Pécsi Napló, 1900. január (9. évfolyam, 1-24. szám)
1900-01-03 / 1. szám
A vármegyeházán, Baranyavármegye székházán az újév mindig kiváló ünnep. A legszebb s legpéldásabb kortársi viszonyban élő tisztikar őszinte, igaz érzéssel köszönti az alispánt , aztán sorra járnak minden hivatalos helyiséget s a legmeghittebb jóbarátokhoz illő szeretettel üdvözlik egymást. Fél 10 órakor Koszita Kámill vármegyei főjegyző hivatalos helyiségében gyülekeztek s innen baranyavári Tormay Károly, alispán szobájába mentek, hol Koszits Kámill vármegyei főjegyző fejezte ki a tisztikar újévi jókívánságait. A szónok az ő megszokott, keresetlen, de minden szavában őszinte érzést tolmácsoló egyszerű, cziczomátlan beszédével üdvözölte az alispánt, aki igen szívélyes hangon és barátságos modorban válaszolt a köszöntőre, jelezvén, hogy a tisztikar egy régi vágya a vármegye közönségének jóvoltából, a főispán jóakarata támogatásával közel van a megvalósuláshoz; a fizetésemelés, mely a tisztikar anyagi jólétének biztosítására szolgál, immár kormányhatósági jóváhagyás alatt áll, ami a legközelebbi jövőben remélhetőleg megfog érkezni Az együttérzés, az összetartás erkölcsi becsét hangoztatva, a kortársi szellem fejlesztésére buzdította a tisztikart s szorgalomra, munkásságra lelkesítve a legjobb kivánatokkal viszonozta a tisztikar üdvözlését. Szavait, éljenzés követte s miután az összes jelenvoltakkal kezet szorított, az újévi tisztelgés véget ért. Az árvaszék tisztikara külön tisztelgett Jeszenszky Lajosnál, az árvaszék közszeretetben álló elnökénél. Az egész délelőtt kölcsönös üdvözlésekkel telt el. A városházán, Pécs szab. kir. város tisztviselőinek kara és kezelőszemélyzete féltíz órakor gyülekezett a főjegyző irodájában s innét Nendtvich Andor, árvaszéki elnök, helyettes polgármester vezetése alatt járult Borossy Imre polgármester elé. A tisz- Igős. vezetője az egész tiszti- és hivanoki kar nevében Majorossy polgármestert, mint a kiválóképpen tisztelt főöt, vezért és a szeretett kartársat üdvölte az újév első napján. Köszönetét, háláját fejezte ki a tisztikar nevében a polgármesternek, akinek nagy része van abban, hogy a tisztikarnak ezúttal valóban boldog újév nyílt meg, mely meghozta a tisztességes megélhetés alapját és biztosítékát. A tisztikar ünnepélyes ígéretet tesz, hogy mint a múltban , a jövőben is csüggedetlenül munkálkodik szeretett vezére oldalán a város ügyeinek minél hasznosabb elintézésében. Majorossy Imre polgármester szerényen elutasította magától azt az érdemet, amit a tisztelgők szószólója neki tulajdonított. Azt a boldogulévi ajándékot egyegyedül a táros áldozatra kész közönségnek köszönhetik, amely immár joggal l várhatja, hogy tisztviselői az eddiginél nagyobb törekvéssel, buzgalommal lásanak a közönség különféle érdekeinek tévédéséhez, támasztható igényeinek kiségítéséhez. Meg van ő győződve arról,ogy a tisztikar ezt külön hangoztatásélkül is megtette volna , de ő ezt a vnkálkodást a maga működésének támogatása érdekében kéri, aminthogy mnt ő is kartársi szeretettel támogatja tsztviselőit minden ténykedésükben, sőt aivatalos légkörön túl is. Óhajtja, hogy indenki bizalommal forduljon hozzá aegcsekélyebb bajában is s ő készséggel esz meg minden lehetőt, hogy a baj orvslást találjon. A polgármester két hivatalszobáját teljesen megtöltő üdvözlők hosszasan és lelkesen megéljenezték a polgármestert, aki kartársaival kezet fogva külön-külön is megköszönte az üdvözlést. A jótékony nőegylet elnökénél. A pécsi jótékony nőegylet tisztikara és választmánya tegnap délelőtt a városház közgyűlési termében jött össze és innen vonultak Sávér Kálmánné egyesületi elnök Nepomuk utczai lakására. A küldöttséget Hinka Lászlóné, alelnök vezette és örömét fejezte először az elnöknőnek a férjét ért kinevezésért és kétszeresen örül az egyesület, mert e méltósággal mindazonáltal továbbra is itt marad Pécsett és igy, mint a jótékonyság legerősebb támogatója továbbra is az egyesület élén állhat és azt az ő ismert erélyességével és nagylelkűségével csak emelni fogja. Ezután új évi jó kívánságát fejezte ki, ami az elnöknőt mélyen meghatotta. A jótékony nőegyesület ezenkívül művészi kivitelű diszlevélben kívánt boldog új évet Hetyey Sámuel pécsi püspöknek, Fejérváry Imre dr báró főispánnak, Majorossy Imre polgármesternek és Pallavicini Ede őrgrófné díszelnöknőnek. A bányaigazgatóságánál. A Dunagőzhajózási társaság pécsi bányaigazgatóságának tisztikara teljes számban jelent meg Wiesner Kajmár bányaigazgató elén, hogy újabb jelét adják a vele szemben érzett őszinte ragaszkodásnak. A tisztikar szónoka Sztraka Ferencz helyettes bányaigazgató volt. Ezután az egyes osztályok külön külön tisztelegtek főnökeiknél. Január Tájékoztató. » A pécsi műkedvelők egyesületének tánczestélye a Vigadó nagytermében. 13. Jogász bál a Nemzeti Casinóban. — A Zsolnay gyár tűzoltóinak tánczestélye a Scholz-féle sörcsarnnokban. — A M. Á. V. pécsi műhely munkásai tánczvigalma. 18. Pécsi fodrászok tánczestélye a Vigadóban. 20. Helyőrségi tiszti estély. Pécsi Napló 1900. január 3 . — Előfizetési felhivás. Teljes tisztelettel arra kérjük a Pécsi Napló előfizetőit, méltóztassanak előfizetéseiket minél elébb megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Pécsi Napló előfizetése marad a régi, negyedévre Pécsett és a vidéken 6 korona, az „Otthon“ szépirodalmi lap szétküldésével együtt 7 korona. Akik ezen szépirodalmi havi közlönyre reflektálnak, méltóztassanak ezt a megrendelő postautalványon észrevehetőig feltüntetni. Hírrovatunk. Pécs, január 2. Az első nap. — 1900. január 1. — A tvenkilenczedik század már a történelemé. Azzal a pontos, kimért lépéssel bukott bile sírjába, mint a melylyel jött. Az Idő hideg szenvtelenséggel nézte mint érkezett el a nagy század utolsó percze, talán levetette egy pillanatra örök érzéketlenségét és gúnyosan kacsagott, hogy egy problémával többet hagyott maga után a letűnt 99 esztendő. Egy század ! Hatalmas nagy darab része a végtelen időnek. 36.500 nap, 876.000 óra 52.560.000 percz, melynek első része az első 60 másodpercz leteltével már a múlté volt. Örökös haldoklás, születés az idő, egyik pillanat követi a másikat anélkül, hogy a legparányibb szünet állna be haladásában, örökké mozog merev mozdulatlanságában, az idő nincs, hisz el se tudjuk képzelni, egy magával a Múlttal, az örökkévalósággal, a Végtelenséggel. Beláthatatlan pusztaság, a messzeség köre nem határ szemünk előtt, tulnan ép oly arányban terjed tova, de nem látjuk s ha nyughatatlan, kutató é* elménk el akarja képzelni meddig szalad, a bomlás fenyegeti feszülő agyunk gyönge sejtjeit. Ne is keressük azt a mi nincs. A nap jő és megy, előttem ketyeg a zsebórám, látom, hogy ugrál rajta körbe valami megkötött idegességgel a kis perezmutató, csak tűnni látom a negyed és félórákat az email lapon, de közeledtét nem érzem egyetlen pillanatnak sem. Aztán ráesik tekintetem a kalendáriumra, mely közel előttem áll. Az legnagyobb jótétemény, útmutatója a beláthatlanságnak, mely határt szab előre a Végtelenségnek, hol a gyors gondolkodás megpihenhet nyugodtan. A jövőbe vetek egy tekintetet és megnézem merre, hol jelöltek meg benne bizonyos napokat piros betűkkel. De nem gondolok az időre, csak egy bizonyos napra : hétfőre, szerdára vagy szombatra. Ennyivel könnyen megbirkózom. Egy hónap sok, már eltévedhetünk benne.♦ Ötvenkét millió ötszáz negyvenezer perez, de hogy gondolkozásunk ne az üres légben folyjon szét, vegyünk ugyanennyi lépést a föld felületén egy hosszú vonalban. Óriási út. Ide ütjük, a jelzőtáblát, ha végére érünk, de mert csak kerek számoknál szoktunk ünnepelni, vegyünk ötvenhárom millió perczet, azaz lépést. Itt akár letelepedhetünk és a földön vigalmat csaphatunk. * Nincs még 12 órája, hogy megszületett az „Új Század“ és im itt ülök íróasztalomnál, ahol tegnap és egészen úgy mint tegnap s ha az Írásomat befejezem, előveszem a szekrényemből Flaubert Gusztáv „Madame Bovary“-ját és ott folytatom a 69-ik oldalon, ahol tegnap előtt este elhagytam. Nálam a XX. század majd csak jövőre kezdődik, nekem beszélhet, ki a mit akar. Mert jóllehet, ha valaki 1800. január elsején született az 1899. deczember 31-án betöltötte száz esztendejét, de az is igaz, hogy az 1900. évszám nem tartozik még a XX. századhoz. Nulla esztendő nincs, ezt én oly kevéssé tudom elképzelni, mint a nulla szépségét, vagy jóságát, mert mihelyt valamire gondolunk, az már van is és ami van, az nem a nulla, legfelebb a minus vagyonom, az adósságom. * Azt hittem, hogy akik a mai nappal a XX. mellett kardoskodtak, azoknak ünnepnapjuk lesz. A tegnap és ma közé egy mozgó pillanatban esett egy nagy század határa. A kimúlt század koporsójára, ahogy rádobták a rögöt, amíg „egy“-et olvastunk, megszűnt az élet és a koporsó melletti bölcsőből ugyanakkor már kiemelkedett az uj század is. Nevezetes perez, melynek utolsó pillanatában a Halál a Születéssel ölelkezett. Csak olyan volt ez a perez, mint a többi, sem rövidebb, sem hosszabb. Az idő maga nem ismer változást. Vártam az emberek arczán a hatást, a bánatot a Meghaltért és valami nagy, szokatlan örömet az Újszülöttért. Simmi ! Itt egy ember mosolyogva emelt poharat még a XIX. században és ugyanazzal a mosolylyal futott