Pécsi Napló, 1900. április (9. évfolyam, 75-98. szám)

1900-04-01 / 75. szám

­ Azután részletesen ismertette az Or­szágos Központi Hitelszövetkezet műkö­­dését, melyet a törvényhozás létesített s 4 millió koronát bocsátott rendelkezésére, hogy az ország minden részében létesít­sen szövetkezeteket, melyek az ő kötelé­kében működvén, felügyelete, ellenőrzése alatt állanak s viszont a hitel kielégítésére szükséges összeget s anyagi támogatást kölcsönképen tőle kapják. A közgyűlés erre egyhangúlag ki­mondotta, miszerint tekintettel azon nehéz helyzetre, melyben a pécsi kis iparos, gaz­dálkodó s munkás néposztály és általában az alsóbbrendű lakosság a hosszantartó közgazdasági válság folytán sínylődik: a „Pécsi ipari és gazdasági hitelszövetkezet“ megalakítását, mint az „Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet“ kötelékében működő intézményt égetően szükségesnek tartja s annak létesítését elhatározta. Ezek után az alapszabályok tárgya­lása került napirendre, melyet az 1898. évi 23­­. sz. értelmében alkottak meg s azokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezek szerint a szövetkezet czélja: tagjai­nak lehetővé tenni miszerint megtakarított filléreikből maguknak egy kis gyümölcsöző tőkét gyűjtsenek, másrészt előnyös, de kiérdemelt kölcsön nyújtása által anyagi helyzetükön javíthassanak s igy jövőjük, boldogságuk útja egyengetve legyen, a szövetkezet 25 évre alakul meg; tagjai anyagi helyzetükhöz mérten jegyeznek üzletrészeket. Egy üzletrész értéke 50 korona, mely 5 év alatt heti 20 filléres rész­letekben fizetendő be. Késedelmi kamat minden üzletrész után havonkint 2 fillér. Beiratkozási dij minden üzletrész után 20 fillér, mely a tartalék alap javára fordít­­tatik. Minden szövetkezeti tagnak jogában áll kellő biztosíték mellett oly nagyságú kölcsönre, mely az általa jegyzett üzlet­rész ké­szetes értékének felel meg. 800 koronánál nagyobb kölcsönt azonban csak­is az Országos Kö­pont jóváhagyása mel­lett lehet megszavazni. Az Országos Központ a hitelszövet­kezet rendelkezésére bocsátja a hitel­igények fedezésére szükséges anyagi eszközöket, ennek fejében azonban a felügyelet ellen­őrzését állandóan gyakorolja, az üzleti könyveket s összes számadásokat éven­­ként legalább kétszer megvizsgálja, rende­leteket, utasításokat ad ki, melyeket a szövetkezet betartani köteles. A napirend további során a közgyű­lés kimondotta, miszerint a néhány hó előtt megalakult „Pécsi czipészek termelő s értékesítő ipari hitelszövetkezetét, mely a felmerült ellentétek folytán eddig nem kezdette meg működését, magába fogadja mint külön szakosztályt, mely azonban minden tekintetben az igazgatóság fel­ügyelete, ellenőrzése alatt áll s csak is ennek engedélye s jóváhagyása mellett működhetik. A mint a hitelszövetkezet működése a rendes kerékvágásba fog te­­rerelődni s megerősödik, ezen szakosztály is megkezdi a működését s hivatva lesz a pécsi czipész-ipart felvirágoztatni. Kívá­natos lesz, hogy ezen példa után a többi iparosok is tömörüljenek s külön szak­osztályt állítván fel, a pécsi ipari viszo­nyok jobbra fordulását eredményezzék. Ezek után az igazgatóság­i felügyelő bizottság megválasztására került a sor. Az Országos Központ az igazgatóságba meghatalmazott képviselője gyanánt Szmik Amal osztálymérnököt nevezte ki; igaz­gatósági tagokat egyhangúlag megválasz­tottak : Meszrics Jenő, Hess Sándor, Klé­ber Antal, Radocsai Imre, Végh József, Schwarcz Károly, Sottlik Imre, Lauber Mihály és Pozsgai Lajos. A felügyelő bizottságba az Országos Központ Záray Károly drt, a pécsi ipari és kereskedelmi kamara titkárát nevezte ki, tagokat szín­tén egyhangúlag megválasztattak : Lauber Viktor, Biró József, Hamedli Gyula, Alb­recht Román és Reisch János. A napirend tárgysorozata kimerülvén Szmik Antal osztály­mérnök a közgyűlés hazafias és kiváló köszönetét tolmácsolta Horváth János úrnak fáradozásáért s azon jóakaró buzgóságáért melylyel az uj intéz­mény megalakítását dűlőre juttatta, a köz­gyűlés véget ért. A közgyűlés után nyomban az igaz­gatóság is megtartotta alakuló ülését dr. Horváth János vezetése alatta. Az igaz­gatóság elnökké egyhangúlag Szmik An­talt, elnökhelyettese Meszrics Jenőt vá­lasztotta meg. Könyvvivő Kaltnecker Ká­roly, pénztárossá Untár János választatott meg szintén egyhangúlag. A felügyelő bizottság elnökévé pedig egyhangúlag dr. Záray Károly választatott meg. A hitel­­szövetkezet ügyészévé dr. Székrényessy Ferencz, míg a czipész ipari szakosztály ügyészévé dr. Liuber Rezső választa­tott meg. Tekintettel azon emberbaráti czélra, melyet a hitelszövetkezet maga elé kitű­zött, az igazgatósági tagok minden anyagi haszon nélkül teljesen önzetlenül kiván­­nak működni s minden jutalomról, díja­zásról lemondtak. Az igazgatóság figyelemmel a helyi viszonyokra s az alsóbb néposztály érde­keire elhatározta, miszerint az üzletrészek befizetése minden szombaton este 7—9 óra s vasárnap déle­őtt 8—10 óra közt történjék, a­mikor a pénztáros és könyv­­vivő egy-egy igazgatósági tag jelenlétében működnek. Az igazgatóság minden hét­főn este tart ülést, egyelőre hetenkint egyszer s határoz a folyó ügyek felett. Főelv gyanánt kimondatott, miszerint minden irányban a legnagyobb takaré­kossság érvényesüljön, hogy minden nél­külözhető fillér rendeltetésére fordíttassék. A hitel megbírálásánál s megszavazásá­nál a felületes kényelműség teljes kizá­rásával, óvatos körültekintéssel kell el­járni. A hitelkérő anyagi helyzetén s élet­viszonyain kívül első­sorban figye­lembe veendő az illető egyén jelleme, munkássága, józan élete, pontossága stb , mert csak úgy lehet, a hitelszövetkezet érdekeinek megóvása mellett, az egyes tagok valódi szükségleteit kielégíteni s a törekvő, igyekező egyéneket támogatni. A „pécsi ipari és gazdasági hitel­­szövetkezet“ működését 1. évi április hó 7-éd, szombaton este kezdi meg, amidőn az első befizetések fognak eszközöltetni. Az intézet helyisége Zrínyi utcza 17. sz alatt van. Egyszerű szoba, a legszüksé­gesebb bu­srokkal egyszerűen berendezve. Ezen új hitelszövetkezet iránt általános az érdeklődés s az eddig jegyzett üzletrészek száma a 300 at meghaladja. Felette kívá­natos, hogy a szövetkezeti eszme a társa­dalom minden rétegében hova tovább jobban elterjedjen s népszerűvé váljék. Az egyesített erők működése bámu­latos eredményeket alkotott mindenütt s bár Európa nyugatán már több mint száz év óta működnek szövetkezetek, nálunk Magyarországon alig 18 éve, hogy azok honosságot nyertek. Mindnyájan tudjuk, hogy városunk­ban az általános közgazdasági válság mily nyomasztólag nehezedik a társadalom összes rétegeire, de senki sem szenved annyit, mint a szegény kis­iparos és mun­kás néposztály, ezek helyzetén a segítség annál sürgősebb, mert az ezen viszonyok­kal származó társadalmi bajok már is jelentkeztek. Ezen néposztály becsületes, törekvő, s józan életű egyéneinek a meg­segítése, s számukra egy jobb jövő biz­tosítása mindnyájunk kötelessége, kik embertársaink javát, boldogulását előmoz­dítani törekszünk. — Forró kézszorítással, s gratulátióval üdvözöljük tehát az uj hitelszövetkezetet, s azon férfiakat kik annak élén állanak. Igaz szívvel kívánjuk nekik, hogy megküzdve a kezdet nehézségeivel, a leg­jobb igyekezettel virágoztassák fel az intézményt, mely megfelelve emberbaráti hivatásának , váljék áldást hozóvá váro­sunk szegény sorsú lakosságára nézve. Budapesti levél. A­­Pécsi Napló* számára irta: Bróf Vay Sándor. Böjt vagyon és eshetik némely szó a papokról. Egyik legnevezetesebb nagy­­bőji szónok volt Abraham a Santa Clara. Ez a badeni nagyherczegségben született barát nemcsak kiváló szónok, de igazi humorista is volt, a szószéken. Egy alka­lommal beszőtte prédikácziójába, miért van olyan kevés spanyol szent. Régeb­ben — úgymond Abraham a Santa Clara — még csak fölkerült a menyországba néhány spanyol, azonban ezek annyi ci­­garitos­t szittak, hogy a többi szentek folyton prüszköltek és köhögtek. Szent Péter törte is a fejét, hogy szabadulhatna meg a spanyoloktól, míg végre jó gondo­lata támadt. Mesélni kezdte, hogy a meny­ország kapuja előtt pompás bikaviadal lesz, mire valamennyi spanyol szent ki­szaladt a melyországból. Szent Péter többbé be nem eresztette őket s igy me­nekültek az égiek a dohányfüsttől. Ilyen­formán prédikálta ki Bécsben a förtelmes kivágott derekakat viselő asszonyokat is, akik imigy zsibvásárra bocsátották be­cseiket. Sokban hasonlított a dörgedelmes szavú baráthoz Blaskovich András, az erki pap, akinek ismeretes az a prédiká­­cziója, a­melyben a kathedráról Sághy Jánost szidta össze, valamint a részegség­ről elmondott klasszikus fulminatóriuma is. Mostanában nem tudom, miről pré­dikálnak a nagybőjti szónokok, de úgy vélem, nagyon helyesen tennék, ha egy­szer kiprédikálnák a rosz cselédeket, nem valami nagyon férfiemberhez illő thema velük foglalkozni, de hát nem is egy, vagy két cselédről van itt már szó, de a rossz cselédről, mint a társadalmi epidémia, mint a társadalmi fekélyről. Vagy nem borzalmas e a fegyverneki le­­ánynak Kotesz Zsófiának az esete, a­ki meggyilkolta czudarul, orvul alvó asszo­nyát, mert megbosszankodott rá. Mahol­nap rettegni fog a cselédtartó asszony a legcsekélyebb rendreutasítástól is, mert nem tudja, ,hol várja a balta, meg czu­­korspárga. És lesznek a lámpaüvegek még piszkosabbak, szaporodni fog a szakácsnők úrasszonyuk piaczpénzéből elspórolt tő­kéje, meg valóságos jourokat fognak ren­dezni az uraság távollétében. Sokkal szo­morúbb eset ez és sokkal veszedelmesebb tünet a cselédek rosszasága, nemhogy hu­morizálni lehetne fölötte. De kérdem, mire valók hát akkor azok az egyesüle­tek, a­melyek a cselédek erkölcsi képzését tűzték ki feladatul ? Vagy már olyan rosszak, olyan demorasztáliák a cselédek, hogy semmi sem­ segít a szegény cseléd­tartó gazdákon. Örök dicsőség annak a mechanikusnak, a­ki feltalálója lesz az első automata szakácsáénak. Nagyobb jót fog tenni az emberiséggel, mint eddig valamennyi föltaláló. Kotesz Zsófi gyil­kossága egyike a legrémesebb cselédgyil­kosságoknak. Majláth országbírót inasa Spanga, Martonfalvy ügyvédet szintén az inasa ölte meg. Magyarországon nem is jut hirtelen eszembe olyan nő cseléd, aki Pécsi Napló 1900. április 1.

Next