Pécsi Napló, 1899. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1899-11-01 / 250. szám
Hírrovatunk. Pécs, október 31. — A Pécsi Napló legközelebbi száma tekintettel a holnapi ünnepnapra pénteken reggel jelenik meg. — Halottak napjára. A szív világa mély tenger, melynek viharai ép oly rombolók, mint az Oczaánéi. Apály és dagály változik e roppant birodalomban és ha a habok leggyakrabban nyugodtan simulnak is el, vannak idők, midőn a hullámok túlcsapnak a gáton és mindent romba döntenek. Szív békéje, mily áldása vagy a legfőbb lénynek, kinek hatalma szab „törvényeket, határt,a ki összefűzöd a családtagok élete szövényét, másrészt pedig szétszakgatod azt, kérlelhetlenül, gyászba borítva a szerető sziveket, kik megsemmisülten látják elmerülni kedveseiket az enyészet sötét titokzatos, irtóztató honába, honnét csak az ítélet harsonáinak hangjára lesz visszatérés. Mily szép vonása a kereszténységnek a halottakról való megemlékezés, mely különben az egész művelt emberiséggel közös. Elhunyt szeretteink emléke föléled e napon; elvesztésök fájdalma csillapulva, meghiggadva — föllép a kegyelet, mely sugár koszorút fon alakjok köré; mindaz, ami emberi, ami fogyatékosvolt bennök feledve van, csak azt érezzük hogy szerelmesünk volt, hogy bennünket boldogított, hogy reménységünk tárgyát képezte — és meghatva áldozunk emléküknek, mely föl följár a sir mélyéből és emlékeztet bennünket, hogy mi is hálandók vagyunk, hogy mi is az ő sorsukra jutunk. Gyul'Sitok fáklyát az elhuny kedvesek sírján. Áldozzatok emléküknek is, akik éltek, akik még élvezitek a legfőbb földi jót, a keserves életet, nekik, akik a rettegett sírral eljuttat a megigazulás tovább a kanonok-kisasszony gúnyosan — nem kegyed irta ? Az tökéletesen mindegy. Hát nekem miért nem ir senki ilyen arczátlan levelet? Nem ir, mert nem jogosítok fel rá senkit. Még el sem felejtették kanonok-kisasszonyok ezt a vérlázító sérelmet, midőn egy újabb botrány, sőt botrányok gyújtották lángra méltó haragjukat. Iluska névnapja következett s ebből az alkalomból az önkéntes egy nagy virágbokrétával, majd éjjeli zenével lepte meg. Mondanunk sem kell, hogy midőn alkonyat felé az önkéntes személyesen is megjelent üdvözölni Iluskát, az előre küldött bokréta romjai szétszórva hevertek az utcán, melyekből a kis szerelmes alig tudott egykét szálat emlékül megmenteni. Az éjjeli zenéhez azonban az önkéntes már szövetségesekről is gondoskodott; két barátját vitte magával, nehogy valami újabb merénylet a figyelmes meglepetést összezavarja. A czigányok Iluska kedvencz nótáját: Felleg borul az erdőre. Nem átkozlak ne félj tőle . . . kezdték játszani. Földrengés, tüziveszedelem, tatárbeütés vagy vásári komédia nem ugrasztotta volna ki oly hirtelen ágyukból a három kissasszonyt, mint ez a zene. — Irtóztató ! — kiáltoták fel egyhangúan, ezek az emberek nem akarnak javulni ; gonoszságuk bizonyosan elveszti a világot; ránk hozzák ez utolsó ítéletet! Ki akartak rohanni az utczára, hanem az uczaajtóban három önkéntes, boldog honába. Áldozzatok szivetek oltárán vérnélküli, égő áldozatot, melynek füstje kedves legyen az Úr előtt, hogy fölszálljon a magasba, mint Ábelé, aki jó fia volt az Atyának. És áldozván kedveseitek emlékének, nézzetek szigetek belsejébe, vizsgáljátok meg érzelmeitek töveteg útvesztőjét és lássátok be, hogy e nagy világon minden múlandó, minden változó, csak a szeretet az, amely örök. A nagy hódítók hatalma összedől, de kedveseink szerelme megtart minket. A hírnév, dicsőség elfakul, de az anya szerelme nem változik soha. A természet erői megremegtetik az embert és pusztulást hoznak a világra, a szív melege édessé teszi a nyomorúságot, paradicsommá a pusztaságot és új életet fakaszt. Oh, higyjétek el, hogy e földön nincs magasztosabb érzés, mint a szeretet ! A szeretet, mely egybeforrasztja a családot, mely keblére öleli a rokont, mely magához emeli az elhagyottat, a gyámoltalant, a támogatásra szoruló embertárst. Ez az érzés nyilvánul meg a halottak számori, ha szép ünnepén. Az emberszeretet, a humanizmus ünnepe ez, bármily kizárólagosnak, önzőnek lássék is az. Legyen hát ez emlékezés ünnepe általános, közös, mint közös a halál, melynek területére lépünk e nappal megkönyezve elhunyt kedveseinket, kiknek megszentelt sírján virraszszon az idők végtelenségéig a kegyelet. Fm. — Frigyes kir. herczeg Eszterházán. Frigyes kir. herczeg szombaton este Sopronba érkezett és a „Magyar Király“ szállóban töltötte az éjjelt. A kir. herczeg vasárnap a különvonaton Eszterházára utazott, hol meglátogatta Eszterházy Miklós herczeget. A kir. herczeg családja Féltoronyból szintén Eszterházára érkezett és résztvett a kastélyban rendezett dejeuner-n. A várkastély megtekintése után Frigyes ki.. herczeg családjával Féltoronyba tért vissza, mint kőszikla, mereven gátolta meg kitörésüket. Kénytelenek voltak tiszteséggel viszavonulni. Szobájukba térve, az egyik sírt, a másik görcsösen nevetett, a harmadik megfeledkezve a jámborságról — káromkodott. Világos virradat lett, midőn annyira lecsillapultak, hogy elhatározhatták : vagy, vagy ! Ennek a tűrhetetlen állapotnak egyszer s mindenkorra véget kell vetni ! Csak azzal nem voltak tisztában : igy e vagy úgy ? — Hadtestparancsnokunk — megnősül. Érdekes eljegyzési hírről értesülünk. A 4 hadtest parancsnoka, Lobkowitz Rudolf herczeg, táborszernagy, a megcsontosodottnak hitt agglegény eljegyezte elődjének, a 4. hadtest parancsnokságában Edelsheim Oyulay bárónak özvegyét, Friderika bárónőt. Tekintettel a herczeg gyászára, az elmúlt hónapban hunyt el édesanyja, az esküvőt a tél végén egész csendben fogják megtartani. — A herczegprimás nevenapja, Vaszary Kolozs herczegprimás tegnap ünnepelte Budapesten nevenapját. Személyesen adandó át szerencsekivánatait és nem hogy ő Felségénél kihallgatáson jelenjék meg, utazott Budapestre Hetyey Sámuel pécsi püspök, aki Csuszka György kalocsai érsekkel egyetemben az első üdvölők sorában volt, majd részt vett a névnapi ebéden, mely után visszautazott Pécsre. Az esztergomi udvari papság Walter Gyula dr. kanonok és Boldizsár püspök vezetése mellett tolmácsolta az esztergomi káptalan szerencsekivánatait. A nagy rokonszenvnek örvendő herczegprimás a világi előkelőségek részéről is legeszmébb szerencsekivánatokban részesült. A herczegprimás most teljes egészségnek örvend és talán közel időben megvalósíthatja régi szándékát, hogy a pécsi püspök és itteni rokonai látogatására Pécsre érkezik, ahol herczegprímássá történt kinevezése óta nem volt. — Novemberi előléptetések. A novemberi katonai előléptetésekben a már jelzetteken kívül a pécsi ezredekben még a következők léptek elő. A pécsi 8. honvédhuszár ezredben: Eckensberg György alezredes ezredparancsnok ezredese, lovag Abram Lehár őrnagy alezredessé, Havassy Jenő és csikbánfalvi Keresztes Gyula hadapród tiszthelyettesek hadnagyokká. Thuróczy Péter alállatorvosi oklevéllel ellátot, honvéd gyógykovács a varasdi 10. honvédhuszár ezredbe al - állatorvossá. A 19 honvédgyalogezrednél. Révész Benő II. oszt. százados I oszt. sik kisasszony feláldozza magát testvéreiért, magához édesgeti az önkéntest s Iluskát, kiszorítja az önkéntes szivéből; az án ő lesz az önkéntes felesége Igen ám, de a három közül melyik? Menodóra követelte a jogot, hogy magát feláldozza , mert hiszen neki mindig csak a katona tetszett . Limvia azokban úgy vélte, hogy a feladathoz egy kis furfang is nélkülözhetetlen, ahol pedig 6, a jogtudós ért legjobban , tehát ő fogja feláldozni magát testvéreiért. Pofikszenia makacskodott, hogy ily nagy áldozatot szeretett testvéreitől semmi szín alatt el nem fogad ; inkább, ha már áldozat kell, legkészségesebben ő ajánlja fel magát Töprengésük közben hazaérkezett Bendegúz midőn a testvéri viszontlátás kitörő ujongása kissé szűnt. Bendegúz megmutatta a szerelmes leveleket, amiket Malvin grófnőtől kapott, melyek alá grófi jelző és kilenctágú koronás czimer nélkül mindig csak eme sokat jelentő szavakat irta : „Omlásig szerető bogarad, Malvin.“ — Milyen szép tőle — vélekedtek a kisasszonyok — hogy egyszerű köznemesi származásunkra figyelemmel, a grófi jelzőket elhagyja; régibb erkölcsös elveikről azonban megfeledkeztek, hogy milyen nagy bűn, egy férjétől még el вэт választott nővel szerelmi viszonyba bonyolódni. A kisasszonyok öröme, boldogsága mégis akkor lett határtalan, midőn Bendegúz felhíva őket, hogy készüljenek, jöjjenek miélbb Budapestre? mert a főúri rokonságnak az egybekelés előtt be akarja testvéreit mutatni. Ettől a pilla V. Bendegúz segített rajtok. Kora reggel a káptalanság Bendegúztól levelet kapott, melyben ez tudatja, hogy házasodik s hogy nem csekélyebb asszonyszemélyt vesz el feleségül, mint Nikéczy Malvin, született grófnőt, aki miatta éppen most válik férjétől. Egy született grófnővel rokonságba jönni. A ritka szerencse gondolatának melege a lányok minden erőt áthatotta. És ők egy szatócs leányát akarták nagyra termett testvérük nyakába varrni. Node mégis kell lakolni a kudarcért, a szatócs családnak ! Elégtételre van szüksége a káptalanságnak. Úgyis mondhatnék : bosszúra, édes bosszúra ! Elszólítják a boltból a vevőket, rázúdítják a hitelezőket Ledovszkyra , szóval tönkreteszik erkölcsileg s anyagilag a családot. De hát Puskával mi az ördögöt csináljanak ? Az a pocsék önkéntes úgy bele van habarodva, hogy a leányt akkor is nőül veszi, ha szegény lesz ! Sebaj ! Erről is tesznek. Egyik vagy má