Pécsi Lapok, 1924. január-április (3. évfolyam, 1-99. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Újév hajnalán. Éjfélt ütött az óra. Kongása még rezdül a levegőben, de már belevegyül boldog-boldogtalan ajkáról , végeszakadatlan . Boldog új esztendő. Oh, évszázadok hangzatos, gyönyörű, konvencionális frázisa ! Ahogy ma egymást köszönti benned tengernyi tömeg kiégett lelke, ahogy egymásradobáltságban elgondolás, megértés és megértés nélkül elrebegi ezt a hangoskodó üresfejűség a szemérmeskedő szerénységnek, a fölényes szellemeskedés az ártatlan tudatlanságnak, gőgös hitehagyottság a tépelődő önmarcangolásnak, sivár szívek önzése a nyomorúságban elbukottak szenvedő seregének, simaszájú diplomácia szava a naiv bizakodónak, ahogy tartalmát fitymálva, percek alatt millió alak befogadott hazugsággá avatja e szépséges kívánságot s nyomorultakon tova gázolva, egymásra halmozza a boldogtalanság és szerencsétlenségek láncolatát, ahogy a jövendővel mit sem gondolva, emberi pongyolaságában a világtalan önzés a múltat sértegeti ma benne, úgy még alig csúfolta meg önmagát a teremtés koronája. Boldog új esztendőt . És ebben elhivatottságát betöltöttnek érzi. És már nem keresi a harcosokat, akik az új esztendőt munkálni fogják. És nem látja meg a sok sírásót, amint az mohó tehetetlenséggel szerszámához nyúl. És nem látja meg, hogy Doberdó szikláiból, Szibéria hómezőiből erdei emelkednek ki a zörgő csontvázaknak, kik megcsalódva, gúnyosan feléje vigyorogtak: Boldog uj esztendőt ! És süket szeretetlenségében nem hallja özvegyeik és árváik néma faját s nem veszi észre, könybe lábadt, sápadt arcok reménytelenül mint tagadják hangzatos ígéretek sokaságát. És nem akarják hallani a Nagyjános Juliannák bosszúszavát, mely a rendcsináló erőszakon túl is életért kiált. És nem próbál felülemelkedni magasabb távlatokba, hogy onnét szemlélje e sártenger törpeóriásainak meddő tülekedését s fürkésző szemmel figyelje a hajótörött vándorok millióit, kik nem tudják, merre visz ütjük. És kufárkodása közben, magafeledtségében nem keresi a lüktető munka lelkét, mely egymaga képes életet lehelni e pusztító dermedtségbe,... hanem elfedi, eltakarja előle mind e zavaró csekélységeket önteltségének sántikáló ereje, a mammohimádat csodálata, mind ott tűnnek el a hitvány gyarlóságok, elképzelt nagyságának árnyékában. Minek mélyebben nézni, mikor ez csak kellemetlen ! Sokkal könnyebb s egyszerűbb a tömeggel kiáltani: Boldog uj esztendőt !... De főként erős lelket hozzá, hogy ismét hinni tudjunk benne ! be, múzsája. Mindössze nem is oly rég tartózkodik nálam, de ha érzésem nem csal, úgy állandóan velem marad. Bizony pajtikám, tanulmányaim folytatása mellett, amit te a fejnkkel, azt végzem én a mi szép magyar nyelvünkkel: festek, rajzolok, keresem mindenben a szépet és többnyire föl is lelem. Sokat és intenzíve foglalkozom muzsikával is és bevallom, hogy a közel jövőben egy csinos magyar dalom fog megjelenni, melynek szövegét is, dalamat is én szereztem. Majd elküldöm. Egyelőre irodalmi, működésem nem lépheti túl a dilettantizmus határát, hiszen jól tudod,egy külföldön tanuló diáknál mennyi munkásságot kíván csak maga a megélhetés biztosítása is. Látod, ilyen az élet ! Együtt voltunk szépen pár évig az érettségi után, míg egyszer csak jött egy vasvillás ember, kinek jóvoltából én most a prágai egyetem hallgatója kényszerülök lenni. De nem baj ! Nagyon jól megy sorom és amint a példa bizonyítja: ,,Naturam expellas furca, tantae usque recurret !“ Együtt vagyunk mi a messze idegenben is. Mert ugyan ki szabhatná meg annak a néma rajongásnak a mérvét, mellyel szegény, meggyötört hazánkhoz vonzódom ? Vagy ki merészelné megsérteni a mi barátságunk intact szövetnékét, melyet még a vén zirci gimnázium latin levegője vont be a soha el nem múlás balzsamával ? Végtelenül örvendek, hogy művészi képességeiddel már pálmát is szereztél; köszöntlek életed ezen értékes fordulópontjánál most, amikor már „beérkezett“ lény vagy, ki immár szabadjeggyel és fölemelt fővel léphetsz a festészet Pantheonjába. Jó Barátom, fogadd szeretettel gratulációmat továbbra is kívánom hogy : Sikerekben gazdag Legyen pályád, élted, S ha barátságunkat Kíméled és félted, Úgy írj nékem Pajtás, Hisz sivár, Ki örömöt spórol, Csak magának vét, Éltünk útjait hát Véled vígan járom S szives soraidat Barátsággal várom. ölel igaz barátod Fodor József. Prága, 1923. december közepén. Lovag Jzfaryn ferenc festőművésznek, pécs. by William Shakesperae, King Lear: ,,last not least!” Kedves Feri Barátom ! Baráti szeretetet érezni is, éreztetni is lehet. Bár úgy érzem, hogy e papiros a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy momentán támadt színes gondolataimat visszhangozza, mégis kérlek, hogy sikered alkalmából, melyről csak most értesültem, fogadd szívesen ezen egyszerű jóbaráti köszöntésemet. Hiszem, hogy a gratulálásnak itten alkalmazott módja ugyanolyan örömmel tölt el, mint, ha esetleg hírneves énekesnőnek születtél volna és most megérdemelt sikered honoráriumaképen Gül Baba csodás színű, parfümös rózsáit lopnám ablakodba. Szárnyaira kapott a hír és most te volens-nolens eljutsz mindenhova, ahol a szép fogalmának megadják még az illő tiszteletet, ahol a színek és foltok világát szentnek tartják s ahol a festészet múzsáját istenítik. Jól esik ez nékem, hidd meg, hisz bennünket régi, patinás barátság köt össze és most úgy érzem magam, mint aki a virágszőnyeges mezőről jött, honnan magammal hoztam egy nagy csokor pipitért, kankalint, meg búzavirágot, most idehaza megoldom a fűszálakkal összekötözött csokrot, magam elé szórom az összeset és ... találd el, mit csinálok aztán ?... Elmerengek a nézésükön. — Ezek az én emlékeim. Milyen jó is neked és nekem, kiknek az élet mindig csak szépet nyújt ! De sietnünk kell, mert gondoljuk csak meg jól: alig van időnk élni. Sokat kell alkotnunk, dolgoznunk, hogy valamirevaló emberek lehessünk, aztán meg időnk is maradjon még élni és az élet derűs, mindig napsugaras oldalát — mert ilyen is van ám — megismerhetni. Kitartás és lelkierő, amik ezen magunk elé tűzött célok elérésére feltétlenül és eminentel szükségesek, — Isten jóvoltából rendelkezésünkre állnak. Isteni adományról, veleszületett talentumról, igaz ugyan, hogy csak nálad beszélhetünk, de azért eláru neked most más valamit én is. Meglátogatott is vendég. Előkelő, hogy úgy mondjam: égi költészet „Epicur“ a tengeren. Minden nagyobb óceánjárónak a fedélzetén találunk Valami furcsa teremtményt, amolyan kabalaállatot, mely a legénység kedvence s amelyről mindenki meg van győződve, hogy szerencsét hoz. Legtöbbnyire egy exotikus állat tűnik föl a láthatáron, valamelyik matróz hozta magával vagy más módon került a nagy hajóra s azóta ott is maradt s ide-oda utazik Európa és Amerika között. Egy ilyen furcsa teremtmény kisért hónapok óta az United Staates Lines tizenkét óceánjárójából álló flottáján. Egyik hajóról a másikra mászik, ide-oda utazik az ó és újvilág között, de a nagy utat sohasem teszi meg kétszer egymásután ugyanazon a hajón. Ennek a különös teremtménynek „Epicur“ vagy röviden „Epy“ a neve, s egész különös módon került az United States Lines hajók fedélzetére. Az „America“ nevű hajó néhány hónappal ezelőtt nyílt tengeren megállóit s egy szállítóhajó megsebesült gépészét fölvette fedélzetére. A sebesült gépészszel együtt Epicur is fölkerült a hajóra. „Epy“, a legkülönfélébb kutyafajok keveréke, hamarosan otthonosan érezte magát az „America“-n s miután meggyőződött arról, hogy gazdáját jól kezelik az uj hajón, hamarosan szemleútra indult. Ide-oda futkosott a kapitány hidjától a gépterem bejáratáig, végiglátogatta a kabinokat és éttermeket s végül a konyhában pihent meg egy időre, meleg barátságot kötve a jószivü főszakáccsal. Az „America" tisztjei és a legénység hamarosan megkedvelték a borzas kis kutyát, mely minden pillanatban feltűnt a hajó más-más pontján s elhatározták, hogy ott tartják állandóan az „America" fedélzetén. A tisztek azonban nem ismerték „Epy" természetét, nem olyan fából volt ő faragva, hogy egy hétnél tovább kibírta volna ugyanazon a hajón. Alig hagyta el az „America“ Brémát és Cherbourgot, egyszerre csak föltűnik az egyik matróznak, hogy az új akvizíció, „Epy“ hiányzik. Fölkutatták az egész hajót, de „Epy" sehol sem volt található. Newyorkba érve, a tisztek látogatást tettek egy másik United States Lines hajón, a „President Monroe“-n s legnagyobb meglepetésükre ott látják vigan ugrándozni a kis borzas „Epy“-t. Hamarosan kiderült, hogy „Epy“ Cherbourgban került a President Monroe fedélzetére s ezen a hajón jutott el Newyorkba. „Epy“ itt sem bírta ki sokáig s mielőtt elindult volna az új hajója, átszökött a „President Polk" fedélzetére. „Epy“ teljes szabadságot élvez az United States Lines hajókon . Evenstown, Bréma, Plymouth Vagy Newyork kikötőiben keresi föl kedvenc hajóit. Valamennyit jól ismeri s még sohasem történt, hogy ugyanazon a hajón kétszer egymásután tette volna meg az utat Európa és Amerika között. 1934. Pezsgőspalackok durrognak, jókedv, kacagás mindenfelé. .. A mámor, a magafeledtség üli diadalát egy éjszakára: temetjük az elmúlott esztendőt. Temetjük azt minden bánatával, elmúlt keservével, füstbement, meg nem valósult terveivel, temetjük mindama el nem következett remények ködképével emlékezetünkben, melyeket most Szilveszter éjszakájától kezdődőleg már az uj esztendőtől várunk. Várunk, minden évben várunk valamit, várunk, csodát várunk, gyógyitó olajat várunk lelkeink ezer égő sebére, enyhítő balzsamot életünk ezer fájdalmára. Élniakarásunk egyben merül ki, energiánk egy határtalan erőmegfeszítésben összpontosul: a Reményben. Csalódásokban megkérgesült lelkünk reménykedik folyvást, könnyektől fakóvá lelt szemeink révedten merednek az eljövendő sötétjébe, vájjon mit hoz a jövendőül Kérdés, örök kérdés , mindig időszerű, soha inkább, mint napjainkban. Várunk boldogságot, jóságot, várunk egy világra, amelyben ismét a szeretet veszi át uralkodását. Remélünk egy új világ eljövetelében, amelyben az emberek ismét megbecsülik egymást, imádkozunk egy jövőért, amikor a dinamit ismét csak a teremtő munka eszköze lesz, kérünk egy eljövendő kort, amelyben a kard, az ágyú mint elmúlott sötét álmok fennmaradt emlékei csak mint muzeális értékű, objectumok szerepeljenek. Kérünk, fohászkodunk érte. 1924___ tőled sokat várunk: szeretetet, megbocsájtást. Megbocsájtást a bűnökre, megbocsájtást a képzelt bűnökre. Távozzék a világról a türelmetlenség, vegye át uralmát ismét a ,, Jóság”— 1924— ha ebben a jegyben indulsz, úgy köszöntünk téged... Kány. A „Pécsi Lapok“ bármennyire is igyekezett az előfizetési díjak utóbbi rendezése elől kitérni, a papírárak és az előállítási költségek emelkedése folytán rá van kényszerítve január 1-től az előfizetési árakat megváltoztatni. Kelletlenül adjuk tudtára olvasóinknak, hogy a ránk nehezedő és egyre súlyosbodó terhek miatt kénytelenek vagyunk január 1-től az egy havi előfizetési díjat 7500 koronában ,míg az egyes példányok árát 4 oldalasnál 300, 8 oldalasnál 500 és ennél több oldalas lapnál 600 K-ban megállapítani. Nagyon kérjük Lapunk igen tisztelt előfizetőit, hogy az elkerülhetetlen változást tudomásul venni és a lapunkkal fennálló kapcsolatot továbbra is fenntartani szíveskedjenek. Nem hisszük, hogy ez az igazán csekély emelés, melyet az árak felfel rohanásában a mai napig minden erőfeszítésünkkel elkerültünk, lapunk egyetlen olvasóját is elriasztaná. Hisszük és tudjuk ezt annál inkább, mert közönségünk az eddigi nehéz időkben sem hagyott cserben bennünket. Viszonzásul a „Pécsi Lapok” a kényszerű emelés folytán még fokozottabb mértékben fog törekedni arra, hogy előfizetőinek tartalmas, nívós újságot adjon. A „Pécsi Lapok” kiadóhivatala. ' —" Előléptetések és nyilvános dicséretek az államrendőrség pécsi kerületénél. Varga Lajos dr.am.kir. államrendőrség pécsi kerületének főkapitánya szolgálatban tanúsított kiváló ügybuzgóságukért és fegyelmezett magatartásukért az őrszemélyzet tagjai közül a következőket léptette elő: Főtörzsőrmesterekké előléptek: Pocsai Péter, Vigh Ferenc, Bárdosi János Böndi Ferenc törzsőrmesterek. — Őrmesterekké előléptek: Czucz Ádám, Száraz Zsigmond, Sipos József Schrancz Pál, Méhes János, Kovács János, Hegedűs József, Koósz János, Batházi Lajos, Kelemen I.ózsef, Keszegi Rafael, Magyar József, Mohátst* Dömötör Vendel,Sümegi János, Trevi György, Gyurki Ferenc, Kelemen György, Kelemen János, Bogdár Márton, Hegedűs Gyula, Németh József, Varga Lajos Csillag János, Vörös I. József, Kovács Ferenc, Reite Márton, Petrok György, Fekete János, Miszlai Lajos Sipos Mihály, Puxler József,Nagy I. József, Göndöcs György, Göbölös József, Huszár József, Tamás Antal Rigó László, Bene Lajos, Horváth Károly, Schromeiss Károly, Málik István, rendőrök. Ezenkívül nyilváno dicséretben részesült 23 felügyelő helyettes, 38 fő törzsőrmester, 9 törzsőrmester, 18 őrmester, 80 államrendőr és 56 ideiglenes minőségű államrendőr A szépszámú előléptetések és nyilvános dicséretei kedvező fényt vetnek a m. kir. államrendőrség őrszemélyzetének szellemére s várható, hogy az egybegyűlt őrszemélyzet előtt kihirdetett kitüntetések* további buzgó munkára fogják serkenteni az államrendőrség őrszemélyzeti tagjait. — Jóváhagyott alapszabályok. A keresk. miniszter a pécsi Ipartestület alapszabályait 1004/ 1923. sz. rendeletével jóváhagyta.