Pécsi Napló, 1898. december (7. évfolyam, 276-300. szám)

1898-12-01 / 276. szám

1898. deczember 1. Pécsi Napig építeni különben sem lehet, használja fel arra, hogy tárgyaljon, tervezgessen Szük­ség van erre annál is inkább, mivel az építkezést meg kell kezdeni már a jövő év tavaszával, mivel ellenkező esetben megint az egész nyár csak tervezgetés között múlnék el. A tanácsnak oda kell hatni, hogy egyik közelebbi közgyűlés elé már kész tervvel lépjen. Éppen azért mielőbb hívja össze a közgyűlés által ki­jelölt bizottságot és kezdje meg a tár­gyalásokat. A bizottság tagjai: Majorossy Imre polgármester, Rauch János főmér­nök, Herbert János gazdasági tanácsnok, Szlezák Vitus osztálymérnök, Littke Jó­zsef, Záray Károly dr., Piacsek Gyula, Stauch Imre, Zsolnay Vilmos, Körösztös József, Engel József, Schapfinger Gusz­táv, Dischka Győző, Kindl József, Kame­­rer Ferencz bizottsági tagok. — Felebezés a házbér-kraj­­czár ellen. Annak idején jeleztük, hogy a város közönségének egyik része nem fog belenyugodni a városi közgyűlés által megszavazott házbér krajczár illeték czímén szedendő új adóba, hanem felle­­bezéssel fognak élni. Az első fellebezést ma délelőtt nyújtották be a városnál. Marton Ferencz fakereskedő és száz más társa írta alá a kérvényt, a­mely annak rendje és módja szerint fel fog terjesztetni a belügyminiszterhez. — Nincs viz! Ily czím alatt meg­írtuk, hogy szombat délutántól kezdve egész hétfő délig nem volt viz a honvéd hadapródiskolában. Hétfőn a mérnöki hi­vatal intézkedett, hogy a honvéd hadapród­iskola a városi vízvezetékek révén kap­hasson vizet. Amikor a hadapródiskolát felépítették, egy hatalmas tartályt­­létesí­tettek a hadapródiskolában. Ebben fogták fel a Bálics-forrásból a honvéd hadapród­iskola részére szükségelt vizet. Egy dara­big rendben volt minden. A tartály telve volt vízzel és a hadapródiskola el volt látva ivóvízzel. Szombaton a rosszul épí­tett tartály tönkrement és a bele folyó bő vizet elnyelte a talaj. Két napon keresz­tül azért nem kaptak a honvéd hadapród­iskolában vizet míg a tellyes forrásból nem vezettek vizet ezen intézetbe. Most már azon vannak, hogy jóvá tegyék a hibát és így ismét megkapja a honvéd hadapródiskola a maga vizét. Talán a mostani nedves időjárás általánosságban is véget veti a még min­dig napirenden levő általános vízhiánynak. — A borhamisítók panamája. A „Borászati Lapok“, melyeket a bor­termelő közönség eddig komolyan vett és tartalmassága révén annál inkább is ve­hette komolyan, mert annak élén két oly jó hangzású névvel találkozunk, mint Baross Károly és Engelbrecht Károly, a mióta föltűnt a látóhatáron a pécsi bor­hamisítás ügye, kéjjel ringatódzik a neki a pécsi borpiacz ellenségei által rendelke­zésre bocsájtott anyaghalmazban és min­den számában tömegesen hozza a leleple­zéseket, fölfedezéseket, mintha csak kraj­­czáros boulevard lap lenne, mely rögtöni hatásra dolgozik és holnap már nem törődik azzal, hogy tegnap a hazugságom egész tengerében fürösztötte meg olvasóit. Rendelkezésére álló tények, bizonyítékok helyett minden számban szítja az ellen­szenvet, a pécsi borpiacz ellen és a mi szaklapoknál nem igen divatos, alc­ímek­­kel ismerteti fölfedezéseit, melyek közül nem utolsó, hogy Pécsre és vidékére vagonszámra érkezik Olaszországból a tör­köly, ami pedig minden alapot nélkü­löz. És hűségesen gondoskodás történik arról, hogy a fővárosi lapok legalább rész­ben átvegyék a „Borászati Lapok“ érte­sítéseit. Egészében ezt nem tehetik, mert a hozzáértő könnyen nyomára jön ezen értesülések valószínűtlenségének, mert ab­surditásuk annyira kézzel fogható, hogy bizonyára derültséget keltenének, ha annyira bosszantók és a pécsi bor­­piac­ra ártalmasok nem lennének. Leg­utóbbi számában is két teljes oldalt szentel ezen czim alatt „Pécsi borok“ a borhamisítások ügyének és ezen alczim alatt „A borhamisítások panamája“ követi el a legnagyobb baklövéseket, melyekből következtetni lehet arra, mennyi érték tulajdonítható egyébb értesüléseinek. Az Engel-féle esettel foglalkozva megemléke­­kezik e czégnek mesés gazdagságáról, ura­dalmairól, kőszénbányáiról, stb. melyek milliókat érnek, majd utal arra a mende­mondára, hogy ő dirigálja Bar­anya­­vármegyét, az úgy a politikában, mint a közigazgatásban! Hát nem mosolyogni való egy dolog ez ? Már ismét összetéveszti az Engel József fia borkereskedő czéget az Engel Adolf és fiai czéggel, de ezt is csak az első állításra nézve, hogy t.­uradalmai és kőszénbá­­nyái vannak, mert ilyenekkel tényleg csakis az Engel Adolf és fiai fanagyke­reskedő és nagyiparos czég rendelkezik, mely az Engel borkereskedő czéggel csakis névazonos, különben pedig azzal semmi­féle összeköttetésben nem áll. Da a­mi Baranya vármegyét illeti, annak politiká­jába, közigazgatásba ugyan nem szól bele egy kukkot sem egyik, sem a má­sik Engel czég, hanem azok diri­gálják Baranya vámegyét, akikre ezen directiót a kormány vagy a válasz­tók bízták. Az Engel fakereskedő czég egyik tagja részt vesz Pécs sz. kir. város törvényhatósági életében, de ez a tevékenysége is távol áll a dirigálástól. Kívánatos volna, hogy végre a fővárosi lapok is tudomást vennének arról, hogy Pé­csett két Engel czég van, melyek egymástól teljesen függetlenek és ép ezért helytele­nül járnak el, ha fölcserélik a czégeket, de másrészt tudomást vehetnének arról is, hogy a fővárosi sajtónak más és ne­mesebb feladata van, mint túlnyomó részben álhírekkel tönkre tenni egy egész város kereskedelmi életét. Hát a tollnak nálunk nincsen már lelkiismerete ? Egy füst alatt említjük itt meg, hogy a budapesti borkereskedők köszönő kül­döttségben jártak a földmivelésügyi mi­niszternél a parlamentben a borhamisítás­ról előterjesztett interpelláczióra adott válaszáért. Sapienti sat! — Mutatás után. Két pofon csattant el az éjszaka a Perczel utczában. Úri­ember adta és úri­ember kapta. Mind a kettő tisztviselő. Az, aki a pofont kapta, a mellett tartalékos tiszthelyettes is a pécsi m. kir. honvéd gyalogezred tartalé­kában. Rászolgált arra a két pofonra, a­mely olyan nagyot csattanva hangzott el a Perczel utczán tegnap éjjel. A történet kiindulási pontja újból csak a korcsma. Rohamosan fogyott a sok szesz. Többen fogyasztották. Egy írnok, egy kardalnok, egy dijnok, meg a tart. tiszthelyettes. Hajnal felé valamennyi elitta az eszét. Ordítozva mentek végig az utczákon. Egyik-másik olyan állati hangot adott, hogy felriadtak az alvó emberek és kí­váncsian rohantak az ablakhoz. A csoport összetalálkozott az utczán egy hazafelé siető békés úri emberrel. A részeg írnok, dijnok és kardalos kitért előle. A tarta­lékos tiszthelyettes azonban elébe állott a hazafelé igyekező tisztviselőnek. Az ki akarta kerülni, de emez nem tért ki neki semmi áron, hanem rákiáltott: — Megállj ! Az ismeretlen úri­ember engedelmes­kedett a fölszólitásnak. De ugyanakkor kérdést intézett az erőszakoskodó em­berhez. , — Óhajt valamit? — Igen is — volt a durva válasz. És ebben a pillanatban gyors egy­másutánban elcsattant: a két pofon . . . Az útjában feltartóztatott ember adta és a tart. tiszthelyettes úr kapta mind a két pofont. — Hangok az éjszakában. Azok az emberek, a­kik közel laknak a Vigadóhoz, az éjjel nem tudtak aludni egy szemernyit sem. Reggel felé huny­hatták be csupán a szemeiket egy órára. Addig azonban ébren fetrengtek az ágy­ban. Egyik-másik káromkodott is és a pokol fenekére kívánta a Vigadót, a­mely egy idő óta gyülekezési helye lett a részeg és duhaj embereknek. Szólt a zene. Sirt a hegedű. Szinte öröm volt hallgatni. Egyszerre azonban ének is hangzott fel. Rekedt, borízű hangon ordítozott, a­hogyan a tüdejéből csak kifért egy-két lerészege­­dett ember az étteremben. Az étterem felső ablakai nyitva voltak. Az orditozás kihallatszott az utczára és hallható volt még a budai vásártéren is. A Király­­utczában és a Perczel-utczában egész éjjel nem tudott aludni egyetlen egy em­ber sem. Csupán reggel felé hajthatták fejeiket egy rövid időre álomra. És a­mikor felébredtek, a legnagyobb részük futott a rendőrségre és panaszt emelt a a duhajkodókat, az orditozókat éttermében megtűrő vendéglős ellen. — Körözött gyilkos és tol­vaj. A gyilkost Fodor Sárának hívják, debreczeni 20 éves hajadon, kit ember­öléssel vádolnak. A tolvaj pedig Zombori András czipész iparos. Zombori nagy fur­­fanggal kérette magához házi­gazdája takarékpénztári könyvét s arra kivette az 1000 forintot és megugrott feleségével s két gyermekével. A debreczeni törvény­szék szeretné tudni, hogy hol van a gyil­kos és a tolvaj czipész, kiket országosan köröztet. — A pécsi posta-és távirda­­palota építése. A legutóbbi városi közgyűlésen többek részéről nyilvánult azon óhaj, hogy a posta távirda és telefon palota a mai posta és távirda épület helyén létesüljön és a város vegye meg ehet a kincstár részére az izr. hitközség tulajdo­nát képező szomszédos telket, mely a posta épület udvarával határos. Miként értesülünk, az izr. hitközség mint ezen telek tulajdonosa foglalkozott már előzőleg ezen kérdéssel, és abban állapodott meg, hogy ezen telek, melyre közel időben szüksége lehet, egyáltalában nem adhatja el, főképen azon körülményere való tekin­tettel, hogy előbb-utóbb ki kell bővítenie az izr. templomot, amikor ezen telekre okvetlenül szüksége lesz. Ilyen körülmé­nyek között vagy be kell érni a postaépü­let mai, rendelkezésére álló helyével vagy pedig más megfelelő telket kell az eme­lendő hivatal részére keresni. — Felolvasó estélyek. A pécsi izr. Biblia-egyesület a tél folya­mán szokásos felolvasásait az izr. hitk. iskola dísztermében fogja megtartani. Az első felolvasó Peris Ármin dr. főrabbi, a­ki deczember 4-én vasárnap esti 5 óra­kor a bibliai irodalomról fog értekezni. A második felolvasás deczember 18-án lesz. Belépti díj nincsen. — Az idő. Csodálatos időjárás uralkodik mostanában. A köd, a­mely egy héttel ezelőtt átláthatatlan sűrűségben borította a földet, eloszlott. A hideg ki­veszett a levegőből. És ezek helyett nap­­nap után szakad reánk az áldás, enyhe, csendes őszi eső formájában. Délelőtt éppen három ízben kezdett esni. Esett is néhány perczig s akkor kiderült. Fényes, tiszta lett az ég és egy tenyérnyi foltot nem lehetett rajta látni. Verőfény ragyo­gott az utczákon. Ez is csak pár pillana­­ t

Next