Pécsi Napló, 1899. április (8. évfolyam, 75-99. szám)

1899-04-01 / 75. szám

1896. április 1. Pécsi Napló tánczóráknak vége volt, a szőke jogász megvárta őket a kapuban s hozzájuk csatlakozva elkísérte őket haza. Jó fiú volt, megszerette csakhamar a mama is, így még szebb lett a boldogság. Még többet kívántak együtt lenni. Ha nem volt tánczóra, késő estig sétáltak a sétatér fehér padjai előtt. Szerelmes szavakat suttogtak egymásnak, nem is gondoltak arra, mire a lombjukat vesztett fák emlé­keztetni szokták az embert. Ilyen este után hazatért kipirult arczczal a szőke jogász, fölrázta merengéséből pajtását s erővel mosolygásra akarta birni, mondo­gatva neki: — Barátom­­ minő boldog vagyok. Ez meg nem tudott még mosolyogni sem. Az együttlét alatt megismerte barát­ját egy oldalról, amit az első napokban csak sejtett. Túlságos módon hiú volt szegényke. Tetszett kedélyének az az álla­pot, hogy a kis leány annyira bámulta, annyira ragaszkodott hozzá. Ez hiúvá tette. Ez meg megteremtett lelkében egy új érzelmet, melyet azok irányában érez az ember, kikről tudja, hogy elismerik fö­lényét. Gyermekészszel szította ez érzel­met, míg végre elért oda, hogy nem tudta nélkülözni a leányt, ki megszerezte neki odaadó magatartásával, hogy társai iri­gyelték, a leányok beszéltek róla, a gond­talan nénikék édes pletykákat szőttek róla, szóval ismerős kezdett lenni neve, alakja a városban. És ő ez érzelmet szerelemnek nézte, holott a szív helyett a hiúság ve­zette minden tettében .. . Nos ezért nem tudott mosolyogni a pajtása, ezért nem hitt boldog meséiben. Pedig a körülmények ellent mondtak neki. A boldogságnak semmi sem állhatott útjában, nap-nap mellett még hatalmasabb lett az. Volt nap­fény is bőven, verőfényes tavaszi hangulat, minő emberemlékezet óta nem kedvezett még a szerelmeseknek tél közepén. És ekkor az akadémián kiadták a karácsonyi szünidőt. A szőke jogász búcsút vett, frakkerbe vágta magát, vett egy „Pécsi Napló“-t s beült kupéjába s bár máskor mohón ol­vasta a friss pletykákat, ma nem volt türelme hozzá. A vonat elröpítette Pécsről. ... Itt kezdődik a negyedik felvonás. Ennek persze gyorsan kell lefolyni, mert itt már fáradt a közönség, unja a darabot. Ez meg is volt. A jogászbálra megérkezett a szőke jogász. Feléje se né­zett a lánynak. A mamák összesúgtak, az ismerős beán­yok néztek, a jogászok félre­vonultak, sértette őket kollegájuk viselke­dése. Az meg fél te vette. Mindössze annyi változást érzett lelkében, hogy mennyivel kényelmesebb, ha az ember nincs lekötve. A­mit a múltban a hiúság épített, amaz érzelem otthon, az édes papa néhány okos szaván megtört. Ma mind­azon­által még jobban dominált a hiúság, de más formában. Gyönyörködött a leányka szégyenében, kétségbeesett vergő­désében s elgondolta, minő forrongást idéz elő mai viselkedése, mennyit fognak be­zélni róla, minő ismert lesz alakja, neve. Egyre nem gondolt, amaz ártatlan szívre, kinek hiúságával az első gyorsan múló, de örökre emlékezetes álmát tépte szét. A hírt másnap vitte széjjel a mende­monda ezerféle vanatióban. Egy kis szo­bában összenézett három leány. Ott a szőke jogászt jól ismerték. Eszékbe jutott egy délután, midőn mosolyogva beszéltek a jogászszal gyermekes érzelemről, az meg büszkén ütött mellére s hangosan oda­vágta : — Meglássák lányok, én olyan le­szek, mint Aladár! Dumi. Rabló história. Elmondom a következő valóságos rabló történetet úgy, a mint azt annak idején én magam hallottam — nem tudom , éppen igy történt-e? — én jelen nem voltam, de személyesen ismertem úgy az illető plébános urat, kinek ebben oly való­ban sajnálatra méltó szerep jutott, vala­mint kocsiját is, ki szintén nevezetes tényező volt a történetben, tőlük­ hallot­tam a következő dolgokat elbeszélni. Az eset Tolna megyében az 1870-es években történt. Pompás téli idő volt, erős hideg s kitűnő szán­ ut s úgy történt, hogy a D . . i plébános be­ment szánon a közeli városkába, a­hol a takarékpénztárnál 800 forintot vett fel; egyéb dolgait is végezvén, a délutáni órákban hazafelé indult, útja szőllőhegyek mellett vezetett el s amint csengős szánja vigan robogott, már messziről észrevette, hogy a szőllős­­kerték kerítéséhez egy fölnyergett szürke katonaló van kikötve, föltünt a plébános­nak a dolog, — megállitatta szánját, le­szállt s körülnézett s igy vette észre, hogy az út mellett, az árokban fekszik a ló gazdája, — egy huszár. Csakhamar meggyőződött róla, hogy él s hogy alaposan be van csodálkozva, — rázta, költögette, de a huszár olyan volt mint a tök, — nem birt magával, —­­töprenkedett a pap, már most mittévő le­gyen az Istenadta huszárjával? — jó lel­kiismerete nem engedte, hogy otthagyja s a biztos megfagyásnak tegye ki, aztán sietni is kellett, mert már egészen besötétedett, — mit volt neki mást tenni, kocsisa segítsé­gével föltette a huszárt a szánra, bundá­val, pokróczczal betakarta, a lovat pedig a saját lovai mellé köttette s aztán vigan csörtettek haza felé. Mint később kiderült, a huszár szol­gálati ügyben volt uttán, közben azonban a szőlőhegyeknél egyik-másik szives gazda behívta egy pohár borocskára, s bizon­y kelme többet talált inni a kelleté­nél, s mire kiért ismét az országútra, kénytelen volt lováról leszólni s aközben mámoros fővel elaludt. Szerencsésen haza érkeztek a plébá­niára, a huszár azonban még mindig holt­részeg volt, annyira, hogy a kocsis kény­telen volt őt nagynehezen a szánról le­emelni s az istállóban levő saját ágyába fektetni, hogy mámorát kialudja, lovát pedig lenyergelte s megabrakolta. Úgy 11 óra tájban egyszer csak föl­­eszmélt a huszár, nem tudta elképzelni, hol van s hogy jutott oda ; végre a kocsis világosította. A kikerülhetetlen büntetéstől való félelem miatt roppantul megszeppent a hu­zár s elhatározta hogy azonnal nyerges s indul hazafelé, úgyis történt s midőn már indulásra készen az udvarra lé­pett, észre vette, hogy a plébános ur lakásában még világosság van, azt gondolta, úgy illik,­­ hogy a vett szívességet megköszönje s miután a plébános úr meg ébren van, talán nem fog haragudni, ha be megy hozzá és szí­vességét megköszöni s azzal egyenesen a lakás felé tart és a konyha ajtón belép. Feltűnt neki, hogy az ajtót nyitva találta. Benyit a konyhából a szobába. Amint a szoba ajtót kinyitja, megdöbbentő látvány szegezte egy pillanatra a földhöz. A plé­bános hátra kötött kezekkel, több helyt vérezve térdelt a szoba közepén, három kormos arczu rabló pedig kegyetlenül üt­legelte, követelvén tőle a takarékból ki­hozott 800 frt előadását. A huszár egy pillanatig meglepetve bámult s aztán, mintegy hirtelen elhatározástól ösztönözve, lekapta karabélyját: czéloz, lő s az egyik rabló halva esik össze, azután berohan , a másik kettőt lefegyverzi és a lövés zajára elősiető cselédség segélyével meg­kötözi. A bekormozott arczu rablók pedig voltak: a biró, — a helyettes biró, s a templom szolga, a kik tudták, hogy a plébános aznap 800 frtot hozott haza. Most már aztán a plébános ur tar­tozott köszönettel a huszának. — A hu­szár haza ment, de másnap már ott volt a plébános is, a ki mindent elkövetett, hogy, a huszár meg ne büntettessék, — mert mint mondá, a jóságos Isten böl­csessége vezérelte a huszárt az ő utjából — hogy igy a véletlen által életéne meg­­mentője legyen. Kadét. Távirataink. Hirek a királyról. Budapesti márcz. 31. (Ered. táv.) A „Magyarország“ írja bécsi forrásból: A bécsi rendőrséget értesítették, hogy berlini és olasz anarkista érkezik a napokban Bécsbe, kik a király élete el­len törnek. Ennek következtében megszaporítot­­ták a detektívek számát a Hofburg körül. A bécsi rendőrség valamennyi foga­dónak megküldötte két anarkistának a személyleírását és a Bécsbe érkező idege­nek ellenőrzését megszigorította. A király Schönbrunnban nem a rendes, megszokott utakon jár, hanem naponta más-más irányt választ sétáinál. München, márczius 31. (Ered. táv.) A „Münchener Neueste Nachrichten” drez­dai udvari körökből eredő biztos hírként közli, hogy Ferencz József király újból házasodni készül és pedig vagy XIII. Alfons spanyol király idősebb testvérét, Mária de las Mercedes infáns­nőt, vagy a most elhunyt bolgár fejede­lemasszony húgát, a pármai herczegnőt venné feleségül. Királyunk e terve első­sorban azon óhajtására vezetendő vissza, hogy Ausztria és Magyarország trónjára fiu­gyermek maradhasson mint utód és trónörökös, másodsorban pedig az udvarnál való rep­­rezentáczió kérdése is irányadó királyunk ez elhatározásánál. Budapest, márcz. 31. (Ered. táv.) (Érkezett éjjel 12 órakor.) Úgy a király házasságáról, mint az ellene tervezett me­rényletről szóló híreket Bécsből a leg­határozottabban megc­áfolják. Nagypéntek az udvarnál. Bécs, márczius 31. (Ered. táv.) Ma délelőtt ment végbe a Burg templomá­ban a koporsóbatétel szertartása a király, főherczegek, az udvari és állami méltósá­gok és a tábornoki kar jelenlétében. 1­ 0 Magyar miniszter a szultánnál. Konstantinápoly, márczius 31. (Ered. táv.) Calice báró nagykövetünk ma a szultánnak bemutatta Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert, kit a szultán igen kegyesen fogadott el neki az Oszmanje rend nagykeresztjét adta.

Next