Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)

1898-12-01 / 276. szám

*›-=?«. deczember 1.­­ г«! Napla most felhozottakra nézve a magam részé­ről is röviden néhány megjegyzést hozzá­tenném. Legelőször is azt kérdezte a t. interpelláló képviselő úr, hogy az illeté­kességi kifogást ki emelte. Az illetékes­ségi kifogást, a­mint én tudom, a c­ég adta be és pedig tiltakozott az ellen, hogy az ő pécsi pinczéjében a fővárosi államrendőrség egy közege által teljesítte­­tett az eljárás, ez tartotta meg a nyomo­zást. Az eljárás itt az volt, hogy én az illetékességet azért állapítottam meg, hi­vatali felülvizsgálás útján a fővárosi ál­lamrendőrség részére, mert a földművelés­­ügyi miniszter úrral előzőleg abban már megállapodtunk, hogy itt nem a pécsi hatóságokra, hanem a pestire fogjuk bízni a vizsgálatot. És épen azért én a pesti államrendőrség eljárását a czégre nézve, miután itt is van helyisége, a­hol borait méri, a fővárosi államrendőrség részére kívántam fenntartani, de egyúttal mivel az eljárásban szabálytalanságokat észlel­tem, tehát a határozatnak az érdemleges részét feloldottam és egyúttal annak kiderítésére, hogy váljon csakis az előírt, utakban való járatlanság, vagy pedig más okok folytán állott be itt ez a kétségtelenül nemm helyes eljárás, a fővárosi államrendőrség kapi­tányságát megbíztam, hogy a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot a fővárosi negyedik kerületi kapitányság közege el­len indítsa meg és a kifejtendőkhöz ké­pest esetleg a fegyelmi eljárás, vagy a felfüggesztési eljárás iránt hozzám előter­jesztést tegyen. Később aztán, az ügyet tárgyalván, a földművelésügyi miniszter úrral abban állapodtunk meg, hogy igenis az eljárás a fővárosban folytatandó és ép­pen azért, mivel a fővárosi államrendőr­ség részéről a VIII. ker. kapitány előzetesen a mi hozzájárulásunkkal és iniciatívánkból a fővárosi államrendőrség főkapitánya által ki­­küldve, tehát ugyan­ezt a közegét a fő­városi államrendőrségnek delegáltam arra nézve, hogy ebben az ügyben a további el­járást vezesse. Kétségtelenül hiba az, hogy az eljáró első fokú hatóság a mintákat vissza­adta, de úgy tudom, hogy ebből néhány palac­k mégis a vegyelemzési bizottság rendel­kezésére bocsáttatott. De megtörtént a legerélyesebb intézkedés arra nézve, hogy mindazon helyekről, a­hova az engedé­lyezett ezég legutóbbi időkben akár kisebb akár nagyobb menyiségben bort szállított, azokból a szállítmányokból, hiteles minták vétessenek és szolgáltassanak a borvizs­gáló bizottság rendelkezésére. Ez az, a­mit a magam részéről ebben a kérdésben mondani kívántam. Kérem a t. házat, csatlakozva azokhoz, a­miket a tisztelt barátom a földmivelésügyi miniszter úr mondott, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon) Sághy Gyula: A földmivelésügyi miniszter úrnak in­terpellácziómra adott válaszát a maga eljárására vonatkozólag tudomásul veszem, csak arra kérem a mi­niszter urat, hogy az ügy érdekében a borvizsgálatot a lehető legsürgősebben tessék eszközöltetni, nehogy az ügy sokáig függőben legyen, mert ez ártalmára lenne a közérdeknek. Hiszem, hogy adott ígé­rete folytán ezen vizsgálatot minden esetre eszközöltetni fogja. A kérdés csak az, hogy azok a­, újabb minták megegyez­nek e az előbbeni mintákkal, tehát meg­­felelők-e a vizsgálatra, másodszor nem ár­tott volna ezen újabb vizsgálat tartamára a pinczéket lepecsételni. Ami a belügy­miniszter eljárását illeti, azt kérdezem, ki emelte az illetékességi kifogást, mert mégis fontos megtudni, váljon a pécsi hatóság részéről emeltetett-e ezen ki­fogás, vagy pedig az érdekelt magán­fél részéről. Mi indította a belügy­minisztert arra, hogy ő az illetékesség megállapításába belement, miután az hatás­körébe nem tartozik. Utólag helyrehozta ugyan a hibát, de én ebben mulasztást látok és ezért szólaltam föl, miért nem in­tézkedett rögtön, mikor az illető rendőri hatóság eljárását helytelenítette, hogy ismét visszatereltessék az ügy a delegált VIII. ker. kapitánysághoz! Azt hiszem olyan viszonyok között, mikor ennek az ügynek már előzményei vannak, amennyi­ben a boszniai hadjárat alkalmával gyanú merült föl ezen c­éggel szemben, hogy hamisításokat elkövetett, de akkor a ka­tonaság a­helyett, hogy a bort megvizs­gáltatta volna, azokat egyszerűen a folyó­vizekbe kiöntötte és így akkor a vizsgálat meghiúsult. Ilyen előzményekkel szemben a miniszter indíttatva érezhette volna magát, hogy a további lépésekkel is ugyanazon kapitányságot bízza meg, mi­előtt még az illetékesség kérdése egy­általában fölmerült. Épen azért az ügynek ezen részét mégis szeretné tárgyalásra kitüzetni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter válaszát tudomásul veszi. Perczel Dezső belügyminiszter: Rövidesen reflektál a fölhozottakra, mire Sághy Gyula kijelenti, hogy fölvilágosí­­tásra sem veheti tudomásul a belügymi­niszter válaszát mert összeütközés lehetett ugyan a pécsi 18 budapesti rendőrség között, de ha már Pécstől elvonatott az ezen ügyben való intézkedés, akkor min­degy lett volna, hogy a főváros melyik rendőrkapitányi hivatala vezeti a vizsgá­latot. És ha már egyszer találtak erélyes egyént, aki az ügyet teljes erélylyel vizs­gálta meg, mindjárt őt delegálhatták volna a következő eljárásra is. És ebben látom a mulasztást. Ezért nem veszem tudomá­sul a választ és kérem az ügyet napirendre tűzni. A többség Perczel Dezső belügy­miniszter válaszát tudomásul vette. A belvárosi templom betörője. — Őrült a szállodában. — Pécs, november 30. Alig néhány hónappal ezelőtt szaba­dult ki a pécsi kir. ügyészség fogházából Nadányi Albert községi segédjegyző, aki három havi fogházra volt elzárva, mivel ez év augusztus hó 17-én betört a pécsi belvárosi templomba. Feltörte a sekrestye ajtaját, behatolt a sekrestyébe és ellopott onnan egy igen értékes régi aranykeresz­tet. Épen értékesíteni akarta a keresztet, amikor Vaszary Gyula rendőrfőkapitány találkozott az utczán a szánalmas kiné­zésű emberrel és letartóztatta. A betörő beismerte a bűnét. Meg volt törve és sírt is. Alig volt képes Ьз­­szólni. Amikor megkötözött kezekkel el­vitték az ügyészséghez, a rendőr attól félt, hogy összeesik az utczán. Látszott, hogy valami baja van, hogy nagy beteg. A pécsi kir. törvényszék elítélte Nadányi Albertet három havi fogházra. Az ítéletben a vádlott megnyugodott. Ki is töltötte büntetését és a kir. ügyészség november 20 án bocsájtotta ki a fogházból. Nadányi Albert, amikor kinyílt előtte a fogház kapuja, egyenesen a rendőrségre ment. Kényszerútlevéllel illetőségi helyére, Nagyváradra küldötték. A segédjegyző ott felkereste rokonait. Azok azonban mit­sem akartak róla hallani. Adtak neki 10—16 frtot és elküldötték a nagyvilágba. Nagyváradi levelezőnk most arról értesít, hogy Nadányi Albert megőrült. Beszállították a biharmegyei közkórházba az elmebetegek közé és ott ápolják. Na­gyon valószínű, hogy a szerencsétlen em­ber már akkor elmezavart volt, amikor állását odahagyta és Pécsre lőve, elkövette a betörést.♦ Az esetről a következőket jelenti nagyváradi tudósítónk: Nagy izgalom uralkodott vasárnap reggel a Schüch-féle Nemzeti szállodában. Egy vendéget kerestek, ki nyomtalanul eltűnt. Hajnalban ugyanis egy fekete sza­kállas, pápaszemes, kis termetű ember jött a szállodába és szobát kért. Adtak is neki, a­melyet rögtön kifizetett. — Majd reggel nyolcz órakor kelt­sen fel! — mondotta a szobaasszonynak. Bezárta magára az ajtót és azután le­feküdt. A szobaasszony reggel bement a szobába, hogy a vendéget felköltse, de csak ruháját, a nadrágját, kalapját czi­­pőit, továbbá egy csomó pénzt és az iro­mányait találta ott. Ez azonban nem tűnt fel neki. Azt gondolta, hogy künn van valahol. Egy fél óra múlva ismét benyitott a szobába, de bizony ismét csak a vendég hűlt he­lyét találta ott. A furcsa esetet elmondotta a szál­loda tulajdonosának és személyzetének, mire megkezdődött a keresés, kutatás. A legkisebb zig-zugot felkeresték, hogy nincsen-e ott az eltűnt vendég. Minden keresés, kutatás hasztalan volt. Végre is kénytelenek voltak az esetről jelentést tenni a rendőrségnél. A rendőrségnél azt mondották : — Ott kell lennie valahol. — Újból keresték, de eredmény nél­kül. Az eset nagyon rejtélyes volt. Bűn­tényre nem lehetett gondolni, hiszen ott maradt az eltűnt ember pénze : 19 forint. E misztikus történet folytatása még regényesebb. Tegnap ugyanis egy átfázott, szá­nalmas kinézésű emberkét hoztak a rend­őrségre. Nem volt felső ruhája, az alsó ruhája pedig piszkos, csatkos volt a sár­tól. Félve, remegve nézett maga körül és ha kérdést intéztek hozzá, nem is vála­szolt. Szánalom fogta el a rendőröket, mikor ránéztek és rögtön tisztában vol­tak vele, hogy ez az eltűnt vendég. El is hivatták a szálloda szobaasszonyát, ki nyomban felismerte. De felismerte a rendőrség is. Rög­tön tudták, hogy kicsoda, micsoda A szerencsétlen ember neve még nem régen fordult meg a lapokban a Pécsett elköve­tett betörés révén. A napokban Pécsről hazatolonczolták Bihar megyébe, így ke­rült az elmebeteg ember Nagyváradra, Schüchnek Nemzeti szállodájába. Hogyan ment el innen, merre járt, azt nem lehe­tett megtudni, de annyi bizonyos, hogy N. A. (ezek neveinek kezdőbetűi) felső ruha nélkül botorkált az éjszakában. Egy vasúti őr találta meg a Wolf erdőben, ahol sárban feküdt, ázva-fázva. Alsó nadrágja, inge tele volt sárral, czi­­pője nem volt. A vasúti őr megsajnálta a szerencsétlent, elvitte házába, ahol enni valót­ adott neki, azután adott neki egy pár czipőt, takarót dobott rá, és behozta a rendőrségre. Itt újból felöltöztették, visszaadták minden holmiját és bevitték a biharmegyei g­őzkórházba, ahol az elme­betegek osztályában elhelyezik. 3

Next