Pécsi Napló, 1895. november (4. évfolyam, 261-285. szám)

1895-11-01 / 261. szám

4K útra hajtatott s Pécsre utazott. A vonat tán Dárdán járhatott még, mikor az egyik rendőrbiztos hírül hozta, hogy Schaurek megérkezett, de nem ment az előbbi mál­lására, hanem a postaépület mellett levő harmadrangú fogadóba, a „Szarvasiba állított be, melynek gazdájával Schaurek borüzleti összeköttetésben állott. Ez épp a napokban is vett tőle borokat s ezek árából egyelőre 1000 irtot át is adott Schaureknek. Megörvendezve szaladtam e hírrel a táviróhivatalba, — a rendőrbiztost ott hagyván a „Szarvas“ korcsma előtt — hogy a már útnak indított táviratomat, mely még csak azt tartalmazhatta, hogy Schaurek nem található, kiigazítsam. De aztán Winter drhoz siettem, hogy vele is közöljem a jó hírt, — bár előttem mégis gyanús volt az, hogy Schaurek ebben a korcsmában akarja tölteni az éjszakát. Winter dr. azzal sietett Schaurekhez, hogy megértesse vele, hogy az ügye a lehető legjobb útján van a rendezés lehetőségé­nek, nincs hát miért aggódnia, vagy ép­pen olyan sötét tervekkel foglalkoznia, melyekről a Pécsre küldött levelekben, sőt a hozzá (Winterhez) írottban is hatá­rozottan nyilatkozott. Ezenközben azonban az történt, — mint ezt Schmidt, a „Szarvas" vendéglőse nekünk elmondta, — hogy ő elmondta Schaureknek, hogy neje itt járt Eszéken és Pécsre ment s hogy mások is keres­ték, beszélni kívánnak vele. Erre Schau­rek azt mondta a vendéglősnek, hogy nála fog meghalni és reggel ő is elutazik Pécsre. Aztán elkérte a félremenő hely kulcsát és kiment az ivóból. Schaurek azonban nem ment oda, ahova indult, ha­nem észrevétlenül kirohant a korcsmából. Csak­is a hátsó kapun mehetett ki. Mire Winter dr. odaért, Schaurek már eltűnt. Fölkutatták az egész házat, de őt nem találták sehol. Erre Winter dr. a rendőrbiztos s ké­sőbb én is egy rendőraltiszttel külön-kü­­lön keresésére indultunk a folyton sza­kadó esőben, de késő éjszakáig eredmény­telenül. Ma reggel azt a hírt hozta hozzám egy rendőraltiszt, hogy Schaureket a rendőrök a Dráva hídja környékén talál­ták meg eszméletlen állapotban. Kocsira tették és Winter dr. lakására vitték. Ágyba fektették a lázas állapotban levőt, s Reinfeld dr. orvost hívták mellé, aki gyógykezelés alá vette. Az esti vonattal utazott le Eszékre Fekete Mihály ügyvéd, Schaurek egyik bi­zalmasa, d i r r o v a t u n k. Pécs, okt. 31. — Lapunk legközelebbi száma, ha csak rendkívüli esemény magát elő nem adja, a holnapi ünnep miatt, vasár­nap reggel fog megjelenni. — Frigyes főherczeg uj kas­télya. Frigyes főherczeg és neje Izabella főherczegnő, mint azt már közöltük, va­sárnap, október 27-én Bellyére érkeztek, hol, mint lapunkban Főherczeglakró birják, a még Savoyai Jenő herczeg által épített kastélyban szálltak meg, hétfőn ladikon részt vettek a kopácsi tón rendezett nagy­szerű halászatban, kedden pedig Kőris­erdőre mentek s megtekintették az ott építendő vadászkastély helyét. A Reich uradalmi műszaki tanácsos által készített és bemutatott rajzok és festmények na­gyon megnyerték tetszésüket. A kastély tehát tavaszszal meg fog épülni az eddigi vadászlak közelében, a töltésnek egy e czélra kiszélesítendő helyén. Egyemeletes lesz, magas parterre és egy kis torony­nyal, félig modern nyaraló, félig rokokn kastély, igen csinos kis épület lesz. A melléképületek közt lesz istálló 12 pár ló számára. A főherczegi pár kedden és szerdán néhány szalonkát lőtt és szerdán este ismét elutazott. — Dr. Dulánszky Nándor püs­pök állapota tegnap és a mai nap folya­mán némi javulást mutat. Álmatlansága visszatünt és némi étvágy is mutatkozik. — Nem építenek posta és táv­írda palotát Pécsett. Csaknem ké­szen volt már a terv. De nagyon szép lett volna, azért dugába dőlt. Arról volt ugyanis szó, hogy a püspök ketten, a nő­­egyleti épület lebontásával és beljebb való újjáépítésével, belefoglalva a nyári szín­ház által elfoglalt térséget, a város 100.000 forintot meghaladó költséggel építsen a kincstár részére nagyszabású posta, táv­­irda és telefon palotát. Opris Péter igaz­gató a postai és távirdai viszonyok javí­tása érdekében rendkívül buzgólkodott a terv megvalósításáért, és máris megnyerte volna a mérvadó városi köröket, ha a kincstár a városnak oly elfogadható bér­összeget kínált volna meg, hogy a város által belefektetett tőke tisztességes kama­tot hozott volna a városnak. A kincs­tár követelményei a terv kivitele kö­rül azonban oly mérvben növekedtek, és az eredetileg tervbe vett költséget annyira szaporította volna, hogy a bérösszegből a befektetett tőke kamatai tán megtérültek volna, de a tőke törlesztésére mi sem ma­radt volna. Ezen helyzetet fölismerve, abba maradtak az előzetes tárgyalások is, és most a posta távírda és telefon palota építése lekerült a napirendről, lekerült annyival is inkább, mert most küszöbön van a pécsi pályaudvar építése, a­mely­ben gondoskodás történt Pécs forgalmá­nak megfelelő posta és távirdai helyiség építése oly dimensiókban, hogy még a posta és távirdafőnök lakása részére is jut hely. A pályaudvarra helyezik át a teljes leadási hivatalt, mivel csak gyorsí­tani fogják a postai kézbesítést, míg a jelenlegi posta és távirdaépület, megsza­badulván a leadási hivataltól, mint kizá­rólag föladással foglalkozó hivatal telje­sen meg fog felelhetni az igényeknek.­­ A városban tehát nem épül meg a posta és távirda palota, mi fölött őszintén saj­nálkozunk. — Adományok a pécsi nép­konyha részére Ifj. Brázay Kálmán a pécsi népkonyha számára 4 zsák burgo­nyát, 1—1 zsák zellert, pastinákot, sárga répát, hagymát, petrezselymet és babot, Walter Antal kanonok, püspöki helynök pedig 4 zsák burgonyát adományozott. — A pécsi jótékony nőegylethez a népkonyha javára újabban a következő adományok érkeztek be : Wiezner Kaj­mánné 10 frt, Angster Józsefné 6 frt, Leksza Ludovika 2 frt. Összesen 18 frt.­­ A pécsi korcsolyázó egylet ez évi alakuló közgyűlését november hó 3-án d. e. 11 órakor fogja a nemzeti ca­sino jelenlegi helyiségében megtartani. — Az egylet elnöksége ez után is kéri az egylet tagjait, hogy tekintettel az ülés tárgyára, azon minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. — A reformáció megkezdésének évfordulóját az ev. reform, gyülekezet november hó 3 án, vasárnap d. e. 10 óra­kor hálaadó istentisztelettel fogja megün­nepelni a gyülekezet imatermében (Siklósi országút 4.). — Tizenegy házasságkötés Da­rázson egy nap alatt. Az első pol­gári házasságkötés, mint lapunkat onnét értesítik, ma volt Darázson, amidőn Cseh Gyula körjegyző, mint anyakönyvvezető­nek egyszerre sok is kijutott a jóból, a mennyiben e napon 11 házasságkötést kellett végeznie, mely nehéz feladatnak buzgósággal meg is felelt. A községben köztudomású volt, hogy az új rend e na­pon köszönt itt be, s már napok óta iz­­­gatott volt mindenki, kíváncsian várva,­­ hogy hát mi is az a polgári házasság.­­ Reggel 9 órakor a 11 házasulandó ko­csikkal, összes násznépével vonult a köz­ségházhoz, melynek udvarát egészen meg­töltötték. Igazán szép látvány volt, a mint ez a horvát nép czifrábbnál­ czifrább ünnepi ruhában sürgőst forgott. Dicsérendő volt náluk, hogy a szentesített törvények iránt oly nagy respektussal viseltettek, hogy bár mind igen vallásos katoliku­sok, nem a szentegyház összeomlását lát­ták, hanem oda igyekeztek, hogy az ál­lam­i rend és törvények iránti tiszteletük­nek minél inkább kifejezést adhassanak. Tekintve, hogy a körjegyzői irodahelyiség szűk és az anyakönyvvezetés részére a helyiség felépítése csak a jövő évre ter­veztetik, Cseh Gyula körjegyző e czélra saját lakását engedte át. E szépen búto­rozott szobában várta a párok megérke­zését. Az első pár délelőtt 9 órakor érke­zett meg és lépett az anyakönyvvezető elé, a­ki ekkor már a hivatalos helyiség­ben szalon ruhában vállán az övvel várta őket. A felekre is, de még a jelenlevő helybeli és vidéki intelligens közönségre is az első pillanat már igen jó benyomást tett. Cseh Gyula anyakönyvvezető sugár, karcsú testalkotással, szalon ruhában a díszes övvel, halvány és igen komoly ar­­czával az aktusnak olyan ünnepies színe­zetet adott, hogy a jelenlevők egész meg­­hatottan állottak s a polgári házasság­kötés iránt eleve a legjobb véleményt keltette fel. Minden egyes párhoz előbb magyar, azután horvát nyelven rövid, de igen helyes beszédet mondott, a­melyben különösen a törvény tiszteletet és a tör­vény iránti engedelmességet ecsetelte. Kü­lönösen nagy hatást keltettek szavai, a­mikor a házasságkötéshez tartozó formu­lák elvégzése után a párokat vallási kö­telességeikre figyelmeztette, mert ekkor látták be ezek az igénytelen, együgyű, horvát népek, hogy hiszen nem is olyan nagy ördög ez a polgári házasság; vallási érzelmeikben nem sért ez semmit. Egy óra felé járt az idő, a­mikor az utolsó pár is megkötötte a házasságot, és ekkor az összes jelenlévők zajos zsi­­ó és éljen kiáltásokkal távoztak el. Valamennyi pár a polgári házasság­kötés után még ez nap templomba ment az egyházi áldást is magukra venni. — Megyei bizottsági tagvá­lasztások. Baranyavármegye köztörvény­hatósági bizottsági tagjait, a törvény sze­rint kilépő 134 bizottsági tagot ma­gá- „Pécsi Nap­ló“ 1885. november 1

Next