Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-10-18 / 84. szám

Talán későbben fog valami történni, az meglehet, de most még nem történt semmi. Én pedig csak a tényeket registrálom, és pe­dig csak azért, hogy lássuk, váljon megyünk, álunk, ülünk-e vagy fekszünk. De azért a képviselő­jelöltek száma mégis régió, némelyik még Kossuth által is akarja magát aláltatni, a másik egy eddig még nem ismert párthoz tartozik, s egészen új ország­gyűlési pártalakulásokról álmodozik, a har­madik negyedik s isten tudja még hányadik máig sincs tisztában sem magával, sem az ország dolgaival, s legfölebb azt mérlegelte eddig, mennyit nyer vagy veszt, ha képvise­lővé megválasztatik, de arról vállon van-e neki annyi képessége, hogy hivatásának mégis feleljen, tán csak elvétve elmélkedett egyik nagy kivételesen. Hogy ez minő jövendő zavarnak kútfeje, arról csak akkor fogunk meggyőződni, mikor a nyakunkban lesz, és akkor lesz gyanusítás, szemrehányás elég, mindenki másban leli az okot, magáról pedig a felelősséget elhá­rítja. Persze eső után már későn lesz a köpe­­nyeg,­­ de mindegy mi takarózni fogunk vele még­is. E tekintetben tehát még csak álmodunk. Hát a megyei gyűlések, ezek csak tanús­kodhatnak mellettünk ? A­ki ezt hiszi, nem akarom hitét meg­bolygatni. Annyi igaz, hogy túlnyomó több­ségben van a Deák-párt, és még­is ha a gyű­­lésekrőli relatiókat olvasom Hevesben képze­lem magamat, s mindig azt várom mikor ha­tároznak már oly valamit, mi a királyi biz­tost teszi szükségessé. Az utolsó közgyűlésben Grab­ari­tsnak kellett a deákpárti nézetet dia­dalra emelni, Grabaritsnak — a­ki saját állítása szerint e párthoz nem tartozik. Nem anomália, nem abnormis helyzet-e ez ? Hát ezt az emberi functiók minő stádiu­mának lehet nevezni? Én kózállapotnak tartom, melynek orvos­ra volna szüksége. — Consiliumot kellene tartani fölötte. Junius, nő gyönyörű és nagyterjedelmü hangja, biztos és ér­­telemdús éneke és erőteljes drámai játéka által. Az elragadtatás természetesen mindig végtelen tapsok­ban, csokrokban és koszorúkban tör utat a művé­szetnek és 40 Reamur foknak kettős hevében olva­­dozó közönségből. A művészet sasának szárnycsattogtatása közben, a drámában egy szerény szárnypróbálgatás is történt, a­melynek eredménye azonban a szerény várakozá­soknál is szerényebben ütött ki. Boer Emma kisasz­­szony, most már mint szerződött színházi­ tag, pró­bálkozott meg Schiller Luizájával az „Ármány és szerelemben.“ Hanem Luiza kisasszony igen nagy volt Boér Emma kisasszonyhoz képest s igy az utób­bi a legnagyobb igyekezet mellett is csak annyit tu­dott elérni, hogy mind aketten szerencsésen elbuktak. Ez különben nem annyira Boer kisasszonynak, mint annak a hibája, a­ki őt e szerepben felléptette, mert a kisasszonynyal nyerhet a nemzeti színház a naiv szerepkörben, a­melyben egy frisebb erő épen nem felesleges; de hogy tragikus Luizákat deklamál­­tassanak vele, az igen nagy merészség. Erre a kis­asszonynak még hangja sincs, ezért azután szerepé­nek erőteljesebb mozzanatai a szó legszorosabb ér­telmében „siralmasan“ hangzottak szájából; más rész­ről e nagyszerű és régi művésznőknek is nehéz sze­rep sokkal nagyobb művészi készültséget igényel, mint a­mennyit a kisasszony eddig megszerezhetett. Daczára annak, hogy könyebb hibákat találni és rovogatni, mint dicsérni, mégis sajnáljuk, hogy a nemzeti színház drámájának legújabb naiv acquisi­­tiójáról ily kedvezőtlenül kellett megemlékeznünk. De reméljük, hogy ha a kisasszonyt majd valami ne­ki valóbb szépben léptetik fel, teljes méltánylással fogunk róla szólhatni. Most különben más újság nem igen van minthogy a lakás szűke annyira hágott, hogy az emberek és különösen az egyetemre feltódult fiatalság egy része az utczán szorult és félszerek alatt om­nibusokon hál. Azt pedig már valóságos tém­ának tekintenék, ha a lóvasuttársaság fedett kocsijaiban kaphatnának éji szállásokat. Ennek talán az illető omnibus és lóvasut­­társaságok örülhetnek, mert részvényeik ez új jöve­delemforrás folytán talán fel is rúgnak, de a télen át mit csinál az a sok szegény lakástalan ember! Bi­zony már ideje volna ebben a dologban valami oko­sat gondolni! 1. 1. ----8**-— Fővárosi élet. Pest, 1868. okt. 14-én. Az országgyűlés nyakig el van halmozva az előtte fekvő törvényjavaslatokkal. Néhányat mint az úrbéri örökváltság megtérítésére vonatkozót és az uzsora­törvényt, már el is fogadott a képviselőház, a többi felett pedig az osztályok dolgoznak. Ezen magánjogi reform munkák között az eddigi pártküzdelem egészen lelohadtnak látszik; ez legin­kább, annak köszönhető, hogy a baloldal nem tud az örökváltságról vagy az uzsoráról külön baloldali el­veket produkálni mert ha tudna, bizonyára opponál­na s az ember szinte azt hihetné, hogy a baloldal el­aludt, vagy jobb időkre eltette magát, ha a két bal­oldali közlönyben nem adná életének jelét. De ezek elég hatalmas életnyilvánítások! A Hon­ban Csernátoni igyekszik az ellenpárt munkásait tönkre tenni vagyis magához lerántani az által hogy azokat, mint p. a minap a P. Napló egyik munkatár­sát „Apróságaiban“ „poloskáknak“ nevezi. A „Ha­zánk“ meg nagy erőlködéssel iparkodik önmagát és másokat a felől felvilágosítani, hogy a baloldalnak, mint közjogi oppositiónak létezni kell addig, a­míg a jobb oldal is baloldallá nem lesz. A bal­oldal termé­szetesen meg nem jobbulhatván, mert akkor le kel­lene mondania arról, a­mi oly kedves neki, hogy t. i. Bécstől rettenetesen félhessen. Hanem hát hagyjuk el e félelmes párt „félel­mes“ képét és miután az ország dolgával hamarjá­ban végeztünk menjünk mulatni a nemzeti színházba Murska kisasszony vendég szerepeire. — Én nem érzem magamat arra hivatva, hogy a kisasszony mű­vészete felett ítéletet mondjak, hogy akár értek hozzá, akár nem, beszéljek „pianoinak lágyságáról“, „fortei­­nek erejéről“ és „fortepianojának“, miután ezt már mint házi bútort otthon tartja, ismeretlen tulajdonsá­gairól , hanem annyit laikus füleim nyomán is elmond­hatok, hogy Murska kisasszony valóságos „könyörü­­letességi cselekedetet“ visz véghez midőn az után a sok énekleczke után, a­melyet fiatal honi pacsir­táink a szegény publikum előtt a színpadon vettek, végre most kárpótlásul valóságos ének előadás­ban és pedig művészi előadásban is részesít bennün­ket. De hálásak is vagyunk iránta, mert a színház a bérletszünet daczára is minden fellépte alkalmával egészen a tetőzetig megtelik és minden zugában en­­thusiastikus publikum bájoltatja el magát, a művész­ 352 Hazai s külföldi politikai mozzanatok. — Stratimirovics György, kit a farmó a magyar honvédelmi minisztériumban jelölt ki egyik állomásra, e napokban erélyes tiltakozást intézett azon Miletics-Jánok ellen, a kik — úgymond — „sza­badság“ és „nemzetiség“ jelszavakkal csak ámítani akarják a derék szerb népet s kezébe szolgáltatnák újból a reactiónak, és oda törekesznek, hogy a „Ma­­ticza“ irodalmi egyletet is ezen üzelmek színhelyévé tegyék. Ő a szerbek jövőjét csak a magyarokkal való testvéries egyetértésben látja elérhetőnek s reméli, minden igaz szerb utálattal fog elfordulni azon fér­fiaktól, kik a belgrádi gyilkosságot erkölcsileg tá­mogatták, helyeslésük által. — A volt tábornok, ki a szerbek között nem csekély befolyással bir, ily fellé­pése által bizony­nyal megnyeri minden józan hazafi helyeslését. — Mint Zimonyból 12-ről jelentik, Karagyorgye­­vics a két Trifkovics-, Stankovics-, 3 vádlottal s 2 tanúval szembesittetet. A tárgyalás bevégeztetett, s az elindulásnak 14-én reggel kelle történni. — Prágában okt. 11-én délután nagy népgyülés tartatott, mely csak a katonaság közbelépése által volt szétoszlatható. Több sebesülés történt. A tömeg magatartása kihívó volt. Este nyugalom uralkodott. A helytartóság vezetője, Koller aleanagy egy kiáltványt bocsátott ki, melyben Prága lakosait nyugalomra és rendre inti. A többi között igy szól: ő teljesíti feladatát a törvényes nyugalom és rend visszaállításában, s a kihágásokat szükség esetében erőhatalommal is kész lenne meggátolni. Mindazon­által ama reménynek engedi át magát, hogy a kedé­lyek megnyugtatása után a nép el fogja hagyni a lázongás útját, s helyet fog engedni a józanabb fel­fogásnak, mi alkotmányos talajon kereshető és talál­ható fel. — A „Wiener Zeitung“ hivatalos részében ezt ol­vassuk : Az összes minisztérium rendelete 1868. October 10-ről, mely által Prága cs. kir. országos fővárosban, valamint a smichowi és karolinenthali kerületi kapi­tányságok területén kivételes rendszabályok hozat­nak alkalmazásba. Az 1868. october 7-kén kelt császári rendelet értelmében, egy az összes minisztérium által 1868. oct. 8-án hozott határozat következtében, a legfel­sőbb jóváhagyás kinyerése után, az 1867. decz. 21-ei államalaptörvényeknek az állampolgárok köz­jogairól szóló 12. és 13. czikkelyeinek határozatai (országos törvénytár 142. szám) Prága cs. k. orszá­gos fővárosban, és Smichov és Karolinenthal kerü­leti kapitányságok területén ideiglenesen érvényen kívül helyeztetnek, valamint hogy ezen rendelet ki­hirdetése napjától kezdve az 1868. october 7-én kelt császári rendelet 6. és 7. §§. és a mennyiben az ezek­ben foglalt rendszabályok áthágásáról volna szó, — ezen császári rendelet 9. §. is érvénybe lépnek. Jelen rendelet, annak kihirdetése után lép ha­tályba. T­a a­ff­e s. k., Pi­e­n­e­r s. k., Hasner s. k., Potocki s. k., Giskra s. k., Herbst s. k., Brestei s. k., Berger s. k. — (A Porta hadikészületei.) Konstanti­nápolyból jelentik a „Zukunft“-nak. A topehanehi gyárban és az arzenálban a legélénkebb tevékenység uralkodik; több 300 fontos Woolwich-féle ágyú már munkába vétetett. Az arzenálban egy közönséges s egy pánczélos fregattot építenek, melyre az érez-le­­mezeket Sheffieldből hozatják. A pár év előtt itt fel­állított gyár, hogy az eféle lemezek itt készíttessenek, ismét jókarba helyeztetett s most néhány monitor számára készítenek ott szükséges anyagot, mely ha­jók a tengerszoros bejáratait fogják őrizni.­­ Jó forrásból hallani, hogy a Portának komoly szándéka a Dunafejedelemségeket megszállani. Egyelőre a bu­­karesti kabinettel még jegyzékváltás foly, s az itteni diplomatiának még nem sikerült a Portát eljárásában mérsékelni. Az orosz kormány folytonosan küldi a fegyvere­ket Romániába, és sok orosz tiszt megy át az oláhor­szági csapatok begyakorlására. A török kormány elrendelte az aldunai vonal megerősítését, s több ágyút küldött már oda. A „L’International de Londres“ sept. 29-ki ke­lettel megerősíti e híreket, különösen kiemelve, hogy az orosz kormány szakadatlanul küldi a fegyvert és önkénteseket Romániába, s orosz tiszteket, a román csapatok begyakorlására. Az orosz kormány czélja — egyelőre — Jassy. — Lissabon, oct 12. A lapok azzal vádolják a kormányt, hogy az az ibériai uniót pártolja. Lissa­­bonban az utczasarkokon plakátok láthatók, melyek az ibériai uniót a portugál­ király alatt követelik. — Pár­is, oct. 12. A „Gaulois“ Prímnek egy iratát teszi közzé, melyet annak politikai programm­­jául lehet tekintenünk, s a­mely Spanyolországra nézve a legszélesebb szabadelvű alapra fektetett al­kotmányos monarchiát tartja legidőszerűbbnek. ” A „Goldis“ írja: „A legnyugtalanítóbb hírek érkeznek Bukarestből. Egy forradalmi bizottmány által, melynek tartózkodási helye ismeretlen, ezer meg ezer példányban osztatott szét egy újabb pro­­clamatió, mely a bolgárokat fegyverre szólítja. Bo­­deschini, Garibaldi vejének Bukarestben tartózko­dása gondot ad Törökország és Ausztriának. i a i i i­i. — ‹+‹»‹=— Ő s z s z e 1. Borús őszi nap van . A hives szél-fuvat A fákról lesárgult Leveleket hullat, — Hej az én arczom is Egy ily sárga level, Melyet maholnap a Sir fuvalma hord el. Borús őszi nap van ; A tovaszált fecskék Boldogabb hazára Találtak eddig rég’, — Hej csak az én lelkem Táplál hiú vágyat! Ha czélja felé száll, Félúton elfárad. — Borús őszi nap van . .. Csak az egy vigasztal, Hogy ez’ évszak végén A természet elhal, — Hej jobb is lesz nekem Lenn, a kis üszkében, Mint itt a balsorossal Küzdeni szüntelen ! N. Antal. ---=!■»‹›---­Az álgrófnő. Novella. (Folytatás.) IV. A lothringi várkastély. Egy nagy teremben, mely XIV. Lajos alatt ural­gott ízlés szerint volt berendezve, négy személy ült együtt. Egy egyszerű de finom öltözetű egyenruhás inas lépett be zajtalan és eltakartta a reggeli maradvá­nyait, miután nemsokára ismét bejött és a várurnak egy ezüst táb­lán leveleket és hírlapokat nyújtott át. Gróf St Ventadour, mert a régi vár a gróf tu­lajdona volt, nejének két levelet nyújtott át, fiának egyet, mig az újságokat magának visszatartotta. E kör negyedik személye szemközt a grófnővel az ablaknál ült, előtte egy nagy hímzőkeret, melyen sötétszürke gyapjúszövetre ügyes kezével selyemfo­nalakból vegyes virágokat rakott. Ez a várúrnő fia-

Next