Pécsi Napló, 1900. március (9. évfolyam, 48-74. szám)
1900-03-01 / 48. szám
SS águkat nyerjen az ügy, hogy ne legyen senki sem károsult, csakis azok, akik méltatlanoknak bizonyultak a közbizalomra : a szóban lévő számtisztek, akik 1897-ben, egy meggondolatlan pillanatban, leléptek a tisztesség útjáról és be nem érve rendes, tisztességes keresetükkel, túlköltekeztek, jobban éltek, mint azt jövedelmük megengedte volna és az első 200 frt helyett 20 forintot fizettek be, később már 500 helyett 50 frtot fizettek be a pénztárba és a megmaradt összegen testvériesen osztozkodtak. Senkit vád nem terhel, hogy kellő ellenőrzést nem gyakorolt, mert az ilyen visszaélésre csakis a véletlen vezethet, de senkit nem érheti azon vád sem, hogy mindent el ne követett volna a kínos ügy földerítésére, bár rokonszenvet és részvétet érdemelnek a hűtelen tisztviselők családtagjai és hozzátartozói, akik köztiszteletnek örvendettek a múltban és azt el nem veszíthetik a jövőben sem, annál kevésbé, mert annak reménye nélkül tették jóvá az agyagi kárt, melyet az egyenes útróllelépett családtagjuk elkövetett, hogy azt hirtelenségük következményeitől is megmenthetnék. A kár megtérítése enyhítő körülmény, de közokirat jellegével bíró könyvek meghamisításáról lévén szó, a törvény itt különbséget nem ismer. Bűnhődjék is az, aki bűnös, aki visszaél a belé helyezett bizalommal és bármint fájjon is az, ha a bűnösökkel ártatlanok, a családtagok is szenvednek, akik elvesztve a kenyéradót, azoknak szégyenét is el kell tűrniök, az igazságszolgáltatás sújtó keze arra való, hogy elrettentse azokat, akiknek lelke ingadozó, akikben megvolna a hajlandóság, hogy le-Ez a gyermekkor átalakulásával megszűnt a gyermekszoba klastromszerűen elszigetelő szerepe; megszűnt a gyermeki megnyilatkozások és szerepek erőszakos elfojtása a társadalomban. Leküzdötte a kor szellme a fiatalság elnyomását, sőt oda emelte őket, íagy gyakran ők a társadalmi élet központjai a családon kívül is. És a zsenge kor zsenialitása után a télen a legnagyobb sikerrel főzi le az úgynevezett felnőtt embereket. Annyi ma a csodagyerek, hogy maholnap az megy csodaszámba, ha akad olyan is, aki a fogalom avult értelmében nem csodagyerek. Tanulás ? ... Ez korszerűtlen fogalom ; ez a fogalom egyszerűen nincs ! Ma tud a kor gyermeke, nem tanul. A tudományok az emberrel születnek. Azt mér a bölcsőben tudjuk, hogy a tanulásnak úgysem vesszük semmi hasznát, mert az aranyos pártfogóknak úgyis mindegy, ki hogyan tud majd boldogulni s neki biztosított állásban ; akit akarnak, föltölják ők úgyis. — Be is látjuk eztán korán ennek a tapasztalatnak az igazságát , — s ezért az most a virtus, hogy mennyire tudja a discipulusok füle a „hic—haee— hoc“-ot nyolcz kemény esztendőn át minél sikeresebben kikerülni A holmi korszerűtlen tudományokat pedig — mint a görögök, természettudományokat stb. — mint teljesen fölöslegeseket , egyszerűen eltöröltük ! Az ilyenformán uralkodó nagy bölcsességnek és tudományosságnak elterjedjenek az egyedül üdvözítő tisztesség útjáról ! Ezeket a büntetéstől való félelemnek kell a tisztesség ösvényén föntartani. Emberek vagyunk, gyarló emberek ! Aki becsületes, azt még a nyomor sem ejti meg ! Aki gyenge, azt tartja kordában, hogy bűnt elkövetni nem szabad. Aki bűnös, az bűnhődjék, mert így kívánja ezt a világ rendje! És most ismertetni akarjuk, mi is történt a város adóhivatalában az utóbbi 4 év alatt. A visszaélés kiderítése K rösztöst társaival, első gondját is az képezte a polgármesternek, hogy az anyagi kár fedezetéről gondoskodjék. Körösztös azonnal hajlandónak nyilatkozott egy tulajdonát képező takarékpénztári részvényt deponálni és ezt a polgármester elhozatta lakásáról, majd fölhivatta Scheffert és Sághyt, akik átlátván a helyzetet, minden habozás nélkül csatlakoztak Körösztös vallomásához, aláírva azon jegyzőkönyvet is, melyet a polgármester csaknem három órán át tartó kihallgatás után velük fölvett. Megejtetvén a jegyzőkönyv fölvétele, a polgármester ismételten arra buzdította a számtiszteket, könnyítsenek helyzetükön, megvallva, mily összeget tulajdonítottak el ily után, de erre határozott választ nem nyerhetett, csak annyit vallottak Körösztös, Scheffer és Sághy, hogy a kérdéses összeg a 8000 forinton alul fog maradni. A polgármestert mégis nyugtalanította a dolog. Kaucziója, 860 forint összegben, melyet egy berlini kaucziót kölcsönadó pénzintézet deponált, csakis Sághynak volt, egy takarékpénztári részvény pedig csakis a bevallott összegre nyújtván fedezetet, magához hivatta tehát Körösztös hozzátartozóit, akik nem eléggé dicsérhető önfeláldozással a családi becsület megmentése érdekében még két takarékpénztári részvényt és ezen kívül 5000 forint jótállást nyújtottak át a polgármesternek, aki ezek után kijelentette a számtiszteknek, akik részben évek hosszú sora óta állanak a város szolgálatában, hogy be fogják látni, hogy a történtek után nem maradhatnak a város tisztviselői. Még aznap benyújtották lemondásukat és azt a polgármester tudomásul is vette, annak hozzáadásával, hogy a lemondás el- vagy el nem fogadása nem tőle függ. A tisztviselőket időközben állásaiktól fölfüggesztette és külső erőkkel gondoskodott azoknak helyettesítéséről, addig is, míg a főispán gondoskodik a helyettesítésről, mely, a főispán szabadságon lévén, mai napig be nem következett a vizsgálat. Mialatt Deutsch Kornél főszámvevő hozzálátott a könyvek átvizsgálásához, a polgármester kötelességszerűen jelentést most megértő okos embernek, hogy az illető — olvasott emberi Hogy amit olvasott, azt mind le is írta, az más kérdés, amit feszegetni a haladó erkölcsiségével ellenkezik. S ha akad oly merész, aki azt mégis megteszi, ha van oly korunkba nem illő törekvésű ember, aki a korszerűségik ellen lázongani mer , az ily rebellista ellen az irodalmi és társadalmi bojkott ezer neme kínálkozik a megfékezésre. De ritka dolog is, hogy a haladó kor taktikája ellen ma valaki szavát emelje. Hisz az ma a „kéz kezet mos“ elvei szerint a legszorosabb kölcsönörség alapján áll , s az én kritikusom azért hagy fékén engem, hogy én is békén hagyjam őt. — Ezt peddig megtenni nem is nehéz föladat, mert egymást a legtöbb esetben meg sem értjük. Márpedig, aki engem meg nem ért, az nem cúfolhat meg ! Sőt, hogy értelmiségünk csorbát ne szenvedjen, be sem valljuk, hogy a másikat nem értettük meg; inkább ráfogjuk, hogy — okos ember ! Persze, ez is csak kölcsönbe megy ! S a nagy kölcsönösség fejében mién tagadná meg itt-ott a tudós bíráló kar az iparkodást korszerűen Parnaszszusra segítő „törekvés“, „műgond“, „kitartás", „városénak szeretete“, „gondolkozásának nemessége, mélysége“ — stb. elismerését? ... A vállalkozási szellemet valamiképen csak érvényre kell juttatni ! Mert a kor jelszava : „aki mer, az nyer“. Az ily álláspontra helyezkedő század- Pécsi Napló A legutóbbi városi közgyűlést megelőző napon az egyik adóhivatal írnok kezébe került Auber Gyula vaskereskedő adótétele. Arról volt szó, hogy a 100 forintnál nagyobb adóhátralékosok kiírassanak és ezeknek sorában szerepelt Auber Gyula is, kinek főkönyvében csak 20 frt törlesztés volt beírva, de oly gyanús körülmények között, hogy arról Deutsch Kornél főszámvevőnek jelentést kellett tennie. A főszámvevő bekérvén Auber adókönyvecskéjét azonnal észrevette, hogy bűzlik valami Dániában és jelentést tett Majorossy Imre polgármesternek, akinek első dolga volt megtudni, ki vezette azt a gyanús lapot. Kerösztöt Ferencz számtisztet nevezték meg. A polgármester azonnal értesíette a tiszti főügyészt, a rendőrkapitányt és azoknak jelenlétében hivatta magához Körösztös Ferenczet, ki elé odatartotta az adókönyvecskét, majd a főkönyvet, és megkérdezte mi történt itt. A kérdezettnek sejtelme nem volt, miért hivatta a polgármester, és így őt kérdése teljesen előkészületlenül találván, elhaloványodott, majd bevallotta, hogy Auber Gyula neki 200 forintot adott át befizetés végett, de ő ebből csak 20 forint befizetést teljesített. Bevallotta, hogy több hasonló eset történt és hogy számtiszt társai Scheffer Antal és Sághy Kálmán ezen manipuláczióban segítségére voltak és a felektől megtartott összegeken osztozkodtak. Mielőtt még szembesitette volna kötedésében oroszlánrésze van a ma divatos szakoktatási rendszernek is, mert az önkéntes bölcsesség után az ember mindenhez ért, ami a saját szakján kívül esik. Miután pedig a saját szakján mindenkinek több esik kívül, mint belől, világos eredményét látjuk a tudományos haladásnak s így van aztán, hogy a harangozó kész ügyvéd, a vízvezetéki referens babérra pályázó poéta, a pap kész politikus stb. — A politikát különben ma minden ember a kis ujjában hordja, persze politikusainkat kivéve, s annyi kormányra termett férfiú sohasem rejtőzött az ismeretlenség homályába", mint ma. Ez a homály különben ma igen fontos szerepet visz; ebből bontakoznak ki a korszerű kvalitások üstökösei, hogy bizonytalan és rövid pályájuk befutása után ugyanoda bukjanak vissza. — S az ily föltűnésre legalkalmasabb, sőt egyedül fontos a vállalkozási szellem. A törekvés, a vállalkozás, az akarat pótlja a zsenit. A vállalkozási szellem a kor tudományos szelleme. Tehetség, tanultság — mind mellékes ! A régiek úgyis annyit összetanultek és összeírtak, hogy ma csak méltó bámulat tárgya az a lángész, aki egy gondolatot tizenhat küön fóliánsból akként tud kikerekíteni, hogy az mindenik legyen és mégis — egyik se ! Persze az ilyesminek ki fog utána nézni ? — Sőt ha rájövünk is, hogy az ilyfél© bölcsességnek nyomtatott forrásai vannak, legfölebb azt kell rámondania a kor sugal 1900. márczius 1.