesz, és akkor lesz gyanusítás, szemrehányás elég, mindenki másban leli az okot, magáról pedig a felelősséget elhárítja. Persze eső után már későn lesz a köpenyeg, de mindegy mi takarózni fogunk vele mégis. E tekintetben tehát még csak álmodunk. Hát a megyei gyűlések, ezek csak tanúskodhatnak mellettünk ? Aki ezt hiszi, nem akarom hitét megbolygatni. Annyi igaz, hogy túlnyomó többségben van a Deák-párt, és mégis ha a gyűlésekrőli relatiókat olvasom Hevesben képzelem magamat, s mindig azt várom mikor határoznak már oly valamit, mi a királyi biztost teszi szükségessé. Az utolsó közgyűlésben Grabaritsnak kellett a deákpárti nézetet diadalra emelni, Grabaritsnak — aki saját állítása szerint e párthoz nem tartozik. Nem anomália, nem abnormis helyzet-e ez ? Hát ezt az emberi functiók minő stádiumának lehet nevezni? Én kózállapotnak tartom, melynek orvosra volna szüksége. — Consiliumot kellene tartani fölötte. Junius, nő gyönyörű és nagyterjedelmü hangja, biztos és értelemdús éneke és erőteljes drámai játéka által. Az elragadtatás természetesen mindig végtelen tapsokban, csokrokban és koszorúkban tör utat a művészetnek és 40 Reamur foknak kettős hevében olvadozó közönségből. A művészet sasának szárnycsattogtatása közben, a drámában egy szerény szárnypróbálgatás is történt, amelynek eredménye azonban a szerény várakozásoknál is szerényebben ütött ki. Boer Emma kisaszszony, most már mint szerződött színházi tag, próbálkozott meg Schiller Luizájával az „Ármány és szerelemben.“ Hanem Luiza kisasszony igen nagy volt Boér Emma kisasszonyhoz képest s igy az utóbbi a legnagyobb igyekezet mellett is csak annyit tudott elérni, hogy mind aketten szerencsésen elbuktak. Ez különben nem annyira Boer kisasszonynak, mint annak a hibája, aki őt e szerepben felléptette, mert a kisasszonynyal nyerhet a nemzeti színház a naiv szerepkörben, amelyben egy frisebb erő épen nem felesleges; de hogy tragikus Luizákat deklamáltassanak vele, az igen nagy merészség. Erre a kisasszonynak még hangja sincs, ezért azután szerepének erőteljesebb mozzanatai a szó legszorosabb értelmében „siralmasan“ hangzottak szájából; más részről e nagyszerű és régi művésznőknek is nehéz szerep sokkal nagyobb művészi készültséget igényel, mint amennyit a kisasszony eddig megszerezhetett. Daczára annak, hogy könyebb hibákat találni és rovogatni, mint dicsérni, mégis sajnáljuk, hogy a nemzeti színház drámájának legújabb naiv acquisitiójáról ily kedvezőtlenül kellett megemlékeznünk. De reméljük, hogy ha a kisasszonyt majd valami neki valóbb szépben léptetik fel, teljes méltánylással fogunk róla szólhatni. Most különben más újság nem igen van minthogy a lakás szűke annyira hágott, hogy az emberek és különösen az egyetemre feltódult fiatalság egy része az utczán szorult és félszerek alatt omnibusokon hál. Azt pedig már valóságos témának tekintenék, ha a lóvasuttársaság fedett kocsijaiban kaphatnának éji szállásokat. Ennek talán az illető omnibus és lóvasuttársaságok örülhetnek, mert részvényeik ez új jövedelemforrás folytán talán fel is rúgnak, de a télen át mit csinál az a sok szegény lakástalan ember! Bizony már ideje volna ebben a dologban valami okosat gondolni! 1. 1. ----8**-— Fővárosi élet. Pest, 1868. okt. 14-én. Az országgyűlés nyakig el van halmozva az előtte fekvő törvényjavaslatokkal. Néhányat mint az úrbéri örökváltság megtérítésére vonatkozót és az uzsoratörvényt, már el is fogadott a képviselőház, a többi felett pedig az osztályok dolgoznak. Ezen magánjogi reform munkák között az eddigi pártküzdelem egészen lelohadtnak látszik; ez leginkább, annak köszönhető, hogy a baloldal nem tud az örökváltságról vagy az uzsoráról külön baloldali elveket produkálni mert ha tudna, bizonyára opponálna s az ember szinte azt hihetné, hogy a baloldal elaludt, vagy jobb időkre eltette magát, ha a két baloldali közlönyben nem adná életének jelét. De ezek elég hatalmas életnyilvánítások! A Honban Csernátoni igyekszik az ellenpárt munkásait tönkre tenni vagyis magához lerántani az által hogy azokat, mint p. a minap a P. Napló egyik munkatársát „Apróságaiban“ „poloskáknak“ nevezi. A „Hazánk“ meg nagy erőlködéssel iparkodik önmagát és másokat a felől felvilágosítani, hogy a baloldalnak, mint közjogi oppositiónak létezni kell addig, amíg a jobb oldal is baloldallá nem lesz. A baloldal természetesen meg nem jobbulhatván, mert akkor le kellene mondania arról, ami oly kedves neki, hogy t. i. Bécstől rettenetesen félhessen. Hanem hát hagyjuk el e félelmes párt „félelmes“ képét és miután az ország dolgával hamarjában végeztünk menjünk mulatni a nemzeti színházba Murska kisasszony vendég szerepeire. — Én nem érzem magamat arra hivatva, hogy a kisasszony művészete felett ítéletet mondjak, hogy akár értek hozzá, akár nem, beszéljek „pianoinak lágyságáról“, „forteinek erejéről“ és „fortepianojának“, miután ezt már mint házi bútort otthon tartja, ismeretlen tulajdonságairól , hanem annyit laikus füleim nyomán is elmondhatok, hogy Murska kisasszony valóságos „könyörületességi cselekedetet“ visz véghez midőn az után a sok énekleczke után, amelyet fiatal honi pacsirtáink a szegény publikum előtt a színpadon vettek, végre most kárpótlásul valóságos ének előadásban és pedig művészi előadásban is részesít bennünket. De hálásak is vagyunk iránta, mert a színház a bérletszünet daczára is minden fellépte alkalmával egészen a tetőzetig megtelik és minden zugában enthusiastikus publikum bájoltatja el magát, a művész 352 Hazai s külföldi politikai mozzanatok. — Stratimirovics György, kit a farmó a magyar honvédelmi minisztériumban jelölt ki egyik állomásra, e napokban erélyes tiltakozást intézett azon Miletics-Jánok ellen, a kik — úgymond — „szabadság“ és „nemzetiség“ jelszavakkal csak ámítani akarják a derék szerb népet s kezébe szolgáltatnák újból a reactiónak, és oda törekesznek, hogy a „Maticza“ irodalmi egyletet is ezen üzelmek színhelyévé tegyék. Ő a szerbek jövőjét csak a magyarokkal való testvéries egyetértésben látja elérhetőnek s reméli, minden igaz szerb utálattal fog elfordulni azon férfiaktól, kik a belgrádi gyilkosságot erkölcsileg támogatták, helyeslésük által. — A volt tábornok, ki a szerbek között nem csekély befolyással bir, ily fellépése által bizonynyal megnyeri minden józan hazafi helyeslését. — Mint Zimonyból 12-ről jelentik, Karagyorgyevics a két Trifkovics-, Stankovics-, 3 vádlottal s 2 tanúval szembesittetet. A tárgyalás bevégeztetett, s az elindulásnak 14-én reggel kelle történni. — Prágában okt. 11-én délután nagy népgyülés tartatott, mely csak a katonaság közbelépése által volt szétoszlatható. Több sebesülés történt. A tömeg magatartása kihívó volt. Este nyugalom uralkodott. A helytartóság vezetője, Koller aleanagy egy kiáltványt bocsátott ki, melyben Prága lakosait nyugalomra és rendre inti. A többi között igy szól: ő teljesíti feladatát a törvényes nyugalom és rend visszaállításában, s a kihágásokat szükség esetében erőhatalommal is kész lenne meggátolni. Mindazonáltal ama reménynek engedi át magát, hogy a kedélyek megnyugtatása után a nép el fogja hagyni a lázongás útját, s helyet fog engedni a józanabb felfogásnak, mi alkotmányos talajon kereshető és található fel. — A „Wiener Zeitung“ hivatalos részében ezt olvassuk : Az összes minisztérium rendelete 1868. October 10-ről, mely által Prága cs. kir. országos fővárosban, valamint a smichowi és karolinenthali kerületi kapitányságok területén kivételes rendszabályok hozatnak alkalmazásba. Az 1868. october 7-kén kelt császári rendelet értelmében, egy az összes minisztérium által 1868. oct. 8-án hozott határozat következtében, a legfelsőbb jóváhagyás kinyerése után, az 1867. decz. 21-ei államalaptörvényeknek az állampolgárok közjogairól szóló 12. és 13. czikkelyeinek határozatai (országos törvénytár 142. szám) Prága cs. k. országos fővárosban, és Smichov és Karolinenthal kerületi kapitányságok területén ideiglenesen érvényen kívül helyeztetnek, valamint hogy ezen rendelet kihirdetése napjától kezdve az 1868. october 7-én kelt császári rendelet 6. és 7. §§. és a mennyiben az ezekben foglalt rendszabályok áthágásáról volna szó, — ezen császári rendelet 9. §. is érvénybe lépnek. Jelen rendelet, annak kihirdetése után lép hatályba. Ta affe s. k., Piener s. k., Hasner s. k., Potocki s. k., Giskra s. k., Herbst s. k., Brestei s. k., Berger s. k. — (A Porta hadikészületei.) Konstantinápolyból jelentik a „Zukunft“-nak. A topehanehi gyárban és az arzenálban a legélénkebb tevékenység uralkodik; több 300 fontos Woolwich-féle ágyú már munkába vétetett. Az arzenálban egy közönséges s egy pánczélos fregattot építenek, melyre az érez-lemezeket Sheffieldből hozatják. A pár év előtt itt felállított gyár, hogy az eféle lemezek itt készíttessenek, ismét jókarba helyeztetett s most néhány monitor számára készítenek ott szükséges anyagot, mely hajók a tengerszoros bejáratait fogják őrizni. Jó forrásból hallani, hogy a Portának komoly szándéka a Dunafejedelemségeket megszállani. Egyelőre a bukaresti kabinettel még jegyzékváltás foly, s az itteni diplomatiának még nem sikerült a Portát eljárásában mérsékelni. Az orosz kormány folytonosan küldi a fegyvereket Romániába, és sok orosz tiszt megy át az oláhországi csapatok begyakorlására. A török kormány elrendelte az aldunai vonal megerősítését, s több ágyút küldött már oda. A „L’International de Londres“ sept. 29-ki kelettel megerősíti e híreket, különösen kiemelve, hogy az orosz kormány szakadatlanul küldi a fegyvert és önkénteseket Romániába, s orosz tiszteket, a román csapatok begyakorlására. Az orosz kormány czélja — egyelőre — Jassy. — Lissabon, oct 12. A lapok azzal vádolják a kormányt, hogy az az ibériai uniót pártolja. Lissabonban az utczasarkokon plakátok láthatók, melyek az ibériai uniót a portugál király alatt követelik. — Páris, oct. 12. A „Gaulois“ Prímnek egy iratát teszi közzé, melyet annak politikai programmjául lehet tekintenünk, s amely Spanyolországra nézve a legszélesebb szabadelvű alapra fektetett alkotmányos monarchiát tartja legidőszerűbbnek. ” A „Goldis“ írja: „A legnyugtalanítóbb hírek érkeznek Bukarestből. Egy forradalmi bizottmány által, melynek tartózkodási helye ismeretlen, ezer meg ezer példányban osztatott szét egy újabb proclamatió, mely a bolgárokat fegyverre szólítja. Bodeschini, Garibaldi vejének Bukarestben tartózkodása gondot ad Törökország és Ausztriának. i a i i ii. — ‹+‹»‹=— Ő s z s z e 1. Borús őszi nap van . A hives szél-fuvat A fákról lesárgult Leveleket hullat, — Hej az én arczom is Egy ily sárga level, Melyet maholnap a Sir fuvalma hord el. Borús őszi nap van ; A tovaszált fecskék Boldogabb hazára Találtak eddig rég’, — Hej csak az én lelkem Táplál hiú vágyat! Ha czélja felé száll, Félúton elfárad. — Borús őszi nap van . .. Csak az egy vigasztal, Hogy ez’ évszak végén A természet elhal, — Hej jobb is lesz nekem Lenn, a kis üszkében, Mint itt a balsorossal Küzdeni szüntelen ! N. Antal. ---=!■»‹›---Az álgrófnő. Novella. (Folytatás.) IV. A lothringi várkastély. Egy nagy teremben, mely XIV. Lajos alatt uralgott ízlés szerint volt berendezve, négy személy ült együtt. Egy egyszerű de finom öltözetű egyenruhás inas lépett be zajtalan és eltakartta a reggeli maradványait, miután nemsokára ismét bejött és a várurnak egy ezüst táblán leveleket és hírlapokat nyújtott át. Gróf St Ventadour, mert a régi vár a gróf tulajdona volt, nejének két levelet nyújtott át, fiának egyet, mig az újságokat magának visszatartotta. E kör negyedik személye szemközt a grófnővel az ablaknál ült, előtte egy nagy hímzőkeret, melyen sötétszürke gyapjúszövetre ügyes kezével selyemfonalakból vegyes virágokat rakott. Ez a várúrnő fia-