Pécsi Napló, 1900. január (9. évfolyam, 1-24. szám)

1900-01-03 / 1. szám

A vármegyeházán, Baranyavármegye székházán az­ újév mindig kiváló ünnep. A legszebb s leg­­példásabb kortársi viszonyban élő tiszti­kar őszinte, igaz érzéssel köszönti az al­ispánt , aztán sorra járnak minden hiva­talos helyiséget s a legmeghittebb jóbará­tokhoz illő szeretettel üdvözlik egymást. Fél 10 órakor Koszita Kámill vár­megyei főjegyző hivatalos helyiségében gyülekeztek s innen baranyavári Tormay Károly, alispán szobájába mentek, hol Koszits Kámill vármegyei főjegyző fejezte ki a tisztikar újévi jókívánságait. A szó­nok az ő megszokott, keresetlen, de min­den szavában őszinte érzést tolmácsoló egyszerű, cziczomátlan beszédével üdvö­zölte az alispánt, aki igen szívélyes han­gon és barátságos modorban válaszolt a köszöntőre, jelezvén, hogy a tisztikar egy régi vágya a vármegye közönségének jóvoltából, a főispán jóakarata támogatá­sával közel van a megvalósuláshoz; a fizetésemelés, mely a tisztikar anyagi jó­létének biztosítására szolgál, immár kor­mányhatósági jóváhagyás alatt áll, a­mi a legközelebbi jövőben remélhetőleg meg­fog érkezni Az együttérzés, az összetar­tás erkölcsi becsét hangoztatva, a kor­társi szellem fejlesztésére buzdította a tisztikart s szorgalomra, munkásságra lel­kesítve a legjobb kivánatokkal viszonozta a tisztikar üdvözlését. Szavait, éljenzés követte s miután az összes jelenvoltakkal kezet szorított, az újévi tisztelgés véget ért. Az árvaszék tisztikara külön tisztel­gett Jeszenszky Lajosnál, az árvaszék közszeretetben álló elnökénél. Az egész délelőtt kölcsönös üdvözlé­sekkel telt el. A városházán, Pécs szab. kir. város tisztviselőinek kara és kezelőszemélyzete féltíz órakor gyülekezett a főjegyző irodájában s innét Nendtvich Andor, árvaszéki elnök, helyet­tes polgármester vezetése alatt járult Borossy Imre polgármester elé. A tisz- Igős. vezetője az egész tiszti- és hiva­­noki kar nevében Majorossy polgár­­mestert, mint a kiválóképpen tisztelt fő­öt, vezért és a szeretett kartársat üd­­völte az újév első napján. Köszönetét, háláját fejezte ki a tisztikar nevében a polgármesternek, akinek nagy része van abban, hogy a tisztikarnak ezúttal való­ban boldog újév nyílt meg, mely meg­hozta a tisztességes megélhetés alapját és biztosítékát. A tisztikar ünnepélyes ígére­tet tesz, hogy mint a múltban , a jö­vőben is csüggedetlenül munkálkodik szeretett vezére oldalán a város ügyeinek minél hasznosabb elintézésében. Majorossy Imre polgármester szeré­nyen elutasította magától azt az érdemet, amit a tisztelgők szószólója neki tulajdo­nított. Azt a boldogulévi ajándékot egye­­­gyedül a táros áldozatra kész közönsé­­gnek köszönhetik, amely immár joggal l várhatja, hogy tisztviselői az eddiginél­­ nagyobb törekvéssel, buzgalommal lás­­anak a közönség különféle érdekeinek tévédéséhez, támasztható igényeinek ki­­ségítéséhez. Meg van ő győződve arról,­ogy a tisztikar ezt külön hangoztatás­élkül is megtette volna , de ő ezt a vnkálkodást a maga működésének tá­mogatása érdekében kéri, aminthogy m­­­nt ő is kartársi szeretettel támogatja tsztviselőit minden ténykedésükben, sőt a­ivatalos légkörön túl is. Óhajtja, hogy indenki bizalommal forduljon hozzá a­egcsekélyebb bajában is s ő készséggel esz meg minden lehetőt, hogy a baj or­­vslást találjon. A polgármester két hivatalszobáját teljesen megtöltő üdvözlők hosszasan és­­ lelkesen megéljenezték a polgármestert, aki kartársaival kezet fogva külön-külön is megköszönte az üdvözlést. A jótékony nőegylet elnökénél. A pécsi jótékony nőegylet tisztikara és választmánya tegnap délelőtt a város­ház közgyűlési termében jött össze és innen vonultak Sávér Kálmánné egyesü­leti elnök Nepomuk utczai lakására. A küldöttséget Hinka Lászlóné, alelnök ve­zette és örömét fejezte először az elnök­nőnek a férjét ért kinevezésért és kétsze­resen örül az egyesület, mert e méltósággal mindazonáltal továbbra is itt marad Pé­csett és igy, mint a jótékonyság legerősebb támogatója továbbra is az egyesület élén állhat és azt az ő ismert erélyességével és nagylelkűségével csak emelni fogja. Ezután új évi jó kívánságát fejezte ki, a­mi az elnöknőt mélyen meghatotta. A jótékony nőegyesület ezenkívül művészi kivitelű diszlevélben kívánt boldog új évet Hetyey Sámuel pécsi püspöknek, Fejér­­váry Imre dr báró főispánnak, Majo­rossy Imre polgármesternek és Pallavi­­cini Ede őrgrófné díszelnöknőnek. A bányaigazgatóságánál. A Dunagőzhajózási társaság pécsi bányaigazgatóságának tisztikara teljes számban jelent meg Wiesner Kajmár bányaigaz­gató elén, hogy újabb jelét ad­ják a vele szemben érzett őszinte ragasz­kodásnak. A tisztikar szónoka Sztraka Ferencz helyettes bányaigazgató volt. Ezután az egyes osztályok külön külön tisztelegtek főnökeiknél. Január Tájékoztató. » A pécsi műkedvelők egyesü­letének tánczestélye a Vigadó nagy­termében. 13. Jogász bál a Nemzeti Casinóban. — A Zsolnay gyár tűzoltóinak tánczestélye a Scholz-féle sörcsarn­nokban. — A M. Á. V. pécsi műhely munkásai tánczvigalma. 18. Pécsi fodrászok tánczestélye a Vigadóban. 20. Helyőrségi tiszti estély. Pécsi Napló 1900. január 3 . — Előfizetési felhivás. Teljes tisztelettel arra kérjük a Pécsi Napló elő­fizetőit, méltóztassanak előfizetései­ket minél elébb megújítani, ne­hogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Pécsi Napló előfizetése marad a régi, n­eg­yedévre Pécsett és a vidé­ken 6 korona, az „Otthon“ szépiro­dalmi lap szétküldésével együtt 7 korona. Akik ezen szépirodalmi havi közlönyre reflektálnak, méltóztassanak ezt a megrendelő postautalványon észrevehe­tőig feltüntetni. Hírrovatunk. Pécs, január 2. Az első nap. — 1900. január 1. — A tvenkilenczedik század már a tör­ténelemé. Azzal a pontos, kimért lépéssel bukott bile sírjába, mint a melylyel jött. Az Idő hideg szenvtelenséggel nézte mint érkezett el a nagy század utolsó percze, talán levetette egy pillanatra örök érzé­ketlenségét és gúnyosan kacsagott, hogy egy problémával többet hagyott maga után a letűnt 99 esztendő. Egy század ! Hatalmas nagy darab része a végtelen időnek. 36.500 nap, 876.000 óra 52.560.000 percz, melynek első része az első 60 másodpercz letelté­vel már a múlté volt. Örökös haldoklás, születés az idő, egyik pillanat követi a másikat a­nélkül, hogy a legparányibb szünet állna be haladásában, örökké mo­zog merev mozdulatlanságában, az idő nincs, hisz el se tudjuk képzelni, egy ma­gával a Múlttal, az örökkévalósággal, a­­ Végtelenséggel. Beláthatatlan pusztaság, a messzeség köre nem határ szemünk előtt, tulnan ép oly arányban terjed tova, de nem látjuk s ha nyughatatlan, kutató é* elménk el akarja képzelni meddig szalad, a bomlás fenyegeti feszülő agyunk gyönge sejtjeit. Ne is keressük azt a mi nincs. A nap jő és megy, előttem ketyeg a zseb­órám, látom, hogy ugrál rajta körbe valami megkötött idegességgel a kis perezmutató, csak tűnni látom a negyed és félórákat az email lapon, de közeled­tét nem érzem egyetlen pillanatnak sem. Aztán ráesik tekintetem a kalendáriumra, mely közel előttem áll. Az legnagyobb jótétemény, útmutatója a beláthatlanság­­nak, mely határt szab előre a Végtelen­­ségnek, hol a gyors gondolkodás meg­pihenhet nyugodtan. A jövőbe vetek egy tekintetet és megnézem merre, hol jelöl­tek meg benne bizonyos napokat piros betűkkel. De nem gondolok az időre, csak egy bizonyos napra : hétfőre, szer­dára vagy szombatra. Ennyivel könnyen megbirkózom. Egy hónap sok, már elté­vedhetünk benne.♦ Ötvenkét millió ötszáz negyven­ezer perez, de hogy gondolkozásunk ne az üres légben folyjon szét, vegyünk ugyanennyi lépést a föld felületén egy hos­szú vonalban. Óriási út. Ide ütjük, a jelzőtáblát, ha végére érünk, de mert csak kerek számoknál szoktunk ünnepelni, vegyünk ötvenhárom millió perczet, azaz lépést. Itt akár letelepedhetünk és a föl­dön vigalmat csaphatunk. * Nincs még 12 órája, hogy megszü­letett az „Új Század“ és im itt ülök író­asztalomnál, a­hol tegnap és egészen úgy mint tegnap s ha az Írásomat befejezem, előveszem a szekrényemből Flaubert Gusztáv „Madame Bovary“-ját és ott folytatom a 69-ik oldalon, ahol tegnap előtt este elhagytam. Nálam a XX. szá­zad majd csak jövőre kezdődik, nekem beszélhet, ki a mit akar. Mert jóllehet, ha valaki 1800. január elsején született az 1899. deczember 31-án betöltötte száz esztendejét, de az is igaz, hogy az 1900. évszám nem tartozik még a XX. szá­zadhoz. Nulla esztendő nincs, ezt én oly kevéssé tudom elképzelni, mint a nulla szépségét, vagy jóságát, mert mihelyt va­lamire gondolunk, az már van is és a­mi van, az nem a nulla, legfelebb a minus vagyonom, az adósságom. * Azt hittem, hogy a­kik a mai nap­pal a XX. mellett kardoskodtak, azoknak ünnepnapjuk lesz. A tegnap és ma közé egy mozgó pillanatban esett egy nagy század határa. A kimúlt század koporsó­jára, a­hogy rádobták a rögöt, a­míg „egy“-et olvastunk, megszűnt az élet és­­ a koporsó melletti bölcsőből ugyanak­kor már kiemelkedett az uj század is. Nevezetes perez, melynek utolsó pillana­tában a Halál a Születéssel ölelkezett. Csak olyan volt ez a perez, mint a többi, sem rövidebb, sem hosszabb. Az idő maga nem ismer változást. Vártam az emberek arczán a hatást, a bánatot a Meghaltért és valami nagy, szokatlan örömet az Új­szülöttért. Simmi ! Itt egy ember mo­solyogva emelt poharat még a XIX. szá­zadban és ugyanazzal a mosolylyal futott

Next