Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-10-25 / 86. szám
Pécs, II. Évfolyam, 86. szám. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, V4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. I October 25-én, 1868. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betüstt sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorér 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiadó-hivatal Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki okt. — deczember folyamára. 1868-iki szept. 1-től október 30-ig — 80 kr. október 1-től decz. 31-ig 2 ., Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hivatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az előfizetési pénzeket bémentesen kérjük beküldetni. Azonfelül a t.ez. előfizetők kényelme tekintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Blauhorn Antal, Leebner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. ---cg.»«---- A nép romlottságának egyik oka. Minden magyarra, aki előtt nem közönyös dolog az, hogy Magyarországról miként vélekedik Európa, mélyen szomorító a jelenség, melynek ezúttal Zala és Somogy a színhelye. A rablásokat értem. Vannak könnyelműebb emberek, akik vigaszt találnak abban, hogy műveltebb államokban is vannak rablások. Keserves vigasz de nem is elég jogosult. Mert ha azt olvassuk a lapokban, hogy pl. London egyik rejtettebb utczájában 2—3 éhes-rongyos kamasz éjfél tájban megtámadott valamely úriembert, kinek kabátja alól arany óralánct kandikált ki, — ez nagy mértékben különbözik pl. a Juhász-banda garázdálkodásaitól. Ott a legraffinirozottabb óvatosság mellett is csak egyszer-kétszer űzheti valaki e galád mesterséget, mert a rendőrség hatalmas támaszt fel a nép erkölcsösségében: itt rendszeresen szervezett rablóbandák úgyszólván aggodalom nélkül pár évig is fenn tudják magukat tartani, mivel a rendőrség működésének sikerét a nép üti el. A gondozatlanságnak legfőbb foka, hogy, ha igaz, a megrablott házakban arczképét szokta volt hátrahagyni Juhász s minden rendőrségnek fittyet hányva távozott. A lehető legkomolyabb kérdés, hogy miként lehetne és kellene e bajon segíteni ? A fékező rendszabályok, melyeket a kormány és a törvényhatóságok foganatosítanak, ismeretesek. Nem is ezekről akarok szólani. Hanem hallunk praeservatív eszközökről is, melyek, ha általános alkalmazást nyernek, mindenesetre tartósabbá teendik a közbiztonságot, mint minden hatalmi fellépés. Egyebek közt mondják, hogy a lelkészeknek kellene nyomatékosabban hatni a közerkölcsiség elevenítésére. Magam is úgy tudom, hogy ez egyik fő feladatuk , de ha mégis azt hallom, hogy helylyel-közzel nem merik a communisticus nézeteket kellő erélylyel megtámadni, ezt természetesnek találom. Más sem meri, mert annak teszi ki magát, hogy az oktatást saját vagyonával vagy épen életével kell megfizetnie. Ezen eszközt meg kell egy másiknak előznie, t. i. a népnevelésnek. Haszontalan életelés a mai helyzetben azt mondani, hogy azon 100.000 írttal, melyet az országgyűlés a rablók üldözésére megszavaz, jobb volna Somogyban néhány iskolát építeni. Erélyes rendszabályokra most mindenesetre van szükség és ezek tetemes költséggel járnak. Hanem úgy formulázva a dolgot, hogy, ha Somogyban 2 — 3 évtized óta ez összegnek csak tizedrészét fordították volna évenként a legszegényebb gyermekek iskoláztatására, ma talán nem kellene egyszerre 100.000-et költeni elfajult emberek ártalmatlanná tételére, s van a dolognak alapja. Az emberi nem alapos javítását mindig az iskolában kell kezdeni. S ha ott meg van vetve az alap, akkor az egyházi szószék tovább fejlesztheti és óvhatja a jó erkölcsöket. Hanem a praeservatív eszközök között van egy, melyet nem hallok említtetni: a népnek a ponyvairodalom némely gaz termékeitől való megóvása. A ponyvairodalom nagy mértékben rontja a népet. Ki nem emlékszik arra, hogy Sobri, Millai stb. mily hősök gyanánt állittattak a nép elé ? Ki nem ismeri a Patkóról csinált s vonzó melódiákkal terjesztett népdalokat, melyekben a gaz rabló utánzandó példaképen lett feltüntetve? A „Somogy“ minap egy népdalt közlött, mely kéziratban bizonyosan el van terjedve s a melyben a költő Juhászra Isten áldását kéri! Effélék mélyen vésik be magukat a nép keblébe s mivel rontanak, kell, hogy a rendőrség figyelme tárgyát képezzék. A napi sajtó ellenőrzésére ott a korona ügyésze, a zugnyomdák háborutlanul vesztegethetik meg az erkölcsöket, pedig egy Sobrihistoria nagyobb károkat okozhat akármilyen politikai lapnál, mert ennek esztelen tanait megczáfolja más lap, amaz pedig az egyebet alig olvasó család kebelében őriztetve czáfolat nélkül marad. Az államnak szervezett ellenőrség által kellene figyelemmel kisértetni a ponyvairodalmat s azon nyomtatványokat, melyeken a nyomda nincs kitéve, elkobozni, az ismeretes helyekről kell azon nyomtatványokért pedig, melyek a bűnt dicsőítik, a nyomdászt, vagy esetleg az írót csak úgy, sőt még inkább a törvényszék elé állítani, mint a felforgatásra izgatókat. Minden ország talpköve a tiszta erkölcs. Ferenczy Pető csakis abban áll: a községi tényezők határait megszabni, jövendő villongásoknak elejét venni, a héber tanügyet szervezni és szemináriumot életbe hívni, melyben hivatott tanítók és lelkészek képeztessenek ki. Legyünk tehát a választásoknál óvatosak! válasszunk oly férfiakat, kik nemcsak vallásunk hit fiai, hanem a haladás szelleme által igényelt követelményeknek is képesek megfelelni. Mint ilyeneket szab. kir. Pécs városának Schapfinger Joakim urat, Baranya megyének pedig Tauszik Lipót urat ajánlhatjuk követjelöltekül. Egyébiránt hiszem, mikép kitsorsosim meg fognak győződni, hogy ezen megjegyzéseket csupa ügyszeretet- és jószándékból téve egy zsidó. —«OB»- -Pece, 1868. okt. 21-én. Néhány őszinte szó kitsorsosimhoz a deczemberben összehívandó congressus érdekében. Magyarország — édes hazánk — politikai viszonyainak változásában kétség kívül hitfelekezetünk az, mely legtöbbet nyert. Igen, nyertünk legelőször is hazát! Kinek valaha hazája volt, az felfogja e szó értelmét. Nyertünk e hazában oly polgári jogokat, minőket annak minden egyes fia hir. Most pedig legújabban e nemes nemzet kormányzata arra szólít fel bennünket, hogy hitfelekezeti autonómiánk mikénti szervezéséhez találjunk ki módokat, és decz. 10-én Pesten tartandó congressusra választandó képviselőink küldésére szólít föl. Tisztelt feleim! Mindnyájan tudjuk, hogy van párt az országban, mely vakbuzgóságában mindent felhasznál, mi e czél elérését gátolja; tetszik az orthodox szóvivőiknek országszerte híreszteltetni, hogy a szabadelvűek vallási kérdéseket is vesznek fel a congressusban és azokat megoldják. Ezzel ellenkezőleg bátorkodom megjegyezni, miszerint ezen alkotmányos congressus feladata Fővárosi élet. Pest, 1868. oct. 21-én. A sportsman-ek élete is megkezdődött, a menyiben ezek élete a lóverseny. Mi azonban, jámbor laikusok, a kik bármennyire tiszteljük is a nemes lófajt és szeressük is netán a lovaglás nemes mulatságát, nem tudjuk teljes mértékben méltányolni ezt a nemes izgalmat, amelybe a vékony dongájú és lábszára versenylovak és jockeyk gyakran még vékonyabb gazdáikat hozzák. Mi ha kivetődünk a „gyepre“ és megváltván jegyünket beülünk oda a plebs közé, mi csak azt látjuk az egész dologban, hogy mily hatalmasan erőlködnek azok a kis színes ingű emberek lovaikat egymás elé terelni, és végre is azután az egyik vagy másik előbb ott van a czélnál és azzal nyert, punctum. Legfeljebb néha megsajnáljuk azokat, a szegény állatokat, amelyeket oly irgalmatlanul püfölnek a czélpont előtt, vagy talán még jobban sajnáljuk lovasaikat midőn az akadályversenyeknél a szó szoros értelmében „nyakrafőre“ buknak le lovaikkal együtt az árokba E tekintetben a tegnapi versenyek különösen élvezetesek voltak, mert az egyik akadályversenyen még a nyerő ló is, a másikon meg a nyerő lovon kivül a többi mind elbukott és megfürösztötte űrlovasát a gyepnek a folytonosan permetező eső által sárrá változtatott porában. Különben nem lehet rész néven venni, ha ily magunk féle lateiner nem tudja a lóversenyt kellőleg méltányolni, midőn egy már régen, nagyon korán elhunyt szellemdús írónk, aki pedig mint mágnás, született és hivatott sportsman volt, Dessewfy Aurél sem tudott többet mondani a lóverseny dicsőítésére, mint hogy: „a lóverseny — lóverseny.“ Pedig ez a dolog mostanig nem változott, a lóverseny most is csak a lóverseny, azonban a két ideinek mégis különös érdeket kölcsönzött az, hogy ő felségeik is megjelentek rajtuk és különösen a király a gyepen élénk részt vett sportsmanjeink örömeiben. Különben nagyon eredeti sajátsága még lóversenyeinknek és mondhatnék általában mágnás köreinknek az a sajátságos nyelvzavar, amely bennünk uralkodik. Valóságos polyglott gyep ez! Ha valami tudatlan, de bibliát olvasott ember, oda vetődik, bátran jöhet arra a gondolatra, hogy a babyloni torony építésében elfáradt nép mulat itt a gyepen és páholyokban és legfelebb azon csodálkozhatnék, hogy az a sok chirai, mandzsu dialektus milyen szépen megfér a brehenfeldivel, úgy hogy a beszélgetők még meg is bírják egymást érteni. A gyepről a nemzeti színházba még mindig Murska ka. esüditi a publikumot és miután különben semmi nevezetesebb esemény nem történt, bátran elmehetünk az országgyűlésre, ahol most a lóversenyeknél és primadonnáknál százszorta komolyabb és életbevágóbb dolgok vannak szőnyegen. A képviselőház jelenleg épen a törvénykezési javaslat főbb elvei felett tanácskozik. Tegnapelőtt az egyik nagyobb elvi kérdést, hogy t. i. a királyi tábla felosztassék-e vagy nem úgy döntötték el, hogy az Pesten egyesítve maradjon. Az igazságügyminiszter a felosztás mellett volt és véleményét még a ház előtt is fenntartotta, azonban a minisztériumnak és a Deák-pártnak nagyobb része és a baloldal is jónak látta ellenkező értelemben oldani meg a kérdést. A „Hon“ Csernátonija nem is késik ebből mindjárt kisütni, hogy a kormánypárt sem ért egyet s igy mennyire igaza van a baloldalnak, hogy szintén nem ért egyet, hogy egyik fele bemegy a delegatioba, a már