Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)
1898-12-01 / 276. szám
1898. deczember 1. Pécsi Napig építeni különben sem lehet, használja fel arra, hogy tárgyaljon, tervezgessen Szükség van erre annál is inkább, mivel az építkezést meg kell kezdeni már a jövő év tavaszával, mivel ellenkező esetben megint az egész nyár csak tervezgetés között múlnék el. A tanácsnak oda kell hatni, hogy egyik közelebbi közgyűlés elé már kész tervvel lépjen. Éppen azért mielőbb hívja össze a közgyűlés által kijelölt bizottságot és kezdje meg a tárgyalásokat. A bizottság tagjai: Majorossy Imre polgármester, Rauch János főmérnök, Herbert János gazdasági tanácsnok, Szlezák Vitus osztálymérnök, Littke József, Záray Károly dr., Piacsek Gyula, Stauch Imre, Zsolnay Vilmos, Körösztös József, Engel József, Schapfinger Gusztáv, Dischka Győző, Kindl József, Kamerer Ferencz bizottsági tagok. — Felebezés a házbér-krajczár ellen. Annak idején jeleztük, hogy a város közönségének egyik része nem fog belenyugodni a városi közgyűlés által megszavazott házbér krajczár illeték czímén szedendő új adóba, hanem fellebezéssel fognak élni. Az első fellebezést ma délelőtt nyújtották be a városnál. Marton Ferencz fakereskedő és száz más társa írta alá a kérvényt, amely annak rendje és módja szerint fel fog terjesztetni a belügyminiszterhez. — Nincs viz! Ily czím alatt megírtuk, hogy szombat délutántól kezdve egész hétfő délig nem volt viz a honvéd hadapródiskolában. Hétfőn a mérnöki hivatal intézkedett, hogy a honvéd hadapródiskola a városi vízvezetékek révén kaphasson vizet. Amikor a hadapródiskolát felépítették, egy hatalmas tartálytlétesítettek a hadapródiskolában. Ebben fogták fel a Bálics-forrásból a honvéd hadapródiskola részére szükségelt vizet. Egy darabig rendben volt minden. A tartály telve volt vízzel és a hadapródiskola el volt látva ivóvízzel. Szombaton a rosszul épített tartály tönkrement és a bele folyó bő vizet elnyelte a talaj. Két napon keresztül azért nem kaptak a honvéd hadapródiskolában vizet míg a tellyes forrásból nem vezettek vizet ezen intézetbe. Most már azon vannak, hogy jóvá tegyék a hibát és így ismét megkapja a honvéd hadapródiskola a maga vizét. Talán a mostani nedves időjárás általánosságban is véget veti a még mindig napirenden levő általános vízhiánynak. — A borhamisítók panamája. A „Borászati Lapok“, melyeket a bortermelő közönség eddig komolyan vett és tartalmassága révén annál inkább is vehette komolyan, mert annak élén két oly jó hangzású névvel találkozunk, mint Baross Károly és Engelbrecht Károly, a mióta föltűnt a látóhatáron a pécsi borhamisítás ügye, kéjjel ringatódzik a neki a pécsi borpiacz ellenségei által rendelkezésre bocsájtott anyaghalmazban és minden számában tömegesen hozza a leleplezéseket, fölfedezéseket, mintha csak krajczáros boulevard lap lenne, mely rögtöni hatásra dolgozik és holnap már nem törődik azzal, hogy tegnap a hazugságom egész tengerében fürösztötte meg olvasóit. Rendelkezésére álló tények, bizonyítékok helyett minden számban szítja az ellenszenvet, a pécsi borpiacz ellen és a mi szaklapoknál nem igen divatos, alcímekkel ismerteti fölfedezéseit, melyek közül nem utolsó, hogy Pécsre és vidékére vagonszámra érkezik Olaszországból a törköly, ami pedig minden alapot nélkülöz. És hűségesen gondoskodás történik arról, hogy a fővárosi lapok legalább részben átvegyék a „Borászati Lapok“ értesítéseit. Egészében ezt nem tehetik, mert a hozzáértő könnyen nyomára jön ezen értesülések valószínűtlenségének, mert absurditásuk annyira kézzel fogható, hogy bizonyára derültséget keltenének, ha annyira bosszantók és a pécsi borpiacra ártalmasok nem lennének. Legutóbbi számában is két teljes oldalt szentel ezen czim alatt „Pécsi borok“ a borhamisítások ügyének és ezen alczim alatt „A borhamisítások panamája“ követi el a legnagyobb baklövéseket, melyekből következtetni lehet arra, mennyi érték tulajdonítható egyébb értesüléseinek. Az Engel-féle esettel foglalkozva megemlékekezik e czégnek mesés gazdagságáról, uradalmairól, kőszénbányáiról, stb. melyek milliókat érnek, majd utal arra a mendemondára, hogy ő dirigálja Baranyavármegyét, az úgy a politikában, mint a közigazgatásban! Hát nem mosolyogni való egy dolog ez ? Már ismét összetéveszti az Engel József fia borkereskedő czéget az Engel Adolf és fiai czéggel, de ezt is csak az első állításra nézve, hogy t.uradalmai és kőszénbányái vannak, mert ilyenekkel tényleg csakis az Engel Adolf és fiai fanagykereskedő és nagyiparos czég rendelkezik, mely az Engel borkereskedő czéggel csakis névazonos, különben pedig azzal semmiféle összeköttetésben nem áll. Da ami Baranya vármegyét illeti, annak politikájába, közigazgatásba ugyan nem szól bele egy kukkot sem egyik, sem a másik Engel czég, hanem azok dirigálják Baranya vámegyét, akikre ezen directiót a kormány vagy a választók bízták. Az Engel fakereskedő czég egyik tagja részt vesz Pécs sz. kir. város törvényhatósági életében, de ez a tevékenysége is távol áll a dirigálástól. Kívánatos volna, hogy végre a fővárosi lapok is tudomást vennének arról, hogy Pécsett két Engel czég van, melyek egymástól teljesen függetlenek és ép ezért helytelenül járnak el, ha fölcserélik a czégeket, de másrészt tudomást vehetnének arról is, hogy a fővárosi sajtónak más és nemesebb feladata van, mint túlnyomó részben álhírekkel tönkre tenni egy egész város kereskedelmi életét. Hát a tollnak nálunk nincsen már lelkiismerete ? Egy füst alatt említjük itt meg, hogy a budapesti borkereskedők köszönő küldöttségben jártak a földmivelésügyi miniszternél a parlamentben a borhamisításról előterjesztett interpelláczióra adott válaszáért. Sapienti sat! — Mutatás után. Két pofon csattant el az éjszaka a Perczel utczában. Úriember adta és úriember kapta. Mind a kettő tisztviselő. Az, aki a pofont kapta, a mellett tartalékos tiszthelyettes is a pécsi m. kir. honvéd gyalogezred tartalékában. Rászolgált arra a két pofonra, amely olyan nagyot csattanva hangzott el a Perczel utczán tegnap éjjel. A történet kiindulási pontja újból csak a korcsma. Rohamosan fogyott a sok szesz. Többen fogyasztották. Egy írnok, egy kardalnok, egy dijnok, meg a tart. tiszthelyettes. Hajnal felé valamennyi elitta az eszét. Ordítozva mentek végig az utczákon. Egyik-másik olyan állati hangot adott, hogy felriadtak az alvó emberek és kíváncsian rohantak az ablakhoz. A csoport összetalálkozott az utczán egy hazafelé siető békés úri emberrel. A részeg írnok, dijnok és kardalos kitért előle. A tartalékos tiszthelyettes azonban elébe állott a hazafelé igyekező tisztviselőnek. Az ki akarta kerülni, de emez nem tért ki neki semmi áron, hanem rákiáltott: — Megállj ! Az ismeretlen úriember engedelmeskedett a fölszólitásnak. De ugyanakkor kérdést intézett az erőszakoskodó emberhez. , — Óhajt valamit? — Igen is — volt a durva válasz. És ebben a pillanatban gyors egymásutánban elcsattant: a két pofon . . . Az útjában feltartóztatott ember adta és a tart. tiszthelyettes úr kapta mind a két pofont. — Hangok az éjszakában. Azok az emberek, akik közel laknak a Vigadóhoz, az éjjel nem tudtak aludni egy szemernyit sem. Reggel felé hunyhatták be csupán a szemeiket egy órára. Addig azonban ébren fetrengtek az ágyban. Egyik-másik káromkodott is és a pokol fenekére kívánta a Vigadót, amely egy idő óta gyülekezési helye lett a részeg és duhaj embereknek. Szólt a zene. Sirt a hegedű. Szinte öröm volt hallgatni. Egyszerre azonban ének is hangzott fel. Rekedt, borízű hangon ordítozott, ahogyan a tüdejéből csak kifért egy-két lerészegedett ember az étteremben. Az étterem felső ablakai nyitva voltak. Az orditozás kihallatszott az utczára és hallható volt még a budai vásártéren is. A Királyutczában és a Perczel-utczában egész éjjel nem tudott aludni egyetlen egy ember sem. Csupán reggel felé hajthatták fejeiket egy rövid időre álomra. És amikor felébredtek, a legnagyobb részük futott a rendőrségre és panaszt emelt a a duhajkodókat, az orditozókat éttermében megtűrő vendéglős ellen. — Körözött gyilkos és tolvaj. A gyilkost Fodor Sárának hívják, debreczeni 20 éves hajadon, kit emberöléssel vádolnak. A tolvaj pedig Zombori András czipész iparos. Zombori nagy furfanggal kérette magához házigazdája takarékpénztári könyvét s arra kivette az 1000 forintot és megugrott feleségével s két gyermekével. A debreczeni törvényszék szeretné tudni, hogy hol van a gyilkos és a tolvaj czipész, kiket országosan köröztet. — A pécsi posta-és távirdapalota építése. A legutóbbi városi közgyűlésen többek részéről nyilvánult azon óhaj, hogy a posta távirda és telefon palota a mai posta és távirda épület helyén létesüljön és a város vegye meg ehet a kincstár részére az izr. hitközség tulajdonát képező szomszédos telket, mely a posta épület udvarával határos. Miként értesülünk, az izr. hitközség mint ezen telek tulajdonosa foglalkozott már előzőleg ezen kérdéssel, és abban állapodott meg, hogy ezen telek, melyre közel időben szüksége lehet, egyáltalában nem adhatja el, főképen azon körülményere való tekintettel, hogy előbb-utóbb ki kell bővítenie az izr. templomot, amikor ezen telekre okvetlenül szüksége lesz. Ilyen körülmények között vagy be kell érni a postaépület mai, rendelkezésére álló helyével vagy pedig más megfelelő telket kell az emelendő hivatal részére keresni. — Felolvasó estélyek. A pécsi izr. Biblia-egyesület a tél folyamán szokásos felolvasásait az izr. hitk. iskola dísztermében fogja megtartani. Az első felolvasó Peris Ármin dr. főrabbi, aki deczember 4-én vasárnap esti 5 órakor a bibliai irodalomról fog értekezni. A második felolvasás deczember 18-án lesz. Belépti díj nincsen. — Az idő. Csodálatos időjárás uralkodik mostanában. A köd, amely egy héttel ezelőtt átláthatatlan sűrűségben borította a földet, eloszlott. A hideg kiveszett a levegőből. És ezek helyett napnap után szakad reánk az áldás, enyhe, csendes őszi eső formájában. Délelőtt éppen három ízben kezdett esni. Esett is néhány perczig s akkor kiderült. Fényes, tiszta lett az ég és egy tenyérnyi foltot nem lehetett rajta látni. Verőfény ragyogott az utczákon. Ez is csak pár pillana t