Pécsi Napló, 1899. március (8. évfolyam, 49-74. szám)
1899-03-01 / 49. szám
1899. márczius 1. Pécsi Napló ez erkölcsrontó ponyva és az izgató sajtó termékeit, mert jobbat, okosabbat senki sem kínált nekik, azokat pedig ingyen a kezükbe adták. A munkás könyvtárak üdvös hatása sok helyütt már is nyilvánul és igazolja, hogy Darányi helyes irányban halad a munkásmozgalom kérdésében s mert egyfelől azon van, hogy a munkások anyagi helyzetén segítsen, másfelől s egyidejűleg azok szellemi vezetésére is súlyt helyez. — Az utolsó tea-ozsonna. Azoknak a kedélyes és kellemes összejöveteleknek, melyeket a pécsi jótékony asszonyok vasárnaponként rendeztek a saját helyiségükben — vége szakad. Az utolsó tea-ozsonnát márczius hó 5 én tartják meg és pedig érdekes műsorral. A műsor valósággal meglepetést fog szerezni azoknak, akik az utolsó tea-ozsonnán részt vesznek. Vasárnap táncz is lesz és pedig éjfélig. Éjfélkor lezárják az ajtókat és a jövő falangig nem lesz táncz, mulatság a helyiségben. — Márczius. Anélkül, hogy lett volna részünk a télben, eljutottunk a tavasz hónapjába — a márcziusba. A hó elolvadt és újból verőfényes idő köszöntöti be. A levegő kissé hűvös, szeles, de pár nap múlva ismét tavaszi lesz az időjárás, vannak ugyan sokan a pécsi leányok közt olyanok, akik sokkal jobban szeretnék, ha a borongós, hűvös idő tartana még egykét napig. Csak addig, amíg ismét esni kezd egy kevés hó. Csak annyi, amennyiben egyszer meg lehet mosdani. Ugyanis a babona azt mondja, hogy az, aki márcziusi hóban mosdik meg, ha rút is, szép lesz azonnal. Sajnos, de aligha fog márcziusban hó esni. De nincs is arra szükség. Legkevésbé pedig a pécsi leányoknak, akik különben is egytől egyig szépek, bájosak és kedvesek . . . — Köszl János a fogházban. Pár héttel ezelőtt megírtuk, hogy a kir. kúria leszállította egy évi fogházra Köszl János büntetését. Az elitélt kereskedő a jövő hónapban már meg is kezdi büntetésének kitöltését. Az ítélet jogerős és így Zsolnay György kir. főügyész-helyettes felhívta Köszl Jánost, hogy büntetésének megkezdése czéljából április hó 4-én a pécsi kir. ügyészség fogházában jelentkezzék. Az elítélt, tekintettel nagyfokú testi nyomorúságára, sebeire, más fokú elbánásban fog részesülni, mint más fogoly. A többek között orvosi vélemény után meg fogják engedni neki azt is, hogy ne a rabkosztot fogyaszsza, hanem hazulról hozathasson be ételeket. — Nazarénus, mint virágzó iparág meghonosítója. Jó múltkor megemlékeztünk arról, hogy a pécsi kereskedelmi és iparkamara titkárát, Záray Károly drt és Reinfeld Imre kamarai tagot kiküldötte Némedi községbe, Tolna vármegyébe az ottan lendületnek indult, de nagyobb mérvű fejlesztésre alkalmas posztó czipő ipar tanulmányozására. A kiküldöttek eljártak Némedi községben, és ott igen érdekes tapasztalatokra tettek szert. Ezen iparnak meghonosítóját besorozták a katonasághoz, ahol azonban nazarénus hitvallására való hivatkozással megtagadta a fegyverfogást. Természetesen megbüntették a nazarénus katonát, kiszabadulása után pedig ismét megtagadván az engedelmességet, most már szigorú fogházbüntetésre ítélték, és elszállították egyik katonai fogházba, ahol a huzamosabb időre elzárt raboknak valamely mesterséget kell elsajátítaniuk A mi némedi polgárunk a posztó czipő készítését tanulta meg, és mikor látta miként lehet elnyűtt katonaköpenyegből és vékony czipőtalpból czipőt készíteni, elgondolta mily nyugodalmas életet folytathatnak ezen mesterséggel otthon. Rapportra jelentkezett a fogház parancsnokságánál, hogy ő immár hajlandó fegyvert fogni, kéri tehát további büntetésének elengedését, és rendes szolgálattételre való besorozását. Ez meg is történt. A nazarénus rövid kiképzőben részesült, majd haza bocsáttatott. Otthon hozzálátott a posztó cipő készítéshez. Kimustrált közös hadseregbeli és zsandár köpönyegeket vásárolt, és mikor megkészült az első czipő, melynek párját nagyság szerint 30—40 krajczárért adhatta el, mind nagyobb lett a czipő keletje, ésanynyira, hogy segítséget vehetett magához. Mind többen és többen készítették ezen czipőt, melyből ma már vagy 80 család él meg Némediben, ahol szövetkezeti alapon létesítették a czipő gyárat, külön valaki foglalkozik a czipők értékesítésével, de most fog ezen iparág csak igazi fejlődésének indulni, mikor a pécsi kereskedelmi és iparkamara azon lesz, hogy talpvarró gépet szerezzen az ezen ipart űzők részére, és a primitív bőrtalpvarrás helyére géppel a czipőhöz erősített czipőt fognak majd szállíthatni, és a kamara különben is a szövetkezeti szabályzatoknak megfelelően fogja a Tolna megye Némedi községbeli posztó czipő gyári vállalatot szervezni. — Öngyilkos szakaszvezető, Módy István 52. századbeli szakaszvezetőt a büntetéstől való félelem kergette a halálba. Vasárnap este kiszökött engedély nélkül a laktanyából a városbn és átmulatta a éjszakát. Hajnal felé ittas állapotban ment be a laktanyába, ahol találkozott a laktanya ügyeletes tiszttel, aki kérdőre vonta, hogy hol járt. A szakaszvezető bevallotta, hogy engedély nélkül a városban járt, miért is kihallgatásra rendelték. Még mielőtt a kihallgatás megtörtént volna, agyonlőtte magát. Félt attól a 10—15 napi elzárásól, amelyet a legrosszabb esetben kapott volna. Az öngyilkost ma temették el. A temetőbe egy szakasz díszbe öltözött katona és a zenekar kisérte ki. — Nagy lopás. A szabolcsi bányatelepen hónapok óta garázdálkodnak tolvajok. Nap nap után nagymennyiségű vas tűnt el és hasztalan indították meg a legszigorúbb vizsgálatot, a tetteseket kézre keríteni nem voltak képesek. Az utóbbi időben a csendőrség állandóan őrködött a bányatelepen, de eredményt nem ért el. Végre tegnap sikerült a tolvajoknak nyomába jutni. Ugyanis a csendőrség egy embert fogott el az országúton, aki egy kocsi vassal megrakódva, befelé igyekezett Pécsre. A kocsin 160 kg. vas volt felrakva. Ezek legnagyobb része bányavas és szeleplemez volt. A csendőrök a kocsist a vassal együtt a rendőrségre vitték. A nyomozás folyik tovább. — A Dráva vize Pécsnek. Élénken emlékezhetnek rá olvasóink, hiszen nem olyan régi a dolog, hogy a mi városi hatóságunk nagyfokú pénz- és vízzavarában arra gondolt, hogy ha megfelelő pénzforrásra akad, a tettyei vizforrás hiányát azzal pótolja, hogy a Dráva vizét vezeti Pécsre. Furcsának tűnt föl már az első tekintetre is a merész idea, akárcsak az a másik, hogy a Mecseket keresztül fúrják s az orfűi ezernaszál-forrást alaguton vezetik Pécsre ; de hát a szükségben lévő ember, mint a vizbefulló, még a szalmaszál után is kapkod; igy esett meg, hogy mi is megörültünk a viznek s nem akadtunk fönn azon, hogy a Drávából, vagy az operencziás tengerből kapjuk- e a vizet ; a fő az volt, hogy kapjunk. Ma egy eszéki ismerősünk látogatott be hozzánk s roppant elszörnyüködve kérdezte, hogy vájjon igaz-e, hogy Pécs a Dráva vizével akarja szomját oltani ! No mert az eszékiek, a kik ott fürödnek a Dráva vizében, még azok se iszszák a Dráva büzhödt vizét. Az eszékiek most munkálkodnak a vi vezeték tervén s Oroviczból akarják a vizet a városba vezetni. Ez a község Eszéktől 75 kilométerre van. Mi természetesen letagadtuk, hogy a városnak ilyen bolond szándéka lett volna. Mindössze annyit ismertünk el, hogy szó volt róla, de csak úgy — kuriózumból. — A lenszítve ipar meghonosítása Pécsett. A „Pécsi Napló” vasárnapi számában emlékeztünk meg a mi kereskedelmi és iparkamaránk nem eléggé dicsérhető üdvös tevékenységéről, melylyel tanfolyamokat rendez ipari munkásaink részére. A legközelebbi tanfolyam, melyet az őszi idénynyel akar a kamara életbe léptetni, az eddigiektől annyiban fog eltérni, hogy nem szorítkozik a Pécsett letelepedett ipari munkások tudásának kibővítésére, hanem egészen új, részben pedig elhanyagol, de nagy jövővel bíró iparágat akar meghonosítani. Baranya vármegye több dunamenti községében foglalkoznak szövéssel, de csak úgy, miként foglalkoztak ezzel talán már Pharao idejében az egyptomiak. Kézzel dolgoznak, szövőszék nélkül, mert evvel sem bánni nem tudnak, sem azt be nem szerezhetik, szóval még a maga ős állapotában űzik a lenfonást és szövést. A tanfolyamra a vármegyéből esetleg Tolnából is vagy 40 hallgatót hoz be a kamara Pécsre, gondoskodik itt azoknak elhelyezéséről és étkezéséről, esetleg pénzért a jótékony nőegylet népkonyhájában, Késmárkról, ahol legfejlettebb Magyarországon a szövőipar, tanerőt hoz a kamara Pécsre, és ennek segélyével kitanítja a szövőket, hogyan kell szövőszékkel dolgozni, hogy lassan-lassan kiszoríthassuk a külföldről impotált ezen árut. Az első tanfolyam eredményétől igen sokat vár a kamara; t. i. nem kevesebbet, mint hogy ezzel alapját veti meg Pécsett egy nagyobb szövetségi hasison nyugovó szövőgyárnak, melyet az országos szövetkezet anyagilag kölcsönnyújtás útján támogatni fog, és ezen kölcsönből fognak a szükséges székek és nyersanyag beszereztetni. Nem kell ahoz semmi proféczia, hogy fölismerjük ezen kezdeményezés nagy jelentőségét és a terv életrevalóságát, így nem tarthat sokáig, hogy Pécs nagy szövőiparnak lesz központja, melynek fejlesztési határai nincsenek megszabva, hanem egyrészt a külföldi gyáraknak fog örvendetes versenyt nyújthatni, másrészt pedig az emberek százainak fogja a megélhetést biztosítani. Olyan feladat ez ismét, amelyre való vállalkozásra büszke lehet a mi kamaránk, mely ugyancsak a sablontól messze eltérve igazán helyesen fogja föl nagy hivatását. — Szalonkák. A múlt hetek enyhe időjárása meghozta a szalonkákat is. Az idén igen sikeres vadászatok voltak szalonkákra már eddig is. A szeles, hideg idő azonban a vadászatokat egy időre felfüggesztette, miután újabb csapatok nem érkeznek. Azt állítják azonban a vadászok, hogy a szalonkák már az ősz óta itt tartózkodnak a védettebb helyeken, mert a téli hajó vadászatokon is majd mindig estek szalonkák is. — Kutya-fogdosás. Az utóbbi időben alig fordult elő nap, hogy kóbor, csavargó kutya valakit meg ne harapott volna. A rendőrkapitányság erre szükségesnek találta, hogy az utczákon csavargó ebeket összefogdostatja. A gyepmasteri teleptől bevontak a gyepmesterek és két nap alatt harminczhat kóbor ebet fogtak össze. A rendőrség figyelmezteti :