Pécsi Napló, 1900. november (9. évfolyam, 249-273. szám)

1900-11-01 / 249. szám

1909. november 1. Pécsi Napló gödreibe és sokszor hónapokon át bokáig érő sártengerben kénytelen ott gázolni az ember. Littka József a külvárosok álmosan, lustán pislogó koslajlámpáit kifogásolja, amelyek task annyi fényt terjesztenek, hogy megláthatjuk a lámpát, de az útikat már nem. A közönségnek pedig az útra van szüksége. 4700 koronát fizet ezért a város, de valósággal kárba vesz ez a pénz.­­ Vaszary Gyula rendőrfőkapitány maga is beismeri, hogy ezek a lámpák ezudarul rosszak, hitványak, hogy ez nem világítás. És ha a város házikezalás a jó részt is, ezzel nem igen segítettek a dol­gon, mert a szélnek a város sem tud pa­rancsolni. Már pedig ez okoz minden gali­bát. A kőolajlámpákat házi kezelés alá veszi a város, mert mégis jobb, ha a ki­aludt lámpákból magának a városnak van haszna, mint a vállalkozónak. A városi épületek jó, azaz rossz karban tartása ellen is felszólalt Littka József, pedig erre alapos összeget vesz fel min­den évben a város. Ha ezen a c­ímen ilyen nagy áldozatokat hozunk, akkor joggal megkövetelhetjük, hogy ez épü­lők ne legyenek laktalanok és ne legyen olyan a formájuk, mint a szigeti külvá­rosi iskoláé volt és a milyen a „Krajczár­­laktanyáé.* A jókarban tartás ép az­, öleli fel, hogy lakhatlanná sohse legyenek a város épületei. — Kéri egyúttal, hogy a város vízfolyásai aszfaltozva legyenek, azt a közegészség kívánja igy, mert a köveket, síit azokban az utczákban, hol még kő sincs és fertőzött a talaj, nyolcz nap alatt befészkeli magát erősen az iszapban a ba­zilus is valósággal a mi­­azmák fészke egy ily csatorna. Czirai Elek dr. tiszti főorvos, Majo­­rossy Imre polgármester, Vaszary Gyula főkapitány és Rauch János főmérnök nyi­latkoztak ebben a kérdésben. Egy nagy baj, a­mi gátat vet Littka József üdvös tervei elé : szegények vagyunk, nincsen pénzünk. Az exponáltabb u­tzák fo­lyókáit mindazonáltal ki fogják aszfaltozni. Az Indóház utcza aszfaltozását is megkezdik már legközelebb. Egy kis szatirikus él nyilatkozik meg a következőkben. A város takarékossági hajlandóságában elhatározta, hogy a német­­ül eghi lakok­tól megvonja az eddig ny­újtott 240 kor. segélyt, mert a ráczvárosi nebulók nagy része már a szigeti-városi iskolába jár. A költségvetés kiadásában nem is szerepelt már ez az összeg, de az elnöklő főispán és Salamon József kir. tanfel­ügyelő felszólalására ezt a 240 koronás tételt fel kellett újból venni. Míg ebben az ügyben a beszüntetést igazoló eljárás végleg el nem dőlt, addig ezt a tételt ki­hagyni nem lehet a költségvetésből. Egy­szer akart takarékoskodni a város és ekkor sem sikerült. Nem hagyták ... A nl községi tartozás­ rovatában a kölcsönök után járó kamat és törlesztés tételénél Errath János azt indítványozza, hogy a nagy pályaház kiépítésére vo­natkozó tételt nem mint konkrét kiadást jegyezzék be a költségvetésbe, hanem csak mint ,esetlegesen. A költségvetés összes kiadási tételei 1669.435 koronát, a bevétel rovatai 1.839.210 koronát tesznek ki. Fedezetlen marad 880.225 korona, a­melynek 480/ pótadó felel meg. Deutsch Kornél fő­szám­vevő hosszan fejtegette, hogy mi módon tudott a kedvezőtlen formák daczára is ennyi előnyt biztosítani, hogy a pótadó nem emelkedik, sőt ellenkezőleg, csökken. Az állami adóalap tavaly 737.000 korona volt, ebből mint kéteset 57 000 ko­ronát írtak le és így az adóalap 680.000 korona maradt. Az idén 727.000 korona az adóalap, de ebből már csak 30.000 koronát írtak le, mist kétest és ezzel tud­tak kedvező pótadó formát teremteni. Ezért indítványozta Plaininger Ferencz bizottsági tag, hogy maradjunk csak meg a régi 49 százalékos pótadónál, szóval ne akarjunk jobbnak látszani, mint a­milye­nek vagyunk, mert a város előirány­zott szükségletei rendszerint nagyobbak a fedezetnél és nagyon kevés az a 30.000 korona kétes leírás a tavalyi 57.000 koronás leíráshoz mérten. Pleinin­ger Ferencz nevén szánította a kis csecse­­mőt, de nem akarták ezt észrevenni és így indítványát nem fogadták el és igy a pótsdó kisebb lett. Esetén a szegényház-alap, a szegény­­intézeti alap, a Rudolfineum alapítvány és a város kegy urasága alá tartozó templo­mok, kápolnák stb. alapítványok költség­­előirányzatát tárgyalták le röviden. A köz­gyűlés délután fél egykor ért véget. A képviselőház illése. — Saját tudósítónk távirati jelentése. — Istaput, október 31. A trónörökös házasságáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása mind élénkebbé válik. Az érdeklődés a vita iránt foko­zódik, már azért is, mert a szónokok közé Szilágyi Dezső és Eötvös Károly is fel­iratkozott. De akik ismerik e két parla­ment­i jelesünk szokásait, azok közve­­hisznek még a fekete táblának is. A jobb oldaliak nem mernek bízni Szilágyiban, Hentallerék pedig nem bíznak Eötvösben. — Meglássátok, mindakettő letöröl­tetik magukat, — jósolja Endrey Gyula. — Ismerem én őket. A vitát Rátkay László kezdte meg. A Mezőssy tegnapi diadala után saját pártjára sem tett valami nagy hatást, de minden érdeklődés nélkül beszélt utána Polczner Jenő, Szeged nyakkendőtlen kép­viselője. Már ekkor bizonyos volt, hogy Széll Kálmán miniszterelnök lesz a követ­kező szónok s a ház ennek várakozásában a folyosón leste a csengetyű szavát, a mely mindenkor végignyit a házon, ha miniszter beszél. A szünet után csakugyan a minisz­terelnök állott fel szólásra. Élénk érdek­lődés, feszült figyelem mellett verte vissza az ellentábor érveit, melyek meggyőzők voltak és nagy tetszést vívtak ki. Riposztjai hatásosak és találók voltak és az egész beszédet gyakori sűrű éljenzés és tetszés szakította meg.* Részletes tudósításunk itt követ­kezik : Elnök­­ Perezd Dezső. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán mi­niszterelnök, báró Fejérváry Géza, Plósz Sándor, Wlassics Gyula. Az ülés megnyitása után jelenti az elnök, hogy Endrey Gyula sürgős in­­terpellácziót kíván előterjeszteni a hely­ségnevekről szóló törvényjavaslat tár­gyában. A trónörökös házassága. Rátkay László azt bizonyítja, hogy a magyar közjog nem ismer hans­­gesettet. A magyar közjog értelmében nincs morganatikus házasság és a trón­örökös felesége czime és rangja annak idején királyné lesz. Szeretné hallani kü­lönben a miniszterelnök álláspontját mind ama kérdésekre vonatkozólag, melyeket e tárgyban már eddig is felvettek. Eszébe jut, hogy a ráböknek minden szombaton este meg kell olajozniok a rablánokot, hogy fényesebb legyen a hogy tovább tartson, így olajozzák be a mi államfér­fiéin­k a magyar közjogot, hogy mindaz, a­mit belemagyaráznak fényesebbnek lássák és közjogi rabságunk tovább tartson. A miniszterelnök annyit mondott a bizott­ságban, hogy ős­időktől fogva úgy volt, hogy csak az osztrák főherczegek ural­kodhattak. Hiszen az őskor Ádámig vezet. (Derültség.) De ne menjünk oly messze. Példákkal bizonyítja, hogy ez a tétel még nem áll. A főherczeg és az ember ellentétbe jő Ferencz Ferdinándban, ellentétbe jő az apa a fiával, a fiú az apával szemben. (Tetszés.) Kérdezték-e a magyarok Árpád­tól, hogy kit vesz feleségül? Senki, csak azt tudta mindenki, hogy akit feleségül vesz, az királyné lesz. (Élénk tetszés a szélbalon) Nem fogadja el a javaslatot. (É­jenzés a szélbalon.) Lukács Gyula jegyző: Polczner Jenő. Leszkay András: Hát az udvari tanácsosok nem beszélnek ?­(Derültség Zaj.) Papp Elek: Hallgatnak mind a csu­kák. (Derültség.) Polczner Jenő: A házi törvényről beszél. (Zaj.) Olay Lajos: Micsoda larma ez ! ? Ha nem beszélnek, legalább hallgassanak ! (Derültség.) Kubik Béla: Majd mi is lármázunk ! Elnök (csenget.) Kérem, ne fessenek itt lármázni, majd csend lesz. Olay! Hiszen ott lármáznak ! Polczner Jenő: Nem ismeri el a hsulyetett érvényességét Magyarországon. Mindaddig a­míg az a magyar törvények közé beiktatva nincs, reánk semmi ha­­tálylyal nem bír. A javaslatot nem fo­gad­ el. Szünet után. Elnök újból megnyitja az ülést. A miniszterelnök beszéde. Széll Kálmán. A midőn a jelen törvényjavaslatot beterjesztette, abban a meggyőződésben tette, hogy az alkotmány és a törvények értelmében járt el és erről a meggyőződéséről nem térítették le egyáltalán azok az ellenvetések, a­melyeket a túloldalról hallott. (Élénk helyeslés. Ebben a nyilatkozatban a­me­lyet sérelmesnek tartanak, nincs trónle­­mondásról szó, mert ebben az esetben igazuk volna azoknak a­kik a jvaslatot hiányosnak tartják. A trónörökös fenkölt gondolkodásából származó tény az, a­melyről itt szó van. Távolról sem akart cselekedni bármi olyat, a­mi a monar­chiában illetve Magyarországon csak a leg­kisebb homályt is vetné a trónöröklési jogra. (Zajos helyeslés jobbról.) A trónörökösnek három elvét mondja ki az 1723 I és II törvényezikbe. Elsőbb is az elsőszülöttség joga. Rakovszky ! Nagyon helyes ! Deák is igy értelmezte (Helyeslés jobbról.) Széll Kálmán: Én is így értelme­zem. (Helyeslés.) A másik elv: a három nőágon való öröklés joga. Kosuth azt mondotta, hogy a javaslat kiindulási pontja helyes. Kár, hogy nem marad en­nél az álláspontjánál, mert mindig az első gondolat helyes. (Derültség.) Annál hely­telenebb ez a véleménye, hogy itt jog­fosztás történik. Bebizonyítja, hogy meny­nyire nincs igaza Kosuthnak. A törvény a főherczegi trónutódlásra nézve világos határozott és szabatos. Kosuth főherczegi utódokról beszél, ez sehol sincs a törvény­ben ellenben benne van, hogy a trón­ .

Next