Pécsi Napló, 1900. április (9. évfolyam, 75-98. szám)
1900-04-01 / 75. szám
Azután részletesen ismertette az Országos Központi Hitelszövetkezet működését, melyet a törvényhozás létesített s 4 millió koronát bocsátott rendelkezésére, hogy az ország minden részében létesítsen szövetkezeteket, melyek az ő kötelékében működvén, felügyelete, ellenőrzése alatt állanak s viszont a hitel kielégítésére szükséges összeget s anyagi támogatást kölcsönképen tőle kapják. A közgyűlés erre egyhangúlag kimondotta, miszerint tekintettel azon nehéz helyzetre, melyben a pécsi kis iparos, gazdálkodó s munkás néposztály és általában az alsóbbrendű lakosság a hosszantartó közgazdasági válság folytán sínylődik: a „Pécsi ipari és gazdasági hitelszövetkezet“ megalakítását, mint az „Országos Központi Hitelszövetkezet“ kötelékében működő intézményt égetően szükségesnek tartja s annak létesítését elhatározta. Ezek után az alapszabályok tárgyalása került napirendre, melyet az 1898. évi 23. sz. értelmében alkottak meg s azokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezek szerint a szövetkezet czélja: tagjainak lehetővé tenni miszerint megtakarított filléreikből maguknak egy kis gyümölcsöző tőkét gyűjtsenek, másrészt előnyös, de kiérdemelt kölcsön nyújtása által anyagi helyzetükön javíthassanak s igy jövőjük, boldogságuk útja egyengetve legyen, a szövetkezet 25 évre alakul meg; tagjai anyagi helyzetükhöz mérten jegyeznek üzletrészeket. Egy üzletrész értéke 50 korona, mely 5 év alatt heti 20 filléres részletekben fizetendő be. Késedelmi kamat minden üzletrész után havonkint 2 fillér. Beiratkozási dij minden üzletrész után 20 fillér, mely a tartalék alap javára fordíttatik. Minden szövetkezeti tagnak jogában áll kellő biztosíték mellett oly nagyságú kölcsönre, mely az általa jegyzett üzletrész készetes értékének felel meg. 800 koronánál nagyobb kölcsönt azonban csakis az Országos Köpont jóváhagyása mellett lehet megszavazni. Az Országos Központ a hitelszövetkezet rendelkezésére bocsátja a hiteligények fedezésére szükséges anyagi eszközöket, ennek fejében azonban a felügyelet ellenőrzését állandóan gyakorolja, az üzleti könyveket s összes számadásokat évenként legalább kétszer megvizsgálja, rendeleteket, utasításokat ad ki, melyeket a szövetkezet betartani köteles. A napirend további során a közgyűlés kimondotta, miszerint a néhány hó előtt megalakult „Pécsi czipészek termelő s értékesítő ipari hitelszövetkezetét, mely a felmerült ellentétek folytán eddig nem kezdette meg működését, magába fogadja mint külön szakosztályt, mely azonban minden tekintetben az igazgatóság felügyelete, ellenőrzése alatt áll s csak is ennek engedélye s jóváhagyása mellett működhetik. A mint a hitelszövetkezet működése a rendes kerékvágásba fog tererelődni s megerősödik, ezen szakosztály is megkezdi a működését s hivatva lesz a pécsi czipész-ipart felvirágoztatni. Kívánatos lesz, hogy ezen példa után a többi iparosok is tömörüljenek s külön szakosztályt állítván fel, a pécsi ipari viszonyok jobbra fordulását eredményezzék. Ezek után az igazgatósági felügyelő bizottság megválasztására került a sor. Az Országos Központ az igazgatóságba meghatalmazott képviselője gyanánt Szmik Amal osztálymérnököt nevezte ki; igazgatósági tagokat egyhangúlag megválasztottak : Meszrics Jenő, Hess Sándor, Kléber Antal, Radocsai Imre, Végh József, Schwarcz Károly, Sottlik Imre, Lauber Mihály és Pozsgai Lajos. A felügyelő bizottságba az Országos Központ Záray Károly drt, a pécsi ipari és kereskedelmi kamara titkárát nevezte ki, tagokat színtén egyhangúlag megválasztattak : Lauber Viktor, Biró József, Hamedli Gyula, Albrecht Román és Reisch János. A napirend tárgysorozata kimerülvén Szmik Antal osztálymérnök a közgyűlés hazafias és kiváló köszönetét tolmácsolta Horváth János úrnak fáradozásáért s azon jóakaró buzgóságáért melylyel az uj intézmény megalakítását dűlőre juttatta, a közgyűlés véget ért. A közgyűlés után nyomban az igazgatóság is megtartotta alakuló ülését dr. Horváth János vezetése alatta. Az igazgatóság elnökké egyhangúlag Szmik Antalt, elnökhelyettese Meszrics Jenőt választotta meg. Könyvvivő Kaltnecker Károly, pénztárossá Untár János választatott meg szintén egyhangúlag. A felügyelő bizottság elnökévé pedig egyhangúlag dr. Záray Károly választatott meg. A hitelszövetkezet ügyészévé dr. Székrényessy Ferencz, míg a czipész ipari szakosztály ügyészévé dr. Liuber Rezső választatott meg. Tekintettel azon emberbaráti czélra, melyet a hitelszövetkezet maga elé kitűzött, az igazgatósági tagok minden anyagi haszon nélkül teljesen önzetlenül kivánnak működni s minden jutalomról, díjazásról lemondtak. Az igazgatóság figyelemmel a helyi viszonyokra s az alsóbb néposztály érdekeire elhatározta, miszerint az üzletrészek befizetése minden szombaton este 7—9 óra s vasárnap déleőtt 8—10 óra közt történjék, amikor a pénztáros és könyvvivő egy-egy igazgatósági tag jelenlétében működnek. Az igazgatóság minden hétfőn este tart ülést, egyelőre hetenkint egyszer s határoz a folyó ügyek felett. Főelv gyanánt kimondatott, miszerint minden irányban a legnagyobb takarékossság érvényesüljön, hogy minden nélkülözhető fillér rendeltetésére fordíttassék. A hitel megbírálásánál s megszavazásánál a felületes kényelműség teljes kizárásával, óvatos körültekintéssel kell eljárni. A hitelkérő anyagi helyzetén s életviszonyain kívül elsősorban figyelembe veendő az illető egyén jelleme, munkássága, józan élete, pontossága stb , mert csak úgy lehet, a hitelszövetkezet érdekeinek megóvása mellett, az egyes tagok valódi szükségleteit kielégíteni s a törekvő, igyekező egyéneket támogatni. A „pécsi ipari és gazdasági hitelszövetkezet“ működését 1. évi április hó 7-éd, szombaton este kezdi meg, amidőn az első befizetések fognak eszközöltetni. Az intézet helyisége Zrínyi utcza 17. sz alatt van. Egyszerű szoba, a legszükségesebb busrokkal egyszerűen berendezve. Ezen új hitelszövetkezet iránt általános az érdeklődés s az eddig jegyzett üzletrészek száma a 300 at meghaladja. Felette kívánatos, hogy a szövetkezeti eszme a társadalom minden rétegében hova tovább jobban elterjedjen s népszerűvé váljék. Az egyesített erők működése bámulatos eredményeket alkotott mindenütt s bár Európa nyugatán már több mint száz év óta működnek szövetkezetek, nálunk Magyarországon alig 18 éve, hogy azok honosságot nyertek. Mindnyájan tudjuk, hogy városunkban az általános közgazdasági válság mily nyomasztólag nehezedik a társadalom összes rétegeire, de senki sem szenved annyit, mint a szegény kisiparos és munkás néposztály, ezek helyzetén a segítség annál sürgősebb, mert az ezen viszonyokkal származó társadalmi bajok már is jelentkeztek. Ezen néposztály becsületes, törekvő, s józan életű egyéneinek a megsegítése, s számukra egy jobb jövő biztosítása mindnyájunk kötelessége, kik embertársaink javát, boldogulását előmozdítani törekszünk. — Forró kézszorítással, s gratulátióval üdvözöljük tehát az uj hitelszövetkezetet, s azon férfiakat kik annak élén állanak. Igaz szívvel kívánjuk nekik, hogy megküzdve a kezdet nehézségeivel, a legjobb igyekezettel virágoztassák fel az intézményt, mely megfelelve emberbaráti hivatásának , váljék áldást hozóvá városunk szegény sorsú lakosságára nézve. Budapesti levél. APécsi Napló* számára irta: Bróf Vay Sándor. Böjt vagyon és eshetik némely szó a papokról. Egyik legnevezetesebb nagybőji szónok volt Abraham a Santa Clara. Ez a badeni nagyherczegségben született barát nemcsak kiváló szónok, de igazi humorista is volt, a szószéken. Egy alkalommal beszőtte prédikácziójába, miért van olyan kevés spanyol szent. Régebben — úgymond Abraham a Santa Clara — még csak fölkerült a menyországba néhány spanyol, azonban ezek annyi cigaritost szittak, hogy a többi szentek folyton prüszköltek és köhögtek. Szent Péter törte is a fejét, hogy szabadulhatna meg a spanyoloktól, míg végre jó gondolata támadt. Mesélni kezdte, hogy a menyország kapuja előtt pompás bikaviadal lesz, mire valamennyi spanyol szent kiszaladt a melyországból. Szent Péter többbé be nem eresztette őket s igy menekültek az égiek a dohányfüsttől. Ilyenformán prédikálta ki Bécsben a förtelmes kivágott derekakat viselő asszonyokat is, akik imigy zsibvásárra bocsátották becseiket. Sokban hasonlított a dörgedelmes szavú baráthoz Blaskovich András, az erki pap, akinek ismeretes az a prédikácziója, amelyben a kathedráról Sághy Jánost szidta össze, valamint a részegségről elmondott klasszikus fulminatóriuma is. Mostanában nem tudom, miről prédikálnak a nagybőjti szónokok, de úgy vélem, nagyon helyesen tennék, ha egyszer kiprédikálnák a rosz cselédeket, nem valami nagyon férfiemberhez illő thema velük foglalkozni, de hát nem is egy, vagy két cselédről van itt már szó, de a rossz cselédről, mint a társadalmi epidémia, mint a társadalmi fekélyről. Vagy nem borzalmas e a fegyverneki leánynak Kotesz Zsófiának az esete, aki meggyilkolta czudarul, orvul alvó asszonyát, mert megbosszankodott rá. Maholnap rettegni fog a cselédtartó asszony a legcsekélyebb rendreutasítástól is, mert nem tudja, ,hol várja a balta, meg czukorspárga. És lesznek a lámpaüvegek még piszkosabbak, szaporodni fog a szakácsnők úrasszonyuk piaczpénzéből elspórolt tőkéje, meg valóságos jourokat fognak rendezni az uraság távollétében. Sokkal szomorúbb eset ez és sokkal veszedelmesebb tünet a cselédek rosszasága, nemhogy humorizálni lehetne fölötte. De kérdem, mire valók hát akkor azok az egyesületek, amelyek a cselédek erkölcsi képzését tűzték ki feladatul ? Vagy már olyan rosszak, olyan demorasztáliák a cselédek, hogy semmi sem segít a szegény cselédtartó gazdákon. Örök dicsőség annak a mechanikusnak, aki feltalálója lesz az első automata szakácsáénak. Nagyobb jót fog tenni az emberiséggel, mint eddig valamennyi föltaláló. Kotesz Zsófi gyilkossága egyike a legrémesebb cselédgyilkosságoknak. Majláth országbírót inasa Spanga, Martonfalvy ügyvédet szintén az inasa ölte meg. Magyarországon nem is jut hirtelen eszembe olyan nő cseléd, aki Pécsi Napló 1900. április 1.