Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-10-25 / 86. szám

Pécs, II. Évfolyam, 86. szám. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, V4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.­ ­ SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. I October 25-én, 1868. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betüstt sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorér 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó-h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki okt. — deczember folyamára. 1868-iki szept. 1-től október 30-ig — 80 kr. október 1-től decz. 31-ig 2 ., Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bém­entesen kérjük bekül­detni. Azonfelül a t.­ez. elő­fizetők kényelme te­­kintetébő­l előfizethetni: Wei­di­nger és fia, Valentin Károly, Wei­dinger Nándor könyvkereskedő, valamint Blauhorn An­tal, Le­ebner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő­ uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. ---cg.»«----­ A nép romlottságának egyik oka. Minden magyarra, a­ki elő­tt nem közö­nyös dolog az, hogy Magyarországról miként vélekedik Európa, mélyen szomorító a jelen­ség, melynek ezúttal Zala és Somogy a szín­helye. A rablásokat értem. Vannak könnyelműebb emberek, a­kik vigaszt találnak abban, hogy műveltebb álla­mokban is vannak rablások. Keserves vigasz de nem is elég jogosult. Mert ha azt olvassuk a lapokban, hogy pl. London egyik rejtet­tebb utczájában 2—3 éhes-rongyos kamasz éjfél tájban megtámadott valamely úri­em­bert, kinek kabátja alól arany óralánct kan­dikált ki, — ez nagy mértékben különbözik pl. a Juhász-banda garázdálkodásaitól. Ott a legraffinirozottabb óvatosság mellett is csak egyszer-kétszer űzheti valaki e galád mester­séget, mert a rendőrség hatalmas támaszt fel a nép erkölcsösségében: itt rendszeresen szer­vezett rablóbandák úgy­szólván aggodalom nélkül pár évig is fenn tudják magukat tar­tani, mivel a rendőrség működésének sikerét a nép üti el. A gond­ozatlanságnak legfőbb foka, hogy, ha igaz, a megrablott házakban arczképét szokta volt hátrahagyni Juhász s minden rendőrségnek fittyet hány­va távozott. A lehető legkomolyabb kérdés, hogy mi­ként lehetne és kellene e bajon segíteni ? A fékező rendszabályok, melyeket a kor­mány és a törvényhatóságok foganatosítanak, ismeretesek. Nem is ezekről akarok szólani. Hanem hallunk praeservatív eszközökről is, melyek, ha általános alkalmazást nyernek, mindenesetre tartósabbá teendik a közbizton­ságot, mint minden hatalmi fellépés. Egyebek közt mondják, hogy a lelkészek­nek kellene nyomatékosabban hatni a köz­­erkölcsiség elevenítésére. Magam is úgy tu­dom, hogy ez egyik fő feladatuk , de ha mégis azt hallom, hogy helylyel-közzel nem merik a communisticus nézeteket kellő erélylyel megtámadni, ezt természetesnek találom. Más sem meri, mert annak teszi ki magát, hogy az oktatást saját vagyonával vagy épen életével kell megfizetnie. Ezen eszközt meg kell egy másiknak előznie, t. i. a népnevelésnek. Haszon­talan életelés a mai helyzetben azt mondani, hogy azon 100.000 írttal, melyet az ország­gyűlés a rablók üldözésére megszavaz, jobb volna Somogyban néhány iskolát építeni. Erélyes rendszabályokra most mindenesetre van szükség és ezek tetemes költséggel jár­nak. Hanem úgy formulázva a dolgot, hogy, ha Somogyban 2 — 3 évtized óta ez összegnek csak tizedrészét fordították volna évenként a legszegényebb gyermekek iskoláztatására, ma talán nem kellene egyszerre 100.000-et köl­teni elfajult emberek ártalmatlanná tételére, s van a dolognak alapja. Az emberi nem alapos javítását mindig az iskolában kell kez­deni. S ha ott meg van vetve az alap, akkor az egyházi szószék tovább fejlesztheti és óv­hatja a jó erkölcsöket. Hanem a praeservatív eszközök között van egy, melyet nem hallok említtetni: a népnek a ponyvairodalom némely gaz ter­mékeitől való megóvása. A ponyvairo­dalom nagy mértékben rontja a népet. Ki nem emlékszik arra, hogy Sobri, Millai stb. mily hő­sök gyanánt állittattak a nép elé ? Ki nem ismeri a Patkóról csinált s vonzó melódiákkal terjesztett népdalokat, me­lyekben a gaz rabló utánzandó példaképen lett feltüntetve? A „Somogy“ minap egy népdalt közlött, mely kéziratban bizonyosan el van terjedve s a melyben a költő Juhászra Isten áldását kéri! Effélék mélyen vésik be magukat a nép keblébe s mivel rontanak, kell, hogy a rendőrség figyelme tárgyát ké­pezzék. A napi sajtó ellenőrzésére ott a korona ügyésze, a zugnyomdák háborutlanul veszte­gethetik meg az erkölcsöket, pedig egy Sobri­­historia nagyobb károkat okozhat akármi­lyen politikai lapnál, mert ennek esztelen ta­nait megczáfolja más lap, amaz pedig az egyebet alig olvasó család kebelében őriztet­ve czáfolat nélkül marad. Az államnak szervezett ellenőrség által kellene figyelemmel kisértetni a ponyvairo­dalmat s azon nyomtatványokat, melyeken a nyomda nincs kitéve, elkobozni, az ismeretes helyekről kell azon nyomtatványokért pedig, melyek a bűnt dicsőítik, a nyomdászt, vagy esetleg az írót csak úgy, sőt még inkább a törvényszék elé állítani, mint a felforgatásra izgatókat. Minden ország talpköve a tiszta erkölcs. Ferenczy Pető­ csakis abban áll: a községi tényezők határait meg­szabni, jövendő villongásoknak elejét venni, a héber tanügyet szervezni és szemináriumot életbe hívni, melyben hivatott tanítók és lelkészek képeztesse­­nek ki. Legyünk tehát a választásoknál óvatosak! vá­lasszunk oly férfiakat, kik nemcsak vallásunk hit fiai, hanem a haladás szelleme által igényelt követel­ményeknek is képesek megfelelni. Mint ilyeneket szab. kir. Pécs városának Sch­ap­­finger Joakim urat, Baranya megyének pedig Tauszik Lipót urat ajánlhatjuk követjelöltekül. Egyébiránt hiszem, mikép k­itsorsosim meg fog­nak győződni, hogy ezen megjegyzéseket csupa ügyszeretet- és jószándékból téve egy zsidó. —«OB»- -Pece, 1868. okt. 21-én. Néhány őszinte szó kitsorsosimh­oz a deczember­ben összehívandó congressus érdekében. Magyarország — édes hazánk — politikai vi­szonyainak változásában kétség kívül hitfelekeze­­tünk az, mely legtöbbet nyert. Igen, nyertünk leg­először is hazát! Kinek valaha hazája volt, az fel­fogja e szó értelmét. Nyertünk e hazában oly polgári jogokat, minőket annak minden egyes fia hir. Most pedig legújabban e nemes nemzet kormányzata arra szólít fel bennünket, hogy hitfelekezeti autonómiánk mikénti szervezéséhez találjunk ki módokat, és decz. 10-én Pesten tartandó congressusra választandó kép­viselőink küldésére szólít föl. Tisztelt feleim! Mindnyájan tudjuk, hogy van párt az országban, mely vakbuzgóságában mindent felhasznál, mi e czél elérését gátolja; tetszik az or­thodox szóvivőiknek országszerte híreszteltetni, hogy a szabadelvűek vallási kérdéseket is vesznek fel a congressusban és azokat megoldják. Ezzel ellenkezőleg bátorkodom megjegyezni, miszerint ezen alkotmányos congressus feladata Fővárosi élet. Pest, 1868. oct. 21-én. A sportsman-ek élete is megkezdődött, a menyi­ben ezek élete a lóverseny. Mi azonban, jám­bor laikusok, a kik bármennyire tiszteljük is a ne­mes lófajt és szeressük is netán a lovaglás nemes mulatságát, nem tudjuk teljes mértékben méltányolni ezt a nemes izgalmat, a­melybe a vékony dongájú és lábszára versenylovak és jockeyk gyakran még vé­konyabb gazdáikat hozzák. Mi ha kivetődünk a „gyepre“ és megváltván jegyünket beülünk oda a plebs közé, mi csak azt látjuk az egész dologban, hogy mily hatalmasan erőlködnek azok a kis színes ingű emberek lovaikat egymás elé terelni, és végre is azután az egyik vagy másik előbb ott van a czél­­nál és azzal nyert, punctum. Legfeljebb néha meg­sajnáljuk azokat, a szegény állatokat, a­melyeket oly irgalmatlanul püfölnek a czélpont előtt, vagy talán még jobban sajnáljuk lovasaikat midőn az aka­dályversenyeknél a szó szoros értelmében „nyakra­­főre“ buknak le lovaikkal együtt az árokba E te­kintetben a tegnapi versenyek különösen élvezetesek voltak, mert az egyik akadályversenyen még a nyerő ló is, a másikon meg a nyerő lovon kivül a többi mind elbukott és megfürösztötte űrlovasát a gyepnek a folytonosan permetező eső által sárrá vál­toztatott porában. Különben nem lehet rész néven venni, ha ily ma­gunk féle lateiner nem tudja a lóversenyt kellőleg méltányolni, midőn egy már régen, nagyon korán el­hunyt szellemdús írónk, a­ki pedig mint mágnás, szü­letett és hivatott sportsman volt, Dessewfy Aurél sem tudott többet mondani a lóverseny dicsőítésére, mint hogy: „a lóverseny — lóverseny.“ Pedig ez a dolog mostanig nem változott, a lóverseny most is csak a lóverseny, azonban a két ideinek mégis különös ér­deket kölcsönzött az, hogy ő felségeik is meg­jelen­tek rajtuk és különösen a király a gyepen élénk részt vett sportsmanjeink örömeiben. Különben nagyon eredeti sajátsága még lóverse­nyeinknek és mondhatnék általában mágnás köre­inknek az a sajátságos nyelvzavar, a­mely ben­nünk uralkodik. Valóságos polyglott gyep ez! Ha valami tudatlan, de bibliát olvasott ember, oda vető­dik, bátran jöhet arra a gondolatra, hogy a babyloni torony építésében elfáradt nép mulat itt a gyepen és páholyokban és legfelebb azon csodálkozhatnék, hogy az a sok ch­ir­ai, mandzsu dialektus milyen szé­pen megfér a b­rehenfeldivel, úgy hogy a beszélge­tők még meg is bírják egymást érteni. A gyepről a nemzeti színházba még mindig Murska k­­a. esüditi a publikumot és miután külön­ben semmi nevezetesebb esemény nem történt, bátran elmehetünk az országgyűlésre, a­hol most a lóverse­nyeknél és primadonnáknál százszorta komolyabb és életbevágóbb dolgok vannak szőnyegen. A képviselőh­áz jelenleg épen a törvénykezési javaslat főbb elvei felett tanácskozik. Tegnapelőtt az egyik nagyobb elvi kérdést, hogy t. i. a királyi tábla felosztassék-e vagy nem úgy döntötték el, hogy az Pesten egyesítve maradjon. Az igazságügyminiszter a felosztás mellett volt és véleményét még a ház előtt is fenn­tartotta, azonban a m­inisztériumnak és a Deák-pártnak nagyobb része és a baloldal is jónak látta ellenkező értelemben oldani meg a kérdést. A „Hon“ Csernátonija nem is késik ebből mindjárt ki­sütni, hogy a kormánypárt sem ért egyet s igy men­nyire igaza van a baloldalnak, hogy szintén nem ért egyet, hogy egyik fele be­megy a delegatioba, a már

Next