Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1898-06-01 / 124. szám

fl . — Egy plébános hagyatéka csődben. A szegzárdi kir. törvényszék néhai Séghy Pál, volt agárdi esperes­­plébános hagyatékára a csődöt elrendelte. Csődbiztos Sonnewend Frigyes dr. kir. törvényszéki biró, tömeggondnok Geiger Gyula, helyettese Fehér Dezső dr. szeg­­zárdi ügyvéd. A bejelentések határideje július 17., felszámolási tárgyalás augusz­tus 1., a csődválasztmány megalakulása augusztus 4. — Előléptetések a pécsi ál­­lamépítészeti hivatalban. A be­keresdelemügyi miniszter a pécsi állam­­építészeti hivatalnál május havában előléptette Kovács­y Kálmánt 1. oszt. főmérnökké, Kardos József és Némethy József mérnököket 1. oszt. kir. mérnö­kökké, és Klein Lászlót II. oszt. kir. mérnökké. — A Garay szobor leleple­zése. A szegszárdi értelmesség lázas tevékenységet fejt ki, hogy a Garay szo­bor vasárnap június 5 én végbemenő le­leplezési ünnepélye minden tekintetben fényesen sikerüljön és előrelátható, hogy a siker nem is fog elmaradni. A szeg­szárdi helyi lapok kimerítően­ fogalkoznak az előkészítés részleteivel. A fővárosi és vidéki hivatalos vendégek szombaton, június 4 én esti 7 órakor külön vonaton érkeznek Sárbogárdról Szegszárdra, a­hol még este a főispánnál jönnek össze is­lyra. A Garay album, mely lalmasabb emlék albumok­on van, Perczel Dezső bel­­maga fejtett ki nagy bűz- t­ , — a legmagasabb körükben is gyűjtsön előfizetéseket és az ő­­dén az összes miniszterek aláírták neveiket. A belügyminiszter személyes megjelenésével is emelni fogja az ünnepély fényét. — Léghajósok Pannonhal­mán. Pannonhalmáról írja tudósítónk : A kegyes rendnek pannonhalmi kolostora eldorádója a vendégszeretetnek. Nem mú­lik ott nap, hogy vendégek ne lenné­nek a kolostorban, így pünkösd vasárnap­ján egyszerre 120 tanár kereste föl a ko­lostort, ahol természetesen ebédre is ma­rasztalták az érkezetteket. De a­milyen vendég szombaton érkezett Pannonhal­mára, az már a ritkaságok közé tartozik. A vendégek sem vasúton, sem kocsin, sem gyalogszerrel, hanem a léghajón ér­keztek, és mikor becsben a jubileumi kiállításon hatalmas katonai léggömbön fölszálltak, nem gondolhatták, hogy a rend 4000 hectoliter kitűnő bort tar­talmazó s­pinezéjében fogják a szép na­pot befejezni. A katonai léghajós osztály légrepülője három órai út után, szélcsön­des idő lévén szombaton, a pannonhalmi apátság közelében szállt alá. Csakhamar észrevették a kolostorban a léghajót, mely 2000 méter magasságból bocsátkozott alá, és szinte aggódva várták a pillanatot, mikor sikerül a kötelekbe kapaszkodó katonatiszteknek a léghajóval együtt le­­szállni, mert a drága léghajót elereszteni nem szabad. Négy ötször érintették a föl­det a hepehupás magaslaton, de mindig újra fölszállt a léghajó, míg az erejét vesztve mindig kisebb és kisebb lett, és végre minden baj nélkül leszállhattak a léghajósok. A léghajót azonnal vasútra szállították és visszaküldötték Bécsbe, míg ők maguk szívesen fogadták a meg­hívót, úgy az ebédre, mint később az encsi pinczébe, ahol a léghajó vezetője csakhamar kijelentette, hogy 2000 méter­rel a föld fölött nem éreztek semmi szé­dülést, de négy öt méterrel a föld alatt, összevisszaságban láttak mindent. Az esti vonattal a léghajósok ismét vissza­utaztak Bécsbe. — Eljegyzések. Flerkó János, szászvári bányaszámtiszt két leányát jegyezte el pünkösd vasárnapján. Róza leányát eljegyezte Csermák Sándor, a szászvári kőszénbánya főaknásza, Mariska kisasszonyt pedig Vanschura Ferencz, szászvári vállalkozó. — Dsida Gyula himesházi körjegyző Szebényben Talos Vilma kisasszony tanítónőt, Kusinszky Ferencz bar­­baáni körjegyző unokahugát és neveltjét jegyezte el. — Grünwald La­jos, a Jordán-féle r. t. hivatalnoka eljegyezte Nyitrai Flóra kisasszonyt Kaposvárott. — Vasárnap váltott jegyet Pulay Jákó, a budapesti „Rémi szálloda“ r. t. titkára Mandelbaum Sándor leányával, Idával. — Felhívás a magyar lövé­szekhez. Bécsből fölkérettünk a követ­kező fölhívás közzétételére. Ha a magyar lövész egyesület ki is mondotta, hogy tekintetbe véve azt az ellenséges hangu­latot, mely a császárvárosban Magyarország ellenében létezik, hivatalosan ezen jubi­leumi lövész ünnepségen részt nem vesz, azért bizonyára sok magyar is elmegy majd Bécsbe, hogy a versenyből kivegye részét. Tekintve már most, hogy még ezelőtt néhány évvel Pécsett is létezett társaság, mely művelte ezen nemes sportot, az utóbbi években azonban lövé­szeik egyáltalában nincsennek, tán jó alkalom volna a bécsi ünnepség, hogy uj életre keltse a pécsi lövész egyesületet is. Íme a fölhívás eredeti szövegben: Magyar lövésztársak ! Folyó évi., június hó 26-a és julius hó 6 a közö­t­t cs. és kir. fensége Ferencz Nándor főherczeg ur magas védnöksége alatt álló alulirt bizottság a császári jubi­láns és V-ik ausztriai szövetséges lövész­­ünnepélyt Bécsbe rendezi. A ritka és magasztos alkalomnak, valamint az Auszt­ria-Magyarországi lövészet méltóságához megfelelően ezen ünnepélynek fényes módon kell lefolyni. Az összes népek lövészei, kik lelkes szeretettel és hűséggel a trónt körülveszik, találkozzanak, hogy azt, ki az első lövész nálatok és mi nálunk, hogy apostoli királyotokat, Ferencz József szeretett császárunknak uralkodói jubileuma alkalmával, felejthetetlen, ha szívből fakadó hódolatot nyújtsanak ; be akarjuk bizonyítani, hogy a lövészet mes­terségének gyakorlása, valamint a hazafias­ság szellemének ápolása mindnyájunk közös czélja. Hozzátok magyar lövészek és testvé­rekhez, kik oly nemzet hozzátartozói vagy­tok, mely hazáját és királyát mindenek felett szereti, intézzük szózatunkat, hogy a ma­gasztos ünnepnapokon hű ausztriai lövész­barátaitok oldalán minél nagyobb szám­ban Bécsben jelenjetek meg. Nektek ve­lünk egyetemben tanúbizonyságot kell tenni, hogy Ausztria és Magyarország év­századok óta a közös uralkodóház, vala­mint a közös történelem (?) által összekötve lévén, dicsőségteljes hagyományához hí­ven marad. Ez alkalommal nemcsak arról van szó, hogy hazánk népeiben la­kozó éber véderő jelentőségét nyilvánva­lóvá tegyük, hanem hogy hazafias szívből fakadó hódolattal adózzunk a császár és király általános szeretettel körülvett sze­mélyének. Ezen ünnepnél a magyar lö­vészek, a magyar honfiak nem hiányoz­hatnak. Ezért intézzük hozzátok magyar­honi lövészek és testvérekhez meghívá­sunkat, béke és örömünnepünkön való részvételhez első­sorban hozzátok, azon bizalomteljes reményünket kifejezve, hogy tömegesen bevonuni fogtok ünnepiesen dí­szített városunkba, szorgalmasan részt veendő azon versenyben, mely a kiválóan gazdag és pompás lövődijak körül érvé­nyesülni fog. Magunkhoz hivunk titeket a hálás megemlékezés érzetével is, mely bennünket eltölt azon pompás fogadásért, melyben bennünket részesittettek, midőn két esztendő előtt dicsőséges ezredéves ünnepélynek tanúi lehettünk. Epedve vár­juk az alkalmat, hogy néktek megmutat­hassuk, miszerint a dicsőített magyar vendégszeretetet tehetségünkhöz képest szívesen és melegen kívánjuk viszonozni. Az örömzaj, mely titeket eljöveteletek al­kalmával majdan fogad, azon testvéries­ség érzetének hű tolmácsa leend, melyet mi ausztriai lövészek lovagias magyar testvéreinknek felajánlunk és változatlanul megtartandunk. Lövésztársi üdvözlettel és kézszorítással. A császár-jubileum és V-ik ausztriai szövetséges lövészet központi­ bi­zottsága : Báró Gudenus Leó, elnök Trauttmansdorff Károly herczeg, Dumba Miklós, Pallaviczini Sándor őrgróf, Dreher Antal, Dr. lovag Kopp Ede, alelnökök. Dr. Merani János gróf, szövetségi elnök. Dr. Krenn Roderich, a bécsi lövészegye­sület főlövészmestere. — Nagyidők tanúja. Gallaszay Antal öreg honvéd, ki az 1848—49-iki szabadságharczot mint honvéd százados végigküzdötte, ma reggel, 83 éves korá­ban meghalt Pécsett, a városi közkórház­ban. Temetése holnap, szerdán délután 5 órakor fog végbemenni a közkórházból. — Új doktor. Egy pécsi fiatal ember, Ujváry Géza, meg­ei aljegyző tette le legújabban a doktori vizsgát Kolozsvárott. A múlt héten utazott el Kolozsvárra, ahol az államtudományok doktorává avatták fel. — Halálozás. Puszta-Hatvanban egy fiatal asszony halt meg tegnap, akit Pécsett is többen ismertek. Az elhunyt Durkó Imréné szül. Szegheő Margit. Unoka testvére Szegheő István debreczeni Ítélőtáblás birónak. Temetése ma ment végbe nagy részvét mellett. — A játék vége. A Mária-utcza 4. sz. házban néhány kis gyermek játsza­dozott tegnap délelőtt. Futkostak jókedvűen össze-vissza az udvarban. Egyszer csak nagy sikoltásra futott ki Becker Alajos lakatos mester. Négy éves kis fiacskája játék közben elbújt egy ablakkeret mögé, amely megbillent és reá esett. A gyermek ott feküdt az ablakráma alatt, míg szülei ki nem mentették. Azután be­ment a szobába a kis gyermek és lefeküdt. Negyed óra múlva pedig meghalt. Az ablakkeret igen könnyű s a halálát a gyermeknek az okozta, hogy az reá esett és igy belső sérüléseket szenvedett. A kis holttestet beszállították a kórházba, ahol ma felbonczolták. — Hirtelen halál a templom­ban. Egy köztiszteletben álló öreg úr halt meg hirtelen tegnap délelőtt. A ha­lál­eset különösen azért okozott nagy iz­galmat, mivel a belvárosi templomba kö­vetkezett be. Krause Nár­dor 76 éves nyu­galmazott kántortanító délelőtt még teljes egészségben fel­ment a templomba és ott orgonáit délelőtt 11 órakor egész a mise végéig. Akkor haza akart menni. Alig tett azonban a lépcsőkön pár lépést össze­esett és meghalt. Szívszélhüdés érte. Hazaszállították Sörház­ utcza 15. szám alatti lakására. — Gyilkosság. Petrov Márk da­rázsi lakos több fuvaros társával követ szállított a batinai kőbányából, ő volt a munkavezető, ő kapta a munkaadótól a megkeresett fuvarbért, melyet aztán a többi fuvarosok között a teljesített munka arányában kiosztott. E hó 23 án délelőtt Petrov és még két társa, köztük Domja­­novics István, özv Jung Mihályné da­ Pécsi Napló 1898. junius 1.

Next