Pécsi Napló, 1893. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1893-02-01 / 26. szám

II. évfolyam, megnyugvásteljes visszaemlékezésnek szentelte a királyi család. A bécsi udvari kápolnában tartottak gyászmisét; részt vett a misén a király, Stefánia özvegy trónörökösné, kis leánykájával, Erzsébet főherczegnével; ott voltak továbbá az uralkodóim Bécsben tar­tózkodó többi tagjai és László főherczeg. Kegyeletes csendben folyt le a mise, azután a király kíséretével együtt átment a kapu­­czinusok sírboltjába, Rudolf trónörökös ko­porsójához, hogy ott csendes imát mondjon. A koporsót gyönyörű, új koszorúk díszítet­ték, az uralkodó család tagjai, Stefánia özvegy trónörökösné és a bécsi német nagykövet helyezték ezeket oda, az utóbbi Vilmos, né­met császár megbízásából. A sírboltban az elhunyt trónörökös emlékére egész délelőtt csendes mise volt. — Szent Hubertus nyugalom­ban. A vadászok védszentje megelégelve a nagy kedvteléssel űzött sportot, a mai nap­pal egyelőre nyugalomba vonult. Vadászaink gondosan kitisztogatva s beolajozva fegyve­reiket, melyekkel annyi üldözött vadnak ol­tották ki életét, szegre akasztják, hadd pi­henjenek, mig majd újra elérkezik az »oculi« a szalonkák tavaszi vonulásának ideje. Akkor még egy­ pár lövés dördül el az erdős he­gyekben s a mélyebb fekvésű fiatal rezulák­­ban, majd ismét hosszabb időre elnémulnak a a haragos mordályok. A tapsi-fülesek világá­ban nagy az öröm, megszűnt a hajsza. Hol­naptól kezdve zavartalanul élvezhetik az élet örömeit, ha ugyan kínálkozik a hatalmas hó­­réteggel borított természet élén örömre szol­gáló alkalom. Sokat szenvednek szegény pára állatok az erős tél, a nagy hó miatt, de lega­lább holnaptól kezdve nem kell remegniök a fegyver csövétől, mert a törvény védelmébe veszi őket. Még egy hét s azontúl az étla­pokon se szabad a nyulat emlegetni. Jó lesz, hogy ha a hatóság is figyelemmel kiséri a ti­lalmat s a körmükre koppant azoknak, a kik a törvény ellen vétenek. A múlt évben még február közepén is árultak a pécsi piaczon nyulakat. Ez pedig nem járja. — Járványos betegségek. A difteritisz lassan kint alább hágy a pusztítá­saival, habár egészen szűnni még mindig nem akar, csak Mohács képez kivitelt, a­hol makacsul tartja fen magát a ragály. Az utolsó 8 nap alatt Mohácson ismét 14 gyermek betegedett meg roncsoló toroklobban, kik kö­zül 11 (!) meg is halt. Most meg mindenfelé a fültőmirigyláb lép fel tömegesen a gyer­mekek közt, szerencsére azonban ez egy majdnem egészen veszélytelen baj, a­mely egy vagy másfél heti tartam után minden gyógykezelés nélkül is csakhamar elmúlik és különös óvintézkedéseket nem is igényel. — Háború a tornacsarnokban. A tornacsarnokban kiállított custozai csata­képet ma délután a 42-ik gyalogezred le­génysége tekintette meg a tisztek vezetése alatt. Szombaton délután Lederer főhad­nagy Útmutatása mellett az összes Pécsett állomásozó önkéntesek szemlélték meg a csataképet. Lederer főhadnagy érdekes magyarázatát nagy figyelemmel kisérték az önkéntesek. Holnap délután a honvédek mennek el tisztjeik vezetése alatt a csatakép megtekintésére. — Gyászjelentés: Schaffer I. Béla a „Központi kávéház“ tulajdonosának neje szül. Sipos Julia 1893. évi január hó 31-én reggel fél 5 órakor hosszas betegség után életének 45 ik, boldog házasságának 25-ik évében elhunyt. A boldogoknak hült tetemei február hó 1-én délután,fél 3 órakor fognak Széchényi-tér 1. számú házban beszentel­tetni s onnan a budai külvárosi közsirkert­ben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az en­gesztelő szent mise áldozat pedig f. évi február hó 3-án reggeli 8 órakor fog a bel­városi plébánia-templomban a Mindenhatónak bemutattatni. A megboldogult Schaffer I. Bélával Bécsben kötött polgári házasságban élt egy negyed-évszázadon át a legjobb csa­ládi egyetértésben és békében. — Megyénk és a drávai hid. Nemcsak a siklósi járás községeiben indí­tották meg a mozgalmat a drávai hid ügy érdekében, hanem — hir szerint — Mohá­cson és Dárdán is lelkesednek ez ügyért az iparosok. Mohácson Jeszenszky Gyula tb. fő­szolgabíró áll ez ügy élén és vele tartanak Mohács város kereskedői és iparosai. De maga Slavonia is megmozdult. — Levél Jeruzsálemből. Milo­­danovits Simon honvéd százados érdekes levelet kapott ma Jeruzsálemből. A lévél magyarul volt czimezve, s 14 nap alatt jött meg az operencziás tengeren túli tartomány­ból. A levelet Országh Lajos baranyamegyei földbirtokos irta, ki jelenleg keleten utazik, s időnkint levelével felkeresi itthon hagyott jó barátját. A levél rendkívül érdekes leírá­sokat tartalmaz, a miért is azt Milodanovits százados úr szívességéből lapunk holnapi tárczarovatában közölni fogjuk. — Kinevezések az államvasu­taknál. A budapest-pécsi vonalon a kö­vetkező pályaorvosok lettek kinevezve : Dr. Davidovics Sándor Szt. Lőrincz székhelyivel, Dr. Kertész Lipót Dombóvár székhelylyel, Dr. Kohn Ármin Szakálhőgyész székhelylyel, Dr. Károlyi Gyula Ercsi székhelylyel és Dr. Kiss István Simontornya székhelylyel. Át­helyeztettek: Reckmann István adony-sza­­bolcsi hivatalnok Sár-Bogárdra, Kovács Gyula sárbogárdi hivatalnok Adony - Szabolcsra. Bölcskei Andor és Dichter Viktor végzett tanfolyam hallgatók hivatalnok gyakorno­kokká neveztettek ki. A­­ Czigányok összeírása. A belügyminiszter 1892. deczember 15-ről kelt rendeletével a mai napra az országban talál­ható összes czigányok összeirását hagyta meg, s annak vezetésével az országos sta­tisztikai hivatalt bízta meg. A pécsi rendőr­­kapitányság e hivatal megkeresésére fogana­­tosította is a czigányok összeírását és mind­amellett, hogy országos vásár volt, mégis csak 13 czigányt sikerült a népszámlálásba felvenni.­­ Vasúti baleset Dombová­­rott. A budapest-pécsi, illetve fiumei vona­lon tegnnap két baleset történt. Fiume-Buda­­pest közt tegnap délután közlekedett gyorsvonat, mint lapunknak írják, kétszer nyílt pályán kénytelen volt megállani. Alig hagyta el a vonat Dombovárt, megrepedt a gőzsip. A vonat kénytelen volt megállani, hogy a sípot megigazítsák, mert különben a jelzéseket nem adhatták volna meg s könnyen nagyobb szerencsétlenség is történhetett volna. A második baleset Sárbogárd közelében érte, a­hol az egyik kocsi tengelye meggyulladt. A tüzet azonban sikerült eloltani s a vonat jó háromnegyed órai késés után folytathatta útját Budapest­ felé — Félig megfagyott, félig meg­égett. Stir F. szegzárdi polgárt — mint a levelezőnk irja — a napokban halva találták az ottani szőlejében. A halottnak bal fele meg volt fagyva, a jobb fele meg teljesen meg volt szenesedve. Stir még a múlt héten el­tűnt hazulról, s azóta hiába keresték min­denütt. Stir a szőlőbe ment ki, ahonnan — talán a nagy hó miatt nem tudott hazatérni. Tüzet rakott tehát a prés­házban s lefeküdt aludni, el is aludt oly mélyen, hogy soha többé fel nem kelt. A szerencsétlen meg­fagyott. A jobb oldala meg a lángoktól tüzet fogott és a megfagyott ember jobb oldala szénné égett, így találta őt családja, mely a megfagyott és megégett embert a kórházba, onnan pedig örök nyugalomra kisérte. — Mesterséges temetés. Beállít a fa­lusi atyafi a plébánoshoz s elpanaszolja, hogy a felesége jobb létre szenderült, el kéne takarítani a földi maradványait. A plébános részvétének adva kifejezést, kérdezi: — Hát atyafi, én temessem el, vagy a mester ur is jó lesz ? Milyen temetést akar kenn. — Könyörgöm alásan, azt tartom, hogy hát csak amolyan mesterséges temetés lesz a legjobb. — Áthelyezés. Litt­ke György va­súti tisztviselőt a kereskedelmi miniszter február hó 1-jével Temesvárra helyezte át hasonló minőségben. — Nagy nap a távirdán. Holnap nagy nap lesz a helybeli távirda hivatalban. A távíró gépek egyhangú kopogása, melyet eddig csak esti 9 óráig hallgatott az unifor­mis tisztviselő, holnaptól kezdve éjjeli 12 óráig hozza és viszi azokat a vegyestartalmú tudósításokat, melyeket pillanat műve alatt visz vagy hoz a mérföldek távolságában lakó czímzetthez. Eddig, ha pl. valamely fontos eseményt akartunk volna továbbjuttatni, esti 9 órán túl nem lehetett. Meg kellett várni a reggelt. Most, holnaptól kezdve más­kép lesz ez. Éjjeli 12 óráig telegrafálhatunk, s villámon expedálhatjuk még pirkadás előtt a legtávolibb vidékekre sürgős­­gondolataink.^ — Vadász-kaland. LélekszakadvTM szaladt be a napokban Rahner Ádám ba­­barci földműves Mohácsra, fellármázván né­hány ismerős urat, hogy a vasúti töltéstől nem messze farkas tanyáz, és kérte őket, hogy semmisítsék meg a fenevadat, mert különben baj találja érni a heti vásárról haza­térő falusi népet. Felébredt erre három úri­emberben a Nimród és vivén magukkal „puskát, pipát, pattontást, meg egy bütykös pálinkát“ felkészültek a nevezetes vadász­­eseményre. A vasvillával felfegyverkezett Rahner által védve hátulról, el is indulónak, meg is érkezének a farkastanya közelébe és látják, amint a rettenetes ordas ki-kidugta a fejét a hóból. A bátor vadász mindegyike készenlétben tartá fegyverét, Hahner szú­rásra készen vasvilláját, a­mire aztán az egyik, nagy Nimród hírében álló úri­ember neki ereszté a golyóját az ordas felé, a­mely a szokatlan dörejtől nyugalmából felzavarva, nagy ugrásokkal lőtávolból iparkodott futni, de mielőtt még elérhette volna, egy újabban feléje röpített golyó úgy találta vékonyba a szegény párát, hogy azonnal összerogyott. A vadászok nagy rivalgással közeledtek a most már ártalmatlanná tett ellenséghez, oda érvén pedig a vérében fe­trengő farkashoz, hivatalosan konstatálták, hogy az egy jól megtermett vörös szőrű­­ komondor.­­ Farsang. Karnéval herczeg ugyan­csak beszéltet magáról ! Mintha rövidre sza­bott uralkodási idejének minden perezét fel­ akarná használni, egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy a jó kedv s vidám kedély sátorát fel ne ütné ott, ahol csak hely és alkalom kínálkozik. A baranya-sellyei Olvasókör — mint levelezőnk írja — könyvtára javára rende­zett tánczvigalom igen kedélyes színhelyéül szolgált f. hó 29 én ő herczegsége uralko­dási székhelyének. Messze vidék szép hölgyei s ifjai se­reglettek össze a vig­yenséget üdvözölni. A szigetvári zenekar hangjai mellett a legke- Pécsi Napló, 1893. február hó 1.

Next