Pécsi Napló, 1899. április (8. évfolyam, 75-99. szám)
1899-04-01 / 75. szám
1896. április 1. Pécsi Napló tánczóráknak vége volt, a szőke jogász megvárta őket a kapuban s hozzájuk csatlakozva elkísérte őket haza. Jó fiú volt, megszerette csakhamar a mama is, így még szebb lett a boldogság. Még többet kívántak együtt lenni. Ha nem volt tánczóra, késő estig sétáltak a sétatér fehér padjai előtt. Szerelmes szavakat suttogtak egymásnak, nem is gondoltak arra, mire a lombjukat vesztett fák emlékeztetni szokták az embert. Ilyen este után hazatért kipirult arczczal a szőke jogász, fölrázta merengéséből pajtását s erővel mosolygásra akarta birni, mondogatva neki: — Barátom minő boldog vagyok. Ez meg nem tudott még mosolyogni sem. Az együttlét alatt megismerte barátját egy oldalról, amit az első napokban csak sejtett. Túlságos módon hiú volt szegényke. Tetszett kedélyének az az állapot, hogy a kis leány annyira bámulta, annyira ragaszkodott hozzá. Ez hiúvá tette. Ez meg megteremtett lelkében egy új érzelmet, melyet azok irányában érez az ember, kikről tudja, hogy elismerik fölényét. Gyermekészszel szította ez érzelmet, míg végre elért oda, hogy nem tudta nélkülözni a leányt, ki megszerezte neki odaadó magatartásával, hogy társai irigyelték, a leányok beszéltek róla, a gondtalan nénikék édes pletykákat szőttek róla, szóval ismerős kezdett lenni neve, alakja a városban. És ő ez érzelmet szerelemnek nézte, holott a szív helyett a hiúság vezette minden tettében .. . Nos ezért nem tudott mosolyogni a pajtása, ezért nem hitt boldog meséiben. Pedig a körülmények ellent mondtak neki. A boldogságnak semmi sem állhatott útjában, nap-nap mellett még hatalmasabb lett az. Volt napfény is bőven, verőfényes tavaszi hangulat, minő emberemlékezet óta nem kedvezett még a szerelmeseknek tél közepén. És ekkor az akadémián kiadták a karácsonyi szünidőt. A szőke jogász búcsút vett, frakkerbe vágta magát, vett egy „Pécsi Napló“-t s beült kupéjába s bár máskor mohón olvasta a friss pletykákat, ma nem volt türelme hozzá. A vonat elröpítette Pécsről. ... Itt kezdődik a negyedik felvonás. Ennek persze gyorsan kell lefolyni, mert itt már fáradt a közönség, unja a darabot. Ez meg is volt. A jogászbálra megérkezett a szőke jogász. Feléje se nézett a lánynak. A mamák összesúgtak, az ismerős beányok néztek, a jogászok félrevonultak, sértette őket kollegájuk viselkedése. Az meg fél te vette. Mindössze annyi változást érzett lelkében, hogy mennyivel kényelmesebb, ha az ember nincs lekötve. Amit a múltban a hiúság épített, amaz érzelem otthon, az édes papa néhány okos szaván megtört. Ma mindazonáltal még jobban dominált a hiúság, de más formában. Gyönyörködött a leányka szégyenében, kétségbeesett vergődésében s elgondolta, minő forrongást idéz elő mai viselkedése, mennyit fognak bezélni róla, minő ismert lesz alakja, neve. Egyre nem gondolt, amaz ártatlan szívre, kinek hiúságával az első gyorsan múló, de örökre emlékezetes álmát tépte szét. A hírt másnap vitte széjjel a mendemonda ezerféle vanatióban. Egy kis szobában összenézett három leány. Ott a szőke jogászt jól ismerték. Eszékbe jutott egy délután, midőn mosolyogva beszéltek a jogászszal gyermekes érzelemről, az meg büszkén ütött mellére s hangosan odavágta : — Meglássák lányok, én olyan leszek, mint Aladár! Dumi. Rabló história. Elmondom a következő valóságos rabló történetet úgy, a mint azt annak idején én magam hallottam — nem tudom , éppen igy történt-e? — én jelen nem voltam, de személyesen ismertem úgy az illető plébános urat, kinek ebben oly valóban sajnálatra méltó szerep jutott, valamint kocsiját is, ki szintén nevezetes tényező volt a történetben, tőlük hallottam a következő dolgokat elbeszélni. Az eset Tolna megyében az 1870-es években történt. Pompás téli idő volt, erős hideg s kitűnő szán ut s úgy történt, hogy a D . . i plébános bement szánon a közeli városkába, ahol a takarékpénztárnál 800 forintot vett fel; egyéb dolgait is végezvén, a délutáni órákban hazafelé indult, útja szőllőhegyek mellett vezetett el s amint csengős szánja vigan robogott, már messziről észrevette, hogy a szőllőskerték kerítéséhez egy fölnyergett szürke katonaló van kikötve, föltünt a plébánosnak a dolog, — megállitatta szánját, leszállt s körülnézett s igy vette észre, hogy az út mellett, az árokban fekszik a ló gazdája, — egy huszár. Csakhamar meggyőződött róla, hogy él s hogy alaposan be van csodálkozva, — rázta, költögette, de a huszár olyan volt mint a tök, — nem birt magával, —töprenkedett a pap, már most mittévő legyen az Istenadta huszárjával? — jó lelkiismerete nem engedte, hogy otthagyja s a biztos megfagyásnak tegye ki, aztán sietni is kellett, mert már egészen besötétedett, — mit volt neki mást tenni, kocsisa segítségével föltette a huszárt a szánra, bundával, pokróczczal betakarta, a lovat pedig a saját lovai mellé köttette s aztán vigan csörtettek haza felé. Mint később kiderült, a huszár szolgálati ügyben volt uttán, közben azonban a szőlőhegyeknél egyik-másik szives gazda behívta egy pohár borocskára, s bizony kelme többet talált inni a kelleténél, s mire kiért ismét az országútra, kénytelen volt lováról leszólni s aközben mámoros fővel elaludt. Szerencsésen haza érkeztek a plébániára, a huszár azonban még mindig holtrészeg volt, annyira, hogy a kocsis kénytelen volt őt nagynehezen a szánról leemelni s az istállóban levő saját ágyába fektetni, hogy mámorát kialudja, lovát pedig lenyergelte s megabrakolta. Úgy 11 óra tájban egyszer csak föleszmélt a huszár, nem tudta elképzelni, hol van s hogy jutott oda ; végre a kocsis világosította. A kikerülhetetlen büntetéstől való félelem miatt roppantul megszeppent a huzár s elhatározta hogy azonnal nyerges s indul hazafelé, úgyis történt s midőn már indulásra készen az udvarra lépett, észre vette, hogy a plébános ur lakásában még világosság van, azt gondolta, úgy illik, hogy a vett szívességet megköszönje s miután a plébános úr meg ébren van, talán nem fog haragudni, ha be megy hozzá és szívességét megköszöni s azzal egyenesen a lakás felé tart és a konyha ajtón belép. Feltűnt neki, hogy az ajtót nyitva találta. Benyit a konyhából a szobába. Amint a szoba ajtót kinyitja, megdöbbentő látvány szegezte egy pillanatra a földhöz. A plébános hátra kötött kezekkel, több helyt vérezve térdelt a szoba közepén, három kormos arczu rabló pedig kegyetlenül ütlegelte, követelvén tőle a takarékból kihozott 800 frt előadását. A huszár egy pillanatig meglepetve bámult s aztán, mintegy hirtelen elhatározástól ösztönözve, lekapta karabélyját: czéloz, lő s az egyik rabló halva esik össze, azután berohan , a másik kettőt lefegyverzi és a lövés zajára elősiető cselédség segélyével megkötözi. A bekormozott arczu rablók pedig voltak: a biró, — a helyettes biró, s a templom szolga, a kik tudták, hogy a plébános aznap 800 frtot hozott haza. Most már aztán a plébános ur tartozott köszönettel a huszának. — A huszár haza ment, de másnap már ott volt a plébános is, a ki mindent elkövetett, hogy, a huszár meg ne büntettessék, — mert mint mondá, a jóságos Isten bölcsessége vezérelte a huszárt az ő utjából — hogy igy a véletlen által életéne megmentője legyen. Kadét. Távirataink. Hirek a királyról. Budapesti márcz. 31. (Ered. táv.) A „Magyarország“ írja bécsi forrásból: A bécsi rendőrséget értesítették, hogy berlini és olasz anarkista érkezik a napokban Bécsbe, kik a király élete ellen törnek. Ennek következtében megszaporították a detektívek számát a Hofburg körül. A bécsi rendőrség valamennyi fogadónak megküldötte két anarkistának a személyleírását és a Bécsbe érkező idegenek ellenőrzését megszigorította. A király Schönbrunnban nem a rendes, megszokott utakon jár, hanem naponta más-más irányt választ sétáinál. München, márczius 31. (Ered. táv.) A „Münchener Neueste Nachrichten” drezdai udvari körökből eredő biztos hírként közli, hogy Ferencz József király újból házasodni készül és pedig vagy XIII. Alfons spanyol király idősebb testvérét, Mária de las Mercedes infánsnőt, vagy a most elhunyt bolgár fejedelemasszony húgát, a pármai herczegnőt venné feleségül. Királyunk e terve elsősorban azon óhajtására vezetendő vissza, hogy Ausztria és Magyarország trónjára fiugyermek maradhasson mint utód és trónörökös, másodsorban pedig az udvarnál való reprezentáczió kérdése is irányadó királyunk ez elhatározásánál. Budapest, márcz. 31. (Ered. táv.) (Érkezett éjjel 12 órakor.) Úgy a király házasságáról, mint az ellene tervezett merényletről szóló híreket Bécsből a leghatározottabban megcáfolják. Nagypéntek az udvarnál. Bécs, márczius 31. (Ered. táv.) Ma délelőtt ment végbe a Burg templomában a koporsóbatétel szertartása a király, főherczegek, az udvari és állami méltóságok és a tábornoki kar jelenlétében. 1 0 Magyar miniszter a szultánnál. Konstantinápoly, márczius 31. (Ered. táv.) Calice báró nagykövetünk ma a szultánnak bemutatta Hegedűs Sándor kereskedelmi minisztert, kit a szultán igen kegyesen fogadott el neki az Oszmanje rend nagykeresztjét adta.