Pécsi Napló, 1899. július (8. évfolyam, 147-172. szám)
1899-07-01 / 147. szám
e a megrakott kosarát és futni kezdett, de a tehetetlen erővel neki szabadult kocsi mindig közelebb-közelebb ért hozzá. Nem tekintett vissza, csak szaladt kéz nélkül, kábultan, az ösztöne vitte a veszély elöl. Egyszerre csak elhullott. A rohanó kocsi rúdja hátba ütötte. Átgázolt rajta a nagy teherrel. Egy pillanatig tartott csupán. Közel történt ez már a szűk vágás első bejárójához. Lent a hegy lábánál a kimerült lovak összeestek. Néhány munkás ember látta a vad rohanást és oda siettek megbámulni. De a kocsist sehol se találták. Rosszat sejtettek, mentek megkeresni. Először a pór menyecskére akadtak reá, ki eszméletlenül vérben hevert az utón. Jobb lábát térdén alól teljesen összetörte a kocsikerék, a jobb keze csuklóban kiuczamodott, fejéből több helyen erősen bugyogott a vér, azonkívül belső sérüléseket szenvedett. Följebb megtalálták a kosarat, a széthullott tojásá vaj elárulta, hogy az asszony a piaczra igyekezett. Nem messze innen feküdt Horváth István, a kocsis. Fején tátongó nagy sebek. Először az asszonyt vették gondozás alá, bevitték a legközelebbi nyaralóba, hova csakhamar megérkezett Trixler Aladár rendőrbiztos és Tolnai Vilmos dr. kerületi orvos, ki az asszony sebeit bekötözte. Horváth Istvánt kocsin szállították be a kórházba, ahol magához tért. Négy helyen kellett bevarrni a fejét. A sebesültek, életbenmaradásában nem igen bíznak. A pór menyecskét Weisz Andrásnénak hívják, szentkuti lakos. Igen kívánatos lenne, ha az arögbi cserfától lefelé haladó utat a Schepringer féle szőllőig, minthogy ott kocsinak kitérni lehetetlen, egészen elzárnák a kocsiközlekedéstől, mert ezen czélra a parallel rendes kocsiút elegendő, így újabb baleset sincsen kizárva. — A budapesti m. kir. állami felső ipariskolába (VIII. ker. Népszínház utcza 8. szám) a beiratás szeptember hó első napjától 5 ik napjáig tart. Az intézetnek négy szakosztálya van u. m. a gépészeti, vegyészeti, fém-vasipari és faipari szakosztály. Rendes tanuókat felvétetnek : a) kik a polgári iskola, gymnasium, vagy reáliskola négy alsó osztályában jó osztályzatú bizonyítványt nyertek a magyar nyelvből, a számtanból s algebrából, a mértanból és mértani rajzból. b) iparossegédek és azok, kik a megjelölt tantárgyakból a felvételi vizsgálatnál kellő készültséget tanúsítanak. A vegyészeti, fém-vasipari és faipari szakosztályba az alsófokú ipariskola harmadik osztályát jó sikerrel végzett iparossegédek is felvétetnek rendkívüli tanulóknak. Általában megkívántatik, hogy a belépni kívánó növendék az általa választott szakcsoportbeli iparágban már előre gyakorlatot szerzett s legalább is azon két havi nyári szünidő alatt, a mely után az ipariskolába akar lépni, a gyakorlatban foglalkozott legyen s ezt hatóságilag hitelesített bizonyitványnyal igazolja. A beiratkozásnál bemutatandó iratok : az elvégzett középiskolai osztályokról szóló öszes bizonyítványok, a hitelesített gyakorlati bizonyítvány, himlő-oltási bizonyítvány. A behatási díj egész évre 9 főt, a tandíj félévenként 10 forint. Az igazgatóság készséggel ad bővebb felvilágosítást. — Vármegyei telefonhálózatok. Mig Baranya vármegyében úgy látszik halva született eszme volt a minapában a vármegyei központoknak telefon által való egybekapcsolása, addig a többi vármegye sorban létesíti a telefonhálózatokat. Nemsokára megkezdik a bihar megyei telefonhálózat kiépítését is; erre vonatkozólag a legutóbbi közgyűlés hozott határozatot, amely szerint 75.000 forintos kölcsönt vesznek fel az építési költségekre. Nálunk olyan szegény a vármegye, hogy még kölcsönt sem mernek ilyen pzér’ra fölvenni. — Öngyilkos mérnök. Valpáról vett értesülés szerint Kuba József, a valpói uradalom nyugalmazott mérnöke öngyilkossági szándékból Slatinán fölvágta ereit és elvérzett. Verőcze vármegye megbízásából építéseket eszközölt és a reá bízott pénzekkel nem tudott elszámolni. Július 5-ére kapott újabb határnapot, hogy számoljon el, de ezt nem tehette és így a halálban keresett menedéket. Az öngyilkos által elkezelt összeg aránylag jelentéktelen. — Kötél és méreg. Az öngyilkosságok sem tartoznak a ritkaságok közé nálunk. Ma délután egyszerre ketten akartak megszabadulni erőszakos halállal az élettől, egy beteges, 73 éves öreg munkás és egy életerős fiú. Ma délután 4 órakor Pilisi Mihály Pálya utza 40. sz. alatti lakásának padlásán fölakasztotta magát. Pilisit a nagy bánat kergette a halálba. A napokban egy házat vett, melyről azt hitte, hogy tehermentes, csak mikor már átadta a 250 frt foglalót, sült ki, hogy a házon teher is van. Hozzátartozói féltették az öreg embert, egész nap vigyáztak reá, de délután lecsillapodott egy kissé. Jó jelnek vették. Az öreg ezenközben fölment a padlásra. Mikor megtalálták már merev volt és bidesz. Sokkal furcsább módon akarta életét kioltani egy tizennyolcz esztendős fűszeres inas. Egyedi Jenő, Simon János Jókai-téri fűszerkereskedő inasa délután öt órakor és teljesíteni akart egy parancsot, segédkeznie kellett volna a szappanelrakásnál, de nem volt ereje hozzá. Az üzlet fiatalabb segédje azonnal észrevette, hogy az inas hirtelen elsápadt, hogy támolyog. Meg is kérdezte a fiútól, nagyon rosszul érzi e magát. — Nagyon szédülök — felelte erre — kérem vigyenek el engem a kórházba, mert megmérgeztem magam ! Az üzlet összes személyzete összeszaladt erre, kik megrémülve nézték a halott halvány fiatal gyereket. Gyorsan frakkert hoztak és beszállították Egyedit a kórházba. Hogy mi vitte az inast az ongyikosságra nem is sejtik. Egyedi szorgalmas fiú volt, későn adták szülői inasnak, már bajusza van, tizennyolc éves és még egy éve volt hátra a fölszabadulásig. Mielőtt önkívületi állapotba jutott volna azt mondja, hogy cziánkálit ivott, de hogy hol hajtotta föl, kinn az udvarban vagy benn az üzletben, azt nem tudják. Egyedi már többször emlegette az öngyilkosságot, mindig azt mondogatta, hogy ő fiatalon fog meghalni. A fiú olykor nagyon is búskomor volt. Lehet, hogy egy ily pillanatban itta ki a mérget. Az esetről azonos jelentést tettek a rendőrségnél. Tolnai Vilmos dr. kerületi orvos és Kovács Antal rendőrbiztos azonnal megjelentek a helyszínen. Egyedit már ekkor elvitték, de egy egész kossárra való különféle méreg tartalmú árut vittek át az üzletből a rendőrségre, megtudni vájjon nem ezekből használta-e egyiket vagy másikat Egyedi . Bezárták a kapukat. Tombolva, lármázva tódultak ki a nagy kapukon, mindegyik egy kék táblás füzeteit tartott kezében. Piczinyek és nagyok egyaránt lármáztak. Az egyik jókedvűen vihogott, a másiknak a szemeiben könyék gyűltek meg. Emitt csupa egyes, amott bizony elszórtan, vagy magányosan szekunda csúszott a sor közé. Egyik biztosra vette, nem is csodálkozott rajta, a másik azt hitte, hogy csak tévedés, a nyomdában hibáztak. Zúgott tegnap az utcza , merre a diáksereg elvonult. Fiuk és leányok egyaránt álltak meg az út közepén. Aztán jöttek a reszkető papák, kik elkérték ettől vagy attól azt a kis füzetet és mohó kíváncsiságból kerestek benne egy nevet. Kinek felragyogott a szeme az örömtől és büszkeségtől, de volt olyan is, kinek haragosan tánczokba szaladt a homloka. Ismét egy elpocsékolt esztendő, így esik ez minden esztendőben, mindig egyforma. A bukott diák is csak egy perczig busul, aztán örül a nagy vakácziónak. Az eminens öröme kétszeres, de egyik sem sajnálja az iskolát, erről a bánatról csak a gyakorlatokban esik szó, a valóságban hiába keressük. Majd csak idővel, mikor már az élet girbe-görbe útján taszigálják őket jobbra-balra, majd csak akkor fognak visszasóhajtani a múltba, azokba a szürke nagy épületekbe, melyeknek tegnap bezárták a kapuit. De a kis diákgyerek erről mit sem tud, meg sem értené, ha megmagyaráznák neki, ő most örül, öröl a vakácziónak, a szabadulás, a szabadság napjának. És az ország minden vidékén, amerre csak robogó vonatok járnak, felhangzott a kupékban ez a jól ismert kis nóta: — Egy szekunda nem a világ ... Az fújta legjobban, aki örökké karbatett kezekkel figyelte a tanár magyarázatait, az igazi bukott szomorúan fészkelte be magát a sarokba, busán szívta fel krajczáros czigarettjét és arra gondolt, mit fog otthon mondani a — papa . . . — Díszműáru üzletek fosztogatói. Egy veszedelmes tolvajszövetkezetnek jött nyomára itt Pécsett tegnap Selényi Antal rendőrbiztos. Ma még csak egy két tagját fogták el, de hamarosan kézre kerül a társaság feje is. Az elfogott tolvajok kicsi, kilencz-tízesztendős leánykák, kik a legügyesebb módon nagymennyiségű különféle díszműárukat loptak eddig össze. Hogy ezek nem a saját akaratukból követték el a lopásokat, az bizonyos, valaki úgy bujtogatta fel őket, erre enged következtetni az a raffinált fogás, melylyel az egyes üzletekbe beerőszakoskodtak. A vallomásokból kitudódó, hogy a lopásokat eddig tizenkét üzletben követték el, hova rendszerint hetivásárok napján tértek be, mikor legtöbb volt a dolog. A garmadába fölhalmozódott áruk között talál az ember egész doboz kertyüket, inggombokat, kézelőket, fejkendőket, czérnát, legyezőket, fogkeféket, gallérokat A rendőrség egyúttal az áruk tulajdonosait is kutatja. Biztosra veszik, hogy a tolvajszövetkezet fejét mielőbb elfogják. A „Pécsi Athletikai Club“ holnap, szombaton este vacsora után tartja a tornacsarnokban levő klubhelyiségében szokásos havi társas összejövetelét. — A B.-Szt.-Lőrinczi Társaskör által július hó 2-án rendezendő mulatság kedvezőtlen idő esetén a nagyvendéglő tánctermében fog megtartatni. — A becsapott Jónás Jancsi — és becsapott uniformisa. Braunschwdigban nagy kellemetlenség érte a Jónás Jancsi-féle Magnaten Capellet, a mely Fiume-Abbázián át Pécs városából jutott ki odáig, valami BaniczeiKmoskó Miklós nevezetű szélhámos inpresszárióval. Odakünn tudnillik a mi derék czigányaink mind mágnás zenekarok s ehhez a titulushoz illendően is öltözködnek. Csupa mágnások ők vagy inkább huszártisztek. Bőven paszományozott uniformisban muzsikálnak s a primás legalább is vezérőrnagy ... Annak látszik ... S mindez a szép ruha egyszerre eltűnt — Brauschweigban. Az impresszárió az egész garderobot becsapta s megszökött. A szegény fekete fiuk most nagyon szomorúak s egyelőre Pécsi Napló 1899. julius 1.