Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)
1898-12-01 / 276. szám
*›-=?«. deczember 1. г«! Napla most felhozottakra nézve a magam részéről is röviden néhány megjegyzést hozzátenném. Legelőször is azt kérdezte a t. interpelláló képviselő úr, hogy az illetékességi kifogást ki emelte. Az illetékességi kifogást, amint én tudom, a cég adta be és pedig tiltakozott az ellen, hogy az ő pécsi pinczéjében a fővárosi államrendőrség egy közege által teljesíttetett az eljárás, ez tartotta meg a nyomozást. Az eljárás itt az volt, hogy én az illetékességet azért állapítottam meg, hivatali felülvizsgálás útján a fővárosi államrendőrség részére, mert a földművelésügyi miniszter úrral előzőleg abban már megállapodtunk, hogy itt nem a pécsi hatóságokra, hanem a pestire fogjuk bízni a vizsgálatot. És épen azért én a pesti államrendőrség eljárását a czégre nézve, miután itt is van helyisége, ahol borait méri, a fővárosi államrendőrség részére kívántam fenntartani, de egyúttal mivel az eljárásban szabálytalanságokat észleltem, tehát a határozatnak az érdemleges részét feloldottam és egyúttal annak kiderítésére, hogy váljon csakis az előírt, utakban való járatlanság, vagy pedig más okok folytán állott be itt ez a kétségtelenül nemm helyes eljárás, a fővárosi államrendőrség kapitányságát megbíztam, hogy a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot a fővárosi negyedik kerületi kapitányság közege ellen indítsa meg és a kifejtendőkhöz képest esetleg a fegyelmi eljárás, vagy a felfüggesztési eljárás iránt hozzám előterjesztést tegyen. Később aztán, az ügyet tárgyalván, a földművelésügyi miniszter úrral abban állapodtunk meg, hogy igenis az eljárás a fővárosban folytatandó és éppen azért, mivel a fővárosi államrendőrség részéről a VIII. ker. kapitány előzetesen a mi hozzájárulásunkkal és iniciatívánkból a fővárosi államrendőrség főkapitánya által kiküldve, tehát ugyanezt a közegét a fővárosi államrendőrségnek delegáltam arra nézve, hogy ebben az ügyben a további eljárást vezesse. Kétségtelenül hiba az, hogy az eljáró első fokú hatóság a mintákat visszaadta, de úgy tudom, hogy ebből néhány palack mégis a vegyelemzési bizottság rendelkezésére bocsáttatott. De megtörtént a legerélyesebb intézkedés arra nézve, hogy mindazon helyekről, ahova az engedélyezett ezég legutóbbi időkben akár kisebb akár nagyobb menyiségben bort szállított, azokból a szállítmányokból, hiteles minták vétessenek és szolgáltassanak a borvizsgáló bizottság rendelkezésére. Ez az, amit a magam részéről ebben a kérdésben mondani kívántam. Kérem a t. házat, csatlakozva azokhoz, amiket a tisztelt barátom a földmivelésügyi miniszter úr mondott, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon) Sághy Gyula: A földmivelésügyi miniszter úrnak interpellácziómra adott válaszát a maga eljárására vonatkozólag tudomásul veszem, csak arra kérem a miniszter urat, hogy az ügy érdekében a borvizsgálatot a lehető legsürgősebben tessék eszközöltetni, nehogy az ügy sokáig függőben legyen, mert ez ártalmára lenne a közérdeknek. Hiszem, hogy adott ígérete folytán ezen vizsgálatot minden esetre eszközöltetni fogja. A kérdés csak az, hogy azok a, újabb minták megegyeznek e az előbbeni mintákkal, tehát megfelelők-e a vizsgálatra, másodszor nem ártott volna ezen újabb vizsgálat tartamára a pinczéket lepecsételni. Ami a belügyminiszter eljárását illeti, azt kérdezem, ki emelte az illetékességi kifogást, mert mégis fontos megtudni, váljon a pécsi hatóság részéről emeltetett-e ezen kifogás, vagy pedig az érdekelt magánfél részéről. Mi indította a belügyminisztert arra, hogy ő az illetékesség megállapításába belement, miután az hatáskörébe nem tartozik. Utólag helyrehozta ugyan a hibát, de én ebben mulasztást látok és ezért szólaltam föl, miért nem intézkedett rögtön, mikor az illető rendőri hatóság eljárását helytelenítette, hogy ismét visszatereltessék az ügy a delegált VIII. ker. kapitánysághoz! Azt hiszem olyan viszonyok között, mikor ennek az ügynek már előzményei vannak, amennyiben a boszniai hadjárat alkalmával gyanú merült föl ezen céggel szemben, hogy hamisításokat elkövetett, de akkor a katonaság ahelyett, hogy a bort megvizsgáltatta volna, azokat egyszerűen a folyóvizekbe kiöntötte és így akkor a vizsgálat meghiúsult. Ilyen előzményekkel szemben a miniszter indíttatva érezhette volna magát, hogy a további lépésekkel is ugyanazon kapitányságot bízza meg, mielőtt még az illetékesség kérdése egyáltalában fölmerült. Épen azért az ügynek ezen részét mégis szeretné tárgyalásra kitüzetni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter válaszát tudomásul veszi. Perczel Dezső belügyminiszter: Rövidesen reflektál a fölhozottakra, mire Sághy Gyula kijelenti, hogy fölvilágosításra sem veheti tudomásul a belügyminiszter válaszát mert összeütközés lehetett ugyan a pécsi 18 budapesti rendőrség között, de ha már Pécstől elvonatott az ezen ügyben való intézkedés, akkor mindegy lett volna, hogy a főváros melyik rendőrkapitányi hivatala vezeti a vizsgálatot. És ha már egyszer találtak erélyes egyént, aki az ügyet teljes erélylyel vizsgálta meg, mindjárt őt delegálhatták volna a következő eljárásra is. És ebben látom a mulasztást. Ezért nem veszem tudomásul a választ és kérem az ügyet napirendre tűzni. A többség Perczel Dezső belügyminiszter válaszát tudomásul vette. A belvárosi templom betörője. — Őrült a szállodában. — Pécs, november 30. Alig néhány hónappal ezelőtt szabadult ki a pécsi kir. ügyészség fogházából Nadányi Albert községi segédjegyző, aki három havi fogházra volt elzárva, mivel ez év augusztus hó 17-én betört a pécsi belvárosi templomba. Feltörte a sekrestye ajtaját, behatolt a sekrestyébe és ellopott onnan egy igen értékes régi aranykeresztet. Épen értékesíteni akarta a keresztet, amikor Vaszary Gyula rendőrfőkapitány találkozott az utczán a szánalmas kinézésű emberrel és letartóztatta. A betörő beismerte a bűnét. Meg volt törve és sírt is. Alig volt képes Ьзszólni. Amikor megkötözött kezekkel elvitték az ügyészséghez, a rendőr attól félt, hogy összeesik az utczán. Látszott, hogy valami baja van, hogy nagy beteg. A pécsi kir. törvényszék elítélte Nadányi Albertet három havi fogházra. Az ítéletben a vádlott megnyugodott. Ki is töltötte büntetését és a kir. ügyészség november 20 án bocsájtotta ki a fogházból. Nadányi Albert, amikor kinyílt előtte a fogház kapuja, egyenesen a rendőrségre ment. Kényszerútlevéllel illetőségi helyére, Nagyváradra küldötték. A segédjegyző ott felkereste rokonait. Azok azonban mitsem akartak róla hallani. Adtak neki 10—16 frtot és elküldötték a nagyvilágba. Nagyváradi levelezőnk most arról értesít, hogy Nadányi Albert megőrült. Beszállították a biharmegyei közkórházba az elmebetegek közé és ott ápolják. Nagyon valószínű, hogy a szerencsétlen ember már akkor elmezavart volt, amikor állását odahagyta és Pécsre lőve, elkövette a betörést.♦ Az esetről a következőket jelenti nagyváradi tudósítónk: Nagy izgalom uralkodott vasárnap reggel a Schüch-féle Nemzeti szállodában. Egy vendéget kerestek, ki nyomtalanul eltűnt. Hajnalban ugyanis egy fekete szakállas, pápaszemes, kis termetű ember jött a szállodába és szobát kért. Adtak is neki, amelyet rögtön kifizetett. — Majd reggel nyolcz órakor keltsen fel! — mondotta a szobaasszonynak. Bezárta magára az ajtót és azután lefeküdt. A szobaasszony reggel bement a szobába, hogy a vendéget felköltse, de csak ruháját, a nadrágját, kalapját czipőit, továbbá egy csomó pénzt és az irományait találta ott. Ez azonban nem tűnt fel neki. Azt gondolta, hogy künn van valahol. Egy fél óra múlva ismét benyitott a szobába, de bizony ismét csak a vendég hűlt helyét találta ott. A furcsa esetet elmondotta a szálloda tulajdonosának és személyzetének, mire megkezdődött a keresés, kutatás. A legkisebb zig-zugot felkeresték, hogy nincsen-e ott az eltűnt vendég. Minden keresés, kutatás hasztalan volt. Végre is kénytelenek voltak az esetről jelentést tenni a rendőrségnél. A rendőrségnél azt mondották : — Ott kell lennie valahol. — Újból keresték, de eredmény nélkül. Az eset nagyon rejtélyes volt. Bűntényre nem lehetett gondolni, hiszen ott maradt az eltűnt ember pénze : 19 forint. E misztikus történet folytatása még regényesebb. Tegnap ugyanis egy átfázott, szánalmas kinézésű emberkét hoztak a rendőrségre. Nem volt felső ruhája, az alsó ruhája pedig piszkos, csatkos volt a sártól. Félve, remegve nézett maga körül és ha kérdést intéztek hozzá, nem is válaszolt. Szánalom fogta el a rendőröket, mikor ránéztek és rögtön tisztában voltak vele, hogy ez az eltűnt vendég. El is hivatták a szálloda szobaasszonyát, ki nyomban felismerte. De felismerte a rendőrség is. Rögtön tudták, hogy kicsoda, micsoda A szerencsétlen ember neve még nem régen fordult meg a lapokban a Pécsett elkövetett betörés révén. A napokban Pécsről hazatolonczolták Bihar megyébe, így került az elmebeteg ember Nagyváradra, Schüchnek Nemzeti szállodájába. Hogyan ment el innen, merre járt, azt nem lehetett megtudni, de annyi bizonyos, hogy N. A. (ezek neveinek kezdőbetűi) felső ruha nélkül botorkált az éjszakában. Egy vasúti őr találta meg a Wolf erdőben, ahol sárban feküdt, ázva-fázva. Alsó nadrágja, inge tele volt sárral, czipője nem volt. A vasúti őr megsajnálta a szerencsétlent, elvitte házába, ahol enni valót adott neki, azután adott neki egy pár czipőt, takarót dobott rá, és behozta a rendőrségre. Itt újból felöltöztették, visszaadták minden holmiját és bevitték a biharmegyei gőzkórházba, ahol az elmebetegek osztályában elhelyezik. 3