Pécsi Napló, 1900. március (9. évfolyam, 48-74. szám)

1900-03-01 / 48. szám

SS­ ­águ­kat nyerjen az ügy, hogy ne le­gyen senki sem károsult, csakis azok, akik méltatlanoknak bizonyultak a közbizalomra : a szóban lévő számtisz­tek, akik 1897-ben, egy meggondolat­lan pillanatban, leléptek a tisztesség útjáról és be nem érve rendes, tisz­tességes keresetükkel, túlköltekeztek, jobban éltek, mint azt jövedelmük megengedte volna és az első 200 frt helyett 20 forintot fizettek be, később már 500 helyett 50 frtot fizettek be a pénztárba és a megmaradt összegen testvériesen osztozkodtak. Senkit vád nem terhel, hogy kellő ellenőrzést nem gyakorolt, mert az ilyen visszaélésre csakis a véletlen vezethet, de senkit nem érheti azon vád sem, hogy min­dent el ne követett volna a kínos ügy földerítésére, bár rokonszenvet és rész­vétet érdemelnek a hűtelen tisztvise­lők családtagjai és hozzátartozói, akik köztiszteletnek örvendettek a múltban és azt el nem veszíthetik a jövőben sem, annál kevés­bé, mert annak re­ménye nélkül tették jóvá az agyagi kárt, melyet az egyenes útról­­lelépett családtagjuk elkövetett, hogy azt hir­­telenségük következményeitől is meg­menthetnék. A kár megtérítése eny­hítő körülmény, de közokirat jellegével bíró könyvek meghamisításáról lévén szó, a törvény itt különbséget nem ismer. Bűnhődjék is az, aki bűnös, aki visszaél a belé helyezett bizalom­mal és bármint fájjon is az, ha a bű­nösökkel ártatlanok, a családtagok is szenvednek, akik elvesztve a kenyér­adót, azoknak szégyenét is el kell tűrniök, az igazságszolgáltatás sújtó keze arra való, hogy elrettentse azo­kat, akiknek lelke ingadozó, akikben meg­volna a hajlandóság, hogy le-Ez a gyermekkor átalakulásával meg­szűnt a gyermekszoba klastromszerűen el­szigetelő szerepe; megszűnt a gyermeki megnyilatkozások és szerepek erőszakos elfojtása a társadalomban. Leküzdötte a kor szellme a fiatalság elnyomását, sőt oda emelte őket, ía­gy gyakran ők a tár­sadalmi élet központjai a családon kívül is. És a zsenge kor zsenialitása után a­­ télen a legnagyobb sikerrel főzi le az úgynevezett felnőtt embereket. Annyi ma a csodagyerek, hogy maholnap az megy csodaszámba, ha akad olyan is, aki a fo­galom avult értelmében nem csodagyerek. Tanulás ? ... Ez korszerűtlen foga­lom ; ez a fogalom egyszerűen­­ nincs ! Ma tud a kor gyermeke, nem­­ tanul. A tudományok az emberrel születnek. Azt mér a bölcsőben tudjuk, hogy a tanulás­nak úgysem vesszük semmi hasznát, mert az aranyos pártfogóknak úgyis mindegy, ki hogyan tud majd boldogulni s neki biztosított állásban ; akit akarnak, föltöl­ják ők úgyis. — Be is látjuk eztán korán ennek a tapasztalatnak az igazságát , — s ezért az most a virtus, hogy mennyire tudja a discipulusok füle a „hic—haee— hoc“-ot nyolcz kemény esztendőn át mi­nél sikeresebben kikerülni A holmi kor­szerűtlen tudományokat pedig — mint a görögök, természettudományokat stb. — mint teljesen fölöslegeseket , egyszerűen eltöröltük ! Az ilyenformán uralkodó nagy böl­csességnek és tudományosságnak elter­jedjenek az egyedül üdvözítő tisztes­ség útjáról ! Ezeket a büntetéstől való félelemnek kell a tisztesség ösvényén föntartani. Emberek vagyunk, gyarló embe­rek ! A­ki becsületes, azt még a nyo­mor sem ejti meg ! Aki gyenge, azt tartja kordában, hogy bűnt elkövetni nem szabad. Aki bűnös, az bűnhőd­jék, mert így kívánja ezt a világ rendje! És most ismertetni akarjuk, mi is történt a város adóhivatalában az utóbbi 4 év alatt. A visszaélés kiderítése K­ rösztöst társaival, első gondját is az ké­pezte a polgármesternek, hogy az anyagi kár fedezetéről gondoskodjék. Körösztös azonnal hajlandónak nyilatkozott egy tu­lajdonát képező takarékpénztári részvényt deponálni és ezt a polgármester elhozatta lakásáról, majd fölhivatta Scheffert és Sághyt, akik átlátván a helyzetet, minden habozás nélkül csatlakoztak Körösztös vallomásához, aláírva azon jegyzőkönyvet is, melyet a polgármester csaknem három órán át tartó kihallgatás után velük fölvett. Megejtetvén a jegyzőkönyv fölvétele, a polgármester ismételten arra buzdította a számtiszteket, könnyítsenek helyzetükön, megvallva, mily összeget tulajdonítottak el ily után, de erre határozott választ nem nyerhetett, csak annyit vallottak Körösztös, Scheffer és Sághy, hogy a kérdéses összeg a 8000 forinton alul fog maradni. A polgármestert mégis nyugta­lanította a dolog. Kaucziója, 860 forint összegben, melyet egy berlini kaucziót kölcsönadó pénzintézet deponált, csakis Sághynak volt, egy takarékpénztári rész­vény pedig csakis a bevallott összegre nyújtván fedezetet, magához hivatta tehát Körösztös hozzátartozóit, akik nem eléggé dicsérhető önfeláldozással a családi be­csület megmentése érdekében még két takarékpénztári részvényt és ezen kívül 5000 forint jótállást nyújtottak át a pol­gármesternek, aki ezek után kijelentette a számtiszteknek, akik részben évek hosszú sora óta állanak a város szolgála­­tában, hogy be fogják látni, hogy a tör­téntek után nem maradhatnak a város tisztviselői. Még aznap benyújtották le­mondásukat és azt a polgármester tudo­másul is vette, annak hozzáadásával, hogy a lemondás el- vagy el nem fogadása nem tőle függ. A tisztviselőket időközben ál­lásaiktól fölfüggesztette és külső erőkkel gondoskodott azoknak helyettesítéséről, addig is, míg a főispán gondoskodik a helyettesítésről, mely, a főispán szabadsá­gon lévén, mai napig be nem következett a vizsgálat. Mialatt Deutsch Kornél főszámvevő hozzálátott a könyvek átvizsgálásához, a polgármester kötelességszerűen jelentést most megértő okos embernek, hogy az illető — olvasott emberi Hogy amit olvasott, azt mind le is írta, az más kérdés, amit feszegetni a haladó erköl­­csiségével ellenkezik. S ha akad oly merész, aki azt mégis megteszi, ha van oly korunkba nem illő törekvésű em­ber, aki a korszerűségi­k ellen lázongani mer , az ily rebellista ellen az irodalmi és társadalmi bojkott ezer neme kínálko­zik a megfékezésre. De ritka dolog is, hogy a haladó kor taktikája ellen ma valaki szavát emelje. Hisz az ma a „kéz kezet mos“ elvei szerint a legszorosabb kölcsönörség alapján áll , s az én kritikusom azért hagy f­ékén engem, hogy én is békén hagyjam őt. — Ezt peddig megtenni nem is nehéz föladat, mert egymást a legtöbb esetben meg sem értjük. Már­pedig, aki engem meg nem ért, az nem c­úfolhat meg ! Sőt, hogy értelmiségünk csorbát ne szenvedjen, be sem valljuk, hogy a má­sikat nem értettük meg; inkább ráfogjuk, hogy — okos ember ! Persze, ez is csak kölcsönbe megy ! S a nagy kölcsönösség fejében mién tagadná meg itt-ott a tudós bíráló kar az iparkodást korszerűen Parnasz­­szusra segítő „törekvés“, „műgond“, „ki­­tartás", „városénak szeretete“, „gondolko­zásának nemessége, mélysége“ — stb. elismerését? ... A vállalkozási szellemet valamiképen csak érvényre kell juttatni ! Mert a kor jelszava : „aki mer, az nyer“. Az ily álláspontra helyezkedő század- Pécsi Napló A legutóbbi városi közgyűlést meg­­előző napon az egyik adóhivatal írnok kezébe került Auber Gyula vaskereskedő adó­tétele. Arról volt szó, hogy a 100 forintnál nagyobb adóhátralékosok kiírassanak és ezeknek sorában szerepelt Auber Gyula is, kinek főkönyvében csak 20 frt törlesz­tés volt beírva, de oly gyanús körülmé­nyek között, hogy arról Deutsch Kornél főszámvevőnek jelentést kellett tennie. A főszámvevő bekérvén Auber adókönyvecs­kéjét azonnal észrevette, hogy bűzlik va­lami Dániában és jelentést tett Majorossy Imre polgármesternek, a­kinek első dolga volt megtudni, ki vezette azt a gyanús lapot. Kerösztöt Fe­rencz számtisztet ne­vezték meg. A polgármester azonnal érte­sí­ette a tiszti főügyészt, a rendőrkapi­tányt és azoknak jelenlétében hivatta magához Körösztös Ferenczet, ki elé oda­tartotta az adókönyvecskét, majd a fő­könyvet, és megkérdezte mi történt itt. A kérdezettnek sejtelme nem volt, miért hi­vatta a polgármester, és így őt kérdése teljesen előkészületlenül találván, elhalo­­ványodott, majd bevallotta, hogy Auber Gyula neki 200 forintot adott át befizetés végett, de ő ebből csak 20 forint befize­tést teljesített. Bevallotta, hogy több ha­sonló eset történt és hogy számtiszt társai Scheffer Antal és Sághy Kálmán ezen manipuláczióban segítségére voltak és a felektől megtartott összegeken osztozkod­tak. Mielőtt még szembesitette volna kö­tedésében oroszlánrésze van a ma divatos szakoktatási rendszernek is, mert az ön­kéntes bölcsesség u­tán az ember min­denhez ért, ami a saját szakján­­ kívül esik. Miután pedig a saját szakján min­denkinek több esik kívül, mint belől, vi­lágos eredményét látjuk a tudományos haladásnak s így van aztán, hogy a ha­rangozó kész ügyvéd, a vízvezetéki refe­rens babérra pályázó poéta, a pap kész politikus stb. — A politikát különben ma minden ember a kis ujjában hordja,­­ persze politikusainkat kivéve, s annyi kormányra termett férfiú sohasem rejtőzött az ismeretlenség homályába", mint ma. Ez a homály különben ma igen fontos szerepet visz; ebből bontakoznak ki a korszerű kvalitások üstökösei, hogy bi­zonytalan és rövid pályájuk befutása után ugyanoda bukjanak vissza. — S az ily föltűnésre legalkalmasabb, sőt egyedül fontos a­­ vállalkozási szellem. A tö­rekvés, a vállalkozás, az akarat pó­tlja a zsenit. A vállalkozási szellem a kor tudományos szelleme. Tehetség, tanultság — mind mellékes ! A régiek úgyis annyit összetanultek és összeírtak, hogy ma csak méltó bámulat tárgya az a lángész, aki egy gondolatot tizenhat kü­ön fóliánsból akként tud kikerekíteni, hogy az mindenik legyen és mégis — egyik se ! Persze az ilyesminek ki fog utána nézni ? — Sőt ha rájövünk is, hogy az ilyfél© bölcses­ségnek nyomtatott forrásai vannak, leg­­fölebb azt kell rámondania a kor sugal­ 1900. márczius 1.

Next